Élet sója

A huszadik adventi örömmorzsa: A téli napforduló és a Karácsony

2012. december 21. - Tünde Bagó

 

 

 

 

 

 

 

 

December 21-e a téli napforduló és a csillagászati tél kezdetének a napja: az északi féltekén ilyenkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka. Innentől kezdve növekednek a nappalok és rövidülnek az éjszakák, hogy majd március 21-ére egyenlővé váljanak a tavaszi napéjegyenlőség éjszakáján és a csillagászati tavasz kezdetén.

S hogyan kapcsolódik össze a téli napforduló a karácsonnyal? A hagyományok több ezer éves biztos alapjain áll ez az ünnep. Az emberek már az ó-korban megünnepelték a téli napfordulót. Ez volt a fény újjászületésének ünnepe. Az ókori Rómában december 17-25 között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A régi pogány ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették.  Később a keresztény vallás e nagy hagyományokkal rendelkező napra tette legnagyobb ünnepét, Jézus születése napját, mint a fény újjászületésének új jelképét. Így folytatódott a több ezer éves hagyomány, melynek üzenete szinte az egész világon ugyanazon értékeket hordozza: az újjászületés vágyát, és az új születésének magasztos pillanatát, a gyermek iránti szeretetet, a családi összetartozás értékeit és élményeit, embertársaink iránti pozitív érzéseinket, és a békés együttlét örömét. Ezt a vágyat, a jövőre vonatkozó biztatást hordozzák a karácsonyi szimbólumok: az utat mutató csillag, a boldogságot, békességet jelképező angyalok, a megváltásunkra született gyermek stb.

A mi kultúránkban mély gyökerűek ezek az értékek. Kosztolányi Dezső az összetartozásnak ezt az erejét költőien így fejezte ki:

˝Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

míg a tél a fagyott mezőket

karcolja éles jégkörmivel.˝

Az ünnep elnevezésében érték üzenetek fejeződnek ki. Latinul a születésnap Natalis, ebből fakad az olasz Natalé, a spanyol Navidad, a francia Noel és a kelta Nadoling. A régi germánok is ünnepelték a téli napfordulót. A fény újjászületésének napját Jul-nak nevezték. A skandinávok, akik ma is így nevezik karácsony ünnepét, ezt a hagyományt őrzik. Ettől az ősi germán névtől elszakadtak az angolok, akik a megszületett megváltó Krisztus nevére utalva Christmas-nek, a szintén új megnevezést használó németek pedig a születés szent éjszakájára utalva Weihnacht-nak nevezik az ünnepet. A mi karácsony szavunk valószínűleg a régi szláv korcsu szóból fakad, amely átlépőt, megújulót jelent.

Karácsony értékét növeli az adventi időszak ünnepkörében kifejeződő várakozás. Ez az ünnepkör felöleli a tél legnehezebb időszakát, András naptól. A várakozás ideje mindig reménységet hordoz, hitet és bizalmat abban, hogy eljön a megváltó pillanat. Ez az időszak lehetővé teszi az elmélkedést, az elmélyült gondolkodást mindarról, amit az ünnep kifejez. Elsősorban a szeretetről, az összetartozásról és a békéről. Van még néhány nap, hogy szánjatok időt ezekre a gondolatokra vagy éppen ünnepeljétek a fényt.

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr9912781702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.