Mindenki azt hiszi, hogy egy tájat, tájegységet csak a hagyományos marketing eszközeivel lehet reklámozni. Számomra ismét bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nincs így, a művészetnek is van utazást motiváló ereje.

Utaztatok már olyan helyre, amelyről olvastatok egy verset, vagy egy novellát? Választottátok már úti célnak azt a helyet, amelyet egy színdarabban láttatok? S vágytatok már olyan környék felfedezésére, amelyről festmények készültek? A filmek helyszíneiről már nem is beszélve? 

Személy szerint én imádok olyan regényeket olvasni, műalkotásokat nézegetni, amelyek a bakancslistámon szereplő helyeket mutatják be.

Éppen a fentiekből kifolyólag nagyon örülök annak, hogy az egyik barátnőm, aki már hosszú évek óta fest, két olyan nagyszerű vidékről is inspirálódik, amely az én szívemhez is közel áll: az egyik a Balaton, a másik a Bodeni-tó és környéke. 

Bodeni-tó, Wangen - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Egy képzőművész számára igazi ihletparadicsom, ha két ilyen tó mellett élhet, alkothat. Lukács Krisztinát meg is ihleti a kétfajta állóvíz, mert bár legyenek hasonlóan nagyok, hasonlóan csodás környékkel, s hasonlóan vitorlázható jelleggel, különböznek bizony. 

A Balaton - mondja Kriszta - türkiz, tejes kék, sokszor szürkés, mert kevesebb benne a növény. Nem olyan mély, s homokos az alja, ezért hamar felkeveredik, amely tovább fokozza a szürke hatást. A levegő a magyar tengernél párásabb, így a környék elé szinte mindig von egy fátylat. Az időjárás szelesebb, ezért nagyobbak a hullámok. Sok a nagy hajó, aktív a vitorlás élet, de mégsem annyira, mint a Bodeni-tavon.  A művész szerint sokat tesz hozzá a tavat körbelengő hangulathoz, hogy megtiltották a benzines motorcsónakot, csak elektromos engedélyezett, így nagyobb a csend, s az sem mellékes, hogy nem piszkolja a vizet a benzin. A parton nagyobb a strandélet, mint a német rokonnál, de csak két hónapig. 

Balaton - viharos hangulat

A Bodeni-tó palackzöld színű, mélyebb, sok a növény, ezért átlátszóbb. Kisebbek a hullámok, kevesebb a szél, s nem olyan sűrű szövésű a fátyol a partvidék előtt, ezért határozottabbak a színek. Nyugodtabbnak tűnik a part, mert kevesebb a homokos szakasz, mint a Balatonnál, így kevesebb a strand, ugyanakkor aktívabb a vitorlás élet, s a szezon szinte egész évben tart a tó körül. Érdekes, amikor tiszta időben az Alpok felbukkan és eltörpít mindent önmaga és a tó között. 

Pillantás a vitorlásról Hornra

Kriszta járja mindkét tavat és környékét, sőt még a Bodeni-tóba befurakodó Rajna és a környék kis tavai, patakjai is sokszor megihletik. Ő igazán érzi, hogy mit jelent az embernek a víz. Festményein átjönnek az érzelmek, amelyeket a víz, a hullámok, a színek váltanak ki az emberből. 

Nem véletlen, hogy legutóbbi kiállításának címe is az Érzelmek (Emotionen) volt. S hol máshol nyílt volna a tárlat, mint a Bodeni-tó partján, egy olyan kis múzeumban, amely éppen a víz közelében áll. Wangen, a Höri félszigeten fekszik, s az elmúlt két évszázadban a művészek kedvenc lakóhelye. A témáról, az ihletről, az érzelmekről, s az élelemről itt a tó gondoskodik. Mi másra is lenne még szüksége egy alkotónak? 

Miközben a kiállítás megnyitóján a sok-sok ember között álltam, az jutott eszembe, hogy most mindannyian látják majd együtt a Balatont, a Bodeni-tavat, s a Rajnát. Látják majd a különbséget és azt, hogy a maga nemében mindegyik gyönyörű. Talán el is határozzák, hogy mindhármat meg kell ismerniük. Ezért gondolom azt, hogy a műalkotásoknak bizony marketinges szerepe is van. Krisztából a víz váltotta ki az érzelmeket, amelyeket vászonra vitt, hogy az majd a befogadókból váltsa ki a látni, érezni szeretném igényét. 

Aki látta a Balatont, az menjen el a Bodeni-tóhoz (amelyhez hamarosan itt mutatom be az egyetlen magyar nyelvű útikalauzt saját tollamból), s ha van olyan, aki nem látta még a Balatont, az nézze meg mielőbb, lehetőleg egy hajó fedélzetéről, szép komótosan bejárva nyugattól keletig. 

A kiállítás megtekinthető Wangenben, a múzeumban 2017. augusztus 27-ig, részletek a múzeum weboldalán itt.