Élet sója

Lübeck, az északnémet királynő

2019. június 18. - Tünde Bagó

Milyen lehet egy város, amelynek életét évszázadokon keresztül a kereskedelem határozta meg? Úgy képzeltem, hogy színes, nyitott, gazdag! Lübeck még ennél is több, észak királynője, legalábbis Észak-Németországé.

36_lu_beck_holstentor2_kicsik.jpg

A Holstentor előtt állva először az az érzésem támadt, hogy a város színesnek csak annyira színes, mint a torony vörös téglái, nyitottnak csak manapság mondható, korábban ilyen hatalmas tornyokkal és erőteljes várfallal védte (vagy zárta be) magát, lakóit és gazdagságát.

36_lu_beck_holstentor1_kicsik.jpg

Majd utcáról utcára járva a várost, kibontakozott előttem egy ideális királynő képe. Magára öltötte a világ legszebb anyagaiból készült ruháit, gazdagságát a nyakán viselt rózsa ékszerek jelképezik, népe életét kórházakkal, szociális lakásokkal segíti, vámokkal és falakkal védelmezi, kezei állandóan a marcipántól illatoznak, erős és összetartó szövetségeket köt, flottája páratlan, kapitányai bátrak, szalonjában fehérek közt európaikat üdvözöl, s arra tanítja fiait, hogy összenő, ami összetartozik.

originalphoto-581875777_837814_kicsik.jpg

Lübeck fejlődését a Hanza-szövetség bizonyára a legnagyobb mértékben befolyásolta, de természeti adottságai, a Trave-folyó és a nyugodt Ostsee (Keleti-tenger) nélkül sohasem kapcsolódhatott volna ily módon a világhoz. A mai napig e két víztömeg határozza meg a város életét.

63_folyopart_kicsik.jpg

Miután a Holstentor beenged a városba, a St. Petri templom tornyából vetünk egy pillantást a környező utcákra.

44_lu_beck_holstentor_a_toronybol_kicsik.jpg

Pontosabban én csak vetnék, mert a figyelmemet néhány titokzatos, de mégis megnyugtató épület köti le. Ahogyan az égetett tégla találkozik a zöld fűvel és a folyóban saját tükörképével, az elragadja a középkori Lübeckbe az embert. Csak úgy repítenek a régi sóházak vissza, a Hanza fénykorába. Abba az időbe, amikor ezekben az épületekben tárolt só nélkül Lübecktől északra sokan haltak volna éhen.

38_sohazak_lu_beckben_kicsik.jpg

Éhségről azonban szó sincs, mert a lübecki kereskedők igyekeznek minden igényt kielégíteni. Cserébe pedig hálájukat templomok, kórházak, városfalak, s lakóépületek építésével fejezik ki.

Már innen fentről is látszik, hogy a vörös, égetett tégla a város meghatározó építészeti alapanyaga, de nem maradnak el a színes épületek és a különböző stílusok sem, sőt helyenként össze is gabalyodnak, mint például a Városháza épületén.

45_lu_becki_fo_ter_kicsik.jpg

Igyekszem kibogozni, hogy melyik része mikor is épült, de egészen az előtte álló térig, a piac teréig elérek gyalogosan, s még akkor is tart az elemzésem.

Nem tudok elmenni a téren két dolog mellett: az egyik, hogy a lübecki piacon már 1290-ben 322 piaci stand állt, a másik pedig a sokáig raktárban őrzött, de szintén a középkorból származó pellengér, a Kaak mellett. A hely, ahol az elégedetlen vásárlók akár a kereskedő fejéhez is vághatták az árut, amellyel elégedetlenek voltak. Ott tartózkodásunkkor éppen egy mosdókagyló volt alatta, remélem azért egyetlen lübecki kereskedő fejéhez sem vágták hozzá.

48_fo_ter_bu_nteto_hely_kicsik.jpg

Vajon mit árultak a 322 standon a 13. században? Marcipánt még biztosan nem!

A Városháza mellett lehetetlen nem megérezni a marcipán illatát. Eredetileg úgy képzeltem, hogy egész Lübeckben érzem majd, de a városnak friss illata volt, helyenként rózsaillattal fűszerezve. Itt azonban, a híres erkély előtt bekúszott az orromba a marcipán és nem hagyott el, amíg meg nem kóstoltam a marcipános cappuccino-t egy jókora nugátos-marcipános torta kíséretében. A Niederegger-házban, a marcipán palotájában aztán számos meglepetésben volt részem még, de erről majd később mesélek.

49_marcipa_nos_fo_ter_kicsik.jpg

Lübeck tornyainak zömét a templomok adják, amelyek között is a legmagasabb a Szent Mária templom két tornya 160 méteres magasságával. A 13. században a lübecki kereskedők a város gazdagságát szerették volna kifejezni ezzel az épülettel. Azt hiszem, ma is érezzük, nemcsak az egekig törő tornyokból, hanem a belső tér gótikus oszlopaiból is a gazdagságot.

img_8321_kicsik.jpg

A templom mellett sétálva megcsapja az orromat a Trave illata, amelyet az északi szél hozott a házak közé. Már majdnem elcsábulok a folyó felé, amikor megpillantom Thomas Mann szülőházát, amelyet az egyik legnagyobb műve után már nem a Mann kereskedő család hajlékának, hanem a Buddenbrook háznak neveznek. Irodalmi múzeum működik most benne, megidézve Thomas Mann kitalált (vagy inkább a „mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve”) családjának lakóhelyét. Csalódás nekem a nagy mű helyszíne, mert korántsem érzem, hogy a regénybeli házban járok, de még Mann szellemét sem vélem felfedezni sehol.

buddenbrook_haz_kicsi_kicsik.jpg

Buddenbrookék örökségén – „önmaguk börtönén, az ajtón, amely nyitva van, de nem léphetnek ki rajta” üzeneten és a lübecki kereskedőcsaládok életén – gondolkodva lépek fel egy városnéző hajóra. Amíg a Travén hajózunk ezen az ellentmondáson gondolkodom. A világra nyitott, állandóan az újjal szembe találkozó kereskedők és családjaik börtöne ez a sziget, amelyet most körbehajózok. A zöldebbnél zöldebb városrészek lendítenek ki a „Thomas Mann-i” gondolatokból. Filmként suhan előttem Lübeck, színes házaival, parkjaival, tornyaival, szigeteivel és félszigeteivel.

img_8338_kicsik.jpg

Visszatérve a szárazföldre úgy döntök, hogy ideje van a céltalan csatangolásnak Lübeck utcáin. Amerre bevonz egy épület, vagy applikációm egy látnivalót kínál, arra fordulok.

A színes, vidám Lübeckben gyönyörködöm, megállót fújok az egykori vár kolostoránál, amely mellett az Európai Hanzamúzeum kapott helyett. Rácsodálkozom Európa egyik legrégebbi kórházára, amelyet szintén a 13. század lübecki kereskedői finanszíroztak, s még ma is ugyanazt a célt – a betegek és idősek ellátását – szolgálja.

55_lu_beck_korhaz_kicsik.jpg

Tiszteletemet teszem Willy Brandt és Günter Grass előtt a munkásságukat bemutató épületeknél, majd betévedek egy különös épületbe.

A Füchting-udvar (Füchtings Hof), az egyik szép példája annak, hogy a középkori kereskedők nemcsak a saját maguk további gyarapodására használták fel a vagyonukat, hanem szociális célokra is. Johann Füchting a 17. századi Lübeck köztiszteletben álló kereskedője és városi tanácsnoka volt. 1639-ben felépíttette ezt a lakóépületet a hajósok és kereskedők elszegényedett özvegyei számára. Azaz szociális lakásokat épített, amelyek ma is lakóépületként szolgálnak. Füchting úr nagyon bőkezű volt, s így az akkori korhoz képest is óriási vagyonnal hozta létre az alapítványát, 266ezer lübecki márkával, amely ma is többmillió eurónak felel meg.

Az udvar napközben megtekinthető, de pár utcával arrébb még van pár hasonló belső udvar, amely hangulatában versenyre kell a Füchtings Hof-fal. Egy idő után már vadászom a szebbnél-szebb épületeket és az illatosabbnál illatosabb rózsákat.

61_udvar_viragokkal4_kicsik.jpg

Észrevétlenül szalad el a délután a lübecki óváros mellékutcáin. Turistákkal alig, helyi lakosokkal is csak a Trave partján találkozom, annyira nyugodt és kiegyensúlyozott a város. Elégedett királynő, Észak-Németország királynője.

36_lu_beck_holstentor3_ver1_kicsik.jpg

Rónám még az utcákat, de el kell jutnom a tengerhez, látnom kell azt, amelyről Thomas Mann ezt írja: „Végigmentek a strandon, egészen lent a víz mentén, ott, ahol a hullámverés feláztatta, kisimította, kikeményítette a homokot, úgy, hogy könnyű volt rajta a járás, ahol közönséges kis fehér kagylók hevertek szanaszét, meg másfélék, nagyok, hosszúkásak, opálszínben játszók ... Ahogy mendegéltek, ritmikusan morajlottak a szélesen elsimuló hullámok, arcukat csapdosta a sós szél, amely itt szabadon és akadálytalanul száguld, körüllengi a fület, és kellemes bódulatot okoz ... Ballagtak ebben a végtelen, halkan zsongó tengerparti csöndben, amely minden kis zajt, közelit, távolit, titokzatos jelentőségre emel...”

Travemünde, a strandkosarak világa esti fényekben úszva zárta le a lübecki villámlátogatást.

strandkorb_kicsi.jpg

Sajnálom, hogy az átutazó kereskedőkre hasonlítva, csak egy napot tölthettem el Lübeckben, de bármelyik pillanatban újra kereskednék egy utazásért a Hanza városába.

Hasznos információk Lübeckhez 

Szállás: Az óvárostól 10 percnyi autózásra található ez a kis, vidéki hangulatú szálloda, ahol elfogadható áron igazi északi hangulatban lakhatunk. A Ringhotel Friederikenhof éttermében érdemes a helyi specialitásokat is kipróbálni.

img_8222_kicsik.jpg

Étkezés: Az idő rövidsége miatt a szálloda éttermén kívül egy, a helyiek által ajánlott éttermet próbáltunk ki, a The Newport-ot, amely hangulatos helyen, a Trave és az egyik csatorna közötti kis szigeten fekszik.

Marcipán: A lübecki marcipánról még olvashattok majd itt hamarosan, de addig is azt ajánlom, hogy a Niederegger Cukrászdát próbáljátok ki a Városházával szemben. Marcipánért érdemes a gyáruk melletti üzletbe elmenni, amely itt található: Zeiss-Straße 1–7, 23560 Lübeck, Németország, Hétköznap 8 és 17 óra között, szombaton 8 és 14 óra között.

img_8374_kicsik.jpg

A Holstentor-ban tartalmas várostörténeti kiállítás látható, városi és hajó makettekkel, emlékekkel.

Az Európai Hanza-múzeumot nemcsak a Hanza története miatt, hanem az egykori lübecki várkolostor épülete (amellyel egybeépítették) miatt is érdemes megnézni.

A Városházát belülről is meg lehet nézni egy vezetett túra keretében, hétfőtől-péntekig 11, 12 és 15 órakor, hétvégén és ünnepnap 12 és (nyáron) 14 órakor is. Belépő: 4 euró

Thomas Mann (Buddenbrookhaus), Willy Brandt és Günter Grass házakat csak azoknak ajánlom, akik jól tudnak németül, mert a kiállítási anyag jelentős része csak németül (vagy angolul) érhető el.

A folyón lehet bérelni jogosítvány nélkül vezethető elektromos csónakokat, valamint számos sétahajó indul a Holstentor-ral szembeni folyómenti sétányról (An der Untertrave és An der Obertrave. Vagy a sétányon, a hajók mellett, vagy a Holstentor melletti Turisztikai Irodában tájékozódhatunk a hajókról. Egy összefoglaló weboldal a hajókról itt található.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu       

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr7614898944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiskutyauto 2019.06.18. 16:56:01

Ha jártál már 10 nél kicsivel is több városban, akkor elég is erre egy nap... bár nyilván szép és jó, de nem ad annyi újat, hogy ennél több időt vesztegess el vele... vannak sokkal izgalmasabb városok... egy idő után rájössz hogy a legtöbb dolog szabványos (főterek, templomok, diadalívek stb), viszont azok a városok, ahol valami formabontó és interaktív dolog van, azok azok, ahol több időt is érdemes eltölteni. A 100-adik megnézett idegen város után hidd el, ha nem "jegyzetelsz" (ami ma már leginkább ugyebár fotó és video), nem fogsz emlékezni, keverni kezded, az ugyanazt drappban.... Pl itt van máris Budapest, melynek minden titkát, zegzugát rejtélyét,, minden izgalmas, érdekes és meghökkentő helyét, a legtöbb őslakosa sem ismeri... ;) De persze van sok ilyen, Bécstől kezdve Cadiz, Párizs, Rio, Vegas stb... nem rövid tehát az egy napnál többet követelő városok illetve helyek listája azért a világon....

Tünde Bagó 2019.06.18. 17:03:04

@kiskutyauto: Elég sok városban jártam, gondolom ez látszik a blog csaknem 500 bejegyzéséből is. :-) Nem értek egyet azzal, hogy mind egyforma, nekem ezekben a közepes városokban is sikerül mindig valami egyediséget találni. Természetesen az igaz, hogy egy Párizs, Bécs, Budapest, Berlin, Stockholm, Oslo, London, Bergen, Zürich, Róma, Genova, Nizza, Prága, Krakkó, Barcelona és sorolhatnám, ahol már jártam (többször is) és nagyváros (vagy nagyobb város) az többszöri nekifutásra is izgalmas, s sok újat tud mutatni. Ugyanakkor nem biztos, hogy nem érdemes egy körutat betervezni Észak-Németországban, ahol az egyik állomás lehet Lübeck. Semmiképpen sem szabad az egynapos városokat sem leértékelni, ráadásul Lübeckben én még pár napot szívesen maradtam volna, ha rajtam múlt volna!

Moin Moin 2019.06.19. 07:44:15

@kiskutyauto: @Tünde Bagó: A Lübeckhez hasonló városokban nem csupán az a "látványosság", hogy ilyen vagy olyan városházáik, templomaik, éttermeik vannak - az igazi a hosszú évszázadok megszakítatlan polgáriáságából következő miliő.

Egyébként: Németorzságban, akár Észak-Németországban is számos Lübeckhez hasonló város lenne, ha nem lett volna a II. világháború, amelynek utolsó előtti évéig gyakorlatilag érintetlenek maradtak - aztán jöttek a (sokszor értelmetlen vagy akár véletlen*) bombázások. Érdekes ebből a szemponból az a kontraszt, amelyet a német-holland határt átlépve tapasztalunk: amíg német oldalon "műemlékszegény", az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek egyenstílusában újjáépült kis- és közepes városokat találunk, addig pár km-re onnan komplett érintetlen közép- és újkori városi szövetű városkok sora fogad.

*Az értelmetlen bombázásokra jó példa Kleve kétszeri felesleges, ill. csupán felesékenységből nem törölt bombázása: a Market-Garden-hadművelet ("A híd túl messze van") kudarca után lefújt további akciók során egyszerűen elfelejtették törölni Kleve lebombázását. A véletlen bombázások viszont olykor a szövetségesek által megkímélni szándékozott holland városokat is sújtották: a Klevéhez közeli hollandiai Nijmegen városát szó szerint Kleve helyett "intézte el" egy amerikai bombázókötelék...

...Íme, ez a német városok pusztulásáról szóló történet is jó érv a "nemzetek Európája"-elképzelés ellen!

Tünde Bagó 2019.06.19. 07:48:52

@Moin Moin: Tökéletesen egyetértek, leginkább az első és az utolsó mondataival, de a bombázásokkal is. Sajnos nem szabad elfelejteni, hogy miért történtek a bombázások, de ettől még nem nyernek érelmet! Én közelről látom, hogy milyen is az, amikor egy középkori város épen megmarad, mert Konstanzban lakom, amelyet éppen Svájc mentett meg a háborúban a bombáktól.

Moin Moin 2019.06.26. 09:23:09

@Tünde Bagó: A "miért történtek a bombázások" kérdése érdekes és stratégiai szempontból tanulságos:

Általában azt hiszok sokan, hogy ez valmaiféle "revans" volt a német agresszióért, továbbá London és Coventry bombázásáért - azonban a katonaistratégiai oka más volt. A (szőnyeg- és gyújtóbombázások) szellemi atyja Arthur Harris brit légimarsall volt: az ő szent meggyőződése az volt, hogy a Német Birodalmat csakis a városai szisztematikus és minél teljesebb lebombázásával-elpusztításával lehet legyőzni. Ez ez elképzelés stratégiai-szakmai szempontból megalapozatlan volt, legalább is abban a formájában, ahogy Harris képzelte, propagálta és (Churchill támogatásáva) megvalósította. A német hadsereg erejét ui, maguk a városok csak csekély mérékben befolyásolták - a hadiipar viszont sokkal védettebb helyekre volt költöztethető. (Erről Albert Speer, aki miniszterként vezette ezt a munkát, részletesen írt.)
Amit elértek a bombázások, az legfeljebb annyi volt, hogy számos, egyébként pándélelhárításra is kiválóan alkalmas löveget foglalt le a légvédelem - igazánól feleslegesen, hiszen addigra már a bombázók e lövegek lőtávolsága felett repültek. Így a német városokat leromboló bombázások valójában nemigen siettették a szövetségesek győzelmét.
Egyébként éppen Lübecket érte az egyik első szövetséges bombázás, még 1942. március 29-én, amely a városban jelentős kátrokat és tűzvészt okozott. Ez a fotó a támadás után készült: de.wikipedia.org/wiki/Luftangriff_auf_L%C3%BCbeck_am_29._M%C3%A4rz_1942#/media/Datei:Bundesarchiv_Bild_146-1977-047-16,_L%C3%BCbeck,_brennender_Dom_nach_Luftangriff.jpg
A támadás bevallott célja a bombázások lélektani hatásainak tanulányozása volt. (A támadásról részletesen itt lehet olvasni: de.wikipedia.org/wiki/Luftangriff_auf_L%C3%BCbeck_am_29._M%C3%A4rz_1942 )

Ma már többé-kevésbé (ha akár csak hallgatólagosan is) elfogadott hadtörténészi és stratégiai álláspont, hogy a német városok elleni terrorbombázások, a "Harris-doktrína" nem érte el a célját és háborús bűn volt.