Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Horvátország, Görögország, Ciprus, Málta, Törökország - mi a közös bennük? A Földközi-tenger, a fenséges tengerpartok, történelmi emklékhelyek, turisták ezrei. S akkor ott a másik oldal: Algéria, Tunézia, Egyiptom, Líbia, Izrael, Libanon - fenséges tengerpartok, de korántsem turistáknak való vidék. Egyes területekre még a legbátrabbak sem merészkednek be. 

Van egy ország, a Földközi-tenger legkeletibb régiójában, amelynek történelme valamennyiét felülmúlja, tengerpartja 193 km hosszan kínálja magát, fővárosa a legidősebb város a világon, de az ember legősibb nyomait is itt fedezték fel. Innen indultak útjaikra az ókor leghíresebb hajósai és ez a terület is jelentősen hozzájárult Főnícia gazdagságához. Fontos volt az egyiptomiaknak, a rómaiknak, a keresztényeknek, az iszlámnak, Nagy Sándornak, a keresztes lovagoknak, az oszmán birodalomnak, az angoloknak és a franciáknak. Évszázadokig nyugalomban éltek egymás mellett a különböző vallások hívei. Itt találták meg az ókori Mezopotámiából származó legtöbb ékírásos táblát. S számát sem tudni az ókori emlékeknek. 

Ez az ország nem más, mint Szíria. 

Adott egy turista, aki 2010-ben nagy reményekkel Szíriába látogat. Mit lát? 

Egy országot, amely ugyan köztársaságnak álcázott katonai diktatúra, de közbiztonsága példaértékűen kiváló, a lakosság nyugodt, a városok fejlődnek, évente 8 millió turista látogat az országba, a lépten-nyomon felbukkanó történelmi emlékeket a kormány és az UNESCO folyamatosan nyilvánítja védetté és a világörökség részévé. Damaszkusz, Boszra, Aleppó, és Palmyra már nemcsak védettség alatt állnak, hanem biztosítva van számukra a megfelelő gondoskodás is.

Turistánk meglátogatja a világ egyik legjobb állapotban megmaradt római kori kőszínházát Boszrában,

a világ legszebb ókori romvárosát, Palmyrát, ahol kilométereken át magasodnak az ég felé az oszlopok, amelyek az 50 hektárnyi terület nem egyetlen látnivalói. Betekinthet a világ egyik legnagyobb lovagvárába, a Crac des Chevaliers-be Aleppóban,

s bolyonghat a világ legősibb bazárában a világ legrégebbi városában Damaszkuszban. Útját a legek (legrégebbi, legszebb, legősibb, legnagyobb) szegélyezik, az ősi keleti hangulat fűszerezi, s a vallások egymásmellett élése követi. Megállhat Damaszkusz egyetlen pontján, s az elmúlt 5000 év valamennyi vallási irányzatának emlékét magába szívhatja, hiszen az Omajjád-mecset helyén már Kr. e. 3000-ben vallási szertartások zajlottak, majd itt emeltek templomot az arameusok, később a rómaiak, s a keresztények. A muzulmánok városba érkezésekor a bazilika keleti részét mecsetté alakították, míg a nyugati részt továbbra is a keresztények használhatták. Az iszlám térhódításával a mecset is egyre nagyobb és gazdagabb lett, amíg mára már a világ legnagyobb mecsetjei közé tartozik. 

Turistánk találkozik Nádzsival, aki a damaszkuszi turisztikai hivatalban dolgozik. Nádzsi lesz két napra az idegenvezetője, együtt fedezik fel Damaszkusz szűk utcáit, ahol a szíriai férfi szinte minden kő láttán mesél egy történetet az elmúlt pár ezer évből. Másnap ellátogatnak Aleppóba, a Souk al-Madinába, amely az arab világ legnagyobb fedett piaca.

13 km-en át lépdelnek az arany-, az ezüst-, az ékszerárusok között. Csodálják a kézzel készített termékeket és szívják magukba a kömény, a koriander, a szárított rózsa és a bors illatát. Itt vesz ajándékot szeretteinek a turista, s mi mást venne, mint selymet, szappant, szőnyeget és ékszert. A hazavezető úton Nádzsi büszkén meséli, hogy az elmúlt évben már 8,5 millió turistát fogadtak, kétmillióval többet, mint az elmúlt évben, 287 új turisztikai projektet indítottak ebben az évben útjára, amelyből 57 hotelépítés, s a bruttó nemzeti össztermék több, mint 12 %-át adja a turizmus. 

Hazatérő turistánk csak ámul, amikor élményeit és fotóit összegzi, s feljegyzi kívánságlistájára, hogy Szíriába néhány év múlva, amikor a turisztikai projektek beérnek, az ókori emlékeket még inkább feltárják és helyre hozzák, vissza kell térnie.

Főszereplőnk, a 2010-ben Szíriában járt turista egy napfényes reggelen naptárát 2015. augusztus 25-re hajtja, leül a fotelba és átböngészi a híreket az interneten. 

A hírek egykori ámulata tárgyáról, Szíriáról szólnak. Fotók bizonygatják, hogy a 2000 éves szír templomot, Palmürában lerombolták.

S ez már nem az első azok közül, amelyet 5 évvel ezelőtti útja során még láthatott. Veszélyben Boszra, Aleppó, Damaszkusz. Nádzsira gondol, aki 2010-ben még lelkesen mesélt a turisztikai fejlesztésekről, amelyekről ma már, háborús övezetben szó sem lehet.

Nem kellenek már a hotelek, nem a turistáknak nyitnak ki már a piacok, hanem az embercsempészeknek, az orgazdáknak, akik az ősi kultúrák egy-egy emlékéért cserébe családokat csempésznek levegőtlen kamionokban egy jobb jövő felé.

Túlélik? Ki tudja!

Az ősi, oly nagyszerű kultúra emlékeinek egy része már nem élte túl. A szír turizmus jövöképe is halott már. Erődök, amelyeket keresztesek ostromoltak, András királyunk felújíttatta és kiálták az évszázadok próbáit kétségbeesetten várakoznak a sivatagi szélben egy jobb jövőre.