Németországban hetek óta a G7 találkozó a téma a lapokban, az interneten és a titkosszolgálatok irodáiban. Demonstrálók kontra rendőrök, lakosok kontra demonstrálók, zivatar kontra kánikula - amíg a sok bába között elveszik a gyerek. A hely, Garmisch-Partenkirchen, Németország egyik legszebb vidéke.

Valószínűleg éppen ezért találkoznak itt a nagy emberek, bár fogalmam sincs mennyit látnak a csodálatos vidékből. Egy biztos, hogy a csúcs Németország legmagasabb csúcsára, na jó, annak közelébe került. A kastély, amelynek minden négyzetcentiméterét átvizsgálták az elmúlt hónapokban, nem messze fekszik a Zugspitze-től, egy 1000 méter magasan fekvő, mondhatni festői völgyben. Igazából ez itt már egy lépéssel a világ vége után van - jellemzik a környéket így, maguk a németek.

Ettől még szépsége csak különlegesebb lesz, s nekem, mint utazónak éppen ezért az fordult meg a fejemben, hogy ha Barack Obama és a többiek nem akarnak hazamenni rögtön a csúcstalálkozó után, ajánlok nekik néhány látnivalót a környéken.

Kezdjük rögtön a bajorok híres, vagy talán kicsit hírhedt királyával, II. Lajossal. Alig pár órányi gyaloglásra van szüksége a csúcstalálkozó után relaxáló politikusoknak, hogy eljussanak II. Lajos vadászkastélyába, a "Königshaus"-ba.

A cirbolyafenyő házban megtekinthetnek egy török szobát, egy dísztermet mór stílusban, s minden olyan kiegészítőt, amely szükséges az ezeregy éjszaka meséjéhez. S mielőtt még nekiállnának a török választási eredmények elemzésének, bakancsra fel és irány a Zugspitze és az ő gleccsere.

Nem kívánom senkitől, főleg nem az amerikai elnöktől, hogy gyalog mássza meg a 2962 méter magas hegyet és azután még kalandozzon a gleccsertúrán, ezért drótköteles vasúton Garmisch-Partenkirchenből ajánlatos fellebegni, majd a gleccserétterem (Gletscherrestaurant Sonnalpin) mellől indulni egy vezetett túrával Németország utolsó gleccserét felfedezni.

S ha már ennyire a hegyek rabjai lettek a hölgyek és az urak - no meg az elnök úr még nem fáradt, hogy Merkel asszonyról már ne is beszéljünk - akkor kicsit lejjebb ereszkedünk velük, úgy 2000 méterig és elveszítjük lábunk alól a talajt az "Alpspix"-en. A 2000-ben átadott sziklából kinyúló fémstégről - amelynek a padlózata üvegből van - olyan panoráma nyílik Ausztriától a cseh erdőkig, amely még a sokat látott politikusok szemébe is könnyet csal.

A hegyek után fáradt lábaikat a Schloss Elmau luxus hotelben pihentethetik meg, s csak remélni tudom, hogy tisztában vannak vele, a luxus nem volt itt korábban fő szempont. Sőt! A kastélyt építtető Johannes Müller, vallásfilozófus célja a psziché szabadságra küldése volt. Egyszerű szobák, nyugodt környék, házirend. Ezt követték utódai is, akik jó ideig a televíziót sem engedték be a hotel falai közzé. Talán ráférne a politikus urakra is egy kis elmélkedés Müller egykori puritán szobáiban. :-)

Pihenés után tartsunk az elnök úrnak egy múzeumi napot. A hegedűkészítő múzeum Mittenwaldban, mint épület is megéri a látogatást, de a barokk hegedűépítés fázisainak megismerése, a hegedű gyűjtemény, a XVII. században elsőként itt készített hegedű és a felcsendülő zene is léleksimogató.

S mi lehet még Garmisch-Partenkirchenben, ami nélkül senki nem mehet haza? Igen-igen, az 1936-os téli olimpiára emlékeztető bobpálya a Riessersee partján. Itt láthatjuk a bobosok egykori öltözékét, a korabeli bobokat, s sisakokat. Sportrajongóknak igazi csemege az aprócska "múzeum".

S ha már kicsikarták az államfők ezt a relaxációt a G7 csúcs után Garmisch-Partenkirchenben, akkor igazán tehetnek még egy kitérőt II. Lajos fő attrakciójának tekinthető neuschwanstein-i kastély felé. II. Lajos, aki politikusként nem mondható kiválónak, de kastélyépítőként és álmainak megvalósítójaként felülmúlta kortársait.

Mesebeli helyekre, mesebeli kastélyokat pöttyintett le Bajorországban, de itt az Alpokban, ez talán mindegyik közül a legbámulatosabb. Vigyázat, ha nem az amerikai elnökkel érkezünk, akkor számítsunk rá, hogy a bejutás nem lesz egyszerű, s az elválás még annyira sem.