Egy önbizalomnövelő fotózás „margójára”

Kicsit velünk, nőkkel foglalkoznék, ha ti is benne vagytok, kedves Olvasóim. A neten böngészés közben soha nem állom meg, ha a Nánási Pál fotós nevét látom, hogy ne kattintsak rá a cikkre. Van valami, ami miatt szimpatikus nekem a pasi, így ismeretlenül.

Az egyik népszerű weboldalon a Szily Nóra készített vele egy interjút, annak kapcsán, hogy saját stúdiójában „átalakítja” az önként jelentkező nőket. Miért is? Nem vagyunk mi úgy jól, ahogyan reggel elindulunk dolgozni? Ahogyan mi látjuk magunkat a tükörben?

Nem! Mondom én, s nem Nánási Pál. Azért nem, mert a legtöbb nő nagyon elégedetlen, amikor belenéz a tükörbe. Elégedetlen, mert nem tetszik az, ami rajta van, ahogyan áll rajta, nem tetszik a haja, nem tud sminkelni. S vajon azért nem tetszik-e, mert tényleg rossz, vagy pedig mert nem hiszi el, hogy jó. 

Vajon elég ahhoz, hogy valami szépet lássunk a tükörben, a külsőség? Szerintem nem. Kell a belső kisugárzás is, s kell egy nagyon fontos dolog még, hogy mások is szépnek, vonzónak lássanak. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek naponta osztogatja a férje a bókokat, de sajna még így sem látom szépnek magamat. Jelentkeztem, igen a Nánási Pálhoz, hogy kollégái átalakítsák a külsőmet kicsit, ő pedig készítsen egy olyan fotósorozatot rólam, amely után elhiszem – legalább egy kicsit -, hogy én is szép vagyok. Lesz-e szerencsém, kiválasztanak-e, nem tudom, de azt tudom, hogy nagyon sok nőnek szüksége lenne egy ilyen fotósorozatra.

Szüksége lenne, mert minden nőnek kell, hogy egyszer egy egész stúdió csak rá figyeljen, őt szépítse, s azután egy profi fotós elkapja a legvonzóbb pillanatokat.

Sokan tiltakoznak és azt mondják, én nem szeretném, én nem vagyok fotogén, na erre ezt mondja a Nánási: „Én állítom, hogy mindenkiről születhet jó kép, s ki lehet hozni a saját magához képesti maximumot.”

Megfigyeltem, hogy aki a legjobban tiltakozik, s azt mondja, utálja, ha fotózzák, az vágyik a legjobban arra, hogy fotózzák. Szerintem kétféle nő van a fotózást bevállalók között, aki önmaga miatt szeretne egy fotósorozatot, a másik, aki visszacsatolás hiányában fel szeretné hívni magára a figyelmet.

Magamat az első csoportba sorolnám, s te kedves olvasó?

Most akkor mi is kell a nőnek? Emlékeztek rá, hogy Mel Gibson milyen küzdelem árán értette meg egyik filmjében, hogy mire is vágyik egy nő. Szép és vonzó akar lenni, s azt akarja, hogy annak is lássák. A hab a tortán pedig, ha még néha a tudomására is hozzák, hogy igen, szép és vonzó. Ezért azonban tenni is kell, s most jön, hogy mi is kell a férfinak?

Nem akar minden pasi fotómodell feleséget, hanem a sajátját akarja „csak” Nőnek látni. Ahhoz, hogy igazi NŐK legyünk, mi magunknak is Nőnek kell érezzük magunkat. No, ezért jelentkeztem a fotózásra.

Hiszem és vallom, hogy akkor lesz igazán boldog és hosszantartó a házasság, ha időnként tudunk újat mutatni a Párunknak. Időnként egy új Nő lép be a szobába, aki törődik önmagával, s belemegy olyan változásokba is, amelyektől addig idegenkedett.

Csernus Imre A Nő című könyvében a következőt írja: „Csak az új dolgokban való részvétel adja meg az embernek azt az adrenalint és erőt, amitől érzi, hogy ÉL. Ez a fiatalság elixírje.”

Ti változtattok időnként valamit? Bevállaljátok azt, amit eddig el sem tudtatok képzelni magatokról? Ha nem, akkor próbáljátok ki. Tálaljátok magatokat párotok elé másképpen s, ha nem kaptok egy pici kis pozitív visszajelzést sem (legalább a próbálkozás értékelését), akkor valami nem stimmel, vagy többet kell változtatni, vagy a ti pasitoknak más kell. Változásra fel

Hölgyeim! Várom a kommenteket, hogy esetleg elindítsunk egy kis beszélgetést a fenti témáról itt a blogon. Nyugodtan írjatok inkognítóban vagy névvel, lényeg, hogy legyen véleményetek.