Stockholmi élményeink végére egy olyan világ maradt, amely valójában az alapja is lehetett volna az egész beszámolónak, hiszen a város és környéke egy hatalmas szigetvilágon élvezi az életet. A Balti-tenger bekúszik a szárazföld belsejébe, fjordokat kelt életre, tavakat és folyókat táplál vagy éppen fogad magába, s ezzel megalapozza Stockholm változatosságát. Az emberek itt a hosszú évszázadok alatt hihetetlen alkalmazkodásról tettek tanúbizonyságot, hiszen ahol a víz jelen van, ott minden kiszámíthatatlan és állandóan változik.

A kis faluból, amely a Gamla Stan szigeten, cölöpökön született, vízi Metropolis lett, elfoglalva a környező szigetvilágot.

A Kungsholmen negyed, a híres Városházával, Stockholm jelképével is egy szigeten kért és kapott helyett magának.

S honnan a hírnév? Nos a Nobel-díj miatt. Itt tartják ugyanis a Nobel-díj átadás fogadását a hatalmas előcsarnokban (a kék hall-ban), s az arany teremben, amelynek fali képei izgalmas látványt nyújtanak. A Városháza a XX. század alkotása, de ez a terem olyan, mintha ötvözné a bizánci uralkodók palotáit az egyiptomi sírokkal. A 19 millió aranyfüstlemez a svéd történelemre és mitológiára épül. Elsőre talán kicsit egoistának tűnhet, hogy a Mälaren-tó királynőjének alakja fölé magasodik a világ nagyvárosai jelképeinek, többek között olyanoknak, mint Párizs vagy New York az egyik oldalról, míg a másik oldalon a Kelet jelképeinek. Ugyanakkor értelmezhetjük úgy is, hogy ezekből a városokból is meríti nagyságát Stockholm, s hidat képez a Kelet és a Nyugat között. Ki mit szeretne jobban!?

A városházán folyó politika, a demokratikus vezetés azonban valóban fölé magasodik mindennek. Rendkívüli módon büszkék a nemek arányára és a koalíciók működésére a városi tanácsban. A tolerancia, s egyenjogúság fogalmain túl újra felbukkan a praktikum is az épületben. Vezetőnk (mert, hogy vezető nélkül senki nem mehet be az épületbe, hiszen itt munka folyik) elmondta a tanácsteremben, hogy a lecserélt drapériákból nyakkendőket készítenek, amelyet ajándékba adnak az ide látogató politikusoknak és mi is megvásárolhatunk egy-egy darabot a kijáratnál. Hát ilyenek a svédek!

Egy megrögzött fotós mindenre képes egy jó fotóért, egy írónak meg mindig kell téma, ezért nekivágtunk a Városháza tornyának, s megérte, mert elénk tárult Stockholm egyik legszebb látképe a Gamla Stan-nal, a kikötőkkel, a rengeteg folyóval és a bekúszó tengerrel.

A Városháza melletti kikötőben (Stockholmban, a városon belül rengeteg kikötő található, jó figyelni, hogy honnan is indul a kiszemelt hajó) szálltunk hajóra, amely kiúszott Drottningholmba velünk, a királyi család nyári rezidenciájába.

A palota és környezete a XVII. századi francia és itáliai építészeti stílus jegyeit magán hordozza, de mégis olyan északias, olyan természethez közeli módon egyszerű. A kertben a 846 hársfán túl az ajándékba, egyetlen éjszaka alatt épített kínai pavilon volt a legelragadóbb.

Távol a palota zajától, nyugalomban, madarak között étkezhet itt a királyi család, ha éppen úgy tartja kedvük. S a séta, a Palotából idáig, felér egy nagy utazással időben és térben, Párizsból, Londonon át Kínába. A palota mellett áll a világ legrégebbi, még ma is működő színháza. Az épület építészete egyszerű, de a színházi díszletekhez és hangeffektekhez használt gépezetek ötletesek, s a XVIII. századi színpad szinte önmagában egy műalkotás.

A palotában mindenütt ott van Versailles, mint a fő inspirátor, s a cél, hogy a királynék háza legyen. Elegáns, rokokó stílus, műveltség és szépség, báj és nőiesség jellemzi valamennyi termet.

A királynék mai napig megtehetik, hogy családjaikkal a belvárosban fekvő palotánál hajóra szálljanak és Drottningholmba utazzanak. Távol a város zajától, csodálhatják a kertet, kihasználhatják a könyvtárat és a színházat, hogy közvetlen közelről szippantsák be a kultúrát, s elkölthetnek egy ebédet a Kínai Pavilonban.

Egy szikrázó napsütéses reggelen sokszor gondoltam a királyi lehetőségekre. Hajóra szállni, elhajózni egy szigetre, ahol csak mi vagyunk, mi és a házunk, mi és a víz, mi és a könyvtárunk.

S akkor kihajóztunk! A gőzös lassan kúszott a Balti-tenger felé, s közben ezer és ezer szigetet ejtett útba. Kicsik, közepesek és egészen nagyok, lakottak, vagy csak éppen lakottak, s lakatlanok is.

Egy sziget – egy ház,

kis ház,

villa,

kastély.

Régi

és modern.

Ámultam, s arra gondoltam, hogy milyen lenne itt nyugdíjasnak lenni!? A legközelebbi szomszéd a legközelebbi szigeten lakik, a legközelebbi bolt jó esetben a harmadik vagy negyedik szigeten van, s az egyetlen közlekedési eszköz a hajó. Hát, ez igazán nagyszerű lenne, s itt sokan élnek így. Nemcsak a kiváltságosoké ez a lehetőség, hanem ezreké Stockholm körül. Mire a hajónk az első nagyobb szigeten kikötött már legszívesebben rohantunk volna az ingatlanoshoz, hogy akkor mi talán vennénk itt egy szigetet, házzal – mert egyébként van ám eladó, nem is egy -, de akkor sajnos a lengedező meleg nyári szél felébresztett, s azt súgta, hogy még sokat kell dolgozni azért, hogy nyugdíjas korunkban hasonló módon élhessünk.

Vaxholm volt, hol először kiléptünk a hajóból az erőddel szemben álló kikötőben. A kétszer is megépített erőd, ahol ma börtönmúzeum, s hotel is van; Vaxholmhoz tartozik, de önálló szigeten őrzi titkait szemben az aprócska várossal.

Talán inkább egy kis svéd falu, amely faburkolatú házaival, csendes utcáival, emléktárgyakat árusító üzleteivel a béke és nyugalom szigete volt.

A kávézó, amelyről a gasztronómiai részben már esett szó, szinte a fjordba nyúló kertjével, kedves kiszolgálóival nem akart elengedni bennünket. Holott hamarosan egy ennél is nyugodtabb világba csöppentünk Grinda szigetén.

A sziget, amely elvileg lakatlan, de csak azért elvileg, mert a kirándulni vágyók, a fürdőzök, s a piknikezők minden nap ellepik. Igaz, itt működik egy ifjúsági szálló, egy hotel, s számos bungaló bérelhető elrejtve az erdőben, de állandó lakosa nincs a szigetnek.

Két óra alatt keresztbe és hosszába bejártuk, feküdtünk sziklákon, sétáltunk erdőben,

ebédeltünk egy kis bolt melletti réten, s élveztük, hogy itt nincsenek autók, ideges emberek, süt a nap és leírhatatlanul kék a fjord, vagy tó, vagy tenger (kicsit nehéz eldönteni, hogy akkor mi is) vize.

Ez az igazi Svédország, ez az igazi északi nyugalom!