Élet sója

Schönbrunn nem Sisi kastélya, hanem Mária Terézia Versailles-a

2019. november 07. - Tünde Bagó

Bécsben a legtöbb turista az osztrákok híres császárnéja, Sisi nyomát keresi. Nyomolvasásra azonban nincs szükség, mert az osztrák fővárosban minden és mindenki igyekszik kapcsolatot találni Sisivel. Sisi itt lakott, Sisi ezt ette, Sisi ezt itta, Sisi ezzel közlekedett, Sisinek volt ilyen fésűje, s így tovább. Schönbrunnban azonban mégis valami mást kaphatunk, Mária Terézia Versailles-át, vagy talán még valami annál is emberibbet.

A Sisi múzeum shopjában milliónyi Sisi arckép között bolyongok, s nem tudom kiverni a fejemből azt a versét, amelyből a császárné csaknem egész életét átható szomorúság gyökere sugárzik:

"Kék az ég, s szenvedek,

Börtönömön lakat,

A rács durva, rideg,

Csúfolja vágyamat.

 

Sóhaj feszíti szívem,

Soká nem fogtok itt,

Nagy üdv vár fenn szelíden,

S lelkem szárnya repít."  

(Titánia - A jövő lelkeihez - Tandori Dezső fordítása)

A Hofburgban található Sisi múzeumban sokkal többet kapok, mint amire számítok. Itt nemcsak sztárként kezelik, hanem elárulnak róla olyan dolgokat is, amelyek a romantikus filmekből és regényekből kimaradtak. A halála után kialakított Sisi-karakterről lerántják a leplet.

blogra_hofburg.jpg

Helyes, gondolom magamban, hiszen korántsem arról van szó, hogy a császárnét életében istenítették volna. Halálakor, a Ferenc Józseffel együtt öregedő Habsburg Birodalomnak jól jött egy olyan személy, akit magasztosítani lehet, belekapaszkodhat mindenki, legyen az bármely tagja a sokszínű, már beteg Monarchiának. Ez nem azt jelenti, hogy nem lett volna miért egyébként is Sisit kedvelni, de talán neki is jobb lett volna, ha életében mutatják ki ennyien szeretetüket iránta. Talán szabadabbnak érezhette volna magát! Ki tudja!?

Sajnáltam volna, ha kihagyom a Sisi múzeumot, mert sokkal élethűbb képet kaphattam róla tárgyai, ruhái, festményei, versei és gondolatai között.

Schönbrunnban aztán újra megpróbáltak a híres császárné irányába terelni, de én itt ellenálltam. Bécs kastélya nem Sisi Schönbrunnja, hanem Mária Terézia Versailles-a. Mindig is tiszteltem az uralkodónőt, s kastélya csak megerősített ebben az érzésben.

5_scho_nbrunn_ejjel_small.jpg

Mária Terézia az az uralkodónő volt, aki tisztelte szülei korának stílusát, a barokkot, de merevségét a rokokó játékosságával akarta feloldani. A barokk alkalmas az abszolutizmus hatalmának kifejezésére, míg a rokokóhoz jól illik az abszolutizmus reformja. Mária Terézia pedig egyszerre volt hű a Habsburgok birodalomépítő és fenntartó céljaihoz és a kor új kihívásaihoz.

A kastélyban érezhető az uralkodói nagyság, s ezt szépen kifejezi az osztrák kézművesek munkájának párosítása a kor divatos indiai és kínai kultúra iránti rajongásával. Mária Terézia amikor az 1740-es években a nagyapja által megálmodott és elkezdett kastélyt bővíti és befejezi, egyszerre szeretett volna uralkodó lenni a szó valamennyi értelmében. Olyan kastéllyá varázsolta Schönbrunnt, amelyben ott van a népe (osztrák és birodalma más népei  kézműveseinek) munkája és az uralkodó nagyságának, a világra, Európára tett hatásának kifejezése. Ugyanakkor az éppen folyó örökösödési háború nem tette lehetővé számára a pénz korlátlan szórását. Talán ez lett Schönbrunn szerencséje – már, ami az én látásmódomat illeti. Nekem jobban tetszik ez a franciákénál mértékletesebb palota.

14_scho_nbrunn_es_kert_pano_small.jpg

Legnagyobb sajnálatomra a szobákban ismét átkerül a hangsúly Ferenc Józsefre és Sisire. Még arra sem veszik a fáradtságot, hogy az audioguide-on mást mondjanak a császári párról, mint a Sisi múzeumban. Holott kevésbé hiszem, hogy ne lettek volna schönbrunni történetek és hofburgi történetek külön-külön (sőt, tudom, hogy vannak).

Továbbá az is furcsa számomra, hogy úgy tesznek, mintha az osztrák történelem Ferenc József uralkodásából állna. Na, de ez lehet, hogy csak az én érzékenységem. Mindenesetre Mária Terézia kedvenc kastélyában én inkább rá gondolok akkor is, amikor kilépek a szabadba. Végignézek a kerten és ugyanaz jut az eszembe, mint a kastély láttán. A barokk és a reformok. Az uralkodói hatalom alá hajtott, formákba kényszerített virágágyások és bokrok mellett a szabadon elnyúló pázsitot két irányban egy-egy korona fogja közre, a kastély és a Gloriette.

12_schro_nbrunn_park7_park_es_gloriette_small.jpg

A Gloriette-t Mária Terézia kicsit túlzásnak érezte, hiszen tervezői egyfajta diadalívnek szánták, de miután nem az elérhetetlen magasságba nyúlt, hanem egy kiskastély hatását keltette, az uralkodónő megszerette és gyakran reggelizett itt.

15_gloriette_hdr_small.jpg

Megértem. Nemcsak imádott kastélya, hanem a Stephansdom, a város és Bécsi erdő is megcsodálható erről a pontról.

12_scho_nbrunn_park8_a_gloriette_elo_tt_small.jpg

A Gloriette szépsége után belemegyek a kert játékába, a labirintusokba! Futni és keresni a kiutat eleinte vicces, majd komoly és végül kétségbeejtő. Eszembe jut Sisi, aki fiatal lányként, szinte gyermeki vidámsággal érkezett a kastélyba, belekerült az udvar labirintusába, elveszetten, segítség nélkül bolyongott benne, s mire megtalálta volna az utat magának, addigra már olyan erőt vett rajta a szomorúság, s a depresszió, hogy nem élvezhette a megtalált kijáratot. Egyszer azt írta, hogy az utazásban neki nem a cél a fontos, hanem az út, menni, úton lenni. Labirintus!

img_1104_kicsik.jpg

A kastély melletti kis kertben visszatérek Mária Teréziához.  A koronaherceg kertje az a hely, ahol egy anya a gyermekeivel bújócskázhatott, nevetgélhetett, vagy esetleg két uralkodói teendő között kinézhetett és friss levegőt szívhatott. Mária Terézia szerette ezt a kertet. Pavilonjai, futó növényei és citrusai között bevallom, nekem is jól esik az őszi séta.

Miután az állatkertekért nem vagyok oda, így elkerülve a híres schönbrunni állatparkot, inkább a kert sétányain csodálom az ősz színességét, a fák szabályosságát, s néhol a kertészek munkáját.  

Mire elhagyom az oldalkapun a kastélyt már úgy érzem, hogy Schönbrunn sokkal több Versailles-nál. Több, mert emberibb, befoghatóbb, bejárhatóbb. Ami Versailles-ban mértéktelen, az Schönbrunnban mértékletes. Hozzám ez közelebb áll! Schönbrunn Mária Terézia Versailles-a? Nem, több annál - szerintem!

Hasznos információk - tippek

Sisi és Mária Terézia nyomában Bécsben

 A legendás császárné és a legnagyobb Habsburg uralkodónő nyomába eredve valóban sok érdekes helyre bukkanhatunk Bécsben a fent említett Hofburg és Schönbrunn kastélyokon kívül is.

Ilyen a Hermész-villa, amelyet Ferenc József ajándékozott Sisinek az 1880-as években. Különlegessége, hogy a falfestményein Gustav Klimt is dolgozott. A Hermész-villa látogatható, bővebb információ itt.

A másik érdekes hely a Bécsi Bútormúzeum (Hofmobiliendepot), ahol nemcsak a Sisi film díszleteit, hanem a Habsburgok bútorait (így többek között Mária Teréziájét is), s ezzel együtt az osztrák lakáskultúra történetét is végigkísérhetjük. A múzeum weboldala itt érhető el.

Schönbrunnban a Bécsi Császári Hintómúzeumban akadhatunk még Sisi és Mária Terézia nyomára, míg a városban Sisi egyik kedvenc cukrászához Demel úrhoz érdemes betérni. A Demel kávézó immár 200 éve készíti finomságait és kávéit, az a hír járja, hogy Sisi állandó diétája mellett azért ide időnként betért. 

Ha a legnagyobb szobrot szeretnénk látni Erzsébet császárnéról, akkor a Volksgarten egyik eldugott részére kell elsétálnunk.

Ha a két híres hölgy sírjánál a tiszteletünket tennénk, akkor a Császári kriptát kell meglátogatnunk. Itt persze a Habsburg dinasztia sok-sok tagja is nyugszik.

A Schönbrunni kastély látogatásakor javaslom, hogy szánjunk időt Mária Terézia kedvenc helyére a Gloriette-re is. Nekünk a jegyvásárlásnál (online) a Classic Pass volt a legpraktikusabb jegy, mert ezzel a kastélyban a Grand Tour (azaz a hosszabb és többet bemutató túrát) kaptuk, s még további belépési lehetőséget a Kroneprinzgartenbe, a labirintusokhoz, a Gloriette-be, s az Orangerie-be. Ez így nyugodt sétákkal, egy kis kávézással 5-6 órát vett igénybe. Mindenképpen a legkorábbi belépési lehetőséget érdemes lefoglalni. Schönbrunnban a Schlosscafé-ban ajánlom a császármorzsa kipróbálását.

img_1036_kicsik.jpg

Mária Terézia szobrára, amelynek magyar vonatkozásairól itt olvashattok egy érdekes cikket, két nagyszerű múzeum, a Kunsthistorisches és a Naturhistorisches múzeumok közötti téren találunk rá.

 

Bécsről, a feltételekkel szerethető városról már itt írtam egy cikket, amelyben további helyekről olvashattok.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerzők engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu       

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr2015294232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.