Élet sója

Hercegséget pénzért?!

2014. november 11. - Tünde Bagó

Mit jelent egy jó vevő? Mit jelentenek a jó kapcsolatok? S mit jelent a semlegesség? Nos, ha Európa negyedik legkisebb államát nézzük, akkor bizony örökre meghatározó a vevő, a kapcsolatok és a semleges politika.

Liechtensteint, pontosabban a területén fennálló két grófságot, bizony pénzért vásárolta meg a Liechtenstein-ház a XVII. században, majd jó kapcsolatai révén önálló állammá nyilváníttatta és szuverenitása mellett semlegességét is megőrizte a mai napig.

A korábban csak nehézségeket okozó alpokbeli fekvés mára már előnnyé vált, ahogyan a környező erős hatalmak szomszédságát is fokozatosan kihasználta a 160 km2 területű kis hercegség.

Svájc felől, autópályán érkezhetünk Liechtensteinbe, holott az országban egyetlen autópálya sincs, ahogyan reptér sem és kikötő sem. Valójában a természetes határvonallal, a Rajnával párhuzamosan futó úton, egyszer csak egy hídra kanyarodunk és hopp már Liechtenstein fővárosában, Vaduzban is találjuk magunkat.

Még magyar léptékkel mérve is igen kicsinek mondható a főváros, alig ötezer lakosa van. Valójában a legnagyobb látványossága az új kormányzati negyed, amelyről az a hír járja, hogy 1 millió klinker téglát használtak fel az építéshez, amellyel akár egész Liechtensteint is körbe lehetne rakni.

parlament_pano

Híre más vonatkozásban is van Európában az aprócska hercegségnek, s ez nem mindig pozitív. Sokszor gyanúsítják meg, hogy pénzmosás folyik az országban, adóparadicsomként emlegetik. Nos, hogy a hírek mennyire igazak, abba nem mennék bele. De ismeritek a mondást, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Nos a haraszt, azaz Liechtenstein 35ezernyi lakosa egy összetartó csapat. Imádják a hercegüket és nem adnak ki információt senkiről és semmiről. Az járja Európában, hogy a német titkosszolgálatnak is feladja a leckét a kutakodás itt. Egy biztos, hogy rengeteg cégnek van itt székhelye az alacsony adók miatt, a 30ezer lakosra csaknem 100.000 postafiók jut, s a kis állam a saját honlapján bevallja, hogy 9 lakosra jut 1 cég Liechtensteinben.

A hercegnek erről persze annyi a véleménye – amit egy interjúban mondott -, hogy legyen annak az országnak morális problémája, amelyik magas adókkal sanyargatja a népet. No, ezen talán gondolkodjunk el egy kicsit!

Nem beszélve az államformáról, amely ugyan alkotmányos monarchia, de a rossz nyelvek szerint ez már inkább monarchia. A herceg, a II. János Ádám jogköre nagyon széles, a népszuverenitás a parlament formájában adott, de a törvényeket alá kell írnia az uralkodónak, aki megteheti, hogy elódázza a kérdést. Valójában könnyű neki, hiszen a világ leggazdagabb családjai közzé tartozik, s nem szorul az állam pénzére, saját maga fizeti a hercegi kiadásait. Állítólag egyszer meg is fenyegette az országot, hogy itt hagyja és átköltözik Ausztriába. Ekkor a nép persze marasztalta.

Egyszóval a csodás kormányzati negyedet nézve, tekintetemet az ég felé emelve veszem csak észre, ahogy a köd felszáll, hogy Vaduz felett ott magasodik a hercegi vár, állítólag már 700 éve. Jelképes, nem?

_DSC7776

A belvárosban több a márkás üzlet, mint a látványosság, pedig van itt postamúzeum, művészeti galéria, sí múzeum, városnéző kisvonat és persze hercegi borászat.

Egy pillanatra mégis a zeneiskola mellett álldogál kicsit, mert azt olvastam, Liechtenstein büszke arra, hogy az ország lakosságához viszonyítva dupla annyian tanulnak zenét, mint Svájcban és ötször annyian, mint Németországban. Így már nem is annyira meglepő, hogy időnként egy koncerten az állam vezetői közül is fellép valaki.

Felvágtázunk a hercegi várhoz, amely ugyan nem látogatható, de azért szemügyre vehető. Származása a XII. századig nyúlik vissza, de a jelenlegi család csak 1939 óta lakja. Ekkor kellett ugyanis elhagynia a mostani herceg édesapjának csehországi birtokait a Benes dekrétumok miatt.

schloss

A vár mellől fantasztikus a panoráma az Alpokra, a Rajna völgyére és Vaduzra.

Vaduz_hegyi_pano

Tovább autózunk a hegyekbe, Triesenberg felé, amely számomra egy csoda.

_DSC7866

Csöndes, tiszta a levegő, a környezet, olyan mintha itt minden, de minden nyugodt lenne. A házak, amelyek elszórtan a hegyoldalban kapaszkodnak, elbűvölőek.

Liechtensteinben lakni maga a főnyeremény lehet, ha valaki nyugalomra, csendre vágyik. S persze a túrázok paradicsoma is a környék, ahol mindig felbukkan az Alpok valamelyik csúcsa. De még ennél is van feljebb, amikor az út Malbunba visz, amely most ugyan kihaltnak tűnik, de az első havazással megérkeznek ide a turisták is, hiszen innen már csak egy ugrás Ausztria. Nem beszélve arról, hogy a svájci sífelvonók csillagászati árai után ez egy felüdülés, s szinte ajándéknak tűnik.

_DSC4218

Innen aztán az ember könnyen mondja, hogy három országot jártam be, a szememmel!

Liechtensteinben kalandozni, az aprócska településeket bejárni, majd visszaérkezni a Rajnához egy olyan kirándulás, amely után az ember joggal teszi fel a kérdést: Miért is nem ide születtem?

S hát még akkor mit válaszolnánk, ha annak idején II. Sándor orosz cár megkeresésére az akkori herceg igent mondott volna? Nos, akkor ma Alaszka Liechtensteinhez tartozna. Igazán vicces dolog lenne!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr5712781802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egresi János 2017.06.25. 14:11:23

Köszönöm a cikket, érdekes, informatív és látványos, igazi úti-élmény!