Élet sója

Ehetett-e Sisi islert?

Osztrák édességek származása nyomába eredtünk

2017. december 14. - Tünde Bagó

 

zauner_ischler_small.jpg
Mi köze a Mirabell-kertnek Salzburg – a Mozart-golyó után – leghíresebb édességéhez? Ehetett-e Sisi islert? Linzi-e a linzertorta? S kinek sült először a Sacher?

Négy kérdés, amelyhez bizony osztrák szoknyák és nadrágok alá kell néznünk, de mivel imádom az ilyen jellegű kutakodást, egyáltalán nem bántam, amikor egyetlen adventi délutánon futottak be hozzám ezek a kérdések. Rögtön eszembe is jutott, hogy a válaszokért akár érdemes egy édességtúrát csinálni Ausztriában.

Csapjunk is a szoknyák és a nadrágok közé és irány Salzburg!

Mönchberg, Kapuzinerberg és Gaisberg, három hegy, de legalább két dolog közös bennük. Az egyik, hogy mindhárom Salzburgban található, a másik pedig, hogy a legenda szerint a salzburgi galuska három kúpja őket ábrázolja. Igazából kicsit szerencsétlen a fordítás, hogy galuska, mert az édesség eredeti neve: Salzburger Nockerl, ami lehetne nokedli és galuska ugyan, de valójában egy sült tojáshabról van szó. Térjünk vissza azonban a történetéhez! Nagyon régen, amikor még eszembe sem jutott, hogy blogot írjak, jártam Salzburgban. Ettem salzburgi galuskát és jártam a Mirabell-kertben.

mirabell2_kicsik.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Fogalmam sem volt azonban, hogy kettejük története találkozott. Az akkori érsek, Wolf Dietrich von Raitenau szeretőjének, Salome Altnak építtette a kastélyt, aki a legenda szerint – talán hálából, vagy csak úgy egy unalmas délutánon – elkészítette a salzburgi galuskát, megformázva rajta a fent említett három salzburgi hegyet.

salzburger-387201_640_kicsik.jpg

Fotó: pixabay

Van egy másik legenda is a gyümölcságyon pihenő sült tojáshabokról. Ezt a legendát az osztrákok nem szeretik annyira, de attól még találni rá utalásokat itt-ott. A XIX. században, amikor Napóleon hódító hadjárat során éppen Salzburgban tartózkodott, fejlesztette ki ezt a receptet, megihletve a környéktől. Napóleon személyiségét ismerve persze ez nem lehetetlen, de azért nehéz elképzelni, hogy a katonai tervek mellett még erre is jutott ideje. Abban azonban mindenki egyetért Salzburgban, hogy a galuska már a XIX. században ott van a köztudatban, sőt Johann von Österreich híres recepteskönyvében is helyet kap. Azóta pedig az egyik legnépszerűbb desszert a csodás osztrák városban, Salzburgban.

Egy szoknya után most jöjjön egy újabb szoknya vagy talán egy nadrág!? Irány Linz, a híres linzertorta szülőföldje! Linzben kötelező a látogatás a Jindrak cukrászdában, mert ők az eredeti recept alapján készítik a város híres tortáját.

img_9540_kicsik.JPG

Fotó: dr. Moskowszky Linda

Nos 1929 óta, de a torta jóval idősebb és valójában nem tudni, hogy ki alkotta meg először. A XVII. században egy szakácskönyvben már megjelenik egy, azaz négy linzertorta recept, amelyet sokan egy veronai nemesi család nőtagjával, Anna Margarita Sagramosa-val hoznak összefüggésbe. Ekkor, 1653-ban már linzertorta néven nevezik az azóta világhírre szert tevő édességet. Sokan próbálták meg saját felfedezésüknek tekinteni a linzi linzertortát. Emlegetnek egy francia cukrászt, Johann Conrad Vogel-t, aki egy linzi, cukrászcsaládból származó hölgyet feleségül véve érkezett a városba és alkotta meg a linzertortát. Sok forrás őt nevezi a linzertorta feltalálójának. Vannak olyan állítások is, miszerint egy Linzer nevű bécsi cukrász volt a torta feltalálója, de Linz mindent megtesz, hogy ezt cáfolja, s a levéltárjukban fellelhető 1653-as receptek a legjobb bizonyítékok arra, hogy utánuk mindenki csak újragondoló lehet, anélkül, hogy tudnánk ki is hozta Linznek ezt a csodás édességet.

linzerorta22876.jpg

Fotó: Jindrak cukrászda

Linzből utazzunk tovább a fenséges Bad Ischl-be! Ki ne tudná, hogy Bad Ischlbe járt a szépséges és a magyarok által olyannyira kedvelt Sisi királyné nyaralni. A város tele van pletykákkal róla és hódolóiról. Ezeknél a történeteknél már csak az isler legendája foglalkoztatja jobban az ide érkező utazót. Személy szerint mi is az islerért mentünk a városba. Jól emlékszem a gyönyörű nyári napra.

02_bad_ischl_folyopart_kicsik.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Utunk egyenesen a híres Zauner cukrászdába vezetett.

zauner_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Nagy kíváncsisággal ültünk a székeinken, amelyekről majdnem leestünk, amikor először beleharaptunk a híres tallért „feltaláló” cukrászda által felszolgált islerbe. Két tésztatallér között nem lekvár, hanem egy rumos csokoládékrém pihent.

zauner_ischler2_small.jpg

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A felszolgáló látva az ámulatunkat, rögtön megszólalt magyarul és elmagyarázta, hogy ez az igazi isler és nem az, amit a világban bárhol kapni lekváros töltelékkel. Innen kezdve még kíváncsibb lettem az isler és atyja történetére, de legfőképpen arra, hogy az édességekért olyannyira rajongó Sisi vajon kóstolta-e ezt a csodát?

Zaunerék cukrászdája már akkor megnyílt, amikor a császárné még meg sem született. Emellett már császári beszállítónak is minősültek jóval Ferenc József és a szépséges Erzsébet házassága előtt. Ennek pedig az volt az oka, hogy a császári család orvosa által a városban üzemeltett gyógyüdülő megkívánta egy magasszintű cukrászda jelenlétét is. Johann Zauner Bécsből érkezik ide és nyitja meg cukrászatát 1832-ben. Ez az időpont és az, hogy a cukrászat még ma is a család tulajdonában van adhatott okot olyan városi legendákra, miszerint Ferenc József vagy Sisi tiszteletére készítették volna el az islert. Ez a legenda azonban nem igaz! Az islert a Zauner család egyik tagja készíti el, de csaknem 100 évvel később. A házassága révén a családba került Richard Kurt az 1958-as brüsszeli világkiállításon prezentálja az isler tortácskát, amely nagyon rövid idő alatt jelentős népszerűségre tesz szert, nagy valószínűséggel annak is köszönhetően, hogy Bad Ischl akkoriban is még a művészek kedvelt célpontja volt, valamint a bécsi Johann Zauner leszármazottai (nemcsak vérszerinti, hanem örökbefogadottak is, köztük Richard Kurttal) komolyan vették a cukrászatot és a minőséget.

Hova vezethetne utunk ezek után, mint abba a városba, amely császár nélkül is császári még ma is. Amióta láttam a ZDF televízió híres Sacher című regényből készült filmjét, egyéb vágyam sincs, mint ellátogatni a Sacher Hotelbe Bécsbe (itt írtam is róla). Ha nem is kaphatok ott egy szobát, de biztosan kaphatok egy kávét és egy szelet Sacher-tortát.

original-sacher-torte-ii_kicsik.jpg

Fotó: Sacher Hotel

S itt a hotel kávézójában egészen biztos lehetek abban, hogy ilyen Sacher-tortát máshol nem ehetnék, mert az eredeti receptet csakis ők ismerik és őrzik hét lakat alatt egy páncélszekrényben. Hogyan lett ilyen féltve őrzött titok egy véletlen eseményből? A dolog Franz Sacher cukrásztanonc szerencséjének volt köszönhető. Metternich herceg udvarában dolgozott Franz 1832-ben és főnöke megbetegedése miatt rámaradt az egyik vacsora desszertjének elkészítése. Az ifjút fantáziája mentette meg, s tette híressé. Megalkotta a Sacher-tortát és elnyerte vele a herceg vendégeinek csodálatát. Úgy tűnhet, hogy a fenti három sütemény után a Sacher születésének van a legkevésbé izgalmas története. Talán igen, ami a keletkezését illeti, de híressé válását és a ráépített marketinget tekintve már korántsem unalmas a történet.

0000245-original-sacher-torte-grose-ii.jpg

Fotó: Sacher Hotel

Franz fia Eduard egy neves császári cukrászatban, a Demelben tanult és ohh! a balga kölyök nem átadta nekik apja Sacher-torta receptjét? Hibájára már csak akkor jött rá, amikor megalapította a Sacher Hotelt és egyre fontosabbá vált üzlete számára az egyediség, a védjegy. Demeléknek végül le kellett mondani az eredeti Sacher torta megnevezésről és a mai napig csak úgy árusíthatják a híres édességet, hogy a Demel-féle Sacher-torta. Nem csupán az elnevezésben van ám különbség, hanem a készítésben is. Demelék nem vágják félbe a tortát, hanem a külsejét kenik meg lekvárral, s erre jön a csokoládé, míg Sacherék kettévágják és megtöltik a lekvárral. Sokak szerint valójában Metternich és vendégei is a Demel-féle Sachert fogyasztották, de ezt csak az tudhatja meg, aki bejut Sacherék páncélszekrényébe.

Azt hiszem nem lenne elvetemült ötlet egy édességtúrára menni Ausztriába, s a fenti négy helyszínt még kiegészíteni párral. Lenne kedvetek hozzá?

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr8413496129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.12.15. 10:06:02

Sisi maximum ischlert ehetett, islert nem. :-D

Mancilla Pectoralis 2017.12.15. 10:06:07

Az islernek a csokikrémes receptjét pár éve megtaláltam a neten és megcsináltam(pisztáciát tettem a dió helyett a tésztába)Isteni finom volt.

Tünde Bagó 2017.12.15. 10:08:01

@Dr. Trejo: Igen, teljesen igaza van, a német helyesírás szerint ischler, de magyar nyelven isler írásmódot használjuk!

Tünde Bagó 2017.12.15. 10:08:35

@Mancilla Pectoralis: De jó! Megvan esetleg ez a recept?
süti beállítások módosítása