A XX. század első fele még korántsem a női egyenjogúságról szólt. Kevés hölgynek adatott meg a felhőtlen szabadság, legtöbbjüket gúzsba kötötték a társadalmi konvenciók. Sokan próbáltak azonban ebből kitörni és férfitársaikat követni vagy egyenesen elhagyni bizonyos tevékenységekben. 

Óriási örömmel fogadtam, amikor barátnőm beállított egy kötegnyi újsággal, mind egytől-egyig a 30-as évekből származott. Faltam az egykori magazin megsárgult oldalairól a storykat, a fotókat. Elképzeltem, ahogyan az erdélyi nagymama (barátnőm anyósa) ifjú korában vagány nőkről, utazókról, detektívekről, sportolókról olvassa a világ minden tájáról érkező történeteket. 

A 30-as évekbeli Tolnai Világlapja hasábjaira olyan nők kerültek fel, akik tetteikkel keltettek feltűnést világszerte. Ha hiszitek, ha nem, szinte egyetlen egy sem csupán férje, vagy társadalmi pozíciója miatt szerepelt a több, mint 80 éves magazinban.

Mutatok most nektek néhány nem mindennapi nőt a 30-as évekből, s nemcsak a tettek, hanem a hírek tartalma, milyensége miatt is érdekes. Mennyivel másként hangzik ma egy story a lapokban?! S mennyire más értékek voltak fontosak a két világháború között!? 

Mielőtt olvasni kezdtek, indítsátok el ezt a kis videót, amely megalapozza a 30-as évek hangulatát.

(A cikkek helyesírását nem változtattam át, azok eredeti formában kerültek ide az oldalra, ezért helyenként nem egyeznek a mai írásmóddal.) 

New York

A newyorki világkiállítás látogatói között feltűnést keltett egy mosolygósarcú, csinos, fiatal hölgy, aki jól felszerelt kerékpárját maga előtt vezetve, nézegette a látnivalókat. A kerékpáron a hatalmas viaszosvászon csomagon kívül térképtartó volt, a térképen pedig piros vonal mutatta, hogy mit látott eddig a világból, az alig 25 éves Peggy Allin, aki elhatározta kerékpáron utazza körbe a földet.

Az ifjú hölgy szívesen válaszolt az amerikai újságírók kérdéseire. Elmondotta, hogy egy londoni áruházban alkalmazottja volt, de itt nagyon unalmasnak találta életét. Miután már kisgyermek korában boldogan olvasgatta az útleírásokat, elhatározta, hogy megvalósítja az álmát, bejárja a világot. Kis örökségét pénzzé tette, csekkfüzetet váltott és vásárolt egy remek kerékpárt, amely szerinte a legideálisabb közlekedési eszköz.

Először saját hazáját, Angliát kerékpározta végig. Járt Skóciában, Írországban, majd az egyik kikötőben felkéredzkedett egy tehergőzösre. A gőzös kapitánya először a szívére akart beszélni a vakmerő, ifjú hölgynek, megmagyarázta neki, hogy másfél hónapig lesznek úton, de a bátor Peggy Allin vállalta az öreg bárkán az utazás kényelmetlenségeit. Rendes hajón tízszer annyiba került volna az út. Így érkezett meg New York-ba. Itt megcsodálta a várost, a világkiállítást, aztán elkarikázott Kanada felé.

Kanadából Új-Zélandra megy, onnan pedig Ausztráliába, Japánra, Kínára és Európára csak ezután kerül sor. Peggy Allin kiszámította, hogyha nem kerülnek útjába váratlan akadályok, akkor 1944-re már Budapest utcáin kerékpározhat. Az amerikai újságírók szerencsés utat kívántak a vállalkozó szellemű ifjú hölgynek, akit személyi bátorságán kívül csekkönyve is segít világkörüli útjában.  

A hír 1939. augusztus 9-én jelent meg, azaz még éppen a II. világháború kirobbanása előtt. Gyanítom szegény Peggy 1944-ben nem kerekezett vidáman Budapest utcáin, ha egyáltalán eljutott odáig. S érdekes, bújtatott reklám van a cikkben: a csekkönyvre való utalások bizonyára nem véletlenek. :-)

London

Most volt száznegyven esztendeje annak, hogy egy Beeton nevű nő Angliában megszületett. Az évfordulót szokatlan ünnepélyességgel ülték meg az angolok. Ki volt Beeton asszony? Olyan valaki, aki kiszámíthatatlanul sok jót tett honfitársainak azzal, hogy megírta a legnépszerűbb angol szakácskönyvet. Ez a könyv a múlt században jelent meg, de még ma is használják az angol háztartási iskolákban, ami azt jelenti, hogy Beeton asszony szelleme ott van minden angol ház konyhájában. 

Beeton asszonyt leánykori nevén Elisa Actornak hívták és a hölgy költői sikerekről ábrándozott. Egymás után jelentette meg verses könyveit, de saját pénzén és ez nagyon költséges passziónak bizonyult. 1850 körül végül a londoni Longman kiadóvállalathoz fordult, hajlandóak volnának-e a következő verseskönyvét kiadni. A kiadóvállalat nem nagyon lelkesedett a versekért és a cég akkori főnöke kijelentette, hogy a költészet nem üzlet. Írjon valami mást - mondotta - például egy szakácskönyvet. 

Elisa Actort meghökkentette ez a válasz, néhány percig gondolkodott és végül feladta minden költői tervét s elhatározta, hogy szakácskönyvet fog írni. Szépen hazament, nemsokára férjhez is ment és akkor elkezdte a nagy munkát. Saját receptjeit odaadta barátnőinek és arra kérte őket, hogy mondjanak róla véleményt. Így aztán összegyűjtötte a kitűnően bevált recepteket, ezeket átadta a könyvkiadónak és nemsokára megjelent szakácskönyve, amely néhány év alatt a legnépszerűbb könyv lett Angliában. Azóta sem írtak jobbat. 

Írták ezt 1939-ben. S azóta is valóban a legismertebb külföldi szakácskönyvek között említik Mrs. Beeton könyvét. 

Torino

Egy torinói hölgy, Aida Governatore azzal a váddal terhelve állott nemrégen a bíróság előtt, hogy férjét minden ok nélkül elhagyta. Aida Governatore nem is tagadta a dolgot, elismerte, hogy férje tulajdonképpen semmiben sem hibás és a legnagyobb egyetértésben élhetne vele. Visszatérni azonban mégsem hajlandó hozzá - s ezt a következőképpen okolta meg. Elhagyta férjét, mert az egy temetkezési vállalatnál van alkalmazásban, s neki, férjének foglalkozásával kapcsolatban állandóan a legszörnyűbb álmai vannak. Álmában minden éjjel koporsókat, hullákat lát és borzalmas csontvázak ijesztik. Legfeljebb csak azzal a feltétellel tér vissza férjéhez, Governatore-hoz, ha az foglalkozást változtat. A bírónak miden ékeszólását latba vetve sikerült a férjet rábeszélnie, hogy válasszon más mesterséget. Governatore út most egy drogériában dolgozik s azóta szent a béke a házastársak között. Aidának nincsenek többé nyomasztó álmai. 

A szerelemért már akkor is mindenre képes volt az ember. :-)

Birmingham

Birminghamnak, Anglia egyik legnagyobb városának főuccáján szokatlanul érdekes jelenet játszódott le. A forgalmas útvonal egyik házából fiatal apácanővér jött ki és beült a ház előtt álló modern, nyitott autóba, amelyet szakértő kézzel készült elindítani, de a kocsi - hiába fáradozott a fiatal apáca - nem akart megindulni. Az a látvány, hogy egy fiatal nőnek elromlik a nyílt uccán a kocsija, ma már mindennapos. A hölgyek ilyenkor egyszerűen méegkérik a legközelebbi sofőrt vagy arrahaladó úrvezetőt a hiba kijavítására és ezzel már meg is szűnt a gondjuk. Ez a fiatal apácanővér azonban nem vette igénybe sneki segítségét, hanem egyedül látott a baj megtalálásához. Nehéz munkája mintegy tíz percig tartott a felnyitott motorfedő alatt, aztán begyújtotta a kocsit és a motor erősen, rendesen zúgni, járni kezdett. A fiatal apáca valószínűleg igen lelkiismeretesen végezte el a motorszerelői tanfolyamot. 

S ne felejtsük el, hogy mindezek a 30-as évek végén keletkezett hírek. Nemrég jelent meg egy fotósorozat, az amerikai Jess Catcher-től, amelyben azt mutatja meg, hogy mi mindent nem lehetett még az 50-es években sem csinálnia a nőknek. A fotókat megnézhetitek itt Girl Power! blog jóvoltából. S azt se felejtsétek el, hogy ez a magazin Magyarországon jelent meg 1939-ben, akkor amikor a szélsőjobboldali irányzatok már uralták Európát és Magyarországot is.