Élet sója

Milliókat fizet egy svájci falu, ha odaköltözöl

25 ezer svájci frank fejenként és a legszebb hegyeket kell nézned

2017. november 22. - Tünde Bagó

 hdr1_small_grindelw.jpg

A svájci Wallis kanton 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Albinen településéről azt kell tudni, hogy ha megállsz a falu főterén, akkor mögötted hegyek, melletted hegyek, előtted pedig, meglepő módon szintén hegyek lesznek. Olyan környék ez, ahol csupán egy kőhajításra van Svájc egyik leghíresebb csúcsa, a Matterhorn, a maga 4478 méteres magasságával, s a legdrágább, autómentes településével, Zermattal. 

Tovább

Borral gyógyítottak ebben a kórházban

Férfiaknak napi 1,5 liter, nőknek 1 liter volt a gyógyszer

45_hostel_dieu_szegenyek_korterme_kicsik.jpg

Ha valaki egy borvidéken alapít kórházat, annak előbb-utóbb eszébe jut, hogy a bort terápiás célokra is megpróbálja használni. Az, hogy Nicolas Rolin és felesége Guigone de Salins kórházalapítóknak mekkora szerepet játszott az életükben a bor, nem tudom, de az általuk alapított kórházban a nővérek bizony gyógyszerként tekintettek a jófajta burgundi borra. 

A Burgundi borvidék kapuján belépve szőlővel ugyan nem találkozunk (valószínűleg az autópálya választ el minket a látványtól), de hamar belebotlunk a környék egyik legszerencsésebb településébe, Beaune-ba.

Tovább

A nő, aki a Mercedes autó mögött állt

Világhírű márkanév nyomában Stuttgartban

auto13_kicsik.jpg

Nézz körbe a környezetedben! Hány márkanevet látsz? Képzeld el, mindegyik mögött ott áll egy ember és egy történet. Sokszor azt sem tudjuk ki, s miért éppen ő.

Amíg be nem léptem a stuttgarti Mercedes múzeumba, fogalmam sem volt arról, hogy ki is az az Emil Jellinek.

Tovább

Beíratnád a gyermeked egy ilyen internátusba?

Salemben középkori falak között készülnek a jövőre

n7_kicsik_kicsik.jpg

Kölcsönös tisztelet, felelősségvállalás a közös értékekért, felelősségtudatos életre nevelés és egy életre szóló tudás, értékrend megszerzése. Ez a célja Németország egyik híres internátusának a Bodeni-tó közelében fekvő Salemben. Az 1920-ban alapított iskola értékrendjéhez a „díszletet” az egykori cisztercita kolostor, a filmbe illő gótikus templom, a Badeni Nagyherceg kastélya és hozzá tartozó gazdasági épületek adják.

A kastély miatt látogattunk el Salembe, de sokkal többet kaptunk ott, amikor fény derült arra, hogy az épület falai között diákok kapnak olyan életre szóló tudást, amellyel a világ vezető pozícióit tölthetik be (itt tanult például a Miele cég jelenlegi vezetője), amellyel megalapozhatják sikerüket a gazdaság vagy a művészetek terén (az internátusban éltek Thomas Mann gyermekei, későbbi diplomaták, történészek, politikusok), s alkalmassá válhatnak akár arra is, hogy beházasodjanak egy uralkodó családba (II. Erzsébet férje, Fülöp herceg is Salemben tanult).    

Tovább

Mustár, bagoly, templom: Dijon

A francia város, ahol a templomok nem is templomok!

05_steady_state_in_visuals_insta_kicsik.jpg

A kelet-francia várost, Dijont mindenki a mustárról ismeri, én sem voltam ezzel másképpen, amíg végig nem sétáltam a városon. Azóta már tudom, hogy a mustár csak egy termék, az élet a falakban, a homlokzatokban, az épületekben, a parkokban, a tereken van. A város charme-jához pedig még hozzájárul középkori hangulata, franciás vérkeringése, tucatnyi tornya és új funkciót kapott templomai.

Sok van mi csodálatos, de egy francia városnál nincs csodálatosabb, nekem! Franciaország és a francia városok gondoskodnak róla időnként, hogy megerősítsék bennem a fenti elképzelést. Tudom, nem illene ennyire elfogultnak lennem, s igyekszem is esélyt adni más városoknak, de Dijon ismét igazolta ízlésem alaptételét.

Tovább

Fontenay, ahol találkoznak a ciszterciták a hőlégballonnal és a papírgyártással

Az eredmény: egy világörökségi címet elnyerő kolostor

abbaye_de_fontenay_28_small.jpg

A Burgundi borvidék északi kapujától Dijontól autózunk Montbard település felé. Itt szőlőnek már sehol sincs nyoma. Dimbes-dombos a táj, erdőségek, középkori, korzikai hangulatot idéző falvak, amelyek mellett szinte mindenhol felbukkan egy vár, egy kastély, azaz Château. Még viccelődünk is, hogy ezen a vidéken eldobsz egy követ, s az biztosan ráesik egy Château-ra. Távolodva azonban a baglyok városától, Dijontól észak felé egyre jobban úgy érezzük, hogy visszafelé megyünk időben.

Tovább

Temetők, ahol valami elkezdődik

Miért térünk be turistaként is temetőkbe?

osok_varosa_small.jpg

"Szeretem a temetőket. Nem, mert valami befejeződik itt. De mert valami, valami elkezdődik..." - írta Kosztolányi. Talán ez lehet az oka annak, hogy utazásaink során is meglátogatunk egy-egy temetőt, fejet hajtunk egy-egy síremlék előtt.

Közeledik a halottak napja, egy nap, amikor mindenki igyekszik a temetőbe, hogy szerettei sírján gyertyát gyújtson. Egy nap, amely szerintem teljesen felesleges, mert minden nap a halottak napja is. Halottaink, rokonok, barátok, ismerősök és ismeretlenek ott "élnek" minden napunkban. Ott vannak körülöttünk, szülő a gyermekében, gyermek a szülőben, férj a feleségben, feleség a férjben, barát a barátban, s még az ismeretlen is, akinek keze nyomával naponta találkozom a faluban, a városban, a munkában, anélkül, hogy valaha is gyertyát gyújtottam volna a sírján. Nincs szükségem a halottak napjára, hogy emlékezzek, nincs szükségem a halottak napjára, hogy temetőbe menjek. Megteszem azt szülőfalumba látogatáskor, s megteszem akkor is, ha utazom, ismeretlen helyekre, idegen kultúrákba. 

Tovább

Kurtizánok, magyar urak és sör a konstanzi zsinaton

A középkor egyik legnagyobb "bulija" a Bodeni-tó partján

i35_kicsik.jpg

Kurtizánok százai áramlanak a városba, hordószámra folyik a sör és a bor, kereskedők gazdagszanak meg mialatt a középkor egyik legnagyobb tanácskozása zajlik. 1414-et írunk, amikor elkezdődik a magyar király (aki egyben német-római császár is) Luxemburgi Zsigmond által összehívott konstanzi zsinat.

A város a saját lakosságának többszörösét látja vendégül, s élvezi annak minden előnyét és hátrányát. Eltelt 600 év és a város ma is naponta lakosságának többszörösét fogadja. Turisták, bevásárló turisták és szórakozni vágyók érkeznek Konstanzba, a Bodeni-tó legnagyobb településére. A hely, amely egykor felszámolta az egyház szakadását, új pápát választott, megégette Husz Jánost, a reformátort (100 évvel a reformáció előtt) és elítélte tanait, rendkívüli gazdagságot hozott polgárainak és döntött romba minden addigi erkölcsi korlátot, ma méltósággal emlékezik a nagy eseményre.

Tovább

Egy svájci város, ahol az órák mellett tokaji szőlőfajták is teremnek

Schaffhausen, amelynek fényét elnyomja Európa egyik legnagyobb vízesése

36_kilatas_a_munotbol2_kicsik.jpgÉvi másfél millió turista látogat el Európa Niagarájához, a svájci-német határon tomboló Rajna-vízeséshez, de közülük csak néhány száz az, aki a közeli Schaffhausenbe is betér. A városban pedig igazi különlegességekre akadhatunk, úgy, mint a 171 erkély titkára, az IWC svájci óra amerikai gyökereire, a véletlen bombázások nyomaira, vagy a hadászati célokra nem használt erőd tokaji szőlőfajtáinak történetére. 

Szabadságtudat, gazdagság és védelem - lehetne Schaffhausen hármas jelszava, amelyet egy-egy kúton álló szobor is jelképez a városban.

Tovább

Németország mostohagyereke, Frankfurt

Egy hosszú hétvége a vas és a fém városában

6.jpg

Ki lehetne jobb idegenvezető, mint az, aki az adott helyen él, nyitott szemmel jár, fotózik, s még ír is róla? Ebből, s önmagamból indultam ki, amikor arra gondoltam, hogy hozzám hasonló bloggereket keresek meg és tanácsot kérek tőlük, hogyan járjam be azt a várost pár nap alatt, amelyben ők laknak, vagy laktak. Így született egy szuper ajánló Bolognáról a Mindenütt jóóó blog írójától, felkérésemre. Most pedig Gabitól, a Frankfurti mesék blog írójától kértem tanácsot, hogy merre is vegyem az irányt Frankfurtban! Hasznosítsátok ti is Gabi tapasztalatait és ajánlásait!

Tovább

Ne szitkozódj magyarul külföldön, mert megértik!

Magyarokkal történt külföldön – folytatás

 Magyarokkal bárhol a világon lehet találkozni! Amikor azt hiszem a kis, alig háromezer fős német településen, hogy úgysem érti senki, amit a barátnőmmel a telefonban beszélek egy üzlet előtt, akkor biztosan rám köszön valaki magyarul, vagy megszólít egy „én is itt lakom-e?” kérdéssel. 

Pár hete írtam már néhány mulatságos és érdekes történetet itt a blogon, amely magyarokkal a magyar nyelv kapcsán történt külföldön. Pár hónapja pedig azt meséltem el nektek, amikor egy amatőr szociológusba oltott humorista magyar eldarálta véleményét a németekről nekem a német pékségben.

Most pedig jöjjenek egészen frissen kapott történetek, még, ha nem is mindegyik most történt! Öveket bekapcsolni, indul az utazás a világban magyarokkal és anyanyelvünkkel, a magyarral.

Gábor barátja Izraelben nem talált vissza a találkozási pontra, s csupán annyit tudott, hogy egy toronynál várják. Bolyongásai közben találkozott pár idős hölggyel, akiktől megpróbálta angolul, majd franciául megkérdezni, hogy merre találja a tornyot. A hölgyek sehogyan sem értették, hogy mit akar. Ekkor kínjában magyarul is megismételte, hogy a „tornyot keresem”. Mire a hölgyek: Miért nem ezzel kezdte Aranyoskám? – szólaltak meg magyarul. Mindegyik hölgy Magyarországról származott!

Ugorjunk át Izraelből Finnországba, ahol nagyon tisztelik a magyar „testvéreket”! Magyar házaspár, akik kint csinálták a doktorijukat Finnországban rendszeresen megtisztelve érezhették magukat, azért, mert magyarok. A szervízben 50 euró helyett csak 20 eurót kellett fizetniük, mert magyarok, a piacon egy adag hal áráért kettőt kaptak, mert magyarok, s bárhol megtudták róluk, hogy magyarok, széles mosollyal üdvözölték őket. Az ő mosolyuk pedig még szélesebb lett, amikor a kikötőben felfedeztek egy Palacsinta nevű hajót. Kiderült, hogy a finn tulajdonos 30 éve nászúton járt Tihanyban, s nyilván a palacsinta egy kellemes emlék volt számára (megértem – szerző megjegyzése). A hajón pedig a legszebb díszt balatoni kecskeköröm kagylókból rakta ki, amit akkor ott Tihany környékén szedett.

Miklós 2002-ben az USA-ban járt, s valahol egy nevadai útszéli étteremben állt meg pihenni miközben San Juan Capistranoból tartott Las Vegasba autóval. Békésen reggelizett, amikor bejött egy hangos társaság az étterembe és durva magyar szitokszavak kíséretében foglaltak helyet a másik boxba. Miklós úgy döntött, hogy miközben kiugrik a mellékhelyiségbe tudatja a társasággal, hogy bár nem a legszebb szavakat vették elő a szótárjukból, de attól még mások is érthetik. Odaszólt a társaságnak magyarul, hogy "Uraim csendesebben, mert lehet, hogy valakik értik a beszélgetésüket!"... Úgy néztek rá, mint akik kísértetet látnak, majd amikor jött vissza a mosdóból, akkor feltették a kérdést: „magyar vagy?” Miklós válasza pedig így hangzott: „Nem, csak évekig éltem Magyarországon!” Majd nevetve tovább állt! 

nevada-2322748_640.jpg

Fotó: pixabay.com - csak illusztráció

 

Tovább

Ulm, ahonnan németek indultak magyar emigrációba

Pár óra a "régi" Ulmban

12_dunavo_lgy_small_kicsik.jpg

Ulmnak sok arca van, s egy ujja. A városhoz közeledve előbb láttam meg ujját, mint arcait. Isten ujja, azaz a világ legmagasabb tornyával büszkélkedő „nem valódi” székesegyház, már jóval a város előtt láthatóvá válik. Elfog az érzés, hogy már találkoztunk valahol. Valahol Európában, méghozzá Prágában és Strasbourgban. S nem is járok messze az igazságtól, hiszen egyik építésze részt vett a strasbourgi székesegyház építésében mielőtt itt Ulmban látott volna neki e különös épületnek, pontosabban folytatta volna azt, amit mások elkezdtek. Mások? Igen, Parlerék, a híres német építész család, akik közül többen a prágai Szent Vitus Székesegyházon is dolgoztak. Mennyire kicsi a középkori Európa is?

Tovább

Miért Luzern a világ egyik legnépszerűbb városa?

Első benyomások a svájci városról

13_hid_a_toronnyal.jpg

A világ legszebb, legnépszerűbb városai után kutatva az első 20 között biztosan ráakadni Luzernre. Mitől lett ez a svájci város olyan népszerű? 

Sorolom: tó partján fekszik, magas hegyek veszik körül, gazdag történelmi emlékekben, a környéken ezernyi túrázási lehetőség van, télen lehet síelni, nyáron hajózni és horgászni, gazdag múzeumi kínálata van, méreg drága óra- és ékszerüzletei. Egyetlen városképben benne van Svájc szépsége, de valóban ennyi elég lenne ahhoz, hogy már 1840 óta a turizmus fellegvára legyen a város? 

Tovább

Pálinka Patika Város, ahol recept nélkül kapni a jó pálinkát és kultúrát

Pálinka a 30-as évekből, Árpád-kori leletek az udvarból Lakiteleken

Nem létező vasúton érkezünk, a nagyon is létező 30-as évekbe. Az állomás várótermében egy vasutas vár, akitől nem a vonatra kapunk jegyet, hanem egy időutazásra az Almássy család Pálinka Patika Városába.

palinkahaz19_small.jpg

Ha most kicsit furcsállnád kedves Olvasó a mondandómat, akkor arról csakis a Lakitelek-Tőserdőn elfogyasztott pálinka és az az építész, Honti Attila tehet, aki kitalálta, megalkotta és felépítette a Pálinka Patika Várost a Homokhátság és a Tisza-völgy találkozásánál.

Tovább

Mi köze a bolhának a bolhapiachoz?

Nyolcmillió német szórakozása nyomában

12_small_1.jpg

Lehet hétvége, hétköznap, nappal vagy éjszaka, járhatsz vidéken vagy városban bolhapiacot mindig találsz Németországban. Egy, a bolhapiacokkal foglalkozó ARD szakértő szerint a német lakosság tíz százaléka, azaz csaknem 8 millió ember jár havonta 2-3 alkalommal bolhapiacra.

Tovább

Öt dolog, amitől Stockholm a kedvenced lesz

s rögtön indulni akarsz a svéd fővárosba

078_arany_vitorlas_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Színek, szigetek, múzeumok, Sarah Bernhardt és nyugodtan érezd jól (ön)magad - ennyi Stockholm titka? Biztosan nem, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a kedvenc városom legyen. 

Pár napja megkerestek azzal, hogy ajánljak egy várost, de legyen különleges, legyen egyedi, legyen más, mint Párizs vagy London. Legyen olyan, ahol nem a hagyományos múzeumokkal és éttermekkel találja magát szembe a turista, legyen olyan, ahol más alapokon áll a történelem, no meg a városi hangulat is. Megleptem ismerősömet, amikor rávágtam, hogy Stockholm, de 10 perces lelkesedésem és érveim után megrendelte a repülőjegyét egy őszi sétára Stockholmba.

Mit mondtam? Csak azt, amilyennek én láttam Stockholmot. S ez okot is adott arra, hogy kicsit összeszedjem, miért is érdemes Stockholmot felfedezni!

Tovább

Svájctól Svájcig a Rajnán

Rövid folyószakasz, különleges látnivalók

r9_kicsik.jpg

Írigylem a folyókat az útjukért, amelyet forrásuktól a torkolatukig megtesznek. Útlevél és határellenőrzés nélkül száguldanak át országokon, minden évszakban megcsodálhatják a környező tájat, s belekóstolhatnak a különböző népek életébe. Igazi utazók. Én még csak egy kis szakaszán utaztam végig, de érdekességekre és csodákra akadtam.

Amikor a Bodeni-tó (a magyar helyesírás szerint Boden-tó, de írói szabadságom és velevaló különleges kapcsolatom miatt - amelyről könyvemben lehet olvasni - én csak Bodeni-tónak nevezem) déli partján, Svájcban, a Rajna régi torkolatánál álltam, már akkor éreztem, hogy nagy barátok leszünk a folyóval. Elbűvölt az, hogy belefut itt a tóba, majd Konstanznál elhagyja, de csak azért, hogy a tó egy másik ágával kapcsolja össze azt. Általa az én kedvenc tavam állandó mozgásba kerül.

Összeszedtem néhány érdekes látnivalót, amelyet a Rajna érint ezen a saját hosszához képest rövid szakaszon, s amely engem és fotós férjemet elbűvölt.

Rorschachból Rheineck felé autózva - miután belebotlottunk egy Hundertwasser épületbe - értük el a régi, vagy öreg Rajnaágat, amely mellett sétát lehet tenni kis nyaralóházak között. Igazán lassú, komótos itt a folyó. Sokkal látványosabb a tóhoz érkezése a már osztrák Lustenaunál, ahol sajnos lemaradtuk arról, hogy vonattal vegyük fel a versenyt a folyóval, de így is egészen sokáig vágtázhattunk a földnyelven vele. Aki teheti, az mindenképpen üljön fel a kis, rajnai vonatra és azzal hódítsa meg a torkolatot. Bővebb információt itt lehet találni! 

Kárpótlásul felvonóval meghódítottuk a Karren hegyet Dornbirnban, ahonnan feltárult előttünk a fantasztikus panoráma a Rajna Bodeni-tóba futásáról. 

e04_uj_small_1.jpg

Rajna torkolat Lustenaunál - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Tíz dolog, amit a Bodeni-tónak köszönhetek

A mérföldkövemre az van írva, hogy mennyország

Megcsináltam! Elkészült az első könyvem, amely nemcsak címében több mint útikönyv. Nekem sokkal több egy könyvnél! Mérföldkő az életemben, éppen úgy, mint a sok tanulás utáni munkába állás, a házasságkötésünk vagy a Németországba költözésünk volt. Mérföldkő úgy is, mint másoknak a gyermekáldás, vagy a nyugdíjba vonulás. 

Ma, amikor elkezdődik az olvasókkal való találkozás, beszélgetés a könyvről, az igazi megmérettetés, akkor nekem is számot kellett vetnem azzal, hogy mit kaptam én, mit kaptunk mi fotós férjemmel a könyvem főszereplőjétől. Gyorsan leírtam tíz dolgot, ami elsőre az eszembe jutott ma reggel a könyvre és a tóra gondolva. 

Aktivitást kaptam, mert nem ültünk otthon a hétvégeken, hanem rendszeresen kirándultunk. Aktivitást szellemileg, mert állandóan tornáztattam az agyam. Gondolkodtam, hogyan, milyen formában írjam le az élményeimet, kutakodtam időben és térben, fogalmazgattam és átfogalmaztam. 

h23_kicsik.jpg

Tovább

Magyarokkal történt külföldön

Megható és vicces történetek a magyar nyelvvel a középpontban

Ha külföldön élsz, milliónyi hang, nyelv, zaj közül is kiszűröd a magyar szót. Ez olyan reflexszerű dologgá válik, hiszen ez az anyanyelvünk. Vannak azonban szituációk, amikor nem az lesz az érdekes, hogy az anyanyelvedet hallod, hanem az akitől hallod, vagy az, amilyen szituációban hallod. 

Nekünk is vannak a nyelvvel kapcsolatosan történeteink, úgy, mint a római reptéri transzfer sofőrjének felkiáltása: Puszkász (Puskás Öcsire gondolt), amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, vagy a magyar rendszámos autónkat igen közelről kémlelő egykor magyar állampolgárságú, ma már német úr esete, akivel ott az autó mellett barátságot is kötöttünk Nürnbergben. Gondoltam, ha velünk ilyenek történtek, akkor megkérdezem a kint élő magyarokat, hogy nekik milyen hasonló storyjaik vannak.

Lesznek vidámak és megható történetek is, de mindegyik középpontjában a magyarságunk, vagy a magyar nyelv áll majd. 

Pap nevű ismerősöm - fontos a név - mesélte nemrég, hogy kirándulni ment, s a svájci határnál a határőr hosszasan nézegette az igazolványát. Már-már aggódni kezdett, amikor a határőr elkezdte szavalni Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai fapipa papi fapipa mondókát. El tudjátok képzleni, hogy mennyire meglepődött Pap úr, akivel a határőr közölte, hogy ő csak ennyit tud magyarul, ezt a nagymamája tanította vele, aki magyar volt.

hungary-991950_640.png 

Tovább

Az öt legszebb vasútvonal Európában, szerintem


Nem szeretek vonatozni, de ezekért a vasútvonalakért hajlandó vagyok elfelejteni a kis piros vonatot, amely hajnalban zötyögött velem Biharnagybajom, Szerep és hasonló településeken egykor. 

Imádok listákat gyártani arról, hogy mit is kellene még megnézném földi létem alatt. Na most a listáimból van már pár, s aligha lesz mindegyikre idő, de én azért csinálom. A mostani listára egyrészről az késztetett, hogy ezen a nyáron állandóan vonatos lehetőségek, prospektusok, videók jöttek velem szembe, másrészt, hogy elegem van az állandóan bedugult utaktól (erről írtam korábbi cikkemben itt), s egyre nagyobb jövőt jósolok a vonatoknak. Azt hiszem ezeken a vasútvonalakon megszeretem majd a vonatozást. 

Következzenek azok a vasúti pályák és vonatok, amelyek nekem a legszebbnek tűnnek Európában! Vigyázat szubjektív lista következik!

Tovább

Turisztikai jóslat 2027-re


Önjáró repülők, robot idegenvezetők, maguktól felépülő apartmanok, pillantással fotózó szemüvegek is lehetnének a jövő turisztikáinak elemei, de nem ezek határozzák meg az utazási trendeket tíz év múlva - szerintem.

2017 nyara

Járom Európát, autózom, lassan haladok a dugókban, s van időm közben azon gondolkodni, hogy miért is vagyunk mindenhol ennyien ezen a nyáron? Miért is kell állnom a magyar-osztrák határon másfél órát, majd az osztrák-német határon további 40 percet? Miért áll minden benzinkúton hosszú kocsisor? Miért vannak zsúfolásig a strandok? Miért képtelenség mozdulni a turistalátványosságok környékén? Miért van dugó még a kerékpárúton, a túraútvonalon és a 2000 méter magasan futó hágón is?

Tovább

Bregenz, a Vorarlberg fővárosa


Bregenz a Pfänder-hegyről
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bécs, Salzburg, Graz, Klagenfurt, Innsbruck - osztrák városok, amelyeket jól ismerünk, emlegetünk, csodálunk és bejárunk. Bregenz mellettük eltörpül, mert távol esik a magyar határtól (egészen a csirkecomb végében ékeskedik), s mert jóval kisebb. Fekvése azonban egyedivé és különlegessé teszi. A Bodeni-tó kapuja, az Alpok öleli, csak egy ugrás innen Svájc, Lichtenstein, Németország és  kevés olyan turista van, aki nem talál itt magának kedvére való látnivalót, programot.

Tovább

Őszi úti célok Németországban

Ebben az országban rengeteg a fa, soha nem is gondoltam, hogy ennyi - lelkesedett egy ismerősöm, amikor végig kellett autóznia Németországot északról délre és keletről nyugatra. Már önmagában ez a tény is elég lenne ahhoz, hogy Németországot ajánljam őszi célpontnak, hiszen a színes erdők látványa még a sokat látott turistát is lenyűgözi. 

Arra gondoltam, hogy megkérdezem azokat a Németországban élő magyarokat, akik szeretnek kirándulni, nekik melyek a kedvenc kirándulási célpontjaik ősszel. Mert ugye már a múltkor is - Bologna kapcsán - fejtegettem, hogy a legjobb idegenvezető mindig az, aki éppen az adott helyen lakik. 

Magam is meglepődtem, hogy milyen csodás úti célok kerültek így a látókörömbe. A végén persze magam is jövök nektek egy szuper ajánlattal, nem fogjátok kitalálni melyik környékről. :-)

Tovább

Fehér is, magyar is, mi az? Csillagász a napfogyatkozáskor!

Napfogyatkozás, 2017, USA - Kentucky államban, valahol Hopkinsville környékén egy kis templom udvarában az én magyar csillagász barátomat és feleségét befogadja egy lelkipásztor a nagy esemény idejére. Pillanatra igazi sztár lesz a magyar csillagászból. A "néző"társak lelkendeznek, hogy egy igazi csillagásszal együtt nézhetik a nagy eseményt. A lelkipásztor felesége pedig még le is fotózza, mert a lánya megkérte, hogy ugyan csináljon már egy képet a csillagászról, mert fehér embert sem sűrűn lát, nemhogy egy fehér csillagászt! S Zoli modellt állt, mert tudta, hogy ő hamarosan óriási ajándékot kap cserébe, 2 perc 40 másodperces csodát "kollégáitól", a Naptól és a Holdtól.

Több, mint egy évtizede ismerem Zolit, a fehér csillagászt, hol máshol, mint egy csillagvizsgálóban találkoztunk, s bármerre is sodort bennünket vagy őket az élet, a kapcsolatot mindig tartjuk. Feleségével - aki szintén az egész életét tette fel Zolira és a csillagászatra - éltek Szegeden, Kölnben, Rochesterben (USA), Marseille-ben és most ismét az USA-ban, Morgantown-ban. Ezernyi kaland, utazás, tapasztalat és fotó van a bőröndjükben, amelyről végre Zoli elkezdett blogot írni, mi lehetne más a címe, mint Boly(on)gó-élet blog. Ajánlom figyelmetekbe, nemcsak a sok érdekesség véget, hanem a blogíró jó humora, s magával ragadó stílusa miatt is.  Zolinak a 2 perc 40 másodperc volt a csoda, nekem viszont a kirándulás, amelyet eköré építettek fel, jól hasznosítható úti beszámoló, ha valaki azon a vidéken jár, bár egy dologra most egy ideig biztosan nem akad, napfogyatkozásra.

Következzen Andi és Zoli hosszú hétvégéje a napfogyatkozás jegyében egyenesen az USA-ból.

Tovább

A Tündérkirály játszótere a bajor Alpok lábánál


Kastélyok az Alpsee mellől
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hol volt, hol nem volt, a bajor Alpokon túl (már attól függően, hogy honnan nézzük) élt egy király a családjával. A szülők két kis csemetéje Lajos és Ottó olyan helyen tölthette nyarait, ahol bújócskázhattak az erdőben, úszhattak a tavakban, s kastélyépítésekről álmodozhattak. 

Tovább