Élet sója

A petróleumlámpa és az olajipar szülőszobája, Gorlice

A fekete arannyal befestett világ Dél-Lengyelországban

2018. október 04. - Tünde Bagó

Az olajipar nem Texasban, sőt még csak nem is Szaúd-Arábiában született, hanem Lengyelország déli részén, Gorlicében és környékén.

39_olaj-skanzen9_kicsik.jpg

A név, Gorlice hallatán a történelemórán az átlagosnál jobban figyelők számára az I. világháború egyik legtöbb emberáldozatot kívánó és fordulatot hozó csatája jut eszébe. Holott hasznosabb és nagyszerűbb dolgok teszik vagy tehetnék híresebbé a Budapesttől alig öt órányi autóútra található Gorlicét.

A petróleum, az első petróleumlámpa, az első utcai olajlámpa és az első olajfinomító, mind annak a gorlicei „családnak” a tagjai, amelynek a családfője egy örmény származású gyógyszerész Ignacy Łukasiewicz.

39_olaj-skanzen12_kicsik.jpg

Az ő nyomában jártuk be Gorlicét és a környékét, s igaz, hogy még az út végére sem tudtuk kimondani helyesen a nevét, de rábukkantunk egy olyan turisztikai régióra, ahol a történelem, a természet, a tudomány, a sport és a gasztronómia kezet fognak és együtt köszöntik az utazót.

Átlagos erdei sétának indult a túránk a Gorlice melletti Siary erdőben, amelyet kiürült erdőnek neveztek a helyiek. Janusz (Jánosnak ejtette a nevét), a túravezetőnk a szakmáját komolyan vevő túravezetők köréből került ki. Minden fánál, minden bokornál volt egy története. Itt koleratemető van, ott az egykori lövészárkok,

24_lo_veszarok3_kicsik.jpg

amott pedig már az új turistaútvonalat készítik elő – mondta.

Hiába a sok történet, ahogy egyre beljebb hatoltunk az erdőben, éreztük, hogy itt sokkal többről van szó, ez az erdő nem átlagos, ez az erdő más, mint a többi, amelyben eddig jártunk. S akkor egy gödörhöz értünk, Janusz büszkén belemutatott, s közölte, hogy az ott az alján a gorlicei fekete arany, az olaj.

25_olajerdo_4_olaj_afo_ld_alatt_kicsik.jpg

Ott álltunk egy olajerdő közepén, amelyben már a XVI-XVII. században bugyogott a földből az olaj. Keresni sem kellett, magától megmutatkozott. Igaz, hogy ekkor még nem tudták mit kezdjenek vele, falakra, padlóra kenték. Csak, amikor megérkezik a régióba – ahol nem a Siary az egyetlen olajlelőhely - Ignacy Łukasiewicz a kísérletező gyógyszerész, indul el a gorlicei olajtörténet.

25_olajerdo_6_olajos_faleve_l_kicsik.jpg

Addig desztillálja a fekete aranyat, amíg az alkalmas nem lesz világításra. Kifejleszti hozzá a világ első petróleumlámpáját 1853-ban, amelyet a közeli Lwów (Lemberg) egyik kórházában ki is próbálnak és olyan sikeres lesz, hogy rögtön megrendelésekkel halmozzák el az alkotót. A kísérletező lélek azonban nem elégedett és továbbfejleszti a lámpát, hogy az általunk is jól ismert petróleumlámpa terjedjen el a világban. Pár hónappal később Gorlicében már az utcán is petróleumlámpa világít (1853-54 telén gyújtják meg a világ első utcai olajlámpáját).

38_gorlice_az_elso_olajlampas2_kicsik.jpg

A fényhez azonban olaj is kell, amely ugyan bugyog Gorlice környékén, de a kitermelés és finomítás technikájának kifejlesztése még Łukasiewicz-re és a gorlicei vállalkozószelleműekre várt. Más vidékek bányászaitól kapnak segítséget, s hamarjában épülni kezdenek az első olajkutak a környéken, hogy ezzel egy máig virágzó iparág alapjait tegyék le.

Janusz az erdőben elmagyarázza, hogy milyen nehéz és veszélyes munka volt akkoriban az olajkutak ásása. Kézzel, centiméterről centiméterre, állandó föld és víz beömlésekkel számolva építették ki a kutakat.

Az erdő ma már kiürültnek számít, csak mutatóba kerül benne olaj. Éppen ezért dolgoznak azon, hogy a turisták számára itt mutassák meg a gorlicei olajtörténet születésének pillanatait.

Az erdőből terepjárókkal állunk tovább és nyakunkba vesszük a környéket. A Kárpátok északi, dombos vonulatai között off road túrázunk.

26_tajkep_az_erdo_mellett_kicsik.jpg

Vadlovak nyomába eredünk, de nem mutatják meg magukat, így megelégszünk a több, mint 70 féle gyógynövényt legelésző szarvasmarhákkal (amelyek húsát nemrég jobbnak minősítették az angus marháénál) és a juhászokkal, akik beinvitálnak sajtfüstölőjükbe.

33_sajtkeszito_2_kicsik.jpg

Ha már éppen azt sem tudjuk, hogy merre is járunk, akkor felbukkan egy fatemplom, amelyből ezen a vidéken akad jónéhány. Szerkezetükkel és belső kialakításukkal nehéz betelni, úgy érzem, hogy legszívesebben bejárnám valamennyit, amely az UNESCO Világörökség részét képezi itt. A legtöbb görög-katolikus és a XVI-XVII. századból származik, ikonjaik pedig komoly értéket képviselnek.

Gyalogtúrázók és mountainbike-osok keresztezik rendszeresen az utunkat, amelynek következő állomása a XIX. századi olajkereskedők faluja, Łosie-ben. A kitermelés és a finomítás iparosítása után a gorlice környéki családok közül többek kereskedelemre adják fejüket. Lovaskocsikkal, hordókban szállítják a petróleumot, eljuttatva az Osztrák-Magyar Monarchia legtávolabbi pontjaira is azt. Minden családnak más útvonala volt. Örömmel fedezem fel, hogy szülőfalum mellett is elhaladtak, így esélyes, hogy a dédszüleim is a gorlicei petróleummal világítottak. Kicsi a világ – szoktuk ilyenkor mondani.

35_skanzen_olajkereskedo_k1_kicsik.jpg

A fagerendás házak között, hordók mellett ülve eszembe jut, amit Janusz még az erdőben, a lelőhelyek mellett mesélt. A környék lakosai és az olaj miatt ide érkezők között ki így, ki úgy hasznosította a hirtelen jött gazdagságot. Volt, aki az olajkútja bevételéből templomot építtetett, volt, aki pedig szerelmet vásárolt kastéllyal együtt (a történetet lásd a szövegdobozban itt).

Gorlicei tartózkodásunk alatt a Długosz család egykori palotájában laktunk.

12_kastely_gorlice_hdr_vagas1_kicsik.jpg

A kis kastély ma hotelként funkcionál, megtaláljátok kedvező árú szobáit a booking.com oldalon itt. A kastély története természetesen szorosan kapcsolódik az olajhoz. A XIX. században az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egyik kapitánya szerzi meg az épületet, átépíti, a kertet rendbe hozatja, orangerie-t alakít ki. A Długosz, krakkói bíró család fia olajat keresni jön a környékre, de olaj helyett szerelemre talál. A kastély urának lányába szeret bele.

A kapitány természetesen nem járult hozzá, hogy az olajkeresésben elszegényedett Długosz fiú elvegye a lányát. A fiú elszegődik az egyik olajcéghez egyszerű munkásnak, ahol ambíciójának köszönhetően hamar magasra tör és vezető lesz. Felfedez egy addig ismeretlen olajlelőhelyet és innen már egyenes út visz a gazdagságához, valamit szerelméhez.

Kivásárolja a kapitányt a kastélyból és elveszi a lányát. Később galíciai politikai karriert fut be. Az olaj számára tényleg a fekete arany. 

A kastély persze nem ússza meg a háborúk közötti és utáni romboló hasznosításokat (istálló, tsz iroda is lesz az épületben). Długosz felesége a hatvanas évekig Gorlicében él, s megpróbálta visszavásárolni a kastélyt többször, sikertelenül. Végül csak unokájának a nyolcvanas években sikerül visszavenni a családi birtokot.  

Az olajipar Gorlicében és környékén rohamosan fejlődött. A város egy külső dombján (az olajskanzenben) végigjárhatjuk az ipari olajkitermelés mérföldköveit, a háromlábú földkiemelőktől a már gépesített „bólogató” olajkutakig.

39_olaj-skanzen7_kicsik.jpg

Csaknem másfél évszadig meghatározza a környék életét a fekete arany, s talán még több örömet is lelhettek volna benne, ha nincs a két nagy háború. A Városi Múzeumba Łukasiewicz első olajdesztillálója miatt térünk be,

40_muzeum6_kicsik.jpg

de nem tudunk elmenni a gorlicei áttörést részletesen bemutató szobákon sem.

40_muzeum5_kicsik.jpg

A háborúk ott kísértenek a városban és környékén, katonai temetők, emlékművek emlékeztetnek az értelmetlen halálra.

34_katonai_temeto4_bw_kicsik.jpg

Abban azonban megegyezünk a férjemmel, hogy az itt élő lengyeleken ezt a bánatot nem lehet észrevenni. Kedvesek, segítőkészek és tele vannak energiával. A vendégszeretetük pedig már-már megvalósítja a halálra etetés bűncselekményét. Nincs olyan, hogy nem eszünk, nem kóstolunk meg valamit, s igencsak rosszallóan néznek, ha azt mondjuk, hogy köszönöm nem kérek, mert jól laktam. Gördíts le egy kupica vodkát, mondják és máris jöhet az ötödik fogás, de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek részletesen. 

Hat dolog biztosan van, ami miatt ajánlom nektek a környék felfedezését:

 1., Az olajerdő és a petróleumlámpa

2., Az UNESCO világörökség részét képező fatemplomok

3., Kiváló túrázási lehetőségek (terepjáróval, gyalog, kerékpárral)

4., Kedvező árak (szállás, étkezés, benzin)

5., A helyi termékek (marhahús, sajtok, gomba, pisztráng) és a lengyel vendégszeretet, amelyről egy másik cikkben hamarosan részletesen olvashattok.

6., Közel található Magyarországhoz, kiválóan felfűzhető egy Kassa – Gorlice – Krakkó túrára.

További fotókért kattintsatok a blog fotósának galériájára itt: http://wirchow.jalbum.net/Gorlice/

Hasznos információk:

A túravezetőnk Janusz Lewek megadta elérhetőségeit, keressétek, ha kiscsoporttal, vagy nagyobb csapattal Gorlicében az olaj nyomába erednétek. (janlew60@o2.pl +48604132429)

Ha off road túrát csinálnátok a környéken terepjárókkal, akkor Marcin Janusz cégét, a Podroze4x4-et kell keresni, weboldaluk: www.podroze4x4.pl

További turisztikai információkat pedig itt találtok: http://www.gorlice.pl/

Köszönet illeti a Gorlicei Turisztikai Hivatalt és a Lengyel Külügyminisztériumot, akik segítettek megismerni Gorlicét és a környéket.

logo_ang_kicsik.jpg

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu     

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr5114281253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.