Élet sója

Így működik a szerelem idegen nyelven

A szeretlek azt jelenti, szeretlek

2020. július 02. - Tünde Bagó

Elmélyülhet a kommunikáció a különböző anyanyelvű párok között?

Az elmúlt években, amióta mi is külföldön élünk, sokszor foglalkoztatott ez a gondolat. Figyeltem a környezetemben azokat, akik vegyes párost alkotnak, egyikük magyar, a másik német, vagy svájci, s nem a magyar a közös nyelv.

Ki tudják vajon fejezni a legmélyebb érzéseiket a másiknak? Bele tudnak menni egy olyan mélységű beszélgetésbe a párjukkal, mint mi, akiknek ott a közös nyelv?

Kívülről nekem úgy tűnt, hogy ez bizony nem könnyű, majd megismertem Becz Dorottyát, akivel a szépirodalom, azaz a magyar nyelv mélyebb világa és egy kicsit a koronavírus hozott össze. Hetente, online együtt dolgozunk egy írói kurzus csapatában, ahol persze az is kiderült, hogy Dóri boldog párkapcsolatban él magyarul egyáltalán nem beszélő párjával. Ahhoz, hogy könnyebben megértsem, hogyan is működik a legmélyebb szintű érzelmi kommunikáció közöttük, írt egy elmélkedést példákkal. Engedélyével megosztom most ezt veletek, lássátok ti is, hogyan működhet az érzelmek szavakba öntése két különböző anyanyelvű ember között.

betuk_kicsik.jpg

A szeretlek azt jelenti, szeretlek - Becz Dorottya írása

Értem. Megértem. Félreértem. Az igekötők diszkrét bája.

Utolsó éves gimnazista voltam, érettségi előtt, és matekból a rejtett képességűek csoportjába jártam. A legtöbb órára gyomorideggel mentem be.

– Becz, olvassa fel a feladatot! – hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítás a tanárnőtől. Felolvastam.

– Magyarázza el a saját szavaival!

Nem ment. Úgyhogy újra fel kellett olvasnom. És még egyszer. Legvégül skandálva. Továbbra sem értettem, hogy mi a feladvány lényege, és a gyötrelem itt persze nem ért véget, mert addig passzírozta a tanárnő az agyam, amíg ki nem bírtam nyögni valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz. Köszönet érte, mert másképp nem érettségiztem volna le matekból.

Nem értettem a feladatot elsőre, a szavak egymásutánja nem gyújtott világosságot a fejemben, nem jött létre kapcsolat köztem és a szöveg között – a kommunikáció nem történt meg.

dori_portre_kicsik.jpg

Fotó: Milesz-Nagy Orsolya

Hetente legalább három cikk jön velem szembe, ami arról szól, a jól működő kapcsolatok alapja a kommunikáció. Meghallgatni a másikat, szeretettel figyelni, visszakérdezni, ha nem értek valamit. Rendben. De hogyan jön létre a kommunikáció egyáltalán?

Kell hozzá egy közös jelrendszer – mondjuk a nyelv, amit beszélünk, az adó, aki megosztja a gondolatait, érzéseit, véleményét, a vevő, aki értelmezi azt, és a csatorna – a közvetítő közeg, ha beszélünk, akkor a levegő, ha olvasunk, akkor a leírt szöveg. Mennyire egyszerű ez. Mégis, ha valami hiányzik ebből a rendszerből, nem jön létre a klasszikus értelemben vett kommunikáció, félreértjük egymást. Abból pedig konfliktus kerekedik – „azt mondtad eljössz anyámékhoz vasárnap, nem, nem megyek”, vagy „holnap írunk dolgozatot matekból, nem tegnap írtatok?”.

Mi történik akkor, ha a jelrendszert nem ismered annyira, mert az nem az anyanyelved? Persze, tudsz kérni egy kávét, útbaigazítod az elveszett turistát, elolvasod a neten a cikket, aztán egyszer csak jön valaki, akivel arról kezdesz beszélgetni, zavarna-e, ha nem fehérbőrűek lennének a gyermekeitek.

Általános iskolában kezdtem tanulni az angolt, megküzdöttem az egyszerű jelen idővel, és a rövid mondókákkal. A gimnázium nulladik osztályában jött a Present Perfect, ami a magyar diák rémálma, később a klasszikus Rigó utcai, majd az egynyelvű vizsgák. A munkahely utána arra trenírozott, hogy használjam az angolt, de valójában semmiféle kapcsolat nem fűzött a nyelvhez. “Az alapműveltségem része” volt, ahogy a másodfokú egyenlet megoldó képlete is.

Teltek az évek, és Shakespeare nyelve, amit sokan primitívnek bélyegeznek, mint egy régen látott ismerős, feltűnt ismét a színen. Egészen közel férkőzött, a sejtjeimbe ivódott, a mindennapjaim részévé vált, mivel a páromnak angol az (egyik) anyanyelve.

Elsőre könnyűnek tűnt minden, értem, amit mond, ő is, amit én. Majd jöttek a mélyebb diskurzusok, az olyanok, amikbe magyarul is belebonyolódok, mert érzésekről, indulatokról, álmokról, vágyakról beszélni, megtalálni az odaillő kifejezést – iszonyú nehéz. Mondd angolul: összeszorul a szívem, kiszínezted a szürke hétköznapokat, ahogy egymás szemébe nézünk, új világok tárulnak fel. Persze, le tudom fordítani. Persze, érti. De vajon azt érti-e, amit mondani akarok?

Ez korábban, másokkal sosem merült fel. Nem így. A szeretlek, azt jelenti szeretlek, már ha kimondjuk, az anyád pedig azt, hogy anyád. Egyszerű, mint a másodfokú egyenlet megoldó képlete.

Idővel persze kiderült, hogy értette, amit mondtam. Akkor is, amikor egy hosszú, kimerítő nap végén beszéltünk, és a pihenős, egymásra hangolódós hosszú hétvégén is. Érti vagy érzi? – ezen sokat gondolkodom ma is. Mindenesetre a helyzet mindkettőnket megtanított jobban figyelni egymásra.

kezek.jpg

Figyelni például arra, hogy a megfelelő helyen használjam a hím- és nőnemű személyes névmásokat (he/she). Ha összekevertem, nem állt össze a sztori, homokszem került a megértés gépezetébe és ez bizony számtalanszor konfliktus forrásává vált.  Ugyanakkor érdekes módon ugyanez nem történt meg, ha az igeidőt vétettem el olykor. Azt ő is elvéti. Olykor. Mert a tizenkettőből kiválasztani az épp odaillőt, főleg élőbeszédben, bizony rázós.

Másfelől persze akadtak csoda pillanatok is. Például újévkor magyar nyelvű szerelmes üzenetet kaptam. Vagy amikor együtt néztük meg a Kőszívű ember fiait (angol felirattal) és az Oscar-díjas Mindenkit. De a legszebb az, amikor magyarul elmondja azt a pár szót, még akkor is, ha ez a szó a tejföl. Mert a tejföl itt nem a krémes, savanykás tejterméket jelenti elsősorban, hanem azt, hogy nyitott vagyok a kultúrádra, az országodra, mindarra, ami Te vagy.

Úgy alakult az életünk, hogy az élőbeszéd mellett hangsúlyos szerepe volt egy időben az írott szövegnek is, úgy könnyebb volt árnyaltabban fogalmazni. Kiválasztani pont azt a szót, megtalálni az éppen oda passzoló hasonlatot, a tucatnyi igeidőből a megfelelőt. Szeretlek kontra „az vagy nekem, mint testnek a kenyér”, mert ugye így is lehet.

Aztán jött a figyelemnek egy magasabb szintje. Azt hiszem, ez nyelvtől független. Ez az a szint, amikor a közvetítő közeg másodlagos lesz, mert képes vagy annyira a másikra hangolódni, hogy tudod, a szavak szövete csak a víztükör felszíne, de hallod a mély morajlását is.

Angolul gondolkodni – ez persze fontos. Eljött az a fázis, amiben már nem fordítom a mondanivalómat. Nem magyarul fogalmazok, hanem angolul, így jutnak eszembe a dolgok. Angolul fut a fejemben az összes agymenés, amikor együtt vagyunk. Most csak éppen azért nem, mert ezt a cikket magyarul írom.

 A bejegyzésben szereplő valamennyi fotó Becz Dorottya tulajdona, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu  

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr4115975766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vuvuvu2 2020.07.02. 13:57:27

A vegyes párkapcsolatokban a kommunikációnak több rétege van. Nem hiszek abban, hogy annyira mélyen egy hullámhosszra lehet kerülni egy másik anyanyelvű emberrel mint azzal, akivel egyezik az anyanyelved. (Ettől persze lehet élethosszig tartó, boldog a kapcsolat.) Egyszerűen azért, mert a nyelv meghatározza hogyan gondolkodunk, hogyan szemléljük a világot. Minden nyelvnek vannak olyan árnyalatai, amelynek megértéséhez rengeteget kell olvasni és szöveget hallgatni az adott nyelven. Itt most az egyik fél hangolódik rá a másik fél nyelvére (és alkalmazkodik hozzá, a gondolkodásához), de a másik fél soha nem fog tudni olyan jól megtanulni magyarul, hogy megértse a magyar gondolkodást - a posztból legalábbis nem az jött le, hogy annyira erőlködne a magyar nyelv elsajátításán.

Érdemes megnézni ezt a TED előadást, ami arról szól, hogy mennyire meghatározza a gondolkodásunkat a nyelv amit beszélünk:

www.ted.com/talks/lera_boroditsky_how_language_shapes_the_way_we_think?fbclid=IwAR0iMLWCUvxeAFv7nGZGPrMWc_8f6SvXkFx7G8_rnP3iXBRNdMGRh63J3ts

szánmonoxid 2020.07.02. 20:51:52

@vuvuvu2:
Bár alapvetően egyetértek veled, de magát a nyelvet mondjuk 10 év nyelvi környezetben élés alatt nulláról meg lehet tanulni anyanyelvi szinten átlagos nyelvérzékkel, az árnyalatokat is.
A magyar nehéz nyelv, de még azt is. Vannak ilyen külföldi ismerőseim (olyan orosz is, aki szerint a magyar az egyik legkönnyebb nyelv, ő mondjuk tényleg gyakorlatilag a kis akcentusát leszámítva hibátlanul beszéli).

Inkább a kulturális rétegek azok, amelyeket nem fog elsajátítani. Filmek, irodadalom, humoristák stb.

(Fordítsd le egy külföldinek az Édes-ékes apanyelvünk c. írást. :-)

Anyukám kimossa a kádat.
Cserébe kimossa anyukád a kámat?

Vágy fűti a műtősnőt, a műtőt a fűtő.
Télen nyár a tüzelő, nyáron nyírrel fűt ő.

stb.

szánmonoxid 2020.07.02. 20:52:18

Azt azért kétlem, hogy egy anyanyelvű elvéti az igeidőt. Hiába 12 van,az ugyanúgy a nyelv rész neki, mint az, hogy a zöldre nem mondja azt, hogy barna.
Bér mindkettő helyes, de mást fejez ki az, hogy
I lost my keys
és az, hogy
I have lost my keys.
Egy angolnak. Egy magyarnak nem, és magyarra ugyanúgy is fordul: Elvesztettem a kulcsomat.
Viszont egy bennszülött érzi a különbséget, amely nem is annyira árnyaltnyi.

Ja, nem Kőszívű ember fiai. A kőszívű ember fiai, a névelő a cím része.

Egyébként meg persze, le lehet élni egy életet más nyelven beszélővel, csak az a baj, hogy nemcsak a nyelv számít, hanem a kulturális közeg is.
Volt olyan csajom, aki vagy 20 évig volt együtt külföldi, magyarul nem beszélő pasassal, és amikor összejöttünk, azt mondta, hihetetlenül jó az, hogy én tudom, mit jelent, amikor idéz Hofitól egy mondatot, vagy mondjuk Mézga Aladár "egy forintért megmondom"-ját és hasonlókat, vagy egy sort egy magyar versből.
(És nyilván a volt párja is mondhatott valamit a következő csajának, ha az vele egy kultúrkörből való volt.)

Örömhernyó 2020.07.02. 20:52:41

@vuvuvu2: Ázsiai a párom, az anyanyelvét (és az általa beszélt másik ázsiai nyelvet) én alig beszélem, ő magyarul káromkodni tud esetleg. Tehát angolul megy a napi kommunikáció.
Volt 5-6 magyar barátnőm, nem mondom, hogy jobban megértettük egymást, csak mert azonos volt az anyanyelvünk. Főleg nem mondanám, hogy csak mert azonos volt az anyanyelvünk, volt is mondanivalónk egymás felé. Attól, hogy valaki magyar nem lesz rögtön szellemi partner és nem akarok vele csevegni. Egy idő után a magyar párok se szólnak egymáshoz, csak morognak. Látom a tágabb rokonságban, hogy 40 év házasság után inkább kerülik egymást a pár tagjai, külön házrészben élnek, hogy ne is lássák egymást. Ehhez megfelelő méretű házat építettek maguknak, hogy véletlenül se találkozzanak.
A jelenlegi párom nem az első külföldi nő az életemben. Magyarul kifejezetten intelligens, jó tarsalgó vagyok, idegennyelven nyilván korlátozottabb a szókincsem, hisz nem anyanyelvként beszélem a adott idegennyelvet, de az emberek így is egyből látják, hogy nem egy bukó alak vagyok. Már akinek van emberismerete.
"Mondd angolul: összeszorul a szívem, kiszínezted a szürke hétköznapokat, ahogy egymás szemébe nézünk, új világok tárulnak fel." - Teljesen felesleges ilyenekkel kínozni magát az embernek. Ez a magyar nyelvoktatás ezért is sz@r, mert le akarnak a tanulóval fordíttatni ilyen kifejezéseket. Szótárt használhatsz, akkor se fogod eltalálni, hogy mit mondanak ilyen helyzetben az angolok. Azt kell megtanulni, hogy mit mond a német, angol a saját nyelvén, nem pedig a magyar kifejezést reszelgetni idegen nyelvre. Ebből lesznek a szép Leiter Jakabok meg olyan gagyogás, amit csak a pár két tagja ért meg egymás közt. Eredeti idegennyelvű szövegek, műsorok kellenek, olvasni, hallgatni, nézni, felszedni az adott szituációban használandó kifejezéseket.
Idegennyelvű párral számomra sokat egyszerűsödik a kommunikáció és ez nem baj. Ilyeneket, hogy kiszínezted a szürke hétköznapokat meg összeszorul a szívem magyarul se mondtam soha a barátnőimnek, annak se, akivel évekig együtt éltünk. Az új világok tarulnak fel már életközelibb számomra. De nem feszülnék meg ezeknek a tükörfordításával. Hasonló kifejezést kell keresni, amit a szituáció kíván.

"a másik fél soha nem fog tudni olyan jól megtanulni magyarul, hogy megértse a magyar gondolkodást" - De hisz ez a lényeg, hogy nem a magyar gondolkodást kell megértenie a másik félnek, hanem a párját. Én magyar vagyok, de sose mondanám, hogy tipikus magyar gondolkodásom van. Minden ember más. Főleg ha az én párom esetleg turistaként jár Magyarországon, akkor mi a francnak traktálnám a magyar gondolkodással? Eleve szerintem nincs magyar gondolkodás. Vannak magyar nyelvi kifejezések, amik a posztoló párjának Angliában nem túl relevánsak, a napi kommunikáció sokkal egyszerűbb számukra angolul.

mindennévfoglaltarohadtéletbe 2020.07.02. 20:52:49

Nekem a családom soknyelvű. Nagyon. Sokszor a saját gyerekeimmel sem az anyanyelvükön beszélek... hoppá, mi is az anyanyelv egyáltalán? És ennek az egésznek az a hozadéka, hogy mindig mindenki választhatja azt a nyelvet, amit épp komfortosnak érez, azaz a nyelv azt határozza meg nálunk, miről és hogyan beszélünk éppen. A cikk nem erről szól, tudom, egy másik oldalról közelítem meg azt, hogy a nyelv csupán eszköz. Ha nem beszélek a gyerekeimmel sehogy, akkor is tudják, mit érzek. És nemcsak a szeretetet, hanem a csalódottságot, büszkeséget, féltést, dühöt és az ezer többit. Megkockáztatom a kijelentést: nincs jelentősége a nyelvnek, inkább a közös felület számít, ahogy megismerhetjük a másik érzéseit.

Örömhernyó 2020.07.03. 06:55:49

@szánmonoxid: "Volt olyan csajom, aki vagy 20 évig volt együtt külföldi, magyarul nem beszélő pasassal, és amikor összejöttünk, azt mondta, hihetetlenül jó az, hogy én tudom, mit jelent, amikor idéz Hofitól egy mondatot, vagy mondjuk Mézga Aladár "egy forintért megmondom"-ját és hasonlókat, vagy egy sort egy magyar versből"

Két diplomám van, igaz, nem bőccsész egyik se, tehát szakbarbár vagyok sokak szerint. De én a magyar barátnőimmel se idézgettem Hofit meg Mézga Aladárt. A jelenlegi párom ázsiai kulturális hátteréből szinte semmit se értek, de szerencsére itt annyiféle kultúra él egymás mellett, hogy mindenkinek megvan a saját kis világa, nem kell mélységeiben ismerni mindenkinek mindent, amit az egyik vagy másik embernek fontos, nincs kötelezően fejből idézendő valami. Legalábbis nem várják el, hogy tudd. A napi kommunikáció sokkal sablonosabb, mint azt sokan hiszik.

ramszeszita 2020.07.03. 06:56:41

@szánmonoxid: ezzel abszolut egyetertek. Magyar lany, angol tars. Elegge intuitiv vagyok es magas az erzelmi inteligenciam, ezert a kettonk kozti kommunikacioval sosem volt problema, legyen szo a heti tervrol, a holnapi ebedrol, arrol hogy epp mivel bantott meg es miert esik rosszul amit mond, agytornarol vagy a jovonkrol... de amikor odakerulunk hogy a munkatarsaimmal leulunk kaveszunetben es jon a "jaj emlekszel arra a radio adasra regen, mi is volt a cime...." eselyem sincs. Soha. Nem is lesz. A nyelvi szakadekokat athidaltam mar egy ideje, 7 eve elek Angliaban, mar a masodik evtol angolul almodom es amint el mertem hagyni a magyar ismerosok "vedohalojat", rohamosan javult a nyelverzekem, sokkal tobb szolas es szofordulat ragadt ram, amiket tobbnyire mar ertek. A kulturalis szakadek viszont ugyanugy tatong elottem mint 7 eve, pedig mar tulvagyok egy allampolgarsagi felkeszulesen. Talan majd egy nap :)

Ziu9 2020.07.03. 06:57:10

Vannak a környezetemben vegyes nemzetiségű párok, többen olyanok is, akik egy harmadik nyelvi közegben élnek. Ott nyilván praktikus a helyi nyelvet, vagy valamely világnyelvet használni közvetítőnek, de valahogy engem a hideg kiráz attól a gondolattól, hogy a mindennapi kommunikáció hosszú távon ne a két fél kevert, és egymás által tanulni próbált (nem megtanult, mert az eljsajátításban nem lesz mindenki ugyanolyan jó) nyelvén történjen. Nem tudom magamnak sem igazán megmagyarázni ezt az ellenérzést, valószínűleg a kapcsolat egyenrangúságát kérdőjelezem meg benne, valamint az anyanyelv napi szintű használatának igénye mondatja velem. De kétségkívül érdekes téma, melyet az ilyen helyzetben lévő barátaimmal, tapintatosságból eddig általában nem hoztam szóba.

szánmonoxid 2020.07.12. 15:03:39

@ramszeszita:
Hát ha nyelvi fordulatokat akarsz, akkor használj angol nyelven olyan PS4-játékokat, mint a God of War utolsó része (a viking mitológiás), a Detroit (kissé a Szárnyas fejvadászra hajaz) meg a Days Gone. Én mondjuk nem játszom számítógéppel, de egyes haverjaim sokat, és volt, amikor belenéztem-hallgattam a játékukba.
Vannak benne olyanok, amiket még a bennszülött amerikai ismerőseim sem értettek szótár - perszer internet, Urban dictionary és társai - nélkül. :-)

Én egyébként Magyarországon élek, de néha álmodom angolul.
Bennszülöttek szerint is egész jól beszélek angolul, egy időben dolgoztam tolmácsként is, de nehezen tudnám elképzelni, hogy akár egy angol anyanyelvű csajjal éljem le az életem (hátralevő részét), egy az angolt szintén nem anyanyelvként beszélővel meg pláne nem.
(Az egyéb nyelveket, amelyeken még elgyagogok úgy-ahogy, nem is említeném.)

Egy barátom csaja orosz, a srác oroszul nem tud egy kukkot se, a csaj magyarul, úgyhogy angolul próbálkoznak (egyiküknek sem ez a legjobban beszélt idegen nyelve, de sajnos, az sem közös), és hát azért egy csomó szót nem ismernek, és az azért nem igazán jó hosszú távon, amikor csak körülírva tudod kifejezni, mit akartál mondani (eleinte még elmegy, akkor úgyis a dugáson van a hangsúly, a többi csak körítés).
(Voltam már velük néhányszor kocsmázni, vicces tud lenni a szitu külső szemlélőként.)

Ja, ezt az érzelmi intelligenciát meg felejtsétek már el, nincs ilyen, fából vaskarika.
Az EQ nem azt jelenti, hanem azt, hogy érzelmi hányados (Q: quotient), ahogyan az IQ meg intelligenciahányados.
Csak míg az IQ-nak van értelme (megmutatja, hogy a népesség adott időbeni átlagához képest - 100 - hol tartasz, alatt vagy vagy fölötte, és kb. mennyivel), az EQ semmi, csak egy hasraütésre kitalált értelmetlen baromság.
igy_mukodik_a_szerelem_idegen_nyelven
süti beállítások módosítása