Megcsináltam! Elkészült az első könyvem, amely nemcsak címében több mint útikönyv. Nekem sokkal több egy könyvnél! Mérföldkő az életemben, éppen úgy, mint a sok tanulás utáni munkába állás, a házasságkötésünk vagy a Németországba költözésünk volt. Mérföldkő úgy is, mint másoknak a gyermekáldás, vagy a nyugdíjba vonulás.
Ma, amikor elkezdődik az olvasókkal való találkozás, beszélgetés a könyvről, az igazi megmérettetés, akkor nekem is számot kellett vetnem azzal, hogy mit kaptam én, mit kaptunk mi fotós férjemmel a könyvem főszereplőjétől. Gyorsan leírtam tíz dolgot, ami elsőre az eszembe jutott ma reggel a könyvre és a tóra gondolva.
Aktivitást kaptam, mert nem ültünk otthon a hétvégeken, hanem rendszeresen kirándultunk. Aktivitást szellemileg, mert állandóan tornáztattam az agyam. Gondolkodtam, hogyan, milyen formában írjam le az élményeimet, kutakodtam időben és térben, fogalmazgattam és átfogalmaztam.
Az aktivitással együtt érkezett az egészséges élet is. Gyalogoltunk, kerékpároztunk, láttuk hogyan sportolnak mások, követtük őket. Rátaláltunk helyi termékekre, s sokszor fogyasztottunk helyben termelt gyümölcsöket, zöldségeket, tóból kifogott halakat.
Barátságokat kötöttünk és barátságokat mélyítettünk el. A közös felfedezés összekovácsolja a benne résztvevőket. Mi ezt átéltük, akik velünk tartottak egy-egy kirándulásra azokkal a mai napig emlegetjük a közösen felfedezett szobrokat, várakat, kastélyokat és meredek emelkedőket. Közös élményeink közös múlttá álltak össze.
Megértettük és megéreztük a békés egymás mellett élés fontosságát és jelentőségét. Amikor a tóparton elmosódnak a határok, amikor a svájci, a sváb, az alemann, a bajor, s az osztrák sógor képes egy közös cél, a Bodeni-tó védelme, népszerűsítése, s élvezete érdekében összefogni, közösen gondolkodni, s tenni, akkor az a külső szemlélőre, ránk is pozitív hatással van.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Történelmet, múltat kaptunk egy idegen országban. Az épületek, a múzeumok, a cölöpházak maradványai, a hagyományok, s a rájuk épült ünnepek már nemcsak lapokra írt, távoli ismeretek voltak, hanem a mindennapi életünk részévé, kultúránk, multikulti cooltúránk fontos alkotóelemeivé váltak.
Megtudtam, hogy a kalandozó magyarok egészen Sankt Gallenig, a Bodeni-tó északi részéig eljutottak, s miattuk kellett a híres könyvtár könyveit Reichenaura menekíteni. Lehet, hogy nem éppen büszkeségre ad okot, de mindenképpen tanulságos a magyarok és Európa viszonya tekintetében.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Kiderült, hogy számomra a legjobb sajtot a tó párája, az Alpok levegője, s a kettő között elterülő dombság legelői táplálta tehenek tejéből készítik. Az Appenzeller sajt az én sajtvilágom közepe.
Megtanultunk jó vendéglátónak lenni - reméljük, hogy nemcsak mi gondoljuk így! A barátok és családtagok mindig nagy örömmel térnek vissza, s otthon a Bodeni-tóról, mint csodáról mesélnek.
Ráébredtünk, hogy nekünk már nem kell a mennyországért imádkozni, mert mi már most is a mennyországban élünk!
S végül, megtudtam, hogy képes vagyok útikönyvet írni. Hogy mekkora sikerrel azt a most következő napokban, hetekben döntitek ti el, kedves Olvasóim.
Köszönöm Bodeni-tó!
A következő napokban ezeken a helyszíneken találkozhatsz velünk:
