Élet sója

Tirol legnyugodtabb völgye, a Tannheimer Tal

2018. november 15. - Tünde Bagó

Nem itt vannak Európa legmagasabb hegyei, nem itt van a legnagyobb tó, nem itt találni a legnagyobb vízesést, síterepet, erdőt, falut vagy várost. Egyetlen „leg” van az osztrák völgyben, s az a nyugalomé. A nyugalomé, amelyhez viszont van minden, hegyek, tavak, túraútvonalak, sípályák, kis falvak, wellnesshotelek és persze császármorzsa.

img_4217_kicsik.jpg

A novemberi éjszaka sötétsége borul ránk már Allgäu-ban, két kanyar között csupán egy-két csillag, néhány parasztgazdaság, s hozzánk hasonló utazó autójának fénye villan fel. Fogalmunk sincs, hogy mikor hagyjuk el Németországot és érkezünk Ausztriába, de egyszer csak befutunk Tannheim településre és megállunk a központjában.

Tovább

Kuba felébreszt, felráz, kisimít és feltölt

Tanácsok Kubához, élmények Havannából

Egyszerre él egy hihetetlenül szegény és elképesztően gazdag világban Anna, a magyar lány, aki turistaként érkezett Havannába, ma pedig már hétköznapjait is a kubai fővárosban éli. Nézzük meg milyennek látja Hemingway Havannáját és Castro Kubáját! Közben pedig jótanácsokat is kapunk egy havannai látogatáshoz.

Rövid időn belül a harmadik olyan emberrel készült interjú itt a blogon, akik a stresszes, görcsös világunkból egy lazább, a problémáik ellenére vidám, életigenlő emberek országába költöztek. Gabit, a virágkötő lányt Kolumbia tartja fogva, Krisztinát az olasz csizma orra, Calabria, s most pedig itt van Anna, akinek a kubai főváros, Havanna ejtette rabul szívét.

Sokan képzelünk el Kuba neve hallatán először egy színes világot, koktéllal, szivarral, oldtimer autókkal, tengerrel és sok-sok zenével. Azután hirtelen kijózanodunk, mert eszünkbe jut az egyik pillanatról a másikra diktatúrába taszított rendszer, a nélkülözések, a korlátozások, a szegénység világa is. Melyik Kuba igazi arca? Anna segítségével, ha nem is Kuba, de fővárosa Havanna arcát, sminkjét és az alatta rejlő ráncokat is megismerhetjük kicsit. Helyezzétek magatokat kényelembe ebben a nagy piros autóban és miközben Havanna utcáit járjuk, hallgassátok Annát, idegenvezetőnket.

44652139_323891888395942_3326724982779674624_n.jpg

Tovább

Most kell menni Innsbruckba, ha a várost is látni akarjuk!

Tippek és látnivalók Tirol fővárosához.

Ha nem csupán egy látványos karácsonyi showra, hanem egy élő, színes, nyugodt, minden érzékünkre ható városra is vágyunk, akkor van még egy hónapunk, hogy Innsbruckba utazzunk. Fogom a kezeket és adom a tippeket Tirol fővárosához.

Az Inn és a Sill folyók találkozása csak egy ok volt egy ilyen csodás város megalapítására Tirolban. A hegyek védelme, a völgy gazdagsága és a jelentős kereskedelmi útvonalak, no meg a só tovább erősítették Innsbruck pozícióját.

036_innsbruci_hangulat_small_kicsik.jpg

Nagy kíváncsisággal vezettem a város felé, s közben a hegyek szépségén és félelmetességén gondolkodtam. Ma már inkább számítanak meghódítottnak, mint ellenségnek.

003_lizum_panorama_small_kicsik.jpg

Innsbruckban már annyira nagy barátok a várossal, hogy főszerepet is kapnak, képeslapokon, turisták fotóin, sporteseményekben és családi összejöveteleken is. Mégis, itt mellettük csak két szó jut eszembe velük kapcsolatosan: szépség és tisztelet. Ugyanaz a két szó, amely az első innsbrucki látnivaló megpillantásakor fogalmazódik meg bennem.

Tovább

Mi köze Marco Polonak a lengyel konyhához?

Gasztrokaland a Kárpátoktól északra

A pierogi nyomába indultunk, s közben befutottunk a lemkók konyhájába, az ízesített vodkákba, a padláson füstölt sajtba és más ínyencségekbe a Kárpátoktól északra. 

Pierogival és gyömbéres vodkával kellett koccintanunk a lengyel-magyar barátságra Dél-Lengyelországban először. Másodszorra már padláson füstölt sajttal és vodkával. Harmadszorra a hetvenféle gyógynövényt legelő marha húsával és rozmaringos vodkával. Negyedszerre pedig piroggal és vod..., ja nem, forralt borral, mert annyira fáztunk! Foglalhatnám össze röviden azt a háromnapos gasztrokalandot, amit gorlicei látogatásunk alatt átéltünk.

Azért, hogy ti is táplálkozhassatok dél-lengyel gasztrokalandjainkból mutatom, hogy mit és hol kóstoltunk Krakkóban és a Kárpátok északi oldalán, Gorlice környékén.

Előtte azonban egy aprócska dolog. A bevezetőmben nem írtam ám el a pierogit és a pirogot, a kettő ugyanis nem teljesen ugyanazt az ételt takarja.

Lengyelországban pierogi, Oroszországban pirog, Ukrajnában pedig megtalálni mindkettőt. Tészta töltve, majd kifőzve, ki- vagy megsütve. Ugye milyen ismerős?

img_3536_kicsik.jpg

Tovább

Milliók szerelme ez az öreg, német hölgy

Heidelbergi érdekességek egy sétára fűzve

Heidelbergről mindenki tudja, hogy sármos város, de kevesen tudják csak, hogy itt található a világ legnagyobb hordója, az első kerékpárok egyike, a legrégebbi német egyetem, a legrégebbi bizonyíték az európai emberre, egy ókorinak kinéző náci színház és a legszélesebb gyűjteménnyel rendelkező patikamúzeum is.

A Fekete-erdőből sebesen fut a Neckar folyó az Odenwald erdő felé, hogy romantikussá varázsolja az öreg hölgyet, Heidelberget. Régi motorosokat az utazó szakmában nehéz elbűvölni, dolgozni kell érte, de Németország egyik legszebb városának elég csak léteznie. Sármja, eleganciája, titokzatossága és az élet élvezete ott lapul a város minden pontján. Nehéz leírni, hogy miért is kell Heidelbergben sétálni egyet. Amikor az ember belép a városba, elfogja egy romantikus érzés, a nyugalom, a szeretet, s a szabadság keveredik a levegőben. Mutatom az utat Heidelberg szívéhez először kicsit romantikusan, azután a cikk végén pedig számos tippel és hasznos infóval!

A Neckar folyón átívelő híres hídat - amelyet már Goethe is a világ csodájának tartott az innen nyíló kilátás végett - pillantjuk meg először a város magja felé közeledve.

blogra_hid_a_varbol_small.jpg

Tovább

Gorlice, the cradle of oil lamps and the oil industry

A road paved with “black gold” in the South of Poland

The oil industry was not born in Texas, let alone in Saudi Arabia, but in southern Poland, in Gorlice and its surroundings.

39_olaj-skanzen9_kicsik.jpg 

Those who were paying close attention during history classes may remember the name Gorlice as the clashes that occurred here during World War I took one of the heaviest tolls and were a turning point in the war. Actually, there are more useful and awesome things that make, or at least could make, known the name of Gorlice (which is only a roughly five-hour drive from Budapest).

Petroleum, the first oil lamp, street lighting using oil lamps and the first oil refinery are all members of the Gorlice “family” headed by an Armenian-born pharmacist Ignacy Łukasiewicz.

 39_olaj-skanzen12_kicsik.jpg

Tovább

Calabriában, az olasz csizma orrán, a kontrasztok földjén élek

Divatos fotók helyett festményeivel csábít ismeretlen tájra a magyar anyuka, akinek otthonában a dél-olasz Reggio di Calabriában a türkizkék tenger és a nápolyi sárga, a kedvesség és a bizalmatlanság, a többezer éves tradíció és modern technológia él együtt.

Régóta követem Krisztinát, a magyar művészt a közösségi média egyes oldalain, mert munkái felvázolnak egy színes, mediterrán világot, a sok-sok fotótól eltérően festményekben. Olyan festményekben, amelyek egy pillanatot a város, a természet, a tenger, az emberek életéből mutatnak meg. S ezek a pillanatok elegendőek ahhoz, hogy vágyjunk Calabria megismerésére. Az internet összehozott bennünket, én Calabriát szeretném jobban megismerni, Krisztina pedig alkotásait és lakóhelyét szeretné megmutatni a világnak. Beszélgettünk, s mindkettőnk vágya teljesülni látszik.

festme_ny9_kicsik.jpg

Hogyan kerül egy magyar anyuka Dél-Olaszország legdélebbi csücskébe?

Tovább

Kis-Lengyelország csodái – 10 ok, hogy felvedd a bakancslistádra

Az ízletes rizike, a Krywulka és a fatemplomok régiója pénztárcakímélő kirándulás alig öt órányi autóútra Budapesttől.

Azon szerencsések közé tartozunk, akik már látták Rómát, Párizst, Svájc nagy részét és sok-sok népszerű régiót Európában. Tekintetünket így időnként elfordítjuk kisebb, turisztikailag kevésbé ismert helyek felé is. Így jutottunk el Kis-Lengyelországba, pontosabban annak is a keleti felére, amelyről csak mi hittük, hogy azért ott is találunk majd érdekes dolgokat. Szkeptikus barátaink bizonyára nem adtak volna ki pénzt és időt egy ilyen utazásért. Belevágtunk és mondhatom, hogy nagyon nem bántuk meg. Az utunkat Krakkóban kezdtük, amely megalapozta a jó hangulatunkat.

2_krakko_szekesegyhaz_kicsik.jpg

A híres egyetemi város után Gorlice és a Kárpátok lábai felé vettük az irányt. Összeszedtem 10 okot, amely miatt nektek is ajánlom felvenni a környéket a bakancslistátokra.

Tovább

A petróleumlámpa és az olajipar szülőszobája, Gorlice

A fekete arannyal befestett világ Dél-Lengyelországban

Az olajipar nem Texasban, sőt még csak nem is Szaúd-Arábiában született, hanem Lengyelország déli részén, Gorlicében és környékén.

39_olaj-skanzen9_kicsik.jpg

A név, Gorlice hallatán a történelemórán az átlagosnál jobban figyelők számára az I. világháború egyik legtöbb emberáldozatot kívánó és fordulatot hozó csatája jut eszébe. Holott hasznosabb és nagyszerűbb dolgok teszik vagy tehetnék híresebbé a Budapesttől alig öt órányi autóútra található Gorlicét.

A petróleum, az első petróleumlámpa, az első utcai olajlámpa és az első olajfinomító, mind annak a gorlicei „családnak” a tagjai, amelynek a családfője egy örmény származású gyógyszerész Ignacy Łukasiewicz.

39_olaj-skanzen12_kicsik.jpg

Az ő nyomában jártuk be Gorlicét és a környékét, s igaz, hogy még az út végére sem tudtuk kimondani helyesen a nevét, de rábukkantunk egy olyan turisztikai régióra, ahol a történelem, a természet, a tudomány, a sport és a gasztronómia kezet fognak és együtt köszöntik az utazót.

Tovább

A nagy német gasztrotérkép – Miért, van olyan?

Avagy élet a barna szószón és a sörön túl

A német és a gasztronómia szó egy kontextusban való használata kétségeket ébreszt sokakban, teljesen alaptalanul. Németország konyhája éppen olyan változatos, mint az, amit a természetben, a kultúrában, s történelmi látnivalókban kínál.

Nemcsak a tradicionális, hanem a modern német konyha is sokkal több a köztudatban elterjedt íztelen barnaszószos húsnál káposztával és krumplival. Bár annak is megvolt a maga célja, pontosabban gyökere. A mindig hűvös északi vidékeken olyan ételekre volt szükség, amely kalóriát, vitamint és meleg érzést adott az embereknek. Németországban sem volt mindig fenékig tejfel az élet, így az olcsóbb sertéshúsból és burgonyából készült ételek terjedtek el. Ma már ez a tendencia teljesen átfordulni látszik.

Csupán hat éve figyelem az élelmiszerpiacot Németország déli részén, s azt látom, hogy legalább ugyanakkora teret nyernek maguknak a szárnyasok, a marha és a halak, mint a sertés. A burgonya mellett pedig felsorakoznak a legkülönfélébb zöldségek.

Édességben, süteményekben érdekes, hogy az otthon sütött sütemények mindig nagyon finomak és változatosak (munkahelyen, baráti társaságban tapasztaltuk), de a cukrászat, a szó franciáknál megszokott értelmében Németországban nem létezik. A Fekete-erdő torta sokak kedvence, de sajnos még a Fekete-erdőben is a legtöbb helyen kritikán aluli tortát szolgálnak fel a fogalommá vált név alatt. A pékségek árulnak süteményeket, de azok legtöbbször a sajttortában kimerülnek, s valójában inkább koncentrálnak a pékárura és a kenyérre, amelyben Németországot csak a svájciak tudják megszorongatni kicsit.

ne_vtelen_terv_kicsik.jpg

Németországban a másik óriási meglepetést az éttermek tudják okozni. A legegyszerűbb éttermekben is jó minőséget kaphatunk, nagyon sok a nemzetközi konyhával rendelkező hely, ezzel igazán széles palettát kínálva mindenkinek, s ha hiszitek, ha nem több mint 300 Michelin-csillagos étterem van Németországban, amellyel a világon a második helyezett (az első természetesen Franciaország).

Tovább

A meztelen Angela Merkel, a körbezárt Németország és más határmenti történetek

Hét különös dolog a német-svájci határon

A meztelen Angela Merkel, a Svájccal körbevett Németország, a robbanóanyaggal felszerelt hidak, a Golden-Gate híd tanulmányhídja és az éhhalálra ítélt szerzetes szigetét is láthatjuk a német-svájci határ közelében, ha elég nyitott szemmel járunk.

erde_global_players2_blogra.jpg

Két ország találkozásánál mindig érdekes dolgok történnek. Gondoljunk csak arra, hogyan tekintünk mi a szomszédunkra? Figyeljük, hová megy, mit csinál, mikor jön haza! Kerítést építünk, bokrokat ültetünk, hogy ne is lásson át, de mi néha azért próbálunk átleselkedni. Árgus szemekkel figyeljük, hogy már megint épített valamit az udvarára, nekünk is ki kell találni valamit. S tulajdonképpen ez jó, mert új dolgokra inspirál bennünket.

Nincs ez másként a német-svájci határon sem. Ott is próbálnak egymásra hatni, egymást befolyásolni, amelyből aztán gyönyörű, de furcsa dolgok is kijöhetnek.

Az elmúlt években gyűjtögettem a különös dolgokat, amelyek itt a határ mentén szembe jöttek velem.

Vágjunk is bele, mi is lóg ki a sorból, mi is sült ki a sokféle hatásból!?

Number 1. A szobrász, aki imádja Angela Merkelt és a világ politikusait kifigurázni

Peter Lenk nevével és alkotásával mindenki találkozik, aki a Bodeni-tó mellett barangol. Ha szatirikus szobrot látsz, akkor tudnod kell, hogy azt csakis ő készíthette. Ott van például Konstanz városának a jelképe, az Imperia, a kurtizán, aki kezében a pápát és a császárt (a mi jó Luxemburgi Zsigmondunkat) tartja, ezzel is utalva a konstanzi zsinatot kísérő, erkölcsileg megkérdőjelezhető középkori „bulira”.

Tovább

Szlovénia százrétű rétese, a gibanica nyomába eredtünk

Végigettük Szlovénia gibanica kínálatát és megértettük, hogy mitől olyan sikeres ez a kis ország. Elsősorban attól, hogy sokat adnak a minőségre, másodsorban, hogy „százféle” kínálatuk van az utazóknak, turistáknak, amelyet kevernek is meg nem is. S végül attól, hogy éppen olyan összetartóak, mint egy szelet gibanica. Na, de milyen is egy szelet gibanica? Honnan származik és hogyan készül hazájában és a mi konyhánkban? Nyomoztunk és végül sütöttünk!

Ljubljanai sétánk után beültünk a belváros egyik éttermébe, ahol a szomszéd asztalnál flódnira hasonlító süteményt falatozott egy férfi. Fogalmunk sem volt, hogy mit eszünk vacsorára, de azt már ekkor tudtuk, hogy mi is olyat kérünk desszertnek. A pincér büszkén jelentette ki, hogy az bizony az igazi Prekmurska gibanica, ki ne hagyjuk!

Úgy tettünk! S innen kezdve a kocka el volt vetve, ez a sütemény a mi kedvencünk lett!

img_0674_kicsik.jpg

Tovább

A világ leghosszabb esküvője Münchenben

Tudta, hogy 208 éve kezdődött a világ leghosszabb esküvője Münchenben, s kisebb-nagyobb megszakításokkal még ma is tart? – kérdezi tőlem az Augustiner am Platz söröző pincére a bajor fővárosban, Münchenben, amikor meghallja, hogy a müncheni Oktoberfestről diskurálunk az asztalnál.

Nem tudtam - válaszolok kurtán, s szemmozgása láttán rögtön szégyenlősen le is sütöm a szemem. Akkor még nem jártak az Oktoberfesten, ugye? Töredelmesen bevalljuk a legnagyobb bűnt, amit ember Münchenben bevallhat, nem, nem voltunk a világ legnagyobb sörfesztiválján. Miután a több százéves falak között még kevés vendég tartózkodik ezen a késő délutáni órán, s a megrendelt császármorzsának is idő kell, a pincért faggatni kezdem.

Hogy érti, hogy esküvő?

Ohh, hát a mi jó Lajosunk – mármint az I. és nem a II., aki azt sok kastélyt építette itt Bajorországban -, szóval az ő esküvője napja 1810. október 12-én volt itt Münchenben egy szász hercegnővel Teréziával, akinek nevét csak azért tudja mindenki errefelé, mert róla nevezték el azt a helyet, ahol azóta is tartják az Oktoberfestet (Theresienwiese – szerző).

geschichte-zentrales-landwirtschaftsfest-106_v-img_16_9_xl_-d31c35f8186ebeb80b0cd843a7c267a0e0c81647_kicsik.jpg

Fotó forrása: Az Oktoberfest weboldala itt.

Tovább

Őszi úti tippek a szőlő jegyében

Hová jártak nagyapáink ősszel a legtöbbet? A szőlőbe! Hordót mostak, szőlőt szemezgettek, s kíváncsian várták, hogy milyen lesz a termés. Majd jött az ősz legnagyobb ünnepe, a szüret. Na, de ne ugorjunk ennyire előre, előtte szemezgessünk a szőlőtőkéről kicsit!

Az elmúlt években jártunkban-keltünkben Európában sokszor futottunk bele híres és kevésbé híres szőlőhegyekbe. Sajnos nem mindig ősszel, így inkább már csak a bort tudtuk kóstolni, no de az sem volt ám olyan rossz. Egy-két helyen viszont elképedtünk, hogy milyen csodás látványt nyújt a szőlő egy-egy várral, kastéllyal, vagy tóval a közelében. Összegyűjtöttem pár olyan helyet, ahová érdemes az ősszel egy hosszú hétvégére kiruccani.

Jöjjön most öt olyan ajánlat őszre, ahová a szőlő miatt IS érdemes ellátogatni.

1., Garda-tó, Olaszország

A Garda-tó és az azt körülölelő vidék Olaszország egyik legelbűvölőbb vidéke. Kicsit még hegyvidéki, kicsit még osztrák, kicsit még svájci, de már kicsit olasz, kicsit dimbes-dombos, kicsit mediterrán. Édes keveredése ez északnak és délnek, a pastának és a halaknak, a szőlőnek és az olajfáknak, az olasz és német nyelvnek. A legjobban azt szerettem a Garda-tónál, hogy bármerre néztem, mindig találtam valamit, amit érdemes volt megkóstolni, vagy megnézni, amiben a kóstolás vagy megtekintés után sem csalódtam. Lehet, hogy „csupán” egy kecsketejből készült fagyi volt, vagy egy család villája, de olyan erővel hatott rám, hogy a mai napig emlékszem rá. Bardolinoban akkora vendégszeretettel kóstoltatták a jobbnál-jobb borokat velünk, hogy vigyázni kellett a józanságunkra, Affi környékén pedig annyira öregnek tűntek a szőlőtőkék, mintha még a Habsburgok ültették volna őket. Esténként pedig olyan hírességek kerültek az asztalunkra, mint a classico Groppello, a Lugana, a Rosé Chiaretto, vagy egy üveg Valpolicella.

066_szolo_es_olajfa_small_kicsik.jpg

Tovább

A második Róma ma csak egy német kisváros, de kiváló úti cél  

Trier, a legek hazája

Piszkosul jó helyen fekszik a legöregebb német város: a Mosel folyó partján, pár kilométerre a luxemburgi határtól, gyakorlatilag Európa közepén. Éppen ezért gondolhatták úgy Augustus császár alattvalói és persze maga a császár is, hogy ezen a helyen éppen ideje egy várost alapítani. Sokáig azonban még csak egy város volt a provinciák városai közül, de akkor megérkezett a hatalomba Konstantin, a Nagy, - akit még édesanyjával is hírbe hoztak - s pillanatok alatt császári várost csinált Trierből.

Egy nap alatt meghódíthatod ezt a 2000 éves várost, amely nemcsak kövekből áll, s amely a római császárok kedvence is volt.

Hogyan?

Utazz el Trierbe, Németország legöregebb (lehet, de nem biztos, hogy a legöregebb) városába! S hogy mit találsz ott? Mutatom!

Konstantin már valószínűleg a város jelképének számító Porta Nigra kapun vonult be későbbi kedvencébe, amelyet ebben az időben Augusta Treverorumnak neveztek.

12_porta_nigra_ellenfeny_kicsik.jpg

Tovább

Napóleon még ma is főhajtásra kényszerít mindenkit Párizsban

Európa igazi fővárosává tenni Párizst – ez volt az álmom, írta Napóleon Szent Ilona szigetén az emlékirataiban. Sikerült neki, azt gondolom. Nincs másik olyan város Európában, ahol ennyire koncentráltan van jelen a művészet, az élet élvezete és az erő, a hatalom demonstrációja.

Napóleon álmában egy második antik Rómát álmodik. Olyan várost, amelyben a dicsőséges hódítónak diadalívet, diadaloszlopot emelnek, a népnek pedig nagyobb komfortérzetet teremtenek. Ennek tudatában járom Párizs utcáit, s akarva-akaratlanul beigazolódni látom, hogy Napóleon ugyan elbukott, de hatása mindenhol érezhető Párizsban.

16_modell_a_diadaliv_elo_tt_kicsik.jpg

A koránkelés mindig kifizetődik – ezt akár Napóleon is mondhatta volna, de nem, ezt egy hegymászó barátunk sulykolta belénk az elmúlt évek alatt. Nagyvárosban, nyáron pedig minden reggel ez lesz a jelmondatunk.

Tovább

Öt „csalódás” Párizsban

Főszezonban, éppen Párizsba utazni őrültség. Vagy mégsem?

Nagyvárosba nyári forróságban? Éppen Párizsba, ahol annyi a migráns? A sorban állást választjátok egy hűsítő csobbanás helyett? Akkor mentek, amikor a párizsiak elmennek a városból és csak a turistás helyek maradnak nyitva? Sok sikert! – kaptuk a jó kis kérdéseket akkor, amikor eszünkbe mert jutni, hogy mi bizony augusztus elején megyünk el egy hétre a francia fővárosba barangolni.

Szerencsére a magunk feje után szoktunk menni és így az év nyolcadik hónapjának első napjai Párizsban találtak bennünket hét év után újra. Az idő megszépíti a dolgokat – mondják, s talán ez lehet az oka, hogy mi csak Párizs szebbik arcára emlékeztünk. Bár utazóként azt valljuk, hogy mindennek van szép oldala, a legfontosabb a hozzáállás, de a francia fővárost az elmúlt időszakban körül lengő negatív kritika és hírek minket is megérintett. Elhatároztam, hogy most az egyszer kritikus leszek és nem hagyom, hogy úgy bánjon velem a város, mint egy jóképű, sármos, magas, barna, kékszemű, jól öltözött pasi, akinek mindent elhiszek, csak a külseje miatt, még a romlott belsőt sem veszem észre a szép felszín alatt.

06_palota_festmenyekkel_kicsik.jpg

Tovább

Kígyók védik az ördög legszebb alkotását

Élmények és tippek a Spreewaldból

A tökéletes csend, a tökéletes zöld, a tökéletes kikapcsolódás birodalmát siklókígyók őrzik a német Spreewaldban. Már csak ezért sem érdemes követni a példánkat, s éjjel befutni a Lübbenau település melletti Lehdébe, ahol még a szállásunk nevét sem tudjuk helyesen kiejteni.

spreewald41_schangenko_nig_small.jpg

A Logierhaus egy faház, amelynek külseje erősen emlékeztet a skandináv vidék lakóházaira, belseje pedig maga a szú által fába rágott történelem, ha bejut az ember lánya. Bejutni éjjel pedig nem is annyira egyszerű.

spreewald18_logierhaus_kicsik.jpg

Tovább

Női vágyakról is írt a középkor legsikeresebb apácája

Nyugtató keksz a polihisztor Hildegard von Bingentől

 A tönkölybúza és a fehérbor a főszereplő a híres, középkori apátnő, misztikus, zeneszerző és természettudós menüjében, amelyet mi is megkóstolhatunk, majd az egészet leöblíthetjük egy édeskömény teával. Az ételeket inspiráló tudós apáca nevét azonban nemcsak a gyógymódokkal, hanem a női vágyakkal, a nők nedvesedesének leírásával is kapcsolatba hozzák. Kíváncsi lettem ki is pontosan Hildegard!

 Hogyan lett egy XII. századi nő annyira sikeres, hogy így 900 évvel később is alkalmazzák módszereit, készítik receptjeit és hallgatják zenéit?

 hildegard_von_bingen.jpg

Fotó forrása: Wikipedia

A válasz kereséséhez először újabb kérdések merülnek fel. Milyen életkilátásai lehettek a középkorban egy lánynak? Hát még, ha egy család tizedik gyermekeként születik? Nos, azt hiszem vagy apáca lett, vagy jobb esetben talált egy férjet, akinek szülhetett 10 gyermeket. Hildegard von Bingen 8 évesen kolostorba kerül, s korántsem lesz ezzel könnyebb az élete, viszont minden középkori sztereotípiát meghazudtol.

Tovább

Az uborkás sör esete az uborkás kerékpárúttal Kelet-Németországban

Az uborka öt(ven) árnyalata a Spreewaldban

Uborkás sör, uborkás limonádé, uborkaleves, uborkasaláta, savanyú uborka, mustáros uborka, fűszeres uborka, tormás uborka, mézes uborka, borsos uborka, uborkás kerékpárút, uborkás hajó, uborka kulcstartó és így tovább.

img_2336_kicsik.jpg

Az uborkának tényleg legalább ötven árnyalata van a német Spreewaldban.

A kelet-német tájegység zárt világát azonban nemcsak az uborka miatt érdemes felkeresni. Izgalmas világba csöppenünk, ahol a legnagyobb ellenséggé az autó és a hangos beszéd válik. A legjobb barátunk egy csónakos lehet, aki saját erejével tolja alattunk a legnépszerűbb közlekedési eszközt, s akitől a misztikus világ ezernyi történetét tudhatjuk meg. A legnagyobb csoda pedig, ami itt történhet velünk, hogy lelassulunk és élvezzük, hogy van még a világon olyan hely, ahol nem zavarja a természet hangját egyetlen autópálya sem, ahol a nemcsak az uborkának, hanem a zöldnek is legalább ötven árnyalata létezik.

Tovább

SOS burgundiai úti tippek

Mit csináljak Burgundiában, ha nem szeretem a bort? – érkezett hozzám a meglepő kérdés. Franciaországban nem lehet unatkozni, válaszoltam gyorsan. Pár hónapja autóval jártuk a Burgundi Borvidék egy részét, s folyamatosan azon viccelődtünk, hogy ez az a hely, ahol eldobsz egy követ és az biztosan ráesik egy Château-ra (kastélyra)! Vagy egy apátságra. Esetleg egy templomra. Netalán egy kávézóra vagy egy hangulatos étteremre. Na jó, az is lehet, hogy egy baguette-el sétálgató franciára.

Hosszasan válaszoltam a kérdés feltevőjének, amelynek végén jöttem csak rá, hogy én most nem blogbejegyzést írok, de akkor már késő volt. Kapott egy komplett ajánlatot Burgundiáról (pontosabban annak egy kis szeletéről), amellyel garantáltan nem unatkozik majd abban a pár napban, amelyet a vidéken „kénytelen” tölteni.

Imádnám ezt a kényszert, ugye ti is? Éppen ezért most egyszerűen átmásolom nektek a válaszomat, megfűszerezve a blog fotósának pár csodás képével (bocsi, mi ősszel voltunk ott, de nem hiszem, hogy most sokkal csúnyább lenne a vidék).

39_chateau_es_templom_small_kicsik.jpg

Tovább

Vidám temető, ahová nevetni is járnak, nemcsak temetni

Miért járnánk csupán siratni halottainkat a temetőbe, ha emlékezhetünk rájuk vidáman is?  – gondolta 1935-ben Stan Ioan Pătraș román fafaragó, s elkezdett olyan fejfákat faragni az elhunytaknak Szaploncán, amelyekre vidám életképek, s feliratok kerültek.

35164831_1891671400900578_8637901229143359488_n_kicsik.jpg

A Tiszától nem messze fekvő kistelepülésen, Szaploncán a szaploncai kékben és sajátos nyelvjárású szövegekben díszelgő temetőre egy olvasóm hívta fel a figyelmemet. Zsuzsa maga is meglepődött, amikor lánya azzal tért haza egy kirándulásról, hogy bizony létezik vidám temető.

Tovább

Mi a közös a rottweiler kutyában és Németország legmagasabb kilátójában?

A rottweiler kutyák származását nem egyszerű kinyomozni, még a névadó településen, Rottweilban is bizonytalanok az emberek a témában. Emlegetnek római korból származó ősöket, sőt még egyesek észak-európai származásról is beszélnek. S a legérdekesebb az, hogy tulajdonképpen bármelyik történet igaz lehet.

Évekig jártunk el úgy a baden-württembergi Rottweil település mellett, hogy nem éreztünk kényszert arra, betérjünk és megcsodáljuk a várost. Biztosan volt már mindenki úgy, hogy kézenfekvő dolgok hevertek a szeme előtt, mégsem látta a fától az erdőt! Sokszor elolvastam a város nevét, emlegették ismerősök, de egészen addig, amíg az óváros főutcáján meg nem pillantottam egy rottweiler kutyát, nem esett le, hogy közük is lehet egymáshoz.

Mert, hogy nem is a kutya miatt érkeztünk a városba, hanem a fénysebességgel mellette kinőtt, már-már rémísztő magasságot elérő titokzatos torony miatt.

collage.jpg

A Stuttgartból délnek vezető autópályán egyszer csak feltűnik egy építészeti alkotás, amelyről csak találgatni lehet, hogy mi célt is szolgálhat.

Tovább

Tíz ismeretlen német város, amit látnod kell

Tüskékeken lefolyó víz, kék város, almabor és világörökség

Németországban a nagyvárosok nem biztonságosak, ripakodott rám valaki, amikor lehetséges úti célnak ajánlottam az országot. Szerintem ez egyáltalán nincs így, legalábbis az én saját tapasztalataim alapján, na de én csak egy olyan ember vagyok, aki az átlagnál csupán kicsivel többet jár német nagyvárosokban, mert Németország legnyugodtabb és legdélibb szegletében, vidéken élek.

Viszont, ha így gondolja – kontráztam, akkor ott van a vidék, a kisvárosok, azok az ismeretlen városok, amelyekről még biztosan nem hallott. S mit lehet ott látni? – jött a felhúzott orrú kérdés! Rögtön egy tucat blogbejegyzésemet ajánlottam neki a német természeti csodákról,  a kisvárosokról, a márkamúzeumokról, a kastélyokról és a Bodeni-tóról.

Közben pedig megkértem az olvasóimat, akik közül sokan élnek Németországban, hogy soroljanak ismeretlen városokat, helyeket Németországból, csináljunk egy olyan bakancslistát, amelyben a legkevésbé ismert városok szépségeiről írunk. S bizony ebből is összejött egy tízes lista, amelyet fel lehet kötni a bakancsra, s lehet ámulni, amikor odaértünk. Jöjjön a cikk, amelyet az Élet sója blog olvasóival közösen írtunk.

 1., Bad Reichenhall

Ebben a kicsike bajor fürdővárosban biztosan kapunk majd levegőt több okból kifolyólag is. Miután 470 méteres magasságban fekszik az osztrák határ közelében a hegyekben, levegője tiszta. S hogy a mindennapi stresszből kilépve is lélegzethez jussunk, a Kurparkban nyújtózzunk el és máris a legnyugodtabb helynek ítéljük meg Bad Reichenhall-t. Nincs vége a jó levegőnek itt, mert a park egyik részében ott találjuk a világ legnagyobb szabad levegőjű Inhalatoriumát (belélegzde). Egy forrás sós vizét bevezetik egy épület padlására, ahonnan egy tövises növénnyel befuttatott falon csöpög le a sós víz. Igazi terápia a légzőszerveknek. Ha sóból még nem elég, akkor irány a sólepárló, amely Európa legszebb ipari létesítménye címmel büszkélkedhet. A sós után pedig jól esik majd a környék várainak (igen több is van) édes kis történeteit hallgatni.

alte-saline-bad-reichenhall-3-thteaserimagelandingpage.jpg

Tovább

Afrika a szomszédos Ausztriába költözött

Európa legbefolyásolóbb szabadtéri kiállítása

Baden bei Wien-ig kell csupán utaznia annak, aki szeretné látni Afrika ragyogó és sötét arcát egymás mellett. S ha még állatbarát is az utazó, akkor a La Gacilly Baden fotókiállítás a nyár kiállítása lesz számára.

Fotókkal nemcsak dokumentálni lehet, hanem befolyásolni, elgondolkodtatni, cselekvésre ösztönözni is. S hol máshol találnánk nyitott szemeket, lelkeket a világ problémáival foglalkozó fotósorozatra, mint egy olyan kisvárosban, amely egyébként a nyugalomról, a pihenésről, a jólétről ismert. Európa legnagyobb szabadtéri fotókiállítása a legjobb helyre költözött a következő négy hónapra. Baden bei Wienben minden együtt van a kiegyensúlyozott kikapcsolódáshoz és a befogadáshoz. Tudjuk, hogy Beethovent mire késztette ez a város (itt írtam nektek a téli Baden bei Wien-ről), így kevésbé csodálkozom el azon, hogy Jacques Rochert, az Yves Rocher alapítvány elnökét nem nagyon kellett győzködni arról, hogy az általa csaknem 15 éve megálmodott francia fotófesztivált elküldje vendégségbe a híres császárváros szomszédságába.

img_1988_kicsik.jpg

Tovább