Élet sója

Adventi nyitány Zürichben

2012. december 02. - Tünde Bagó

Kedves Olvasók!

 Az Élet sója blog ars poeticájához hűen szeretne Benneteket megajándékozni az adventi időszakban. Ezért Karácsonyig mindennap és ráadásként Karácsony első napján kaptok egy-egy írást. Az ízek, az utazások, a szerelem, a házasság és a kultúra, s minden, ami az élet sóját adja és szebbé teheti az adventi időszakot. Ezt kapjátok a blogtól ajándékba.

S, hogy hódoljunk egy kicsit az adventi szokásoknak is, egyik hűséges olvasóm, Velez Karola készített egy csodálatos adventi naptárt, ahol minden nap legombolunk egy zsákocskát, s a végén kapunk egy ajándékot.

Kövessétek figyelemmel a 24 írást, s osszátok meg ismerőseitekkel. A ma esti első gyertyagyújtáshoz jöjjön egy bejegyzés az adventi gondolatébresztő délutánról Zürichben.

Jó készülődést!

Élet sója blog

 

                                                                                                             A nyitány mindig egy nagyobb lélegzetű mű kezdetét jelenti, de ugyanakkor mindig benne van kicsit az egész művet meghatározó hangulat. Így voltam én advent első vasárnapját megelőző szombaton Zürichben.

Rövid időre, csupán egy délutánra és estére érkeztünk a már kissé havas, borongós svájci városba, de fantasztikus nyitánynak bizonyult az adventhez. A zürichi utcák már felkészültek a várakozásra.

Mit is várnak? Miért is öltöznek ilyen szépen fel? Miért is találkoznak és vásárolnak ilyenkor az emberek? Két szó lehet a válasz: hit és öröm. Hinni a Megváltó eljövetelében, hinni egy szebb jövőben, hinni önmagunkban, hinni az emberekben, hinni az életben – mindenki hisz valamiben. S az öröm? Ez az, ne akarj többet egy adventi időszakban sem magadnak, sem másoknak, csak hogy örülj, s veled örülhessenek. S ehhez elég lehet egy beszélgetés, vagy egy apró ajándék önmagadnak, vagy szeretteidnek. Néztem az embereket és azt láttam, hogy mindenki igyekszik az öröm felé. Nekünk az örömöt egy olyan város jelentette ezen a szombaton, amely gyermekkorunkban elérhetetlennek gondoltunk.

Zürich, a gazdagság, a bankok, az arany, az órák világa, csak a filmekből volt ismert, s ez most kéznyújtásnyira volt. Pezsgett az utca, s soha nem gondoltam, hogy ilyen közel a német vonalassághoz, a munkában itt is érezhető szinte már eltúlzott svájci precizitáshoz, az utcán, egy olyan helyen vagyok, ahol nem számít a gyalogátkelőhely, ahol sportosan elegánsak a férfiak, s a párizsi bohém és elegáns divatot múlják felül a nők. Az épületek nem ősrégiek, de mégis nagypolgári eleganciával és több generáción átnyúló mesterségeknek helyet adó biztonsággal állnak a Limmat folyó vagy éppen a Zürichi-tó partján.

Egy ilyen épület ad helyet a Steinway & Sons hangszerüzletnek, ahol velünk tartó barátunk leülhetett egy zongorához, s eljátszhatta a Vangelis 1492 című művének egy részletét, ezzel szerezve egy újabb örömet ezen az advent előtti napon.

A folyó mellett sétálva csodálatomat vívta ki a Grossmünster két tornya.

A templom, amely már az 1100-as években is itt állt Zürich, jelképévé vált, s a számomra mindig is lefogadhatóbb egyszerű díszítésű stílust követi. Svájc a víz országa is lehetne, hiszen nincs olyan város, falu, s azok utcája, ahol ne találna a szomjazó turista kutakat. Most a fagypont alatti hőmérsékletben is folyamatosan csobogtak a kutak szikrázóan tiszta vizükben pedig már az advent fényei csillogtak.

A forgatag besodort minket is Zürich legrégebbi és legelegánsabb üzletházába, a párizsi és londoni mintára 1899-ben megnyitott Jelmoliba. Szokásunkhoz híven a Gourmet részleg ragadott magával bennünket. Csokoládé, csokoládéfondü, sajtok, fűszerek, s talán napok nem lennének elegek a felsoroláshoz, hogy mi mindenből kapható itt a legjobb minőség. Persze nem a mindennapi bevásárlásra gondoljunk, mert ahhoz rendelkezni kellene valamelyik bank széfjének aranytartalékával, de egy-egy különlegességgel azért itt is örömet szerezhetünk magunknak és barátainknak. Ennyi csoda után, nem tartom csodának, hogy mi is megéheztünk, s be kellett térnünk egy kávézóba, hogy újabb örömöt szerezhessünk magunknak. Mi illene jobban egy hideg, adventi délutánhoz, mint egy fantasztikus tea. A narancs és a trópusi gyümölcsök pépjének felhasználásával készült tea jót tett átfagyott testünknek, miközben a gesztenye kúp, amelyet a teadélután „akcióban” választhattunk mellé, pedig átfagyott lelkünknek szerzett örömet.

Kilépve a kávézóból csillagok milliói fogadtak a fejünk felett, de mégsem az égbolton, hanem az utcákon a magasból aláhulló karácsonyi díszkivilágítás keretében.

Zürich fenyője azonban még a csillagoknál is szebben csillogott a főpályaudvar aulájában, ugyanis most nem kisebb cég, mint a Swarovski díszítette fel saját kristályaival. Zürichnek nem is lehetne szerényebb karácsonyfája, hiszen itt minden úgy csillog, mint a kristály.

A Grossmünster falai visszavártak este bennünket egy koncert erejéig. A Bach Collegium Zürich zenészei már hangolták hangszereiket, amikor a fapadok között elfoglaltuk helyünket. Mi más lehetett volna a repertoárban, mint Bach kantáták és a karácsonyi Oratórium. Ahogy a hangok kúsztak a fülembe ismét örömöt leltem ezen a fantasztikus délutánon. Úgy éreztem, hogy ez már ebben a hónapban nem is lehet máshogyan. Örömet kell adnom mindenkinek, akinek csak lehet és én is minél több örömet szeretnék kapni. S, amikor, advent első vasárnapján felébredtem, az első örömöt a természet nyújtotta az éjszaka lehulló négy-öt cm-es hó formájában. Zürich elindított valamit.....

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr712781664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.