Élet sója

Ne szitkozódj magyarul külföldön, mert megértik!

Magyarokkal történt külföldön – folytatás

2017. október 19. - Tünde Bagó

 Magyarokkal bárhol a világon lehet találkozni! Amikor azt hiszem a kis, alig háromezer fős német településen, hogy úgysem érti senki, amit a barátnőmmel a telefonban beszélek egy üzlet előtt, akkor biztosan rám köszön valaki magyarul, vagy megszólít egy „én is itt lakom-e?” kérdéssel. 

Pár hete írtam már néhány mulatságos és érdekes történetet itt a blogon, amely magyarokkal a magyar nyelv kapcsán történt külföldön. Pár hónapja pedig azt meséltem el nektek, amikor egy amatőr szociológusba oltott humorista magyar eldarálta véleményét a németekről nekem a német pékségben.

Most pedig jöjjenek egészen frissen kapott történetek, még, ha nem is mindegyik most történt! Öveket bekapcsolni, indul az utazás a világban magyarokkal és anyanyelvünkkel, a magyarral.

Gábor barátja Izraelben nem talált vissza a találkozási pontra, s csupán annyit tudott, hogy egy toronynál várják. Bolyongásai közben találkozott pár idős hölggyel, akiktől megpróbálta angolul, majd franciául megkérdezni, hogy merre találja a tornyot. A hölgyek sehogyan sem értették, hogy mit akar. Ekkor kínjában magyarul is megismételte, hogy a „tornyot keresem”. Mire a hölgyek: Miért nem ezzel kezdte Aranyoskám? – szólaltak meg magyarul. Mindegyik hölgy Magyarországról származott!

Ugorjunk át Izraelből Finnországba, ahol nagyon tisztelik a magyar „testvéreket”! Magyar házaspár, akik kint csinálták a doktorijukat Finnországban rendszeresen megtisztelve érezhették magukat, azért, mert magyarok. A szervízben 50 euró helyett csak 20 eurót kellett fizetniük, mert magyarok, a piacon egy adag hal áráért kettőt kaptak, mert magyarok, s bárhol megtudták róluk, hogy magyarok, széles mosollyal üdvözölték őket. Az ő mosolyuk pedig még szélesebb lett, amikor a kikötőben felfedeztek egy Palacsinta nevű hajót. Kiderült, hogy a finn tulajdonos 30 éve nászúton járt Tihanyban, s nyilván a palacsinta egy kellemes emlék volt számára (megértem – szerző megjegyzése). A hajón pedig a legszebb díszt balatoni kecskeköröm kagylókból rakta ki, amit akkor ott Tihany környékén szedett.

Miklós 2002-ben az USA-ban járt, s valahol egy nevadai útszéli étteremben állt meg pihenni miközben San Juan Capistranoból tartott Las Vegasba autóval. Békésen reggelizett, amikor bejött egy hangos társaság az étterembe és durva magyar szitokszavak kíséretében foglaltak helyet a másik boxba. Miklós úgy döntött, hogy miközben kiugrik a mellékhelyiségbe tudatja a társasággal, hogy bár nem a legszebb szavakat vették elő a szótárjukból, de attól még mások is érthetik. Odaszólt a társaságnak magyarul, hogy "Uraim csendesebben, mert lehet, hogy valakik értik a beszélgetésüket!"... Úgy néztek rá, mint akik kísértetet látnak, majd amikor jött vissza a mosdóból, akkor feltették a kérdést: „magyar vagy?” Miklós válasza pedig így hangzott: „Nem, csak évekig éltem Magyarországon!” Majd nevetve tovább állt! 

nevada-2322748_640.jpg

Fotó: pixabay.com - csak illusztráció

 

András története előtt szeretne elnézést kérni a hölgyektől, nem szokása az inzultálás, s nem is annyira büszke a történetre, de tanulságos, így elmondta:

Egy párizsi metróállomáson várakoztunk két kollégámmal, amikor oda érkezett egy nagyon csinos (sőt, akár csintalannak is mondható!) fiatal fekete nő is. Kollégáim figyelmét igencsak felkeltette, s amikor beszálltunk a beérkezett szerelvénybe, a hölgy egy üres négyes bokszba ült, mi pedig természetesen mellé. Folytatódott a szemrevételezése, és az ezt kísérő megjegyzések sem maradtak el ékes magyar nyelven, amelyek bizony kimerítették a szexuális inzultus minden szintjét. A hölgy mindeközben teljesen közömbösen olvasott valami újságot, majd néhány megálló múlva leszálláshoz készülődve tökéletes kiejtéssel a „Viszontlátásra, uraim!” szavakkal búcsúzott tőlünk. A hatást képzeljék el, gondolom, nem lesz nehéz.”

talk-2742778_640.png

Imre egy fiatal, magyar zenekar német ifjúsági fesztiválon megesett történetét mesélte el nekem. A koncert kezdete előtt a fiúk észrevették, hogy az egyik zenész gitárján elszakadt az egyik húr. Gyors megoldásként kerestek egy helybeli hangszerboltot, hogy ott pótolhassák a tönkrement hangszer alkatrészét. Mivel németül nem tudtak beszélni, ezért minjárt probléma volt, hogyan magyarázzák meg mit akarnak. Elkezdtek kézzel lábban mutogatni és hangosan ismételgetni, hogy "HÚR KAUFEN! HÚR KAUFEN!!" az eladónő azonnal elfehéredett rémülten a falig hátrált és a rendőrséget akarta kihívatni. (Az eladónő valószínűleg azt értette, hogy Hure kaufen, azaz kurvát venni. 

hu_r.jpg

A végén jöjjenek Kornél inkább megható, mint humoros magyar történetei a magyar nyelvvel kapcsolatban, egyenesen az Amerikai Egyesült Államokból.

Egy időben több magyar kosárlabda csapat használta ki azt a lehetőséget, hogy az USA-ban túrázhatott ősszel.

Egy ilyen túra alkalmával a soproni női bajnokcsapattal New Yorkban a metróban utaztunk, amikor megszólalt mellettünk egy igen csinos, jól öltözött hölgy, azzal, hogy önök magyarok?

Természetesen meglepődtünk, s röviden elmondtam kik vagyunk, honnan jöttünk, erre válaszul nekünk adott egy XXXL méretű apple pie-t, ami tudvalevőleg egy csodásan finom amerikai sütemény, azzal, hogy ezzel gratulál a csapatnak eddigi eredményeihez.

 „A legszebb történetünk azonban a Himnusszal kapcsolatos: a mérkőzések előtt a csapatok bemutatása után eljátszották a magyar és az amerikai himnuszt.

Mint a csapat vezetője, még itthon úgy döntöttem, hogy olyan kazettát viszek magammal, amelyen éneklik a Himnuszt.

Ennek a híre futótűzként terjedt el azokban a városokban, ahol játszott a csapatunk, s sok ott élő magyar csak azért jött ki a meccsekre, hogy a lejátszással együtt énekelhesse a magyar Himnuszt.

A meccsek szünetében odajöttek hozzánk a pálya szélére és könnyes szemmel köszönték a lehetőséget az éneklésre.”

A fenti történetekből is jól látható, hogy magyarokkal bárhol a világon találkozhatsz, a legkisebb, eldugott helyektől világvárosokig mindenhol. Törekedjünk arra, hogy inkább a magyar nyelv szépségét hangoztassuk a világban és ne a szitokszavakat!

 

 

Ulm, ahonnan németek indultak magyar emigrációba

Pár óra a "régi" Ulmban

12_dunavo_lgy_small_kicsik.jpg

Ulmnak sok arca van, s egy ujja. A városhoz közeledve előbb láttam meg ujját, mint arcait. Isten ujja, azaz a világ legmagasabb tornyával büszkélkedő „nem valódi” székesegyház, már jóval a város előtt láthatóvá válik. Elfog az érzés, hogy már találkoztunk valahol. Valahol Európában, méghozzá Prágában és Strasbourgban. S nem is járok messze az igazságtól, hiszen egyik építésze részt vett a strasbourgi székesegyház építésében mielőtt itt Ulmban látott volna neki e különös épületnek, pontosabban folytatta volna azt, amit mások elkezdtek. Mások? Igen, Parlerék, a híres német építész család, akik közül többen a prágai Szent Vitus Székesegyházon is dolgoztak. Mennyire kicsi a középkori Európa is?

Tovább

Miért Luzern a világ egyik legnépszerűbb városa?

Első benyomások a svájci városról

13_hid_a_toronnyal.jpg

A világ legszebb, legnépszerűbb városai után kutatva az első 20 között biztosan ráakadni Luzernre. Mitől lett ez a svájci város olyan népszerű? 

Sorolom: tó partján fekszik, magas hegyek veszik körül, gazdag történelmi emlékekben, a környéken ezernyi túrázási lehetőség van, télen lehet síelni, nyáron hajózni és horgászni, gazdag múzeumi kínálata van, méreg drága óra- és ékszerüzletei. Egyetlen városképben benne van Svájc szépsége, de valóban ennyi elég lenne ahhoz, hogy már 1840 óta a turizmus fellegvára legyen a város? 

Tovább

Pálinka Patika Város, ahol recept nélkül kapni a jó pálinkát és kultúrát

Pálinka a 30-as évekből, Árpád-kori leletek az udvarból Lakiteleken

Nem létező vasúton érkezünk, a nagyon is létező 30-as évekbe. Az állomás várótermében egy vasutas vár, akitől nem a vonatra kapunk jegyet, hanem egy időutazásra az Almássy család Pálinka Patika Városába.

palinkahaz19_small.jpg

Ha most kicsit furcsállnád kedves Olvasó a mondandómat, akkor arról csakis a Lakitelek-Tőserdőn elfogyasztott pálinka és az az építész, Honti Attila tehet, aki kitalálta, megalkotta és felépítette a Pálinka Patika Várost a Homokhátság és a Tisza-völgy találkozásánál.

Tovább

Mi köze a bolhának a bolhapiachoz?

Nyolcmillió német szórakozása nyomában

12_small_1.jpg

Lehet hétvége, hétköznap, nappal vagy éjszaka, járhatsz vidéken vagy városban bolhapiacot mindig találsz Németországban. Egy, a bolhapiacokkal foglalkozó ARD szakértő szerint a német lakosság tíz százaléka, azaz csaknem 8 millió ember jár havonta 2-3 alkalommal bolhapiacra.

Tovább

Öt dolog, amitől Stockholm a kedvenced lesz

s rögtön indulni akarsz a svéd fővárosba

078_arany_vitorlas_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Színek, szigetek, múzeumok, Sarah Bernhardt és nyugodtan érezd jól (ön)magad - ennyi Stockholm titka? Biztosan nem, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a kedvenc városom legyen. 

Pár napja megkerestek azzal, hogy ajánljak egy várost, de legyen különleges, legyen egyedi, legyen más, mint Párizs vagy London. Legyen olyan, ahol nem a hagyományos múzeumokkal és éttermekkel találja magát szembe a turista, legyen olyan, ahol más alapokon áll a történelem, no meg a városi hangulat is. Megleptem ismerősömet, amikor rávágtam, hogy Stockholm, de 10 perces lelkesedésem és érveim után megrendelte a repülőjegyét egy őszi sétára Stockholmba.

Mit mondtam? Csak azt, amilyennek én láttam Stockholmot. S ez okot is adott arra, hogy kicsit összeszedjem, miért is érdemes Stockholmot felfedezni!

Tovább

Svájctól Svájcig a Rajnán

Rövid folyószakasz, különleges látnivalók

r9_kicsik.jpg

Írigylem a folyókat az útjukért, amelyet forrásuktól a torkolatukig megtesznek. Útlevél és határellenőrzés nélkül száguldanak át országokon, minden évszakban megcsodálhatják a környező tájat, s belekóstolhatnak a különböző népek életébe. Igazi utazók. Én még csak egy kis szakaszán utaztam végig, de érdekességekre és csodákra akadtam.

Amikor a Bodeni-tó (a magyar helyesírás szerint Boden-tó, de írói szabadságom és velevaló különleges kapcsolatom miatt - amelyről könyvemben lehet olvasni - én csak Bodeni-tónak nevezem) déli partján, Svájcban, a Rajna régi torkolatánál álltam, már akkor éreztem, hogy nagy barátok leszünk a folyóval. Elbűvölt az, hogy belefut itt a tóba, majd Konstanznál elhagyja, de csak azért, hogy a tó egy másik ágával kapcsolja össze azt. Általa az én kedvenc tavam állandó mozgásba kerül.

Összeszedtem néhány érdekes látnivalót, amelyet a Rajna érint ezen a saját hosszához képest rövid szakaszon, s amely engem és fotós férjemet elbűvölt.

Rorschachból Rheineck felé autózva - miután belebotlottunk egy Hundertwasser épületbe - értük el a régi, vagy öreg Rajnaágat, amely mellett sétát lehet tenni kis nyaralóházak között. Igazán lassú, komótos itt a folyó. Sokkal látványosabb a tóhoz érkezése a már osztrák Lustenaunál, ahol sajnos lemaradtuk arról, hogy vonattal vegyük fel a versenyt a folyóval, de így is egészen sokáig vágtázhattunk a földnyelven vele. Aki teheti, az mindenképpen üljön fel a kis, rajnai vonatra és azzal hódítsa meg a torkolatot. Bővebb információt itt lehet találni! 

Kárpótlásul felvonóval meghódítottuk a Karren hegyet Dornbirnban, ahonnan feltárult előttünk a fantasztikus panoráma a Rajna Bodeni-tóba futásáról. 

e04_uj_small_1.jpg

Rajna torkolat Lustenaunál - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Tíz dolog, amit a Bodeni-tónak köszönhetek

A mérföldkövemre az van írva, hogy mennyország

Megcsináltam! Elkészült az első könyvem, amely nemcsak címében több mint útikönyv. Nekem sokkal több egy könyvnél! Mérföldkő az életemben, éppen úgy, mint a sok tanulás utáni munkába állás, a házasságkötésünk vagy a Németországba költözésünk volt. Mérföldkő úgy is, mint másoknak a gyermekáldás, vagy a nyugdíjba vonulás. 

Ma, amikor elkezdődik az olvasókkal való találkozás, beszélgetés a könyvről, az igazi megmérettetés, akkor nekem is számot kellett vetnem azzal, hogy mit kaptam én, mit kaptunk mi fotós férjemmel a könyvem főszereplőjétől. Gyorsan leírtam tíz dolgot, ami elsőre az eszembe jutott ma reggel a könyvre és a tóra gondolva. 

Aktivitást kaptam, mert nem ültünk otthon a hétvégeken, hanem rendszeresen kirándultunk. Aktivitást szellemileg, mert állandóan tornáztattam az agyam. Gondolkodtam, hogyan, milyen formában írjam le az élményeimet, kutakodtam időben és térben, fogalmazgattam és átfogalmaztam. 

h23_kicsik.jpg

Tovább

Magyarokkal történt külföldön

Megható és vicces történetek a magyar nyelvvel a középpontban

Ha külföldön élsz, milliónyi hang, nyelv, zaj közül is kiszűröd a magyar szót. Ez olyan reflexszerű dologgá válik, hiszen ez az anyanyelvünk. Vannak azonban szituációk, amikor nem az lesz az érdekes, hogy az anyanyelvedet hallod, hanem az akitől hallod, vagy az, amilyen szituációban hallod. 

Nekünk is vannak a nyelvvel kapcsolatosan történeteink, úgy, mint a római reptéri transzfer sofőrjének felkiáltása: Puszkász (Puskás Öcsire gondolt), amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, vagy a magyar rendszámos autónkat igen közelről kémlelő egykor magyar állampolgárságú, ma már német úr esete, akivel ott az autó mellett barátságot is kötöttünk Nürnbergben. Gondoltam, ha velünk ilyenek történtek, akkor megkérdezem a kint élő magyarokat, hogy nekik milyen hasonló storyjaik vannak.

Lesznek vidámak és megható történetek is, de mindegyik középpontjában a magyarságunk, vagy a magyar nyelv áll majd. 

Pap nevű ismerősöm - fontos a név - mesélte nemrég, hogy kirándulni ment, s a svájci határnál a határőr hosszasan nézegette az igazolványát. Már-már aggódni kezdett, amikor a határőr elkezdte szavalni Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai fapipa papi fapipa mondókát. El tudjátok képzleni, hogy mennyire meglepődött Pap úr, akivel a határőr közölte, hogy ő csak ennyit tud magyarul, ezt a nagymamája tanította vele, aki magyar volt.

hungary-991950_640.png 

Tovább

Az öt legszebb vasútvonal Európában, szerintem


Nem szeretek vonatozni, de ezekért a vasútvonalakért hajlandó vagyok elfelejteni a kis piros vonatot, amely hajnalban zötyögött velem Biharnagybajom, Szerep és hasonló településeken egykor. 

Imádok listákat gyártani arról, hogy mit is kellene még megnézném földi létem alatt. Na most a listáimból van már pár, s aligha lesz mindegyikre idő, de én azért csinálom. A mostani listára egyrészről az késztetett, hogy ezen a nyáron állandóan vonatos lehetőségek, prospektusok, videók jöttek velem szembe, másrészt, hogy elegem van az állandóan bedugult utaktól (erről írtam korábbi cikkemben itt), s egyre nagyobb jövőt jósolok a vonatoknak. Azt hiszem ezeken a vasútvonalakon megszeretem majd a vonatozást. 

Következzenek azok a vasúti pályák és vonatok, amelyek nekem a legszebbnek tűnnek Európában! Vigyázat szubjektív lista következik!

Tovább

Turisztikai jóslat 2027-re


Önjáró repülők, robot idegenvezetők, maguktól felépülő apartmanok, pillantással fotózó szemüvegek is lehetnének a jövő turisztikáinak elemei, de nem ezek határozzák meg az utazási trendeket tíz év múlva - szerintem.

2017 nyara

Járom Európát, autózom, lassan haladok a dugókban, s van időm közben azon gondolkodni, hogy miért is vagyunk mindenhol ennyien ezen a nyáron? Miért is kell állnom a magyar-osztrák határon másfél órát, majd az osztrák-német határon további 40 percet? Miért áll minden benzinkúton hosszú kocsisor? Miért vannak zsúfolásig a strandok? Miért képtelenség mozdulni a turistalátványosságok környékén? Miért van dugó még a kerékpárúton, a túraútvonalon és a 2000 méter magasan futó hágón is?

Tovább

Bregenz, a Vorarlberg fővárosa


Bregenz a Pfänder-hegyről
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bécs, Salzburg, Graz, Klagenfurt, Innsbruck - osztrák városok, amelyeket jól ismerünk, emlegetünk, csodálunk és bejárunk. Bregenz mellettük eltörpül, mert távol esik a magyar határtól (egészen a csirkecomb végében ékeskedik), s mert jóval kisebb. Fekvése azonban egyedivé és különlegessé teszi. A Bodeni-tó kapuja, az Alpok öleli, csak egy ugrás innen Svájc, Lichtenstein, Németország és  kevés olyan turista van, aki nem talál itt magának kedvére való látnivalót, programot.

Tovább

Őszi úti célok Németországban

Ebben az országban rengeteg a fa, soha nem is gondoltam, hogy ennyi - lelkesedett egy ismerősöm, amikor végig kellett autóznia Németországot északról délre és keletről nyugatra. Már önmagában ez a tény is elég lenne ahhoz, hogy Németországot ajánljam őszi célpontnak, hiszen a színes erdők látványa még a sokat látott turistát is lenyűgözi. 

Arra gondoltam, hogy megkérdezem azokat a Németországban élő magyarokat, akik szeretnek kirándulni, nekik melyek a kedvenc kirándulási célpontjaik ősszel. Mert ugye már a múltkor is - Bologna kapcsán - fejtegettem, hogy a legjobb idegenvezető mindig az, aki éppen az adott helyen lakik. 

Magam is meglepődtem, hogy milyen csodás úti célok kerültek így a látókörömbe. A végén persze magam is jövök nektek egy szuper ajánlattal, nem fogjátok kitalálni melyik környékről. :-)

Tovább

Fehér is, magyar is, mi az? Csillagász a napfogyatkozáskor!

Napfogyatkozás, 2017, USA - Kentucky államban, valahol Hopkinsville környékén egy kis templom udvarában az én magyar csillagász barátomat és feleségét befogadja egy lelkipásztor a nagy esemény idejére. Pillanatra igazi sztár lesz a magyar csillagászból. A "néző"társak lelkendeznek, hogy egy igazi csillagásszal együtt nézhetik a nagy eseményt. A lelkipásztor felesége pedig még le is fotózza, mert a lánya megkérte, hogy ugyan csináljon már egy képet a csillagászról, mert fehér embert sem sűrűn lát, nemhogy egy fehér csillagászt! S Zoli modellt állt, mert tudta, hogy ő hamarosan óriási ajándékot kap cserébe, 2 perc 40 másodperces csodát "kollégáitól", a Naptól és a Holdtól.

Több, mint egy évtizede ismerem Zolit, a fehér csillagászt, hol máshol, mint egy csillagvizsgálóban találkoztunk, s bármerre is sodort bennünket vagy őket az élet, a kapcsolatot mindig tartjuk. Feleségével - aki szintén az egész életét tette fel Zolira és a csillagászatra - éltek Szegeden, Kölnben, Rochesterben (USA), Marseille-ben és most ismét az USA-ban, Morgantown-ban. Ezernyi kaland, utazás, tapasztalat és fotó van a bőröndjükben, amelyről végre Zoli elkezdett blogot írni, mi lehetne más a címe, mint Boly(on)gó-élet blog. Ajánlom figyelmetekbe, nemcsak a sok érdekesség véget, hanem a blogíró jó humora, s magával ragadó stílusa miatt is.  Zolinak a 2 perc 40 másodperc volt a csoda, nekem viszont a kirándulás, amelyet eköré építettek fel, jól hasznosítható úti beszámoló, ha valaki azon a vidéken jár, bár egy dologra most egy ideig biztosan nem akad, napfogyatkozásra.

Következzen Andi és Zoli hosszú hétvégéje a napfogyatkozás jegyében egyenesen az USA-ból.

Tovább

A Tündérkirály játszótere a bajor Alpok lábánál


Kastélyok az Alpsee mellől
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hol volt, hol nem volt, a bajor Alpokon túl (már attól függően, hogy honnan nézzük) élt egy király a családjával. A szülők két kis csemetéje Lajos és Ottó olyan helyen tölthette nyarait, ahol bújócskázhattak az erdőben, úszhattak a tavakban, s kastélyépítésekről álmodozhattak. 

Tovább

Bologna, a tudós, kövér, vörös város


Bologna, a Vörös város

Egyes olasz városoknak van becenevük. Mindenki hallotta már, hogy Róma az Örök város (la cittá Eterna), vagy Velence a Derűs (la Serenissima), Firenze a Szépséges (la Bella). Bolognának három ilyen beceneve is van: a Tudós, a Kövér és a Vörös (la Dotta, la Grassa, la Rossa).

Általános információkhoz egy városról hozzájuthatunk az útikönyvekből, de a helyek igazi arcát csak az ismerheti, aki eltölt egy időt ott. Amikor saját - több mint - útikönyvemet írtam a Bodeni-tóról, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy korunk legjobb idegenvezetői azok az írók, bloggerek, utazók, akik olyan helyekről írnak, amelyeknek "rabjai" voltak hetekig, hónapokig, vagy évekig. Szeretem olvasni az ilyen írásokat és így kapok kedvet a legtöbb, általam is meglátogatott helyhez, s könyvem is ilyen alapokra épült, ezért lett több mint útikönyv és nemcsak egyszerűen útikönyv. Külföldön több olyan magyar blogger él, akiktől én is szeretek inspirálódni. A Mindenütt jóóó blog írója A. Bernadette sokáig élt Bolognában, így ismeri a várost kívül-belül. Megkértem, ajánljon pár helyet az én olvasóimnak Bolognában, lásson el bennünket olyan hasznos információkkal, amelyet csak az tud, aki a városban élt egy ideig. S aki további inspirációt szeretne Bernadette utazásairól az kövesse blogját itt.

Irány Bologna, lássuk milyen is a tudós, a kövér, a vörös város!

„Tudós” az egyeteme miatt, melyet 1088-ban alapítottak, és amely a legrégebbi a nyugati világban.

A „Kövér” a város tápláló és gazdag tradicionális konyháját jellemzi.

A „Vörös” pedig hagyományosan a téglák színére utal, melyből a középkor óta épültek a város tornyai és palotái. Az újabb időkben azonban új tartalommal gazdagodott, gondoljuk csak a „Vörös ördögök”-ként emlegetett Ducatira, a Ferrarira, valamint a Lamborghinire és Maseratira, melyek miatt Bologna és környéke a „Motorok földje”.

Tovább

Ilyen volt Svájc ezen a nyáron

Svájcnak semmi sem árt! Nem árt a sok hó, nem árt a sok eső, nem árt a meleg nyár, szépségét semmi nem tudja kikezdeni, sőt még inkább hozzátesz, de mégis van valami, ami árthat neki. 

Úgy alakult, hogy ezen a nyáron nemcsak a Bodeni-tó körül utazgattunk (tudjátok a könyvem miatt tettük eddig, amelynek születéséről itt olvashattok), hanem bemerészkedtünk Svájcba kicsit beljebb, a hegyekbe is. Látni akartam, hogyan hat Svájcra ez a rendkívüli meleg, mert ezen a nyáron errefelé is sokszor ment a hőmérő a 30 fok közelébe és fölé is. 


Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Öt titkos tipp a német Bodeni-tóhoz utazóknak


Bodeni-tó, háttérben Reichenau egyik temploma
Fotó: dr. Szalai Krisztián

A dél-német Bodeni-tó különös atmoszférját északon a szőlőültetvények, délen és keleten az Alpok csúcsai, nyugaton a vulkánok és a Rajna alakítják. Az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont a három országban, amely körbeveszi. Ausztria, Svájc és Németország vendégszeretete, a tó jól szervezett programlehetőségei, elfogadható, európai árai, biztonságos települései és kitűnő klímája garantálják mindenki számára az élményekkel dús nyaralást.

Évek óta fedezzük fel a Bodeni-tavat és környékét, minden igényt képes kielégíteni a környék. Kerékpárral éppen olyan nagy élmény felfedezni, mint autóval, vagy hajóval. Múzeumjai éppen annyi meglepetéssel szolgálnak, mint templomjai. Étteremeiben éppen annyira találunk igényes gasztronómiai kultúrát, mint borászataiban isteni fehér borokat. A tó vize pedig nemcsak színével, hanem tisztasáságával, s strandjaival is vonzó. Írtam már itt a blogon egy általános ajánlót a Bodeni-tó látnivalóiról, s számos tókörüli élményünkről, Überlingenről, ahol igazi Riviéra hangulatot találni, a zöldségek szigetéről, Reichenauról, ahol Nagy Károly fiai is tanultak 9. században, a magyar gróf tulajdonában is álló virágszigetről Mainauról és a csodás kis festett falú városról a Rajna partján, Stein am Rheinról. 

 A most megjelenő könyvemben (amelyet itt vásárolhattok meg kedvezménnyel) több tucatnyi útravalót, élményt, tippet és fotót kaphattok, amelyek közül jöjjön egy kis ízelítő most!  

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Így lett egy úttörős kirándulásból útikönyv a Bodeni-tóról

Mekkora a valószínűsége annak, hogy valakit tizennégy évesen, úttörőként elvisznek a Bodeni-tóhoz, majd harminc évvel később odaköltözik és ír egy útikönyvet a vidékről? Elég kicsi, mondanám, ha ez nem velem történt volna meg.

Akkoriban, azt sem tudtam, hogy hol van az a Bodeni-tó (amely egyébként a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó, de a köznyelvben a Bodeni-tó az elterjedtebb, s én is így ismertem meg, így lett az "én" tavam, ezért mindig így hívom itt és a könyvben is), s csak egy voltam a tucatnyi Békés megyei úttörő közül, akik 1988-ban Dél-Németországba utazhattak. Mainau szigetén már akkor is óriás madarakat formáztak meg virágból, Überlingen városából már akkor is sok-sok turista hajózott ki a tóra, s Bregenzben már akkor is óriási vizi színpad álldogált a tó vizében. Én pedig a messzi Vésztőről, a szocializmus végnapjaiban eljuthattam egy olyan helyre, amelyről az egész faluban jó ha két ember tudott. 


Napóleon Múzeum, Bodeni-tó
Fotó: dr.Szalai Krisztián

Tovább

Zamárdi, a szabadság városa

Siófok a kötöttségek városa, míg Zamárdi a szabadságé - írta az egyik Olvasóm, s részeletesen el is magyarázta, hogy ő miért imádja a Balaton ezen kis városát. 

Bizonyára emlékeztek még az elég nagy port kavart, a német televízió tursiták átveréseiről szóló műsora kapcsán írt cikkemre. Ha nem, akkor egyetlen mondatban csak annyit a történetről, hogy német tévések Siófokon próbáltak nyaralni, mint turisták, s meglepődtek az euró/forint átváltási lenyúlásokon, a strandbelépők, a kölcsönzők, a parkolók és egyéb nyaraláskor igénybe veendő dolgok árain. Lehet azt mondani, hogy a média mindent kicsit felnagyít, de lássuk be, hogy sokunknak vannak negatív tapasztalatai a Balaton egyes helyei kapcsán, de szerencsére nagyon sok (s ez a több) pozitív élményben, helyben, városban, partszakaszban is bővelkedik a magyar tenger. 


Balaton szíve tér

János az elmúlt tíz évben, szinte minden évben ellátogatott Zamárdiba. Vitte magával a családot, sokszor más családokat és barátokat is. Az egy évtized alatt az a véleménye alakult ki, hogy Zamárdi a szabadság városa. S hogy miért? 

"Nincs fizetős parkoló, a strand közel 3 km-es szakaszon szabad, ha kedvem van mezítláb, fürdőnadrágban vásárolhatok. Vagyis ami a '70-es években természetes volt, itt megtehetem. Persze ez nem az egész településre vonatkozik, hanem a parti övezetre. Míg kulturált vagyok, és nem bántom más magánszféráját, amit szeretnék, megtehetem. Visszajáróként a közvetlen kapcsolat kialakult a helyi üzletekben dolgozókkal, a tegeződés, vagy egy "ismerem" mosoly mindenütt ott van. Vagyis azt kapom meg itt, amit máshol a profit kapzsisága miatt elvesznek az embertől!

Tovább

Lebontásra váró épületet foglaltak el művészek

Terjed a világban egy új művészeti projekt, amelynek keretében lebontásra váró épület művészek által még utoljára tündökölhet. Nemrég közvetlen közelről figyelhettem meg egy ilyen kezdeményezést a Bodeni-tó mellett, ahol az alkotások egy része meghatott, elgondolkodtatott, vagy szórakoztatott.

Aki bontott vagy bontatott már le épületet azt biztosan megérintette az épület elsuhanó múltja. Lakóinak élete, esetleg halála, családi ünnepei, boldog és szomorú pillanatai. Az épületeknek ezernyi történetük van, amely ott van az ajtófélfában, a redőnyön, a falakon, a padlóban. Léptek, szavak, sóhajok, vágyak, illatok, amelyek mind eltűnnek, amikor megjelenik a markoló és földig rombolja 100 év emlékeinek helyszínét. Ahogy az elhunyt is megérdemel egy tisztességes búcsút, úgy az emlékek tárháza, a lakóépület is, szerintem. Szerencsére vannak építők és építtetők, akik hasonlóan gondolkodnak. 

Így történt, hogy Singenben, Dél-Németországban művészeket hívtak meg egy lebontásra váró épületegyüttesbe, pontosan 36 lakásba. Alkossanak! Bármit, amihez kedvük, kreativitásuk, energiájuk van. Töltsék meg élettel az öreg épületet! Jöttek is, festők, grafikusok, előadóművészek, fiatalok, idősebbek, hivatásos művészek és laikusok, felnőttek és gyerekek, magányosak és csoportok is. Négy hétig dolgoztak, komponáltak, vagy ahogy az egyik homlokzat felirata fogalmazott, csak játszottak. 

Tovább

Csak a repülőjegyünk volt biztos São Paulo-ba, semmi más

Mikor máskor csinálná meg az ember élete nagy őrültségét, ha nem nyugdíjba vonulása alkalmával? Márta és párja úgy gondolta, az ember 60 éves kora körül már épp itt az ideje, hogy valami olyat tegyen, amit addig még soha. Hagyták magukat rábeszélni egy São Pauloba szóló akciós repülőjegyre, még úgy is, hogy a visszaútra csak két hónappal később kerülhet majd sor. Végül is nyugdíjasok, van idejük, s Brazília szép nagy ország, van mit látni - gondolták kezükben a két jeggyel. 

fd053fce_9ff2_4a65_b9d5_f4c7550d1868_kicsik_600x450.jpgSão Paulo

Tovább

Alpesi túraajánlat lustáknak

Szükséges dolog mindig kihívásokat keresni? Szükséges mindig legyőzni önmagunkat? Szükséges mindig erőnkön felül teljesíteni? 

Szerintem egyáltalán nem szükséges, néha igazán jól esik lustának is lenni. S az ilyen alkalmakra "találták ki" Svájcban az alpesi hágókat. Kirándulsz, de nincs szükséged túracipőre, friss levegőt szívsz, de előtte nem szenvedsz légszomjban, nem mindennapi látványban lehet részed, anélkül, hogy az izzadtság elhomályosítaná látásodat, s kiszakadsz a világból, annak minden nyűgével, zajával, facebookjával, s ezernyi telefonjával együtt (így is).

Pass_HDR2_blog_600x395.jpgFotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Titkos tipp a francia Riviéra legnépszerűbb falujához

Hazajöttünk úgy a francia Riviéráról, hogy nem néztük meg a legnépszerűbb, a legattraktívabb, s legépebben maradt középkori falut,  Saint Paul de Vence-t, annak ellenére, hogy mindössze 5 km-re laktunk tőle. Miért is?

Nem akartam megnézni Saint Paul de Vence települést, mert lépni sem lehet soha a turistáktól a szűk utcákon. S különben is, a túl népszerű helyek elveszítik a varázsukat, telenyomják őket gagyi turistacsalogató áruval, az éttermeik közepesen rosszak, s csak egy csalódás az egész. Nekünk pedig annyira tetszettek a Côte d'Azur csendes helyei, szigetei, kis hegyi falvai, hogy nem ronthatjuk el egy kirakatfaluval.

saint_paul_de_vence_madartavlatbol_600x306.jpgFotó: dr. Szalai Krisztián

Tovább

Ilyen az avokádó és a fogmosás Kolumbiában

A kolumbiai embereknek gyönyörű fogaik vannak, de nem is csoda, mert még a munkahelyen is minden evés után tisztítják. Alig hittem a saját szememnek, ahogy sorban állnak a munkahelyi mosdók előtt, s várják, hogy fogat moshassanak - még most is érzem a döbbenetet Gabi hangján, ahogy erről beszél. 

Gabi három éve él Kolumbiában a párjával, virágokkal foglalkoznak és az elmúlt héten megjelent interjú első részében már nagyon sokat mesélt a dél-amerikai országról, a látnivalókról, az életről, zenéről és táncról. Az interjú első részét erről a színes országról itt olvashatjátok, a második rész pedig most következik!

19724253_2022811384617599_191907826_o_1_kicsik_600x450.jpgSan Antonio de Pereia - a falu, ahol Gabi lakik

Tovább