Élet sója

Az első pár szem só

2011. július 25. - Tünde Bagó

Köszöntés és egy útiterv római utazáshoz

Sok nap elmélkedés után, egy barátom házasságának csődje hallatán döntöttem a blog megnyitása mellett.

Miért nem élvezik az emberek az életet? Mi hiányzik az életükből? S akkor Én mitől élvezem az életet? ...

Azt hiszem a jó ételektől, amiket én főzők, a kiváló éttermektől, amelyekbe a férjemmel járunk, s a jó élményektől, amelyeket az utazásaink alatt élünk át.

Szeretném ezeket az élményeket megosztani másokkal és ezzel arra ösztönözni mindenkit, hogy élvezze az életet. Adjon esélyt új ételeknek, ismeretlen zenei élményeknek, városoknak és országoknak. Vegye észre a körülöttünk lévő világ szépségeit, lépjen túl a standard utazásokon, vacsorákon, a három generáció óta vasárnapi ebédnek főzött húslevesen (Ezzel nem a nagyanyám receptjét akarom bántani. Én is minden héten főzök valamit, amit a nagymamám, vagy az anyukám főzött.).

Másik célom, hogy segítsek egy-egy utazás, családi-baráti vacsora, vagy egy kulturális hétvége megszervezéséhez azzal, hogy itt elmesélem, én hogyan csináltam. Nyugodtan vigye mindenki az ötleteket, ha tetszik, csak néha kérek egy-egy pozitív visszajelzést, hogy más is élvezi az életet.

Elsőként megosztok egy írásomat, pontosabban egy útitervemet Rómáról, amely saját élményeimre épül. Használja bárki, aki Rómába utazik részben vagy egészben.

Irány Róma!

Az ok, amiért Rómába megy az utazó más az utazás tervezésekor és más a hazaérkezés után visszagondolva. Ez az a város, amely a történelemkönyvekben elfoglalt rangos helye, s a körötte kialakult építészeti és művészeti alkotások miatt egyszerűen, gondolkodás nélkül vonzza a turistákat. Hazatérve, látva a csodát azonban már úgy érezhetjük, hogy ennél a városnál jobban semmi sem tükrözheti az ókori életet, a középkori és újkori kereszténységet, a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus művészetét, s az olasz mentalitás létformáit.

Csak az látogassa meg az örök várost, aki felkészült arra, hogy napokon keresztül építészeti, festészeti, szobrászati és gasztronómiai csodákat fog magához venni. Vigyázni is kell arra, hogy mit és mikor nézünk meg, miről akarunk megtudni többet, mert egyes múzeumok termeit egy idő után egységként lehet csak kezelni, a részletekbe beleveszhetünk.

Ugorjunk neki 14 napos túránknak!

1., Felkészülés az utazásra:

 

Rómában elsősorban városnézésre érkezik a turista, ezért erre a legalkalmasabb az áprilisi időszak, javaslom az április 20-tól kezdődő két hetet. Ilyen tájban még kevesebb a turista, az időjárás már kevésbé fenyeget esővel, a hőmérséklet azonban már 25 fok körül mozog. A nyár közepén elviselhetetlenné válik a hőmérséklet, gyakran 40 fok fölött kóvályog a hőmérő és magasabb a páratartalom, mint Magyarországon. Amennyiben szeretnénk néhány napot a tengerparton is eltölteni – esetleg fürödni – akkor a szeptember alkalmas az utazásra, ekkor már csökken a tengerparti látogatók száma, de még könnyen lehet 35 fok.

A városba csak repülővel érdemes utazni, a közút, az autópályák kiválóak ugyan, de az autós közlekedés a közel 4 milliós városban csak jó idegzetű sofőröknek és kevésbé féltett járművel ajánlott.

A Malév rendszeresen indít Rómába járatokat, drágább, mint a fapados légitársaság, kb. 25 %-al, de itt legalább nem járhatunk úgy, hogy törlik a járatunkat és napokig nem tudnak kivinni, vagy hazahozni, s óriási veszteséget könyveljünk el a lefoglalt, de igénybe nem vett szállás miatt.

Amennyiben a magyarok körében kedvelt Szent István Ház-ban szállunk meg, nem jelent gondot a repülőtérről a bejutás sem, biztosítanak transzfert – ez 2008-ban 13 €/fő volt.

A Szent István Házat magyar apácák üzemeltetik tulajdonképpen szállodaként. A város gyönyörű részén, csodás kerttel körülvéve fekszik, autóbusszal a belváros jól megközelíthető, az árak kedvezőek, a szobák egyszerűek, de tiszták, az apácák kedvesek, s nem kérnek bizonyítványt a hitünkről J, egyszerűen csak az átlagos tiszteletet. A Házat megtekinthetjük www.szih-roma.com weblapon, szintén magyarul.

Az elmúlt évben 58 €-ba került 2 főnek egy fürdőszobás szoba. A szállást időben kell lefoglalni (az utazás előtt 4 hónappal már gyakran teltház van), amit megtehetünk e-mailen is, rendkívül rugalmasan oldják meg a foglalást. Előlegnek 100 €-t kérnek, amelyet egy bankszámlaszámra kell befizetni a foglalást követően. Keresgélhetünk az interneten más szállások után is, de Rómában nagyon könnyű koszos, igénytelen szállást találni, s még ráadásul ki is rabolhatnak Bennünket. Ez a Szent István Házban nem történhet meg.

Mielőtt útra kelünk vásároljunk meg néhány útikönyvet, de a kinti tartózkodás ideje alatt a legalkalmasabb az Útitárs sorozatból a Róma című, illetve a szállásunkon is megvásárolható Róma – a kezdetektől napjainkig és a Vatikán című könyv.

 

2., Általános tudnivalók:

 

A megérkezéskor a reptéren kedves olasz autósok várnak táblával, egyetlen szót sem tudnak magyarul, de kiválóan lehet velük kézzel-lábbal kommunikálni. Ők röpítenek el a szállásra, ahol már a kapun belül ismét a magyar a hivatalos nyelv. A szállás teljes költségét a megérkezéskor ki kell fizetni – biztosra mennek. Az apácák árusítanak olyan bérletet, amellyel egész Rómát, mindenféle tömegközlekedési eszközzel bejárhatjuk, sőt még a tengerpartig is kimehetünk vele, s korlátlan számú utazásra jogosít egy héten belül. Ennek a költsége 2008-ban 16 €/fő/hét volt. Az egyes buszjegyek itt is drágábbak, ezzel a bérlettel járunk a legjobban. Igaz a belvárost csak gyalog érdemes bejárni, de számos pontra csak tömegközlekedéssel tudunk eljutni, leginkább a szállásról is így érhetjük el a belvárost. Az egyik busz – amely a Vatikánhoz visz (száma a 870-es) – a szállásunk kapujából indul, a belvárosba (Piazza Venezia téren áll meg) induló buszhoz (44-es a száma) sétát kell tennünk egy meredekebb utcán lefele, kb. 300 m-t. A megérkezésünkkor a szállásadók átadják egy étterem névjegyét, ahol kedvezménnyel étkezhetünk tartózkodásunk ideje alatt, s a belvárosba induló busz megállójához igyekezve, vagy megérkezve rendszerint útba ejthetjük. Áraik kedvezőek – a magyar éttermek árszínvonala, pizzájuk isteni, a kiszolgálás olasz (hangos és bohókás, de kedves). Az étterem utcájában számos cukrászda található, ahol csodás olasz fagylaltot és isteni süteményeket ehetünk. A szállásadók felajánlják a reggeli lehetőségét a Házban, de ennek az ára 3,5 és 6 € között van (attól függően, hogy egyszerű, vagy bőséges reggelit kérünk – megjegyzem a bőséges szó, nem a jól megszokott értelmében használatos errefelé). Nem ajánlom igénybe venni ezt a szolgáltatást, sokkal jobban járunk a már említett étterem utcájában lévő cukrászdákban, amelyek reggel korán nyitnak, s az isteni olasz kávék mellé ezerféle péksüteményt és fantasztikusan finom szendvicseket kínálnak. Az apácák bőséges reggelijének árából itt is megreggelizhetünk, de úgy istenigazából bőségesen. Ja, s azt ettünk, amit akartunk. Az éttermek nyitvatartása kicsit más, mint itthon, betartják a sziesztát, koradélután nincsenek nyitva, s kb. este 6 körül fogadnak újra vendéget.

A belvárosban számos étterem található, de sajnos nem mindegyik kedvező, belépés előtt érdemes tájékozódni a kitett étlapokon található árakról.

Nagyon fontos megfogadni, s a repülőn már többször elmondani magunkban, hogy egyetlen egyszer sem bosszankodunk a következő dolgok miatt, hanem a következőket tesszük:

1., szemét az utcán – nézzük inkább az épületeket, ne a járdát!

2., nem túl tiszta evőeszközök – gondoljunk a csodás pizzára, ami már sül!

3., nincs a wc-n ülőke (kivéve a szállást) – ezt is körbe lehet papírozni, nemcsak az ülőkét!

+1 jó tanács: Ne próbáljunk buszmenetrendet keresni, illetve ha találunk, se várjuk a buszt a megadott időben. Majd jön, előbb, vagy utóbb – gondoljunk arra, hogy most nem sietünk sehová, időnk van. Itt megfordul a mondás: amit ma megtehettél volna, de nem sikerült, halaszd holnapra!

Ha túllépünk ezeken a dolgokon, jól fogjuk érezni magunkat Rómában.

A közlekedéshez mindenképpen vásároljunk térképet (a szálláson ez is megoldható), de a csomópontokat, a nevezetességeket könnyű megtalálni, segítségünkre vannak az útbaigazító táblák, a járókelők azonban ritkán, mert ők is turisták.

Az úttestre való lelépéskor nagyon körültekintőnek kell lenni, de ugyanakkor kicsit szemtelennek is, ha át akarunk jutni a túloldalra. Az autók őrölt módjára mennek, de megállnak, ha határozottan elindulsz.

Minden nap vigyünk magunkkal ásványvizet a hátizsákban, mert a nagyobb nevezetességek körül 1-2 €-t is elkérnek fél liter vízért. A már említett étterem utcájában, a belvárosból érkező busz megállójával szemben van élelmiszerüzlet, ahol mindent kaphatunk, este sokáig nyitva található. Javaslom a szállásra is felcipelni az ásványvizet, a csapvíz fogyasztható Rómában, de jobb az ásványvíz, a már említett szeleburdi higiénia miatt!

 Érdemes továbbá indulás előtt néhány héttel tanulmányozni a római múzeumok honlapját, ahol jegyet is vásárolhatunk előre, elkerülve így a sorban állást.

3., Programterv

Az alábbiakban napi bontásban teszek javaslatot a programra, de itt is használható a fent átforgatott mondás, ha valami kimarad egyik nap, majd megnézzük a másik napon.

1. nap

Érkezés a szállásra, információk begyűjtése, étterem, cukrászda, üzlet felfedezése. Reggeli érkezés esetén, az utazás kipihenése után érdemes sétát tenni a szállás környékén, a 870-es busszal el lehet menni a Gianicolo parkhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.

2. nap

A 44-es busszal érkezünk be a Piazza Venezia térre, ahol egyből a szemünk elé tárul a Viktor Emánuel emlékmű, ez a 20. századi alkotás nyit kaput az ókori emlékek felé. Érdemes felmászni a lépcsőkön és körbesétálva valamennyi oldalon megtekinteni a panorámát. Ha nincs tériszonyunk, akkor az épület mögött felmehetünk a panorámalifttel az emlékmű legmagasabb pontjáig, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Rómára (7 €/fő).

Innen rövid sétával a Colosseum felé a Forum Romanumot megkerülve juthatunk el a Palatinus dombhoz, amelynek bejáratánál válthatunk jegyet, amellyel megtekinthetjük a Forum Romanumot, a Palatinus dombot és a Colosseumot (kb. 11 €/fő). A jegy két napig érvényes, s érdemes is rászánni még egy napot. A Forum Romanum és a Palatinus domb egy napra szép kirándulás, hatalmas területen fekszik.

3. nap

Ismét a Piazza Venezia a kiindulópont, ahonnan az előzőnapi sétával érdemes elmenni a Colosseumig és a még érvényes, előzőnapi jeggyel belépni az ókor egyik legcsodálatosabb építményébe. Szánjunk rá időt és üldögélve képzeljük el az emberekkel zsúfolásig telt cirkuszt. Ablakaiból, körbesétálva megtekinthetjük a környéket. Csodálatos látvány nyílik innen.

A Colosseumból kilépve kívülről is érdemes körbesétálni, nyugodtan beülhetünk egy kávéra valamelyik kávézó teraszára – a Colosseumra kilátással, majd a Via dei fori Imperiali utcán visszasétálva a császárok Fórumait megtekintve, a Viktor Emánuel emlékművet megkerülve érhetjük el a Capitoliumi dombot. A Capitoliumi térre, a térre merőleges lépcsőket – bal oldalunkon is találunk egy lépcsőt, az Aracoeli-t, amelynek csúcsán emelkedik a S. Maria D’Aracoeli templom -, megmászva jutunk fel, s rögtön egy csodálatos alkotás tárul elénk: Marcus Aurelius lovasszobra, mögötte pedig a Városháza. A Michelangelo tervezte tér jobb és bal oldalán múzeumok találhatóak, amelyeket egy belépővel (8 €/fő) tekinthetünk meg, ugyanis a tér alatt kőtár köti össze a két ókori emlékeket őrző épületet. A Városháza jobb és bal oldalán egyaránt kimehetünk a térről, s megtekinthetjük a Forum Romanum csodálatos panorámáját. A jobb oldali átjárónál a Városháza fala mellett található Róma jelképe a farkas Romulus és Remus etetése közben. Itt láthatunk gyönyörű fás ligetet és a Rómában oly sokszor látható utcai csapokat.

4. nap

Az előző napi múzeumok után pihenjünk kicsit, s a délelőtt folyamán látogassunk el Róma egyik piacára, érdeklődésünknek megfelelőt választhatunk, igen változatos a kínálat (bolhapiac, halpiac, virágpiac, stb.).

A piacon vásárolt finomságokat délután érdemes a Villa Sciarra parkban elfogyasztani, amely szállásunktól nem található messze. Ez a nap legyen a pihenésé. Ne aggódjunk azon, ha rossz buszra szállunk, tegyünk vele egy kört, s csak nézzük a várost, az embereket, az épületeket és a római délutáni napsütést.

5. nap

Irány a Vatikán!

Mindenképpen utazásunk első napjaiban ajánlom a megnézését, s egy pihenős nap után, ne szerdai napon, mert akkor a Pápa audenciát tart a zsúfolásig teli téren (hacsak nem ezért érkeztünk Rómába). Ébredjünk korán – lehetőleg 7 órára érjünk a Szent Péter Székesegyházhoz. Ekkor még anélkül csodálhatjuk meg a teret a reggeli napsütésben, hogy emberek százaival lenne tele. Bernini csodálatos alkotásai, az oszlopsorok, a szökőkutak, az Egyiptomból idehozott obeliszk már a térre lépéskor ámulatba ejtik az utazót. Bár a mai Rómában ez a tér már nem tűnik monumentálisnak, de a megépítésekor föléemelkedett a városnak. A tér látványa után térjünk be a Szent Péter Székesegyházba (a belépés ingyenes, de biztonsági ellenőrzés van), ilyen korán még nyugodtan tudunk mindent szemügyre venni Róma legnagyobb templomában. Érdemes megtekintenünk a Kincstárt és a Pápák síremlékeit, ahova belépővel juthatunk csak be (kb. 6 €/fő). Kihagyhatatlan élmény a kupolából a kilátás miután csodálatunkat fejeztük ki a székesegyházban Bernini és Michelangelo tehetségének. A kupolába részben lifttel, részben gyalog juthatunk fel kb. 6 €/fő. Ne hagyjuk ki, mert innen nemcsak a Szent Péter térre nyílik csodálatos kilátás, hanem a Vatikáni kertekre, a Vatikáni épületekre, s az egész városra. A Szent Péter térről oszlopokkal övezett utcán juthatunk el az Angyalvárba, a belépő 7 €/fő, szintén csodás a panoráma és képet kaphatunk a középkori börtönökről és a pápai menedékhelyről.

Ezután már csak rövid séta, kávé, egy pohár olasz bor a Tiberis partján, hogy felkészülhessünk a következő napra.

6. nap

Még mindig a Vatikán tart fogva bennünket. Most is időben ébredünk és már 9 körül egy bőséges reggeli után a 870-es busszal menjünk a Vatikáni Múzeumhoz (a busz a Szent Péter tér közelében áll meg, de onnan a táblák és a Vatikán kőfala elvisz bennünket a Vatikáni Múzeum bejáratához (belépő 12 €/fő). Érdemes úgy ütemeznünk, hogy hétköznap, s lehetőleg a hét első felében tegyük a látogatást, mert a múzeum mindig zsúfolt, de ekkor talán kevésbé. Itt ne próbáljunk mindent megnézni, de minden termen menjünk végig „nyitott szemmel”, hogy a végén jutalmunk a Sixtusi kápolna csodája lehessen. Ne hagyjuk ki az egyiptomi kiállítást, ha már ilyen jól bírták a múmiák, akkor megérdemlik a pillantásunkat. Nem lehet elmondani és leírni a termek csodáit, látni kell. Ne siessünk, ha belekeveredünk egy-egy vezetett csoportba, várjunk egy picit, ők hamarosan túlmennek a termen, mert időhöz vannak kötve, mi nem. Nekünk van időnk egy-egy Raffaello kép előtt elidőzni, egy Leonardo da Vincit csodálni, vagy egyszerűen csak álmélkodni a fantasztikus műtárgyakon. Ha elfáradunk tehetünk kitérőt a kávézó felé, amely igen kedvező áron és finom frissítőket, kávékat kínál.

Az egész nap csodáját a Sixtusi kápolna röpíti felfoghatatlan tájakra, az ifjú Michelangelo itt alkotta meg élete egyik legnagyobb művét. A Vatikáni Múzeumban ne feledjünk néha kinézni az ablakokon a Vatikán belső udvaraira. Utunkat Giuseppe Momo különös látványt nyújtó lépcsőjén fejezzük be. Pillantsunk óránkra, s állapítsuk meg, hogy a csodák bűvöletében gyorsan telik el egy egész nap!

7. nap

A kikapcsolódás napja a mai. Egy kis tengerparti láblóbálás.

A 44-es busszal menjünk el a Piazza Venezia térre, sétáljunk el a Colosseumig, s szálljunk fel a metróra (eldugott bejárata van a Colosseum bal oldalán, piros M betű jelzi). Kicsit hosszabb időt vesz igénybe az út az Ostia-ig, ahol a Lido állomáson szálljunk le. Itt leszállás után merőlegesen a megérkező szerelvényre sétáljunk 200 métert, s elérjük a tengerpartot. Bérelhetünk nyugágyakat (már április közepétől ki vannak téve), pihenhetünk, esetleg – ha szeptemberben érkezünk – fürödhetünk is. Csodálatos kagylókat és kavicsokat rejt a part, a városban pedig szép épületeket, kellemes pizzériákat lehet találni.

Ha nem szeretnénk a parton tölteni a napot, a Lido megálló előtt 2 megállóval szálljunk le az Ostia Antica-n és nézzük meg Róma ókori kikötővárosát (belépő 4 €/fő). Csodás színház maradt itt majdnem teljesen épen, s kis fantáziával egy egész ókori kikötővárost magunk elé tudunk képzelni.

Intézzük úgy, hogy sötétedésre érjünk vissza a Colosseumhoz és nézzük meg az esti fényeket.

8. nap

Ismét Róma utcáit rójuk. Kiindulási pontunk a már jól ismert Piazza Venezia tér. Most azonban induljunk el az emlékművel szemben lévő Via Del Corso utcán. A Korzó, nevével ellentétben csak részben sétálóutca, elég nagy forgalom van a keskeny járdákon és úttesten. Számos üzlet található itt, s innen a legkönnyebb megközelíteni Fellini és Anita Eckberg által híressé tett Trevi kutat. Táblák jelzik majd a Corson jobbra nyíló szűk utcát, ahol egyszer csak a Fontana di Tervi tárul elénk.

Ha visszatérünk a Corsora és továbbmegyünk, ismét egy jobbra nyíló utcába kell betérnünk ahhoz, hogy szemünk elé táruljon a Spanyol Lépcső előtte Bernini egy híres szökőkútjával. Másszuk meg a lépcsőt és nézzük meg a teret fentről is, betérhetünk a Trinita dei Monti templomba is. A lépcső alján érdemes egy-egy pillantást vetni a híres üzletekre (Gucci, Armani, Dior).

Nyitott szemmel járjunk, s mindig nézzünk be a szűk kis utcákba, mert fantasztikus látvány tárulhat elénk időnként.

 

Utunk a Corso sétálóutcáján vezet a Piazza del Popolo térre, itt is érdemes lépcsőznünk és a lépcsők tetejéről megtekinteni a teret. A téren kávézhatunk egy teraszon, de az ebédet ne itt költsük el, mert igen költséges lehet.

Visszaindulunk a Corson és Marcus Aurelius oszlopát megtekintve a következő utcán jobbra letérve eljutunk Róma pogány templomból lett keresztény körtemplomához, amely így a legrégebbi teljes valójában fennmaradt templom a városban. Az építészetileg is csodás építmény, a Pantheon alapos felfedezése után kilépve az épületből vessünk egy pillantást a térre – ismét egy elmaradhatatlan obeliszk. A tér bal oldalán, közel a Pantheonhoz van egy élelmiszerüzlet (sonkák, kenyerek, olívaolajok, sajtok, stb.), ahol érdemes vásárolni a különféle olasz szendvicsekből (szerencsére itt máshogyan értelmezik a szendvics fogalmát), így egy üres helyen leülve megvolt az estebédünk is.

A hosszúra nyúlt nap végén, egy szűk utcán a Pantheontól, átjutunk a Piazza Navonára, ahol esti fényben élvezhetjük Bernini három szökőkútját.

9. nap

 

Ezt a napot töltsük a szabadban. Jussunk el az előző nap már megismert Piazza del Popolo térre (a Piazza Venezzián leszállva a 44-es buszról a Corson közlekedő számos kisméretű busz egyikével pillanatok alatt ott lehetünk). A Popolo tér lépcsőit megmászva érhetjük el a Villa Borghese bejáratát. A park bebarangolása közben mindenképpen szánjunk időt a Borghese Galériára (itt csak akkor jutunk be, ha interneten előre lefoglalt jegyünk van - belépő 8,5 €/fő, a foglalt időpontot be kell tartani). Aki Rómában jár nem hagyhatja ki a képzőművészeti alkotások e csodás tárházát. Bernini, Rubens, Caravaggio híres alkotásai mellett felhívom a figyelmet a galéria túra végén található Canova: Pauline Bonaparte alkotására, amelynél szebben talán senki nem tudta márványból úgy ábrázolni a puha bársonyt, hogy még közelebbről szemügyre véve sem hisszük el az alkotás márvány alapanyagát. Kilépve a Galériából szánjunk időt a kertre is. A park másik végpontján találjuk a Villa Giuila-t, ahol végtelen sok etruszk vázát, s egyéb emléket fedezhetünk fel, csak türelmes és érdeklődő embereknek ajánlom. Amennyiben a Villa Borghese Galériában fejezzük be a napot, érdemes a Via Pinciana utcán elindulni jobbra a Porta Pinciana téren át a Via Vittorio Veneto utcán találhatjuk magunkat, ahol Róma legdrágább éttermei találhatóak, a Barberini térről már könnyen a Trevi kúthoz érünk, amelyet esti fényben is érdemes megtekinteni.

10. nap

 

A templomok napja. Könnyed sétával járjuk be Róma legnagyobb és leghíresebb templomait. A Colosseumhoz a már szokott útvonalon juthatunk el, innen az ókori cirkusz bal oldalán található kis utcán (Via di S. Giovanni in Laterano) találjuk a San Clement templomot. Mindenképpen nézzük meg a föld alatt található Mithrász-szentélyt (belépő 3 €/fő), figyelni kell a nyitvatartást, mert 12.30-15-ig zárva tartanak. Ha ezen az utcán továbbmegyünk jutunk el a Lateráni székesegyházba, ez Róma 4 nagy templomának (Szent Péter székesegyház, Szent János Bazilika, Santa Maria Maggiore, Lateráni székesegyház) egyike. A belső udvar is érdemes a bejárásra.

Utunkat az idevezető utcán visszafele vezessük és a San Clement templommal szemben lévő éttermek teraszán nyugodtan ebédeljünk meg, az egyikünk mögött a Colosseum ékeskedik majd a háttérben. Visszaérve a Colosseumhoz a jobb oldalon, még a metró bejárata előtt jussunk fel a ligetes részekre a Cavour felé, ahol útba ejthetjük a San Pietro in Vincoli templomot és tekintsük meg Michelangelo Mózes szobrát. Legyen nálunk apró, mert a világítása csak fizetésre működik. Innen a Cavouron sétálva tovább juthatunk el a harmadik nagy templomba, a Santa Maria Maggiore-ba. Laza sétával könnyen visszajuthatunk a Forumhoz, vagy egyből a Piazza Veneziához.

A következő napok programját már csak olvasmányaimból tudom ajánlani, egyik római látogatásom alkalmával sem nyílt rá lehetőségem, de legközelebb Rómában járva végigjárom a következő helyszíneket.

11. nap

 

Hagyjuk el Rómát, s menjünk el vonattal – a Terminiről – Pompejiba vagy a Ponte Mammolótól busszal Tivoliba, kedvünk szerint. Mindkettő megéri az utazást.

12. nap

 

A 44-es busszal érkezzünk a belvárosba, s az elmúlt napokban biztosan feltűnt már számunkra, hogy a végállomás előtt egy megállóval a bal oldalon található ókori színház romjai – itt szálljunk le és tekintsük meg Marcellus színházát. Mellette – visszafele indulva - találjuk édesanyjáról, Octaviaról elnevezett oszlopcsarnokot, amely a Sant’Angelo in Pescheria templom előcsarnoka. Megállva a Tiberis parton láthatjuk a Tiberis szigetet, rajta a Szent Bertalan templommal, a szigetet Róma legrégebbi hídja köti össze a szárazfölddel. A szigetről visszatérve az úttest túloldalán találjuk a S. Maria in Cosmedin templomot, ahol kezünket az igazság szájába helyezhetjük. Nyugodt sétával jussunk el a Piazza Ostienze térre és innen metróval menjünk a Basilica S. Paolo-ig, ahol a metromegállóból felérve rövid sétával már meg is találtuk Róma negyedik legnagyobb templomát. Csak ámuljunk a csodás látványtól, s a belső kertet itt is feltétlenül nézzük meg (belépés ingyenes).

13. nap

 

A mai nap ismét az ókoré. Az előző napi leszállónknál búcsút kell vennünk a 44-es busztól és a S. Maria in Cosmedin templom jobb oldalán lévő Via del Circo Massimo utcán az egykori Circus Maximus mellett elhaladva jutunk el a fenyőkkel és ciprusokkal szegélyezett Via Appiára, ahol még ma is látható az ókorban ide temetkező rómaiak síremlékeinek egyike-másika. AZ út kezdetén érdemes megtekinteni a számos katakombát, Caracalla fürdőjének maradványait és a modern villákhoz vezető kapukat is.

14. nap

 

Készülődés a hazautazásra, vegyünk ajándékokat és együnk utoljára még egy jó kis olasz pizzát. Igazán ajánlom hölgyeknek a Valentino táskaboltot. A Piazza Venezia-ról az emlékművel szemben a Corso utcájától balra van egy kis üzletük, ahol a magyar árak töredékéért lehet gyönyörű táskákat kapni. Uraknak nem elhanyagolható egy jó üveg bor, de ezt csak a repülőtéren a tranzit váróban vegyék meg, mert a biztonsági előírások miatt nem engedik fel a gépre a folyadékot. Nézzünk körül a tészták világában is, számos jópofa alakú tésztát hozhatunk haza és lephetjük meg kevésbé prüd vendégeinket egy-egy tésztából készült nemi szervvel a tányérjukon.

Jó utazást kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

http://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr9412781648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.