Élet sója

Öt ok, amiért nem akartam a Kanári-szigetekre utazni

2016. február 15. - Tünde Bagó

Utazás vagy pihenés? Múzeum vagy könyv? Túra vagy láblógatás? Magány vagy nyüzsgés? Ezeket a kérdéseket számtalanszor feltesszük magunknak, amikor utazást tervezünk, s a válaszok meghatározzák a szabadságunk irányát. Évek óta járjuk Európát a férjemmel, de mindig az aktív pihenés pártján áltunk. Városi séták, múzeumok, kulturális programok, aktív túrák, leginkább kettesben, kisebb szállodákban, biztonságos helyeken, s legfőképpen maximum 22-25 fok hőmérsékletben. 

De milyen utazó az, aki tapasztalatok nélkül utasít el bizonyos utazásokat, bizonyos országokat, egyes időszakokat? Semmiképpen sem rossz utazó, csak lemarad néhány fantasztikus élményről. S ez a pont volt az, amikor meggyőztem magamat, hogy mégis felüljek a repülőre február közepén és ellátogassak a Kanári-szigetek egyikére az alábbi öt ellenérvem ellenére. 

Canaria_titelbild_small_600x293.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

1. Unalmas tengerparti nyaralás? 

Nem tudom elviselni a kánikulát, nem szeretek izzadni és nem tesz jót a fejemnek a tűző nap. S miről szól egy tengerparti nyaralás, ha nem éppen erről? Hiszen mindenki napozni akar, belemenni a vízbe, amely természetes volta miatt később melegszik fel. A parton drága büfék, bárak, boltok, éttermek. Szórakozás maximum a könyv lehet, amit magaddal vittél.

oceanpart9_small_600x369.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Vagy mégsem? Nos, a Kanári-szigeteken megtapasztaltam mindezek ellenkezőjét. Kellemes 23-25 fok meleg, az óceán 20-21 fokos, csodás hullámai csak úgy hívogattak. Bemerészkedtem, s imádtam, ahogy a hullámok ide-oda lökdösnek. A parton selymes homokban hevertem, miközben a nap sugarai szárították testem és amikor már éppen melegem lett volna, akkor jött egy szellő. A koktélbárok és éttermek árai nem szöktek a magasba, sőt, jóval az európai árak alatt maradtak. S mivel nem lettem egyből tengerparton fekvő fan, más programok után is néztem. Ott voltak a felfedezendő halászfalvak,

partvideki_tura_18_templom_small_398x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

a túrázásra alkalmas hegyek,

hegyvidek_small_600x402.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

a quad és buggy kalandok, az óceáni horgászat, a botanikus kertek és a sportok. Úgy röpültek a napok, hogy végül már le is kellett néhány ígéretes kalandról mondani.

2. Sok turista, tömeg mindenhol?

Ahol jó az idő, miközben máshol éppen esik, ott feltételezi az ember, hogy rengetegen vannak. Féltem a ténytől, hogy éppen most van főszezon a Kanári-szigeteken, hiszen nyáron Európában is hasonló az idő. Tolonganak majd mindenhol, s állhatok sorba, ha inni akarok valamit.

De láss csodát, lehet, hogy sokan voltak, de nem tűnt tömegnek. A parton egész nap hosszú sorok sétálgattak, de mégsem éreztem nyomasztónak ottlétüket. A bárokban mindig volt hely, az autópályán nem volt dugó, a kilátóknál sokan voltak, de mindig odafértünk mi is. Egyszóval bármennyi turista is volt a szigeten, nem éreztem zavarónak.

ejjel_a_beachen_small_600x342.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

3. Óriási hotelek? Tömegszállás egysíkú kínálattal?

Rémisztőnek hangzott, hogy hotelünknek több, mint 500 szobája van. S így minimum 1000 emberrel kell majd egyfedél alatt laknunk.

De miután nem akartunk appartmant, nem tudtunk villát bérelni, választottunk hát egy jónak ígérkező szállodát. Óriás mivolta rögtön kirajzolódótt, amikor a recepció épületébe érkeztünk.

hotelbelso2_small_352x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Egy gótikus templom volt a minta, s a modern építészet a kivitelező. Rémisztően nagy terek, magával ragadó bútorzat, lenyűgöző magasság. Néhány perc alatt kiderült, hogy az óriás mivolt itt be is fejeződik. Az udvaron elszórtan 25-40 szobából álló, maximum négyszintes épületek rejtőzködnek pálmák és ezernyi más mediterrán növény mögött a spanyol építészeti kultúrára jellemző színekben. Az udvaron a medencék hasonlóan bújkáltak a növényzet és a napernyők mögött, helyenként intim szférát biztosítva a pihenni vágyóknak.

hotel_strandja_small_424x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Láttam persze a parton angyalföldi lakótelepre emlékeztető szállodákat, ahonnan valószínűleg menekültem volna gyorsan. De ez itt inkább magához láncolt, még akkor is, ha reggelente időnként a kávénál sorba kellett állni. :-) A választék azonban, amit a reggeli és vacsora büfé nyújtott kárpótolt minden várakozásért. Esténként más-más nemzet volt a főszereplő az étteremben, s más-más előadóművészeti ág a színpadon. Egysíkúnak ez sem volt mondható!

4. Higiénia hiánya, szemetes utcák?

Sajnos voltak már dél-európai tapasztalataim, amelyek nem vetítettek elő jót egy spanyol föld vonatkozásában. Nem szeretném bántani a déli népeket, de lássuk be, messze állnak a német precizitástól.

De a Kanári-szigetek Gran Canaria földdarabja erre is rácáfolt. A városokban, a parton, a hegyekben szinte elvétve láttam szemetet. Nincs minden épület a legjobb állapotban, legfőképpen a kis falvakban, a hegyek ölelte völgyekben. De a természeti szépségeiket, hegyeket, óceánjuk partszakaszait megpróbálják rendben tartani. S sikerül is! A hotel tisztasága szintén tökéletes volt. Naponta kétszer is ellenőrizték a szobákat, s ha túl sok homokot vittünk be, akkor azonnal eltüntették. Az udvaron állandóan bolyongott egy minőségellenőr, aki kis füzetbe jegyzetelt, s pár óra múlva már ki is javították az általa feltérképezett hibát. 

5. Kellemetlen állatok, pókok, csótányok?

Férjem krónikus pókfóbiája miatt hónapok óta nyomozott, hogy a Gran Canarian vannak-e pókok? Nem sikerült kiderítenie, viszont a végére már én is pókfóbiát kaptam. Kiderült, hogy az egyik kisebb szigetet, az El Hierot pókkeltető szigetnek is becézik. Biztattam, hogy a pókok ritkán úsznak át az óceánon, de azért valahol ott motoszkált mindkettőnkben a félelem. Sokan írták az interneten azt is, hogy sok a csótány, ezért jobbak az emeleten lévő szobák. Nem tudom, hogy a szálloda hogyan csinálta, de sehol nem találkoztunk csótányokkal, miközben a parti sétányon esti sétáink alkalmával bele-belefutottunk néhányba. S pókok? Nos azok valószínűleg tényleg nem úsznak idáig, mert egyetlen egysem akadt az utunkba. Sőt, semmilyen kellemetlen állattal nem találkoztunk, sokkal inkább veszélyes növényekkel, amelyek nedvét nem szabad elfogyasztani, mert mérgező. 

hegyi_tura_01_small_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Száz szónak is egy a vége, nagy élmény volt kipróbálni a tengerparti nyaralást Gran Canaria szigetén. S olyannyira élveztük ezt az újfajta utazást, hogy megyünk még vissza, ha nem is a pókos szigetre, de ide vagy valamelyik másik hasonló Kanári-szigetre biztosan. 

Ha fotósom további képeit szeretnétek látni Gran Canaria szigetéről, akkor ide kattintsatok!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr8512782118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ot_ok_amiert_nem_akartam_a_kanari-szigetekre_utazni
süti beállítások módosítása