Egy felejthetetlen ország és a fjordjai

I. rész - Az indulás

 Kedves Olvasóim, most eddigi életem egyik legnagyobb utazással kapcsolatos kihívásáról szeretnék írni. Több részből álló úti sorozatot nyújtok most át Nektek, a római bejegyzéshez hasonlóan azzal a szándékkal, hogy segítsem egy új úti cél kitűzését és az út megvalósítását.

Kilenc éve ismertem meg a férjemet, akivel már az első beszélgetés alkalmával szóba került Norvégia. Egyetemistaként járt kint egy körúton és azóta nem tudja kiverni a fejéből azt a sok szépséget, amit ott látott. Éveken keresztül mondogatta, hogy menjünk el Norvégiába, de sajnos kellett pár évet dolgozni, mire igazán gondolni mertünk rá.

Egy februári vasárnap délután szörfözgettem a neten, láttam képeket Norvégiáról

 és megszólaltam, hogy akkor most nyáron utazzunk Norvégiába, erre az életem nagyobbik fele rám csodálkozott „Hová?”, „Hát Norvégiába!” – mondtam, s már kerestem is a megfelelő időpontot, szállást, utazási lehetőséget. Egy délután szerveztem meg az utazás alapjait. Hogyan? Nem, kedves Olvasóim, nem mentem be egyetlen utazási irodába sem, hanem fogtam a laptopot, gyerünk az internetre, s irány Norvégia.

Először is ideális időpontot kellett találni!

S mivel egy északi országról van szó – s elsőre talán nem a legnagyobb télben kellene menni – a nyárra szűkítettem a kört. Miután a munkahelyem nyárra adja ki a leghosszabb szabadságot, így a kérdés eldőlt, július végén indulunk. Az, hogy mennyi időre megyünk, meghatározza az is, hogy mivel menjünk. A repülő kényelmes, ha egy várost akarunk megnézni, vagy, ha lehet autót bérelni olcsón, mint az USA-ban. Nem lehet, mármint olcsón autót bérelni, s ha már elmegyünk oda, akkor nem elsősorban várost akarunk nézni, hanem a természeti csodákat.

Akkor vigyük a saját svéd csodaautónkat, döntöttük el. Hamar összeállt a kép, elautózunk Mosonmagyaróvárra, s kedvenc határmenti vendégházunkban megszállunk (már többször szálltunk meg náluk, jó kiinduló pont) egy éjszakára, onnan irány másnap Dánia, Kolding. Alvás, majd tovább egy lendülettel Oslo, ott maradunk 3 éjszakát, továbbrepülünk (azaz autózunk) Trondheimig, ott is maradunk 3 napot, lecsorgunk Bergenbe, ott töltünk újabb 3 napot (szeretjük a 3-as számot), azután pedig ahol elfáradunk alszunk egyet (kettő lett belőle) és majd hazaérünk valamikor (Megnézem térképen). Gyors kilométer számítással kiderült, hogy ez bizony legalább 6-7ezer kilométer. Na ezért gondolom azt, hogy ez kihívás. Kihívás volt Nekünk, mert 7 országon mentünk keresztül, s volt, hogy 12 órát vezettünk, kihívás volt az autónak (meg se kottyant neki), s kihívás volt a szülőknek, hogy kövessék, hol is vannak ezek a „gyerekek” most éppen!?

A következő szervezésre váró pont a szállás. Norvégia nem olcsó ország, mármint Nekünk (ez a tézis ott csak részben igazolódott be, de erről majd később). Mi kicsit kényelmesek vagyunk, szeretünk biztos ágyat magunk alatt tudni, s nem tudunk lemondani az alapvető higiéniáról sem. Megkerestük a legolcsóbb hotelt (magyar viszonylatban három csillagosnak mondanánk), s csodák-csodájára mindhárom városban volt ugyanannak a hotelláncnak egy tagja. Lefoglaltam az interneten és még ugyanazon a délutánon (még mindig az a februári vasárnap délután van) le is leveleztük velük, hogy pontosan mit takar a foglalás, hova parkolhatjuk az autót, s rugalmasan tudják-e kezelni az érkezést és távozást (persze, hogy rugalmasan tudják kezelni, ezek Norvégok, s nem ….. – bocs nem bántok meg senkit, mindenki be tudja fejezni a mondatot saját kútfőből). Mire este lett már az is kiderült, hogy Norvégiáról útikönyvet csak angolul fogunk találni, kivéve azt az egy magyar nyelvűt, amit még valamikor 1976-ban írt valaki, aki egy Zsigulival vágott neki e csodás északi országnak.

Nem fogsz ki rajtunk, te ország, gondoltuk, megrendeltünk egy angol könyvet, a már említett kedvenc útikönyv sorozatomból (Szemtanú). A vacsoránál már csak arról beszélgettünk, hogy mennyi pénzt is kell még gyűjtenünk, hogy biztonsággal indulhassunk neki az útnak, s mit tudunk magunkkal vinni, ami költséghatékonnyá teszi az utat. Volt négy és fél hónap az igazi felkészülésre. Rendeztük a közbeeső dán szállást, kiszámítottuk az útdíjakat, beszereztünk vízálló dzsekit, cipőt, autónkat átvizsgáltattuk (megjegyzem egy héttel az indulás előtt megrepedt a szélvédőnk, de hála a szerviznek, amikor megtudták mi előtt állunk, két nap alatt szereztek új szélvédőt, majdnem onnan, ahova mentünk, s berakták). Elmentünk az általam már emlegetett jó kis METRO áruházba, s bevásároltunk pár karton vizet, egy-két doboz csokit (mert ugye a legjobb útitárs a sportszelet), csomagolt szalámit, s halkonzervet. Később egy fjord partján falatozva rájöttem, hogy azt a halat vittük vissza, amit ott fogtak és csomagoltak, de bizonyára nem volt ellenére. Férjem összerakta a szokásos gyógyszeres csomagot (Ha szeretnéd megtudni a tartalmát, kérd a pár szem sót itt!) és cd gyűjteményt, mint elmaradhatatlan kellékeit az utazásainknak.

Ekkorra már szó szerint tudtuk az útikönyvet és kész programtervünk volt, arra vonatkozóan, hogy hol mit nézünk meg, s milyen gasztronómia csodákat kóstolunk meg.Tudtuk, hogy meg akarjuk érezni az északi hangulatot és olyan élményeket szeretnénk becserkészni, amelyek egy életre szólnak. Természetesen ki kellett választani a legmegfelelőbb biztosítást (nekünk, az autónak és a csomagoknak, mint utólag kiderült, ha csak Norvégiába megyünk – nem vágunk át fél Európán -, akkor eltulajdonításra nem igen kellett volna semmilyen biztosítást kötni).

 Miután minden készen állt az indulásra, elindultunk.

Induljatok velem el ti is Kedves Olvasóim egy csodálatos utazásra Norvégiába, hamarosan. Figyeljetek, mert egyszer csak jelt adok és akkor mindenki a fedélzetre – akarom mondani be az autóba -, s indulás.