Élet sója

Titkos tipp a francia Riviéra legnépszerűbb falujához

2017. július 21. - Tünde Bagó

Hazajöttünk úgy a francia Riviéráról, hogy nem néztük meg a legnépszerűbb, a legattraktívabb, s legépebben maradt középkori falut,  Saint Paul de Vence-t, annak ellenére, hogy mindössze 5 km-re laktunk tőle. Miért is?

Nem akartam megnézni Saint Paul de Vence települést, mert lépni sem lehet soha a turistáktól a szűk utcákon. S különben is, a túl népszerű helyek elveszítik a varázsukat, telenyomják őket gagyi turistacsalogató áruval, az éttermeik közepesen rosszak, s csak egy csalódás az egész. Nekünk pedig annyira tetszettek a Côte d'Azur csendes helyei, szigetei, kis hegyi falvai, hogy nem ronthatjuk el egy kirakatfaluval.

saint_paul_de_vence_madartavlatbol_600x306.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hazajöttünk, s még kísértést sem éreztünk arra, hogy bekanyarodjunk az útra, amely mellett naponta eljártunk. Aztán újra a Riviérán találtuk magunkat, ahol azon kezdtem kapni magam, hogy minden nap Saint Paul de Vence felé tekintgetek, mint Éva a Paradicsomban a tiltott gyümölcs felé. S a nő ugye nem olyan erős jellem, tudjuk az alma óta, no meg a tiltott gyümölcs mindig finomabb, mondják a bölcsek, így hát én is Éva sorsára jutottam. 

S mikor, ha nem az éj leple alatt követne el "bűnt" az ember lánya? Fogtam az autó kormányát és már kanyarogtunk is a híres Saint Paul de Vence felé úgy este 10 tájékán. Egyre nagyobb izgalmat éreztem, ahogy az esti fényekkel kivilágított domb felé közeledtünk.

069_castle_in_Wonderland_kicsik_600x354.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Az az érzésem támadt, mintha a falu, amely egy magaslatra épült - nem véletlenül, a középkori védekezés célszerűségéből - csak éppen egyensúlyozna ott fent. Mint, amikor sok-sok ember menekül fel egy hegyre a közelgő árvíz elől, egymásba kapaszkodnak, majd újabb emberek próbálnak még hozzájuk kapaszkodni. Víziómat bizonyára az előítéleteim alkották, s attól tartottam, hogy nekem is emberekbe kapaszkodva kell majd átvergődnőm az egyik várkaputól a másikig. 

Ugyanis Saint Paul de Vence egy vár, azaz egy erődítménybe zsúfolt falu, azaz egy körülbástyázott falu. :-) Szóval mi is?

Nos a középkori falu volt előbb, azután jött a körbebástyázás, majd jöttek azok, akik irigyelni kezdték az ottlakókat, hiszen a Földközi-tengerre pazar panoráma nyílik - állítólag, én este nem láttam -, majd jöttek azok, akik éppen ilyen hangulatot akartak művészetük kifejezéséhez (Matisse, Chagall, Picasso, Braque, Léger, Calder), később csatlakoztak azok, akiket a középkori falvakban a pétanque-ozás nyugtatott meg két filmszerep között (Simone Signoret és Yves Montand, Sophia Loren és Lino Ventura), s végül azok, akik az előzőek alkotásaiból nyitottak galériákat. Így lett az egykori középkori faluból a Riviéra legnépszerűbb települése. 

068_petanque_kicsik_416x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Azért kellett hozzá valami még. Valami, amiért én mégis bekanyarodtam ide.

Este lévén, a várkapu közelében, az utcán tudtunk parkolni, alig kellett pár métert gyalogolnunk, hogy bejussunk a faluba (azt mondják, hogy napközben kilométerekkel arrébb is alig találni parkolót). A falak ölelte kis utcákon senki nem járt. Időnként egy-egy macska árnyéka suhant el mellettünk, a sárgás lámpák fénye szinte filmbélivé varázsolta a helyet. Míg férjem fotózott én a galériákat jártam végig. Zárva voltak ugyan, de kivilágítva, óriási kirakatokkal mintha csak beléptem volna világukba. Egy-egy mű csodálata közben fejem fölött francia filmek történetei szűrődtek ki az emeleti lakások nyitott ablakain. Imádnivaló volt, ahogyan összekeveredik minden, ami Saint Paul de Vence-t Saint Paul de Vence-é tette. 

A középkori házak, az egyenetlen köves utcák, a bekúszó tenger illata, az étteremek teraszán borozgató emberek, az itt alkotó művészek ihlete és annak kifejezése, a filmsztárok kiengedett fáradt gőze, s az egész együtt, a falu charme-ja. 

Anélkül róttuk az utcákat, hogy valakivel is találkoztunk volna, s mégis találkoztunk mindennel, ami francia. Éjfélt ütött a középkori torony harangja, s én tudtam, hogy ez volt a legédesebb tiltott gyümölcs, amelyet a Riviérán elfogyaszthattam. 

S hogy mi is a titkos tippem Saint Paul de Vence-hez? Hagyjátok a csudába a fantasztikus kilátást a tengerre innen, az máshonnan is csodás, ide gyertek este 10 után, vagy még később, ha élvezni szeretnétek  Saint Paul de Vence charmeját! Legközelebb mi a hajnali Saint Paul de Vence-t vesszük célba, ha a Riviérán járunk. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr1312782474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mihályné Bak 2017.07.21. 18:56:02

Ismét gazdagabb lettem egy élménnyel, bővült az ismeretem. Csodaszép fotók! Boldog vagyok,hogy részese lehettem!

Bagó Tünde 2017.07.27. 18:06:35

Örülök, hogy tetszett a cikk, imádtuk a várost éjjel, próbáltuk a fotókon visszaadni! Remélem sikerült! Üdv Tünde