Kezdődik a Nemzetközi Filmfesztivál a világ egyik leghíresebb városában, Velencében. A nagy filmes összejövetelt 1932-ben alapította Giuseppe Volpi, akinek akkoriban még bizonyára nem kellett olyan sokat gondolni a klímaváltozás okozta tengerszint emelkedésre.
A fesztivál jelenlegi rendezőinek ebben az évben szerencséjük van, hiszen a hosszú forró nyár következtében Velencét nem önti el a tenger, de nem lesz ez mindig így. A klímaváltozással foglalkozó szakemberek szerint ebben az évszázadban akár 1 métert emelkedhet a tenger, s ezzel többek között Velence jelentős részét is magába süllyesztheti. Nem kell hozzá más, mint, hogy a világtengerek vizének hőmérséklete csupán két fokkal melegebb legyen. S lássuk be, éppen ez a nyár - amikor olyan helyeken is hőség volt, ahol egyébként még soha - jelentősen hozzájárulhat egy ilyen felmelegedéshez és azzal járó tengerszint emelkedéshez. Az elmúlt években már sokszor láthattunk olyan képeket, amelyeket turisták posztoltak csaknem lábközépig a vízben állva a Szent Márk térről, de ez szerencsére csak átmeneti állapot volt. A globális felmelegedés miatt azonban akár véglegessé is válhat.
Így a filmfesztivál évei és Velence sármjának napjai is meg vannak számlálva! Ezért ugorjunk el hétvégére az olasz városba, ahol a hírességek, a mozik illata, s a már olyan jól ismert látnivalók mellett igazán különleges helyekre is bukkanhatunk.
Van néhány tippem, hogyan kerülhetjük el a tömegeket - ha már megelégeltük a sztárparádét - úgy, hogy közben Velence ízére is rákapjunk.
Cicchetti
Kulináris kalandra keressük fel a Campo della Maddalena teret, amely a középkor óta változatlan formában fogadja a turistákat aprócska házaival. Itt és az ide befutó utcákban kalandozhatunk a velencei Cicchetti (velencei tapas), a környék olívái, marinált tenger gyümölcsei, s polentából készült burgonyaételei között. Egy pohár borért, vagy proseccoért pedig a Strada Nuova bárjai egyikébe térjünk be.
Negroni
Ahol az egyetemisták lazulnak, ott mi is jól érezzük majd magunkat. Egy hosszú sétával, esetleg sztárok utáni leskelődéssel töltött nap után jól esik majd egy Negroni koktél a Dorsouro városrészben, a Santa Margherita Campus közelében.
Ez a negyed nem nyújt annyi látnivalót, de annál élvezetesebb szórakozást kínál estére. Az utcán, a bároknál mindig szól a blues, s Észak-Olaszország kedvenc italát, a Gin, Wermut és Campari kevérekét, a Negronit is itt készítik a legjobban.
Squeri
Velencében a legtöbb turista felkeresi az olyan kézműves műhelyeket, ahol farsangi álarcok készülnek, beül egy-egy gondolába, vagy ellátogat Muranoba, megcsodálni az üvegművészetet. Ugyanakkor kevesen nézik csak meg Dorsoduro vagy Giudecca negyedekben az eredeti gondolakészítő műhelyeket, a Squeri-ket, ahol ma is készülnek Velence híres kanális hajói.
Lido
A Lido di Venezia strand a Szent Márk térről vaporettóval csupán 10 perc, s mégis kevesebb turista látogatja, mint a híres szomszédait. Szépséges zöldje és végtelennek tűnő hossza (12 km hosszú) elbűvülő tud lenni. Amíg a legtöbb velencei strandon a fekhelyekért fizetni kell, itt több helyen is ingyenes. Az éttermek és a hotelek árai is alatta vannak a belvárosi szintnek.
A fekete halál nyomai
Aki szereti a hátborzongató dolgokat, annak érdemes kicsit visszamennie a középkori Velencébe. A turisztikai irodák programjai között találhatunk magunknak olyan sétákat, amelyek a nagy velencei pestis időszakának emlékeit mutatják be.
Ha már a filmfesztiválra nem is, de azt követően igyekezzünk még ebben az évszázadban Velencébe eljutni, s élvezni, mert ahogyan Francesco Petrarca írta: „nincsen párja a földön”.
