Császári előkelőségek, királyok és királynék, zeneszerzők és polgárok mártóznak meg a sárga aranyban a Bécsi-erdő kapujában. A kénes vizes fürdő után torkukat egy erős bécsi feketével öblítik le, délutánonként a rózsákban és a park fáiban gyönyörködnek, este koncerteket hallgatnak, éjjel pedig szerencsét próbálnak a kaszinóban. Átlagos nap a XIX. századi Baden bei Wien városában.

Alig 25 km-re az előkelő császárvárostól találunk rá az egykori császári nyári rezidenciaként is funkcionáló, majd inkább a polgárság stílusában, a biedermeierben újjáépített osztrák városra.

Tél van, hó nélküli februári nap, amikor a római vízvezetéket követve autózunk a városközpont felé. Már a rómaiak is Fürdők, Aquae névvel illetik a meleg, kénes forrásokban gazdag helyet – olvasom az autóban a wikipediát. Jól is esne megmártózni egy forró medencében, s autónk annyira komolyan is veszi, hogy egyből a termálfürdő parkolójába visz bennünket.

Nincs sok időnk, csupán két óránk, hogy képet kapjunk a városról. Tudjuk, hogy kevés lesz átélni azt, amit I. Ferenc császár és udvarának kísérete, a XIX. századi előkelőségek és művészek érezhettek itt, de megpróbáljuk a lehetetlent.

Rögtön Beethoven siet a segítségünkre. Az örök utazó, az állandó mozgásban lévő zeneszerző, s kedvenc házába invitál bennünket. Kedvenc háza? Igen, sokan voltak az elmúlt századokban a város törzsvendégei. Visszajártak, hónapokat töltöttek itt, vendégeskedtek hotelekben, városlakóknál. Sokan mondhatják el magukról, hogy ebben a házban lakott Strauss, Franz Grillparzer, a híres drámaíró vagy éppen maga Mozart. S még ennél is többen vannak, akikkel a fürdő dicsekedhet, köztük Mátyás király és felesége, Aragóniai Beatrix is kezeltette magát itt!

Vissza Beethovenhez! A nagy zeneszerző imádott kitúrázni a Bécshez közeli városba. A postakocsi sűrűn közlekedett a Bécsi-erdő dombjai között, hozta-vitte a fürdőben gyógyulni vágyókat. Majd később jött a villamos (kis vonat, inkább olyan, mint a HÉV), ami ma is jár Bécs szívétől Badenig.

Beethovent orvosa küldte ide pihenni, amely "pihenésből" születtek olyan nagy művek, mint a IX. szimfónia Örömódája, vagy a Missa Solemnis, de születtek anekdoták is. Az egyik szerint a zeneszerző egy nap túrára indult Badenből a város folyója partján, s egyszer azt vette észre, hogy besötétedett. Látott házakat maga körül, de nem tudta hol van. Wiener Neustadtban a kalap és kabát nélkül kóborló férfit koldusnak nézték és a rendőrség le is tartóztatta. Baden zenei direktorának kellett meggyőzni a hatóságokat, hogy a férfi, akit a cellában őriznek, a Ferenc császár meghívására Badenbe érkezett híres zeneszerző, Beethoven. A kellemetlenségért Bécsújhely polgármestere is elnézést kért. Beethoven aznap 30 km-t gyalogolt, de csak fizikálisan tartózkodott a földön. Tehetsége földöntúli magasságokba repítette Baden bei Wienből.

A múzeum, amelybe becsalt bennünket a zeneszerző, megalapozza a hangulatunkat a városhoz. Beethoven zenéjével a fülünkben a borongós idő ellenére is vidámnak látjuk az utcákat. Nem csalódok az osztrákok ízlésében, ami a kirakatokat és az utcán sétálókat illeti. Elegánsak, kifinomultak, giccstől és szürkeségtől mentesek.

A főtéren az udvari szobrász Szentháromság szobra talán az egyetlen, amely korántsem biedermeier. A Habsburgok nyári rezidenciája, amely egyben az utolsó osztrák császár lakóháza is, a városháza és a polgári otthonok a nagy tűzvész után újjáépült város egységes képét erősítik.

Forgolódok a szobor körül, s látom, hogy egy kávézó ajtajából invitálóan integet Beethoven. Imádta a délutáni kávézásokat, s talán a Herwig Gasse több, mint 200 éves kávézójában is megfordult.

Elnézem az itt ülő vendégeket, s feltűnik nyugalmuk. Talán a kénes vízben mártózás az, ami miatt mindenkire ráül a nyugalom? Jól esik köztük lenni, olyannyira, hogy elfog a maradás vágya.

A Kurpark felé sétálva már a hotelek után kutakodom, maradj itt, maradj itt, suttogja a város.

Élesen vág az arcunkba a szél, de kitartóan bolyongunk a nyári koncertterem, a Beethoven-kút, s a kaszinó hármasa által közrefogott – már Mária Terézia által alapított – parkban. A rózsák ugyan téli álmukat alusszák, de én elképzelem pompájukat, ahogyan a XIX. század nemes kisasszonyainak szépséges ruháit, s a nemes ifjak hódító szavait is.

A kaszinó előtt arra gondolok, hogy vajon hány úr veszítette el itt birtokát, hány ház cserélt gazdát, s hány élet ment tönkre eme, építészetileg impozáns épület falai között.

A harmincas évek kaszinóvilágába szívesen becsöppennék, már csak a beszélgetések, a ruhák és vendégek kiléte miatt is.

A februári nap nem bújik elő, de ettől még a város két óra alatt felkerül bakancslistánkra. 

Nem láttuk igazi arcát, csak ízelítőt kaptunk, s már tudjuk, ha tudatosan érkezünk, akár több napra is jövünk és részletesen végigjárjuk a várost.

Már az autóban listát írok azokról a helyekről, s azokról a dolgokról, amelyeket át kell élnünk Baden bei Wienben:

• Csobbanunk kell a híres, Adria-partot idéző, homokos stranddal bíró fürdőben és a római termálban.
• Ha már rómaiak, akkor a római vízvezetéken végig kell sétálnunk.
• Az egykori női fürdő helyén kialakított Művészeti Múzeumban elcsípni egy feltörekvő művész kiállítását.
• A Habsburgok életébe betekintést engedő Ferenc József múzeumot végigjárni.
• Nyíló rózsákat kell szaglásznunk a Kurparkban.
• A kaszinót belülről is szemügyre kell vennünk, vigyázva a pénztárcánkra.
• Vonatoznunk kell Bécs és Baden között, át a Bécsi-erdőn.
• Útba kell ejteni a híres heiligenkreuzi kolostort a közelben, amely 1133-as alapítása óta egyfolytában működik.
• S ha nem is gyalog, de kerékpárral végig kell járnunk Beethoven 30 km-es túrájának útvonalát, közel sem azt remélve, hogy az Örömódához hasonló művekre inspirál majd, sokkal inkább a környék természeti szépségének megismerése végett.

.... mert Baden bei Wien nyomot hagy mindenkiben, aki egyszer a római vízvezeték mentén beszalad a városba.Ha Beethovent nemcsak a belső hang, az isteni tehetség vezette, hanem a hely is inspirálta, akkor még inkább értehető Baden láttán az Örömóda nagyszerűsége.

Próbáljátok ki, csupán 45 perc a magyar határtól.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa készítette. A fotók szerzői jogi védelem alatt állnak, másolásuk és egyéb felhasználásuk csak a szerző engedélyével leehtséges. Ha ilyen igénye lenne, kérem, hogy írjon nekünk: eletsojablog@gmail.com