A sokszínűség feszültsége és a változatosság szépsége jellemzi a harmadik legnagyobb német tartományt Baden-Württemberget. Első olvasatra az előbbi mondat ellentmondásos, másodikra is, de amikor megismerjük ezt a délnyugati német tartományt, akkor megértjük jelentését.
Közel tíz éve élünk itt és a még most is jól emlékszem arra a napra, amikor először gurultunk be Bajorország északi része felől Baden-Württembergbe. Stuttgartnál délre vettük az irányt és alig kellett a gázt a nyomni, folyamatosan lejtett az út a távolban kirajzolódó havas Alpok irányába. Jobbról a Fekete-erdő, balról a Schwäbische Alb domborulatai, majd előttünk a Hegau vulkánok tűntek fel. Ha fogalmam sem lett volna a tartomány zavaros történelméről, az ezernyi kis önálló grófságról, hercegségről, majd a napóleoni egyesítések feszültségéről, a német egységhez csatlakozó erős urakról, a Hohenzollern-ekről, a badeni nagyherceg és a württembergi királyok demokratikus alkotmányairól, akkor is éreztem volna a feszültséget, amely a tájból árad. A kialakulás feszültségét, a vulkánok és a föld mélyén húzódó rétegek küzdelmét, a gleccserek és az Alpok feszültségének nyomását, amelyek barlangokat, folyómedreket, sziklaszirteket és tavakat alakítottak ki ezen a vidéken.
Nem csoda, ha egy ilyen feszült keletkezésre változatos történelem telepszik. Mára mi azonban már ennek a feszültségnek csak a szépségéből részesülünk itt dél-nyugaton.
A tartomány óriási, s a fentiekből már mindenki gondolhatja, hogy a látnivalók száma is magas. Ebben a tartományban, ahogy Németország legtöbb vidékén, minden érdeklődési körű utazó, turista talál magának célpontot.
Régóta szerettem volna, ha a blogon kirajzolódik ez a sokszínűség Baden-Württemberg tekintetében, de egyetlen cikkbe képtelenség belefoglalni a milliónyi látnivalót. Éppen ezért most arra vállalkoztam, hogy felvillantok tíz helyet a tartományból, ahonnan kiemelek egy-egy nagyon népszerű és egy-egy kevésbé ismert célpontot, valamint a szövegben utalok az összes olyan helyre és témára, amelyről található egy-egy cikk itt az oldalon.
Vágjunk is bele!
Stuttgart, az autók városa
A tartomány székhelye ipari jelentőségével vonult be a köztudatba, s éppen ezért a legnépszerűbb célpont a városban a Mercedes Múzeum. Magam is nagy rajongója vagyok, mert nem csupán egymás mellé állított autókról szól, hanem olyan történelmi és technikai áttekintésről, amely nélkül a német autóipar és a németek autók iránti rajongása nem érthető meg.
Az épület külseje azt is megmutatja, hogy Stuttgartban mindig is jelentős szerephez jutott a modern építészet, lásd a Bauhaus időket. A Mercedes mellett a Porsche is ott versenyez saját múzeumával, ahogy a vidék kulináris irányvonalát meghatározó sertésmúzeum a Neckar-folyó mentén felbukkanó borrégióval. Az egyik stuttgarti borút Obertürkheimtől Uhlbachon és Rotenbergen át Untertürkheimbe vezet. A tizenkét kilométeres útvonal körülbelül négy órát vesz igénybe, és számos látnivaló mellett vezet el. Útba esik a régi Obertürkheim-i borprés, az Untertürkheim-i Bormanufaktúra és a Rotenberg-mauzóleum is. Közben folyamatosan gyönyörködni lehet a folyóvölgy oldalán sorjázó szőlőlugasokban.
A Fekete-erdő
A Fekete-erdőben ered a Duna – ez az első mondat, amellyel mindenki találkozik már iskolás korában. Akkor még nem is sejti, hogy a Duna-forrás nem is annyira egyszerű kérdés arrafelé. Sokkal könnyebb kideríteni, hogy miért is fekete a Fekete-erdő, vagy mitől lesz olyan ízletes a sonka, amit évszázadok óta készítenek arrafelé. A legnépszerűbb célpont bizonyára a tribergi vízesés, amely Németország legnagyobb kaszkádos vízesése és körülötte igen magas az egy négyzetméterre jutó kakukkos órák száma.
Aki azonban a Fekete-erdő igazi eszenciájára vágyik, annak jobb túracipőt húzni és bejárni a vidéket keresztbe és kasul. A fenyőerdőben sétálni talán kevésbé megnyugtató, hiszen az erdőlakó manók mindig a nyomunkban lesznek, de ha a folyók szabdalta szurdok és hasadékok világába bújunk el, akkor nyugtunk lehet tőlük. A leghíresebb, felfedezhető (időjárástól függően) hasadékok a Wutachschlucht, a Ravennaschlucht, a Gauchachschlucht, a Rabenschlucht, Haslachschlucht, Rötenbachschlucht, Langenbachschlucht, Lotenbachklamm, Windbergschlucht.
Az a tény, hogy a Bodeni-tóról egy egész útikönyvet tudtam írni, azt mutatja, hogy Baden-Württemberg legszínesebb vidékéről van szó. Gondoljunk csak a népszerű virágszigetre, Mainaura, amelyet még magyar urak is birtokoltak, Konstanz városára, ahol a középkor legnagyobb eseménye, a konstanzi zsinat zajlott, vagy a Zeppelin városára Friedrichshafenre.
Ugyanakkor csak kevesen keresik fel a tó névadó települését Bodman városát, ahol nemcsak a név eredete, hanem klassz panoráma nyomába is eredhet a látogató. A Bodensee nevét egyes források szerint onnan kapta, hogy Bodmanban a középkorban volt egy királyi palota. A palotára történő hivatkozásokban gyakran szerepelt a szomszédos tó, amely így Bodmansee, majd Bodensee lett. Sokan azt gondolják, hogy sokkal inkább a Boden, mint valaminek – itt egy tónak – a fenekére, aljára utaló német szóból keletkezett, s leginkább a mélységére utalhatott. A magyar nyelv fordítási szabályai szerint is ebből kiindulva lett Boden-tó (hiszen az „i”-hez Bodenersee-nek kellett volna lennie), de a köznyelv szinte soha nem így hivatkozik rá. Talán a bodmaniak megelégszenek azzal is, hogy az egykori középkori vár mellől csodás panoráma nyílik a tóra és csöndes kis falujuknak romantikus kikötője van.
Baden-Baden
Baden-Württemberg tartomány nyugati határvonaláról, ahol a Rajna némileg sík vidékké alakítja a tájat, a legismertebb város Freiburg. A turisztikai utak leglátogatottabb célpontja, ki sem maradhat a dél-német körből. Ha a saját utazási irodámat vezetném és Németországba szerveznék utakat, akkor Freiburg helyett én Baden-Badenbe vinném el az utasaimat. Nem elég, hogy a Fekete-erdőn át ide vezető út izgalmas és látványos, de a város Baden-Württemberg tartomány legnagyobb városi erdős területével rendelkezik, s hangulatosan mosódik össze a francia és orosz hatás a német gyökerekkel. A népszerű kaszinó és termálfürdő mellett Brahms-szal, Frida Kahlo-val is tölthetjük itt a napokat, majd a környék várai, kastélyai és kolostora (Hohenbaden – Altes Schloss, Neues Schloss, Schloss Neuweier, Kloster Lichtental) felfedezésével, vagy Baden-Württemberg egyik legnagyobb borrégiójának és a város körül található csaknem 500 km-nyi túraútvonal egy rövidebb szakaszának meghódításával.
Ulm
A Duna-parti városban található isten ujja. S ha ennél többet nem is említenék a városról, már akkor is megérné a látogatást. Isten ujja ugyanis a híres ulmi székesegyház, hiszen csupán egyetlen tornya van. Pont ezért mindenki rögtön hozzá fut, s ez így jól is van. Az egyetlen toronyból az egész város szemügyre vehető és rögtön megállapítható, hogy épp úgy kettészeli a Duna, mint Budát és Pestet. Itt azonban a két város (Ulm és Neu-Ulm) két különböző tartományhoz tartozik. Ha csupán Ulmot járjuk be, akkor sem végzünk egy nap alatt. Isten ujja mellett az óváros régi házai és a közéjük befurakodó Blau folyó partja jócskán ad látnivalót, éppen ezért kevesebben jutnak el a Dunai Svábok Központi Múzeumába. Ahol betekintést kaphatunk abba az óriási kitelepítési szervező munkába, amellyel útnak indítottak sok ezer németet, hogy azok benépesítsék és újra életre kelthessék a török miatt elnéptelenedett magyar vidékeket. Rácsodálkoztam magam is az ulmi skatulyára és a magyar vidéken letelepedők vidékre gyakorolt hatásán.
Duna
A Fekete-erdőben eredő Dunát sokan még túl fiatalnak és kevésbé hatásosnak gondolják a németországi szakaszán. Holott igazi kincsekre lehet bukkanni, ha követjük Baden-Württembergben. Nem olyan hosszú szakaszról beszélünk (Donaueschingentől Ulmig összesen 195 km), ezért akár kerékpárral is neki lehet vágni. Mindenhol van kerékpárút, vagy kerékpárral járható mezőgazdasági út.
Donaueschingen és Sigmaringen között a Duna-völgy sziklái és a partmenti buja, zöld növényzet, az egész út során pedig várak, kastélyok, kolostorok, s a szebbnél szebb kis települések favázas házaikkal teszik élvezetessé az utat.
A Duna forrásáról már többször esett szó, hiszen ez az egyik legnépszerűbb dolog errefelé. Forduljunk inkább most egy másik érdekes természeti jelenség felé, amelyről azonban sokkal kevesebbet hallani.
Immendingen határában a Brühl-mezőn megtörténhet, hogy egyszer csak a száraz, csupán kövekkel terített Duna-medret találjuk. Itt ugyanis a folyó patakká, majd érré keskenyedik és végül eltűnik a föld alá, ahol egy barlangrendszeren keresztül elszivárog többek között az Aach-forrás felé. Ma már nem teljesen, azzal ugyanis minimum 60 km-rel rövidülne meg a folyó hossza. Mesterséges módon megakadályozzák, hogy teljesen eltűnjön.
Szerencsére azután visszatér, s olyan fantasztikus látványt produkál Beuron körül, hogy aki arra jár, az legszívesebben eldobná a bicajt. A mészkősziklák között a gyalogtúrák is csábítóak, a panoráma jutalmával kecsegtetnek.
Beuronben a kolostor, majd Wildenstein vára a két sziklán, Sigmaringenben a híres, császárokat adó Hohenzollern család kastélya, majd olyan kis Duna-parti települések látványa, mint Scheer, Eringen, Riedlingen, Rechtenstein, Ehingen, Erbach gazdagítják az utat.
Heidelberg
Heidelbergről mindenki tudja, hogy sármos egyetemi város, de kevesen tudják csak, hogy itt található a világ legnagyobb hordója, az első kerékpárok egyike, a legrégebbi német egyetem, a legrégebbi bizonyíték az európai emberre, egy ókorinak kinéző náci színház és a legszélesebb gyűjteménnyel rendelkező patikamúzeum is.
A Fekete-erdőből sebesen fut a Neckar folyó az Odenwald erdő felé, hogy romantikussá varázsolja az öreg hölgyet, Heidelberget. Régi motorosokat az utazó szakmában nehéz elbűvölni, dolgozni kell érte, de Németország egyik legszebb városának elég csak léteznie. Sármja, eleganciája, titokzatossága és az élet élvezete ott lapul a város minden pontján. Nehéz leírni, hogy miért is kell Heidelbergben sétálni egyet. Amikor az ember belép a városba, elfogja egy romantikus érzés, a nyugalom, a szeretet, s a szabadság keveredik a levegőben.
A Neckar folyón átívelő híres hidat - amelyet már Goethe is a világ csodájának tartott az innen nyíló kilátás végett – nem kell bemutatni. A Carl Bosch Múzeumot, amely a kémikus és Nobel-díjas Carl Bosch (1874-1940) életét és munkásságát mutatja be és a Kurpfälzischen Múzeumot, ahol a Karl von Drais által készített első kerékpárok egyikét is megtekinthetjük azonban már sokkal kevesebben ismerik és a rövid városlátogatások alkalmával ki is hagyják, holott a sármos Heidelberg a tudomány és a technika nélkül talán nem is vált volna olyan népszerűvé.
Schwäbische Alb
A Schwäbische Alb természet alakította középhegység, amely UNESCO-bioszféra-rezervátum. Elég csak átautózni a vidéken, amely a Duna völgyétől nyúlik észak-kelet felé, szembetűnik a dimbes-dombos, helyenként sziklás vidék. Az érdeklődést olyan népszerű látnivalók keltik fel, mint a Hohenzollern család híres kastélya Hechingen közelében, vagy a mesébe szintén beleillő Lichtenstein kastély. Ugyanakkor azt csak kevesen tudják, hogy mi is rejlik a Schwäbische Alb belsejében. Barlangok, amelyek olyan őskori kultúrkincseket rejtettek és rejtenek, amelyek a világon egyedülállók.
A Hohle Fels, a Geißenklösterle és a Sirgenstein barlangok az Achtal-völgyben, valamint a Hohlenstein, a Vogelherd és a Bockstein barlangok a Lone-völgyben. A barlangok a világ legkorábbi figurális művészetéről tanúskodnak, és fontos betekintést nyújtanak a művészet fejlődésébe. A világ legrégebbi ismert hangszerét, az állati csontokból készült furulyát is itt találták meg.
Oberschwaben-Allgäu
Az Oberschwaben-Allgäu régió egyik része Baden-Württemberg tartományhoz, míg másik része Bajorországhoz tartozik. Délen a Bodeni-tó, nyugaton a Duna határolja és a leghíresebb látnivalója az egykori kereskedőváros, Ravensburg. Amíg a középkori kereskedők számára fontos megállóhelyként tartották számon dél és észak között, addig mostanság leginkább a játékokon (puzzle) feltűnő név miatt vált híressé. Útikönyvembe a tornyok városa néven vonult be, de a közelben található 900 éves weißenaui kolostor és barokk temploma sem maradhatott ki a város bemutatásából.
A kevésbé ismert látnivalók között azonban ott találjuk Oberschwaben legnagyobb barokk kastélyát, Tettnangban egy 160 éves sörfőzde kíséretében.
A kisváros, Tettnang olyan arcát mutatja, mint a délutáni szunyókálásából éppen felébredő nagymama. Viszont finomságként kínálja elénk az üres grófi kasszából épített barokk kastélyát. Nemcsak a falakon elhelyezett festmények, hanem a folyosókat, s termeket díszítő számos freskó, s szobor is ámulatba ejtő. A grófnő zöld szalonja, az antik boristenről, Bacchusról elnevezett terem és a vágáns szoba tömény díszítettsége és műalkotásai végtelen gazdagságot akarnak sugallni. S mondhatom, hogy sikerül is nekik. Az építtető elérte célját, kastélya által halhatatlanná vált, éppen úgy, ahogyan a Bacchus terem freskóján pózoló hős Herkules.
Ennek megemésztéséhez nyújt segítséget a közelben található Brauerei und Gasthof zur Krone. Nem csupán egy étterem, hanem egy olyan sörfőzde is, amelynek 160 éves múltját, a hét generáción át megőrzött gépeket és technikát is megtekinthetjük, amíg készül a finom étel a tányérunkra. Letisztult, modern berendezésű vendégszobákkal is rendelkeznek, amelyekhez gazdag reggeli jár.
Kraichgau-Stromberg
Az 1000 domb vidéke Stuttgart-Karlsruhe-Mannheim-Heilbronn városok által közrefogott négyszögben található. Szőlő, gyümölcsös, erdők, túraútvonalak és romantikus kisvárosok fogadják az utazót ezen a tájon. A leghíresebb látnivaló azonban mégsem ezek közül került ki. A sinsheimi Technikai Múzeum, amelynek a tetején már messziről olyan gépek láthatóak, mint a szuperszonikus repülőgép, a Concorde és a Tupoljev Tu-144. Múzeumben pedig folytatódik az ámulat, ugyanis a technikatörténet több mint ezer tanúja került kiállításra: veterán autók, motorkerékpárok és sportkocsik minden korszakból, repülőgépek, gőzmozdonyok, legendás Forma-1-es autók, erős mezőgazdasági gépek, történelmi versenymotorok, színes zenegépek és még sok más technikai csoda.
Az eldugott, ugyanakkor lelket melengető látnivalókra ezen a vidéken azonban a túrázók bukkanhatnak. Többek között itt található Besigheim település, amely 2010 óta "Németország legszebb borfaluja" címmel büszkélkedhet. Bönnigheim, Besigheim, Bietigheim-Bissingen és Mundelsheim pedig a "Déli Borfalvak" címet kapta. Walheim fölött és Hessigheim mellett pedig ott találjuk a Német Borászati Intézet által "Württemberg legszebb borászati kilátása" címmel díjazott panorámáját, ahonnan a folyóvölgyek felé futó szőlőtőkék csodája tárul elénk
