Miért nem Békés megyében forgatták a Downton Abbey sorozatot? Adott a kastély, adottak a történetek, adott egy nagyszerű személyzet, szolgák hada, s talán még az urak élete viszontagságosabb is volt, mint angliai kortársaiké. Akkor miért nem? Talán az lehet az egyetlen oka, hogy a gyulai Almásy-kastélyt csak nemrég ásták ki a bokrok, a borostyánok és hívatlan gazok alól a békés megyei fürdővárosban. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

 Jól el volt dugva az biztos, mert én, aki már 30 éve is sűrűn jártam Gyulán, soha nem láttam, hogy a várral szemben áll egy kastély. Most 2016-ban kell megtudnom, hogy ott egy ilyen kincs rejtőzött. S micsoda története van!

Az iparosból lett földbirtokos Harruckern János, majd fia építetti a kastélyt, amelyet a Wenckheimek örökölnek, akik háromszor is fogadnak itt uralkodót, s ebben a kastélyban teszi le a fegyvert a 13 aradi vértanú közül 10, s indul Aradra a vesztőhelyre. Majd házasság révén jönnek az Almásyak a kastélyba, akiket a két háború visz magával. Szakmunkásképző, csecsemőotthon, s végül az enyészet a vendég abban a házban, ahol maga Erkel Ferenc is megfordult többször, hiszen nagyapja kulturális udvarmesterként és házi muzsikusként élt a falai között.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

De itt kezdett ismerkedni a festészettel Munkácsy Mihály is. S az első magyar kastély volt, ahol színjátékot rendeztek 1746-ban. 

S most csupán néhány sort szenteltem az ezernyi történetnek, amely akár egy 5 évadból álló sorozatot is kitenne, ha valaki Gyulán forgatná a békés megyei Downton Abbey-t. 

Miért is hozakszom elő ezzel a sorozattal? Valószínűleg van egy kis hatása arra, hogy az épületet felújítók és múzeummá alakítók Gyulán a szolgák életén keresztül mutatják be a kastély történetét. S mondhatom fantasztikusra sikerült!

Nem vagyunk egyedül a kastélyban mi látogatók, ott járnak-kelnek közöttünk a személyzet tagjai. Rajtunk tartják a szemüket, lesik a kívánságainkat, figyelnek ránk, vagy éppen észrevétlenül dolgoznak, vasalnak, előkészítik a délutáni kávét, kérésünkre bemutatják a cipőpucolás vagy az ezüstfényezés fortélyait, rendbe rakják az étkészletet és a ruhákat.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

S ők nemcsak az én képzeletem szüleményei, hanem a XXI. századi interaktív kiállítás eredménye. Mozognak a kivetített szolgák, sőt még bennünket is játékra inspirálnak. Bekukkanthatunk a személyzet hierarchiájába, ahol rögtön mindenki választ magának egy pozíciót: férjem orvos lesz (már most is az) a személyes szolgák körében, velünk tartó nagynéném nem tagadja meg hivatását és nevelőnő lenne a kastélyban szolgálók között, nagybátyám gondolkodik legtovább, majd kiböki, hogy jó lesz ő tiszttartónak, s szerénységet hátra hagyva én is követem a példáját, mert én házvezetőnő lennék szívesen, hiszen ott kiválóan kamatoztathatnám szervezési képességeimet. Valahogy a mosogatólány és béres pozícióért egyikünk sem kapkodott. :-)

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Miután kiosztottuk a beosztásokat, elindulunk felfedezni, hol is élnénk, ha a mese valóra válna. Szerencsére a mese igaz volt valamikor a XVIII-XIX. században, s sikerült Gyulán visszaszerezni néhány eredeti bútorzatot, amellyel nemcsak a személyzeti részeket, hanem az urak életterét is megismerhetjük. 

(A Galériában a képre kattintva nagyban is megtekinthető a fotó!)

De ha csak a kastély és a bútorok lennének, akkor semmiben sem különbözne a gyulai Almásy-kastély a világ összes többi kastélykiállításánál. Itt azonban titkok, s érdekességek derülnek ki, amelyek percekre odaszögeznek, még olyan sokat látott turistákat is, mint mi. Az egyik ilyen a szolgák számára oly fontos napirend, amelyet uraik követtek, hiszen ez határozta meg az ő életüket is. S, hogy miben különbözött egy vidéki és egy budapesti úr napirendje? Azt megtudjátok, ha ellátogattok a kastélyba, ahogyan ott derülhet arra is fény, miért lógnak a házvezetőnő szobájának plafonján kulcsok, mi célt szolgált a zöld posztós ajtó, milyen volt a higiénia, hogyan irtották a szúnyogot és vízvezeték hiányában hogyan jutott be a víz a kastélyba. 

(A Galériában a képre kattintva nagyban is megtekinthető a fotó!)

A sok-sok érdekes információ közül egynek kifejezetten örülni kezdek: a Harruckern család csokiimádó volt, s nemcsak egy átlagos konyhát, hanem egy Caffee-Küchel-t, azaz kávé konyhácskát is kialakítottak, ahol a délutáni kávét és forró csokoládét készítette a személyzet. Annak örömére, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a Harruckernek, - sajnos nem birtokosok, hanem csokiimádók - bekukkantunk a kastélykávézóba, ahol a forró csokoládé mellett fenséges sütemények is várnak.

Férjem "magaslatokra fel" hozzáállása miatt az egész család keresni kezdi a toronykilátóba vezető lépcsőt (talán ez lehet a kiállítás egyik gyenge pontja, kevés az információ az útvonalról). Felérve azonban a látvány lenyűgöz és egyből előjön egy emlék, ahogyan a gyulai Gyógyfürdő parkjában napozok - lehettem úgy 16-18 éves - s meglátom hátulról a kastélyt. Igen, tényleg ott volt már akkor is, csak a Várkert utca és a vár felől eltakarta a növényzet, a fürdő pedig bekúszott a kertjébe, egészen az akkor még omladozó falakig. Különös, hogy már a kastély urai is tervezték a gyógyfürdő létesítését a kastély kertjébe.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tökéletes lett így, a már eddig is nagyszerű Gyula, a vár, a gyógyfürdő, a kastély, a tószínpad, a Százéves Cukrászda, a Kiskörös ág és a partján álló éttermek, az Óváros polgári házai, az Erkel Ferenc emlékház, hogy csak néhányat említsek a helyi látnivalók közül. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Látogassatok el Gyulára, még, ha kicsit ki is esik az ország központi keringéséből, az ott töltött idő és az élmények kárpótolni fognak benneteket. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A kastély külön érdeme, hogy mozgássérültek, kerekesszékesek is akadálymentesen tudják végigjárni a kiállítást.