Ma már egy magára valamit adó nagyvárosnak szüksége van egy olyan zenepalotára, amelynek kifogástalan az akusztikája, jelentős számú nézőt képes befogadni és eltörli a magaskultúra templomainak megközelíthetetlenségét. Olyan külsővel kell rendelkeznie, amely modernségével azokat is bevonza, akiket egy középkori templom, vagy épület zavart, komplexusokkal töltött el.
Az elmúlt egy évtizedben divat lett az építészek körében a koncerttermek tervezése, a nem kevés kihívásnak történő megfeleléssel együtt. Az intim zenehallgatás lehetőségét megteremteni, a művek történelmi gyökereinek megtartása mellett a modern korba való illeszkedésüket hangsúlyozni, s teret adni azoknak is, akik még csak most fedezik fel a komolyzene, a magaskultúra szépségét.
Két igény találkozott és új csodák születtek Európa nagyvárosaiban. Böngésztem kicsit, hol nyíltak mostanság a legmodernebb építészeti stílusban épített koncerttermek. Meglepődtem, mert Észak-Európa ebben elhagyja az öreg kontinens többi részét. S persze a nemrég (2015) nyitott párizsi Filharmónia vagy a budapesti MÜPA (2006) joggal veszi fel velük a harcot, azért érdemes odafigyelni az északon egyre divatosabb koncertpalotákra.
Alig pár nap (2017.01.11.) és megnyílik (hogy a legfrissebbel kezdjük) Hamburgban az Elba filharmónia (Elbphilharmonie). Talán nagy merészség csupán koncertteremnek nevezni az egykori kakaóraktár tetejére épített, kristály alakú épületet. Olyan tér, találkozási pont született, ahol nemcsak a zenekedvelők találkoznak a zenével, hanem a folyó, az Elba is találkozhat kikötőjének egy új arcával. Olyan arcával, amelyben önmagát nap, mint nap másnak láthatja, mint ahogyan őt lakói is látják. A palota felső részének külsőjét 2200 üvegpanellel díszítették, mindegyik másformájú, s más napvédő minta borítja, ezzel elérték, hogy mindig más színben pompázzon az égtől és a víztől függően. A svájci tervezők (akiket nem kevés kritika ért) azt nyilatkozták, hogy az épületnek három példaképe van: a delphoi-i antik színház, a sportstadion építészet, s egy sátor.
A legnagyobb teremben (a 3 koncertterem közül) több, mint 2000 ember tud úgy helyet foglalni, hogy senki sem kerül a karmestertől 30 méternél távolabb (a legtöbb nagy koncertteremben ez 40-50 méter). Az akusztikáját az akusztika leghíresebb mestere, a japán Yasuhisa Toyota állította be. Véleménye szerint ennek a teremnek van a világon a legjobb akusztikája.
Plaza elnevezésű tere egy folyosó, egy előtér a koncerttermek között, de valójában sokkal több ennél. Bárki látogathatja (ez a rész már most is nyitva áll), s innen az egész kikötőt, amely az UNESCO világörökség része, megcsodálhatja. Kilátás nyílik a városra, s egy nyitott teraszon a kikötő levegőjét is magunkba szívhatjuk.
A programokra tekintve úgy tűnik ott sem marad el a klasszikus találkozása a modernnel. Hamburgi turistáknak mindenképpen a TOP5 látnivaló között ajánlott.
Alig pár száz kilométerrel arrébb, a dán fővárosban, Koppenhágában találhatunk rá egy másik csodára, a híres francia tervező Nouevel kék kockájára. A város nem éppen legszebb negyedében, ahogyan sokan mondják, a tundrán kapott helyett ez a négyelőadótermes "kék rapszódia" 2009-ben. Érdekessége, hogy napközben a fémrácsok között, az üvegfelületeken át a járókelők bekukkanthatnak az esti előadásra készülődőkre, s ezzel az előkészítés részesévé válhatnak. Este pedig az üvegfalra történő kivetítések segítségével maguk a művészek jönnek ki a járókelők közé. Nouvel a külső és belső terek közötti éles határvonalakat akarta elmosni. Míg kívül a hűvös skandinávizmus építészete inspirálta a tervezőt, addig a legnagyobb előadóterem esetében a demokratikus koncerttermek Scharoun-i értelemezése. "Az 1800 férőhelyes nagyterem a színpadhoz minden irányból lelépcsőztetett, konzolos teraszok sorozatából áll. A hallgatóság így a színpad fölött elnézve egymásra lát, és ezáltal egy igazi közösségi élmény részesévé válik. Mivel az erkélyek lépcsőzéseit aszimmetrikusan helyezték el, soha nincs az az érzetünk, hogy arctalan nézők monoton sorai közt ülünk." - írja róla az epiteszforum.hu egyik szakembere. Az akusztikus tervező itt is a japán Yasuhisa Toyota volt.
Haladjunk tovább északra? Tegyük ezt! Osloban szintén a TOP5 látványosság közé kúszott be 2008-ban - szinte szó szerint - az új Operaház épülete. Az Oslo-fjordról érkező valamennyi nemzetközi és hazai utasnak a látómezejében hullámzik a Snøhetta tervezőcég épülete. Azt mondják róla, hogy a hullámfal, a gyár és a szőnyeg hármas egységét valósítja meg. Az építészek magyarázata azonban e három fő inspirációs elemre értelmezhetetlen volt, ezért saját elképzeléseim szerint próbáltam megfejteni azt. A hullámfalként álló üvegrészek Norvégia legjellemzőbb természeti adottságait, a fjordokat és a partjaikra települő városokat tükrözik számomra. A fjordok hullámai úgy alakítják a partot, a lakosság életét, a városokat, ahogyan a nemzetközi művészélet által hagyja magát alakítani Norvégia. Nyitott és befogadó. Az opera képes állandó megújulásra. Újragondolva, új korba helyezve, újragyártva is megőrzi zenéjének mondanivalóját. Az alkotók, akik itt dolgoznak teljes egészében beleszólhattak a tervezésbe, a kivitelezésbe, hiszen ezt a műhelyet ők használják. A szőnyeg pedig helyet ad mindenkinek, érkezzen a világ bármely pontjáról, bármely társadalmi rétegből. Legnagyobb terme 1370 ülőhelyes.
S még mindig mehetünk kicsit északabbra, egyenesen Izland fővárosába, Reykjavíkba. A ház neve - HARPA - egy angol húros hangszer nevéből, valamint az északi naptár nyár kezdetét jelentő hónapjának régi izlandi elnevezéséből származik. Északi országként hova máshova épülhetett volna, mint a szárazföld és a tenger találkozási pontjába. Különlegességét külső borítása adja: egy geometrikus hártya, amelynek alakja a híres, izlandi bazaltsziklákra emlékeztet, s amelynek anyaga kaleidoszkóphoz hasonló fény-, és szín-játékot generál. Koncertterme 1800 férőhelyes és akusztikai munkálatait ugyanaz a cég végezte, akik a budapesti MÜPA Bartók Béla hangversenytermén dolgoztak.
Turistaként ezekben a városokban semmiképpen ne hagyjátok ki az épületek megtekintését, mert építészetileg a kor kiemelt alkotásai. S ha még az akusztikát is sikerül tesztelni egy koncert vagy egy opera keretébben, akkor elmondhatjátok magatokról, hogy divatosak vagytok. A magaskultúra divatjának követői.
Fotók forrása jelölés szerint, valamint az intézmények weboldalai.
