Mi lehet annyira vonzó egy német kisvárosban, hogy a 19. század legnagyobb orosz írói, költői telepedjenek le ott karöltve más európai művészekkel? S mi lehet vonzó ma a csaknem félmillió turista számára, akik oda érkeznek évente?
Sokat hallottam már Baden-Baden városáról, elsősorban akkor, amikor az olyan híres oroszok kerültek szóba, mint Dosztojevszkij, Turgenyev vagy Tolsztoj. Közöttük is akad olyan, aki az irodalomtól egészen távol álló szenvedély miatt érkezett oda, ahogy a városban vendégéjszakákat töltő látogatók közül sokan. S akkor sem maradt el a település említése, amikor a rómaiak által szívesen látogatott fürdők kerültek szóba Németországban. Ha ez a néhány, izgalmas információ nem lett volna elég ahhoz, hogy ellátogassunk Baden-Badenbe, akkor még olyan érvek sorakoztak fel, mint a hely fekvése, a Fekete-erdőn át ide vezető út, a Baden-Württemberg tartomány legnagyobb városi erdős területével rendelkező cím, s a közeli határ miatt feltételezett francia hatás.
Így történt, hogy egy csöndes, „koronás”, szeptemberi hétköznapon felfedeztük a nevében duplán is fürdővárost. (A névben az egyik Baden utal a fürdőkre, míg a másik a középkori badeni őrgrófságra, amelynek egy ideig Baden volt a székhelye, bár csak 1931 óta használják duplán.)
Elsőként elmesélem, hogy miért is éreztem egy "nyereményfürdőnek" a helyet, azután pedig hasznos infók jönnek Baden-Baden-ről.
Miközben autóztunk a Fekete-erdőn át a város felé, végig azon gondolkodtam, vajon mi lehetett az oka annak, hogy oly sok művész, s arisztokrata időzött rövidebb-hosszabb ideig ott?
A város közel fekszik a francia határhoz, de még elég távol Párizstól ahhoz, hogy a keletről nyugatra tartó, európai utazásokból inspirálódó művész megpihenjen itt. Nem beszélve arról, hogy a francia forradalom idején sok francia nemes keres menedéket a határ közeli településen. Az pedig köztudott, hogy az orosz nemesség és értelmiség vonzódott a francia nyelvhez és kultúrához.
A földrajzi elhelyezkedés mellett csábító volt az elmúlt századokban is a termálvíz, ráadásul az itteni 68 fokos víz gyógyító erejéről már a rómaiak is beszámoltak. A művészek, s a nemesség kereste a kikapcsolódás lehetőségét, de sokkal inkább voltak szenvedélyesek, ami az élet élvezetét illette. Ennek volt köszönhető, hogy a kétszáz évvel korábbi Baden-Baden alig két-háromezer fős lakossága éttermeket nyitott a városban és a környéken. Valamint a gyógyüdülőkben mindent megtettek, hogy a vendégeket szórakoztassák. Már ekkoriban is fenntartottak szobákat a szerencsejátékok kedvelői számára.
Erre az igényre építette fel 1838-ban Jacques Benazet a kaszinót Baden-Badenben.
S ezzel megnyitotta Roulettenburg újabb, szenvedélyekre alapozott bástyáját. (Dosztojevszkij A játékos című regénye Roulettenburgban, egy kaszinójáról híres fürdővárosban játszódik. Nem derül ki pontosan, hogy Baden-Baden-ről van szó, de ismerve Dosztojevszkij életét, nagyon is valószínű.)
Ahogy Monte Carloban nem hagyhattuk ki a kaszinót, úgy itt Baden-Badenben sem tettem volna szívesen. A korona intézkedések ellenére sikerült részt vennünk egy vezetett túrán, mert valójában én az épületre voltam kíváncsi. Szerettem volna látni, hol játszottak Dosztojevszkij és kortársai. Fényűző palotában – már ennyivel is leírható Jacques Benazet kaszinója. A városon is érződő francia hatás ebben az épületben is jelen van. A vörös terem olyan, mintha csak Versailles-ban vagy Fontainebleau-ben járnánk.
Alig tudok figyelni az idegenvezetőre, mert hol egy aranyozott fej a csillárról, hol egy angyal a freskókról, s hol a rulettasztal magánya vonja el a figyelmemet. A Pompadour-szalonban hamisítatlan a XV. Lajos korát idéző hangulat, míg az étteremben már élvezem a modern építészet hatását. Mindegyiket összeköti azonban a gazdagság, amit sugallni akarnak.
Soha nem értettem, hogy miért jó egy sötét szobában felállított ötven játékautomata egyikén kergetni a citromot és a narancsot, azt viszont tökéletesen értem, hogy miért jó kaszinóba, különösen egy ilyen kaszinóba menni. Ennek a helynek eleganciája van, ahogy a látogatóknak is figyelni kell az öltözékükre, a viselkedésükre. S ez az elegancia, sikk az egész városra rányomja a bélyegét.
Németországban általában a sportos öltözék nyer az elegánssal szemben, de nem Baden-Badenben. Itt valahogy már az üzletek kirakatán látszik, hogy a legtöbben szeretnek jól öltözöttek lenni. A sétálóutcán is legszívesebben megállítanék egy-két férfit, hogy engedjen meg egy fotót, mert végre nem sportcipőben és Jack Wolfskin pulcsiban rohangászik körülöttem mindenki.
Vádolták azzal ezt a várost, hogy unalmas és csupán a fürdők és a kaszinó az, amitől híressé vált. Nos a kulturális programokat, s a múzeumokat elnézve (különösen a modern művészeti múzeumot, a Museum Frieder Burda-t) unatkozni nem lehet a városban. Nyilván az a hely, ahol ilyen sok művész megfordult, s magával hozta a kultúra iránt érdeklődő arisztokráciát is, akik a kaszinóban megnyert összegek egy részét itt költötték el, magasabb szintű kulturális életről is tanúbizonyságot tesz. Számos plakát hirdeti, hogy Németország hasonló nagyságú városaihoz képest itt sokkal jelentősebb a fellépők sora, s a kiállítások száma.
A várost ketté választó kis folyó, az Oos kaszinó felőli partján húzódó Lichtentaler Allee-én szívesen sétáltam végig.
A park, amely a folyó és az Alle közé ékelődik szépen mutatja, hogy mennyire fontos ennek a településnek a zöld.
A túlparton húzódó belváros utcáin fenséges paloták, hangulatos éttermek és kávézók bújtak meg, míg a városmagot körbe ölelő domboldalon a környék gazdagságát mutató villák.
Öröm volt látni, hogy a kávézókba nem csupán berohannak az emberek, bedobják a kávét és már féllábbal kint vannak, hanem nyugodtan olvasgatják az újságot, társasjátékot játszanak, beszélgetnek. Igazi üdülési ritmus hatotta át a helyet. Talán ez is kicsit francia hatás, hiszen Németország legtöbb városában (szerencsére a lakóhelyünk, Konstanz is kivétel) csupán rohanó embereket látni. Baden-Baden azonban lassabb volt. Sokkal lassabb.
A másik hatás, az orosz jelenlét sem hagyható figyelmen kívül. Többször láttunk ciril betűs feliratot a kirakatokon és hagymakupolás orosz templom mellett is elautóztunk. Valószínűleg nem véletlen, hogy a városban található a francia származású orosz ékszerész Carl Fabergé munkásságát bemutató múzeum is.
Sajnos csalódás ért, mert annyira szerettem volna Fabergé-tojásokat látni, s legfőképpen fotózni, de egyik álmom sem valósult meg. A gyűjteményben a híres ékszerész sok-sok, szó szerint is fenséges alkotása látható, de a tojások valahogy hiányoznak. Igazából csupán egy-két kisebb darabbal örvendeztetett meg a kiállítás. Ettől még igazán szépen lefestik a kor ékszerkínálatát, amelynek meghatározó alakjai voltak Carl Fabergé és kortársai. A cigarettatárca gyűjtemény a világon egyedülálló, s persze a shop-ban akár még egy fabergé-tojásról készült utánzatra is szeret tehettünk volna.
Hamar véget ért az egy nap a városban, az este közeledtével egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy maradjunk még. Jól esett volna látni az eredeti római fürdők maradványait, csobbanni Caracalla termáljában, majd egy kiadós vacsora valamelyik helyi étteremben, felöltözni elegánsan és próbára tenni a szerencsénket a kaszinóban. Másnap pedig újabb programokkal, Brahms-szal, Frida Kahlo-val indítottam volna a napot, majd a környék várai, kastélyai és kolostora (Hohenbaden – Altes Schloss, Neues Schloss, Schloss Neuweier, Kloster Lichtental) felfedezésével, Baden-Württemberg egyik legnagyobb borrégiójának és a város körül található csaknem 500 km-nyi túraútvonal egy rövidebb szakaszának felfedezésével folytattam volna a kikapcsolódást. Ki tudja, még ezek is összejöhetnek, hiszen Baden-Baden már évszázadok óta várja a vendégeket és szívesen is kényezteti azokat. Utazás előtt azonban nem árt némi biztonsági intézkedést tenni, a póker és a rulett költséges módja a gazdagság hajszolásának.
A várostól a különleges szökőkút együttes, a Paradies mellől búcsúztunk. Miután nem tudtunk a közlekedési sztrájk miatt feljutni a Merkur-hegyre a siklóval, megálltunk a Zeppelinstrassen az olasz reneszánsz kertek mintájára épített kút mellett.
Nemcsak a panoráma, hanem az egyik medencéből a másikba csordogáló víz is lenyűgöző volt.
A weboldaluk Conrad Ferdinand Meyer A római kút című versének elolvasását ajánlotta a helyen. S igaza volt, éppen ide illik. Kosztolányi Dezső fordításában találtam meg:
a márvány-csésze öblibe,
túlcsordul most a második
s vizét zuhogva önti le;
megtölti ez a másikat
s már víz pezseg a mélyiben,
mindegyik vesz, mindegyik ad,
árad s pihen.
Hasznos információk
Megérkezés és közlekedés: A város mellett található reptéren korábban sok fapados járat landolt, a korona utáni időszakban talán ez is újra visszatér. Addig is, ha Németország déli vagy keleti részéről érkezünk a városba, akkor érdemes a Fekete-erdőn át vezető utat választani. Lassabb, de igazi erdei élmény. A városban mindenképpen használjuk a parkolóházakat, máshol nehéz megállni, s könnyen elviszik az autónkat, ha kicsit is rossz helyen hagytuk. Gyalog nagyon jól bejárható a belváros.
Látnivalók:
A kaszinóban hétköznap (játékidőn kívül) vannak vezetett túrák, de előre be kell jelentkezni rá itt.
A kaszinó mellett érdemes megnézni a Kurhaus épületét is, ahol rendezvényeknek adnak helyet. Koncertek, bálok helyszíne és étterem is működik, ahogy a kaszinóban is.
A park másik oldalán található a Trinkhalle, ahol korábban megkóstolhatta a látogató a város gyógyvizét, de ma már nem tartják alkalmasnak egészségügyileg. A Trinkhalle épületét a 14 falfestmény miatt érdemes megnézni közelebbről is, hiszen a 16 korinthoszi oszlop mögött a környék legendái és kiránduló helyei bújnak meg.
Múzeumokból és érdekes látnivalókból nem lesz hiány Baden-Badenben. A fent már említett Fabergé Múzeumról itt tájékozódhatunk. A városban élt Brahms, a híres zeneszerző, az ő háza ma múzeumként látogatható. Ha a modern művészetre vágyunk, akkor elsőként ajánlom a Museum Frieder Burda gyűjtemény megtekintését, valamint a Gehrke-Remund Művészeti Múzeumot, amely az egyetlen olyan intézmény, amely Mexikó államtól jóváhagyást kapott Frida Kahlo műveinek replikálására. A múzeumban 123 mesterien, kézzel festett Frida Kahlo festmény másolatát, valamint mexikói ruhákat, ékszereket, vintage Frida Kahlo fényképeket, valamint néhány nagy formátumú Frida Kahlo fotót nézhetünk meg.
A kétezer éves római fürdők maradványait is megnézhetjük a város alatt. A bejáratra a Steinstrasse / Friedrichsbad parkolóházból találhatunk rá, de vigyázat, mert jelenleg csak előzetes bejelentkezéssel látogatható a hely. Bővebb információ itt található.
A városban több termálfürdő is található, kettőt ajánlanák, az egyik a Caracalla Termálfürdő, a másik a Friedrichsbad.
A város körül több vár, kastély és egy kolostor is található. Míg ez előzőeket a környékre nyíló kilátás miatt, az utóbbit a 750 éves hangulata és a ma is működő kolostori élet miatt érdemes felkeresni. (Néhány a sok közül: Hohenbaden – Altes Schloss, Neues Schloss, Schloss Neuweier, Kloster Lichtental) A várakról, kastélyokról, kolostorról és templomokról itt tájékozódhatunk.
A városra a Merkurberg-ről is pazar kilátás nyílik. A 668 méteres magasságba egy fogaskerekű már 1913 óta naponta viszi fel a látogatókat. Autóval jól megközelíthető, parkoló is található a fogaskerekű állomása előtt. (Sajnos ottlétünk idején éppen sztrájkoltak a városi közlekedés dolgozói és nem közlekedett.)
További látnivalókról itt találhatsz információt. A környéken fellelhető helyekről pedig itt tájékozódhatunk.
Borvidék: Baden-Baden környéke híres borrégió is. Rebland, így emlegetik a környéken és rizlinget, Spät-, a Weiss- és a Grauburgundert, a habzóbort és gyümölcspálinkákat kóstolhatunk a pincékben. A borrégióról itt olvashatunk bővebben.
A gasztronómia terén a rövid tartózkodásunk alatt csupán egy hangulatos kávézót (a Café König-et a Lichtentaler Str. 12. szám alatt) és egy, elsősorban német és osztrák ételeket kínáló éttermet, a Le Bistro-t fedezhettünk fel, de a város kulinárisan is rengeteg lehetőséget kínál.
A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerzők engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu
