Élet sója

Calabriában, az olasz csizma orrán, a kontrasztok földjén élek

2018. október 15. - Tünde Bagó

Divatos fotók helyett festményeivel csábít ismeretlen tájra a magyar anyuka, akinek otthonában a dél-olasz Reggio di Calabriában a türkizkék tenger és a nápolyi sárga, a kedvesség és a bizalmatlanság, a többezer éves tradíció és modern technológia él együtt.

Régóta követem Krisztinát, a magyar művészt a közösségi média egyes oldalain, mert munkái felvázolnak egy színes, mediterrán világot, a sok-sok fotótól eltérően festményekben. Olyan festményekben, amelyek egy pillanatot a város, a természet, a tenger, az emberek életéből mutatnak meg. S ezek a pillanatok elegendőek ahhoz, hogy vágyjunk Calabria megismerésére. Az internet összehozott bennünket, én Calabriát szeretném jobban megismerni, Krisztina pedig alkotásait és lakóhelyét szeretné megmutatni a világnak. Beszélgettünk, s mindkettőnk vágya teljesülni látszik.

festme_ny9_kicsik.jpg

Hogyan kerül egy magyar anyuka Dél-Olaszország legdélebbi csücskébe?

Férjhez megy egy helyihez miután, diplomázik a Pázmány Péter Kat. Egyetemen művészettörténet és olasz szakos bölcsészként – válaszol Krisztina. Miután az első nyolc évet egy eldugott tengerparti kis faluban, Biancoban töltöttem, két éve költöztem családostól Reggióba, ahol az első dolgom az volt, hogy beiratkoztam grafika szakon a Képzőművészeti Akadémiára. Ez annyira dél, hogy a magyarok többsége nem is hallott még róla, ami kár, mert gyönyörű. Sajnos nem kimondottan könnyű megközelíteni, de azért nem lehetetlen. Pont az olasz csizma orrán lakom, Calabria tartomány Reggio di Calabria városában férjemmel és gyermekeimmel.

festme_ny13_kicsik.jpg

Milyennek látod te Calabriát?

Calabriát nehéz pár szóval leírni, balra tenger, jobbra az Appenninek, a tenger vize a türkizkék és a nápolyi sárga között minden árnyalatot felvesz, napszak és évszak kérdése, hogy épp mivel kápráztat el, a víz kristálytiszta, a hegyek gyönyörűek.

festme_ny8_kicsik.jpg

A helyiek kedves, de néha bizalmatlan emberek, a kontrasztok földje ez. Többezer éves tradíciók itt vígan együtt élnek a modern technológiával. Ugyanakkor politikai spekulációk áldozata is Calabria, sajnos sok helyen akadozik a fejlődés, nagyon sok fiatal elköltözik jobb és könnyebb jövő reményében.

festme_ny7_kicsik.jpg

A magyar élethez képest minden, de minden más!

Óriási családok, mindenki mindenkit ismer, a bemutatkozás jelentős része a rokonság azonosításával zajlik, ami döbbenetes. Addig csinálják, amig nem találnak valami közöset. Ezt én nagyon érdekesnek találom, néha velem is megpróbálják, aminek persze nevetés a vége.

festme_ny12_kicsik.jpg

Talán magyarként a legnehezebb a klímához való alkalmazkodás. Én például rögtön az első telet egy szép kis hörgőgyulladással kezdtem, ahogy sok más idetelepülő. Gyorsan felfrissíteném a földrajzi tanulmányokat, a kontinentális éghajlat száraz, a mediterrán viszont párás. Ezt nyáron két hétig akár negyvenöt fokban simán el lehet viselni a tengerparton, de télen ez nem így működik, nagyon oda kell figyelni, hogy a huzatot elkerüljük, mert a nyolc fok nem tűnik ugyan hidegnek, de a párás szél nagyon veszélyes tud lenni. Ugyanez a klíma felelős a csodálatos aromájú olívaolajért, a különféle citrusfélékért és a gránátalmáért. Ezek Calabria presztízstermékei, végtelenül büszkék az évszázados olajfa ültetvényekre, az újabb keletű cédrátcitrom és bergamott ligetekre. Mindenképpen itt megemlítendő a késő tavasszal, kora nyáron virágzó citrom, narancs, bergamott illata. Ha valamiért érdemes délre látogatni, az a citrusfélék virágzása. Valami mesés!

166586_342739945797188_783437787_n_kicsik.jpg

Vannak kedvenc helyeid, évszakjaid itt a környéken?

Kedvenc helyek persze vannak, nagyon szép Scilla, Tropea, Gerace, illetve Capo Bruzzano, egy sziklás tengerpart a Ión parton, a férjem szülőfalujához közel. Kedvenc napszakom a hajnal és a napnyugta, elképesztő fényjátékokat lehet megcsodálni ahogy a párás levegő megtöri a gyengébb napsugarakat. Kedvenc évszakom a tavasz és az ősz, bár itt rengeteg az örökzöld növény, nem létezik a Magyarországon olyan gyönyörűen színes október.

festme_ny10_kicsik.jpg

Mi jellemzi a művészeted? Miért éppen azt fested, amit?

Én képekben mesélem el Calabriát. Sokan leírták és megénekelték, annyira elbűvölő táj, hogy még Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette amikor erre járt (Scilla). A családom és a barátaim Magyarországon élnek, többségük Budapesten, a képeket főleg nekik töltöm fel a közösségi média felületeire, persze akad, hogy valakinek megtetszenek és vásárlásra adja a fejét. Az én képeim vagy mélyen metaforikusak, vagy végtelenül egyszerűek. Mindegyiknek alapvető eleme az érték jelenléte, ami lehet anyagi, társadalmi, szellemi. Sok esetben társadalomkritika színes köntösbe öltöztetve, vannak vallásos témájú képek és akad illusztráció is. A téma nagyon sokszor attól függ, hogy éppen mi az, amit nem tudok magamban tartani.

festme_ny4_kicsik.jpg

Akinek füle-szeme van rá, az úgyis megérti, akit nem érdekel a téma, csak a külcsín, azok sem szoktak panaszkodni. Szoktam megrendelésre is dolgozni, nagyon nehéz megmondani, hogy mire van igény, de az egyértelmű, hogy ízlés szerint választ mindenki. Itt nem nagyon vannak komoly kortárs galériák, az emberek azt veszik meg, ami megtetszik. A gyűjtőkkel más a helyzet, ők nagyon szigorú kritériumok alapján válogatnak.

festme_ny2_kicsik.jpg

Milyen tippeket adnál azoknak, akik akár a te képeid alapján, akár más indíttatásból Calabriába utaznak?

Calabriába utazni nem egyszerű dolog, mert maga az út bonyolult, hacsak valaki nem olyan őrült, hogy nekivágjon kocsival. A vonat macerás, rengeteget kell átszállni, közvetlen repülőjárat is ritkán van, ráadásul itt helyben is csak autóval lehet mozogni. Szóval a legolcsóbb és legjobb megoldás mégiscsak az autó vagy a repülő és autó párosítás marad. Errefelé nem árt egy olaszul beszélő útitárs, vagy még jobb, ha egy itteni magyar irodával veszik fel a kapcsolatot, minden eshetőségre felkészülve, ugyanis délen leginkább olaszul beszélnek, ritka, hogy a leszólított ember tudna angolul.

festme_ny6_kicsik.jpg

Ha valaki kedvet kapott, mindenképpen keljen útra, ez egy tipikus bakancslistás hely. Javaslom a júliust, mert a tenger már meleg, az olasz turisták augusztusban érkeznek (mert akkor mennek hagyományosan szabadságra és nem marad normális áron hely). Rengeteg szervezett kirándulás van és ha valaki szereti a régészetet, na akkor ez egy szabad ég alatti múzeum! Hegyek, tenger, antik csodák, régi történekek, éééés Európa legjobb fagyiját itt készítik.

festme_ny11_kicsik.jpg

A költségek? Tizedannyi, mint Észak-Olaszországban, onnan ide járnak nyaralni azok, akik nem akarnak milliókat költeni egy nyaralásra! Rengeteg a kemping, de akadnak resortok is bőven, mindenki megtalálhatja az ideális szállást. Sportra is van lehetőség, hajó, bárka, vízibicikli, kyte, búvárkodás, rafting és mountainbike a hegyekben, vagy kirándulások a régi kisvárosokban. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy tartalmas, nem drága és színes nyaralása legyen bárkinek Calabriában.

festme_ny1_kicsik.jpg

Engem már a képeid is meggyőztek. Egy-egy utcarészlet az adott pillanat mögött, egy csodás virág, vagy gyümölcs, a tenger színei és a kontrasztok, mind vonzanak a narancsligetek világába.

Kövessétek Krisztinát az instagramon vagy a weboldalán, hogy ti is kedvet kapjatok egy Calabriai utazáshoz!

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót Krisztina Szabó, a cikkben szereplő művész készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu    

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr1114296345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.