Élet sója

Az eszem tudja, hogy már a szívem sem érezné jól magát Magyarországon

Bloggerek faggatóztak, én pedig válaszoltam

2018. március 20. - Tünde Bagó

Utazós rémtörténet, hazaszeretet kontra külföldi élet, kedvenc helyek és miértjeik, blogolás itt és ott - elgondolkodtató kérdésekre válaszoltam.

Ha kérdeznek, akkor olyan dolgokon is elgondolkodik az ember, amelyeken úgy egyébként nem biztos. Éppen ezért szerettem mindig is az interjúkat. Van egy közösség, ahol mi bloggerek beszélgethetünk, s sok tapasztalat cserél gazdát, ez a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége a facebookon. Régebb óta fut egy kérdezz-felelek játék, amelyben most engem is górcső alá vettek bloggertársaim. Olyan kérdéseket tettek fel, amelyekre adott válaszaim túlmutathatnak rajtam, s talán másokat is elgondolkodtatnak majd. Köszönöm nektek ezeket a kérdéseket!

Melyik az öt kedvenc helyed? Miért éppen azok?

A Bodeni-tó, mert amíg a könyvem írtam a vidékről, rájöttem, hogy ez a táj, ez a vidék még évekig tud majd újat mutatni nekem. Hiába élek már itt hat éve, nem tudom megunni, s nincs olyan évszak, amikor nem tetszene. A mai napig találok itt újdonságot, felfedezésre váró helyeket.

alt1_kicsik.jpg

Gyula városa, mert egy apró, polgári város, ahol mindig van egy jó kiállítás, nyílik egy jó étterem, találni egy jó helyet, ahol sétálni lehet. S talán azért, mert magam is Békés megyei vagyok.

gyula02_600x398.jpg

Budapest, mert sokszínű kulturális és gasztronómiai élet van, s itt értem meg a legjobban magam. Soha nem éltem a városban, de rendszeresen látogattunk fel koncertekre még a kaposvári életünk alatt. Manapság pedig minden magyarországi látogatásunknak szerves része egy színház, egy múzeum, egy koncert, vagy egy étterem felkeresése a magyar fővárosban.

Franciaország, mert tetszik a franciák életfelfogása. Szeretem a művészeti alkotásaikat, könnyed eleganciájukat, történelmüket, gasztronómiájukat, s úgy összességében az élet élvezete felfogásukat.

Norvégia, mert megnyugtat, ha ott vagyunk, mert egészséges életre ösztönöz, mert páratlan természeti szépsége van.

vizese_piros_hazzal_hdr_small-600x396.jpg

Mi alapján választasz/választotok úti célt?

Van egy borzasztóan hosszú bakancslistánk, többnyire európai helyekből áll, de rajta vannak olyan különlegességek is, mint Grúzia, Izrael, vagy Marokkó. Általában mérlegeljük, hogy a szabadságunk időpontjához, a pénztárcánkhoz éppen melyik úti cél passzol a listánkról. Sokszor a választás azonban hangulat kérdése. Legutóbb például az időjárás döntött úgy, hogy Porto helyett inkább Barcelonába menjünk, s igazán jó döntés volt. Élveztük nagyon!

img_0266_kicsik.jpg

Mi volt a legemlékezetesebb sztori, ami utazás közben esett meg veled?

A Kanári-szigetek egyikén, Gran Canaria-n a hotelben találtunk egy szórólapot, amelyben buggy-túrákat hirdettek egy olyan canyonhoz, amelyről az útikönyvünk nem írt semmit. Teljesen belelkesedtünk és jelentkeztünk a túrára. Adott napon adott időpontban jött egy kisbusz egy borzasztóan rossz kinézetű pasival, aki semmit nem tudott angolul, csak mutogatta, hogy szálljunk be a nála is rosszabb állapotú buszba. Megtelt a busz és elindultunk, úttalan utakon, de sokáig az volt az érzésem, hogy csupán egy pont körül keringünk, le-fel járunk ugyanazokon az utcákon. Urrá lett rajtam a félelem, hogy itt valami nem stimmel. Teljesen úgy visznek bennünket, hogy még véletlenül se tudjuk beazonosítani, hol járunk. Egyszer megállt egy rozzant nagykapu előtt a busz, kinyílt a kapu és bent egy csomó lerobbant autó, lepusztult udvar volt. Harcias spanyolsággal ránkordított a sofőr, hogy szálljunk ki. Ekkor bennem már lejátszódott az emberrablás végig, legcsúfosabb kimenetellel. A harcias vezető beterelt bennünket egy másik udvarra, ahol végre láttuk a buggykat, s jött egy másik férfi, aki már beszélt angolul. Kicsit kezdtem reménykedni, de a harcias még mindig furcsán vislekedett. Beültünk a buggy-kba, mentünk egy kört az udvaron és elindultunk a városból kifelé. Félelmetes és izgalmas volt az út, de csodás látvánnyal a végén. Magunk sem hittük, hogy ez sül ki belőle. Az úton pedig a vezetőnk úgy figyelt mindenkire, mintha csak a saját gyereke lenne. Segített, ha elakadtunk, minden veszélyre felhívta a figyelmet, óvott még attól is, hogy a canyon szélére menjünk. Életem egyik legfélelmetesebb és legszebb élménye volt ez a canyon.

szurdok_hdr_small_kicsik_1.jpg

Eddigi útjaid közül melyik volt a legnagyobb hatással rád?

Az első norvég utunk. Akkor még Magyarországon éltünk, s rengeteget dolgoztunk, kevésbé volt nyugodt az életünk. Stresszből, napi 10 órás munkából indultunk el északra autóval. S ott egy másik világ várt bennünket. Nyugalom, természet, utánozhatatlan táj. Emlékszem, hogy amikor visszatértünk, hetekig nem tudtam elfogadni, hogy nekem egy ilyen hangos, stresszes, munkáról szóló világban kell élnem. Pár év múlva változtattunk is rajta.

simple_norway.jpg

Mit adott neked a blogolás?

Rengeteg emlék, gondolat, történet megőrzését, amelyek a blog nélkül a feledés homályába vesztek volna. Nagyon sok embert ismertem meg a blog által, sokkal tudatosabb lettem az utazások, az élménygyűjtések során. S legfőképpen a könyvet, A Bodeni-tó – Több mint útikönyvet, amely biztosan nem születik meg, ha nem blogolok és nem látom, hogy mennyire szeretik az olvasók az én leíró, kicsit irodalmias útleírásaim.

bemutatja.jpg

Tervezed-e már a második könyved? Ha igen, akkor mi lesz a témája (ha nem titok)?

Napi szintű kérdés mostanság, hogy szülessen-e egy, a Bodeni-tó könyvhöz hasonló könyv a Fekete-erdőről, amelynek déli végénél lakunk. Még alig ismerjük az erdőt, vonzó, hogy felfedezzük. S nagyon érdekes, misztikus történetei vannak. Ugyanakkor a fejemben van 1-2 olyan történet, amelyből az írói mentorom szerint simán lehet regényt írni. Igazából most ez izgat jobban.

Saját domain néven blogolni, vagy médiatámogatást igénybe venni a jobb?

Most én a blog.hu oldalon blogolok, korábban cafeblogos voltam, s előtte volt saját domain nevem, ami most is megvan, csak átirányítással működik. Szerettem a cafeblognál a bloggerközösséget, ami a blog.hu oldalon nincs meg. Itt viszont jó, hogy a célközönség szélesebb érdeklődésű, így nem skatulyáz engem sem be annyira. Szerintem egy kis blognak még szüksége van médiatámogatásra, a legtöbb nagy blog is így kezdte. Nekem is nagy álmom, hogy egyszer a magam ura legyek, ezért is van meg még mindig az eletsoja.hu domain.

Valaha elképzelhetőnek gondolod, hogy újra Magyarországon éltek?

Utoljára hagytam ezt a kérdést, mert nehéz a válasz. A szívem elképzeli időnként, hogy újra Magyarországon élünk, de az eszem tudja, hogy végül már a szívem sem érezné jól magát ott. Olyan mértékű az életünkben a nyugalom most, amit nehezen tudok elképzelni Magyarországon, még 10-20 év múlva sem. Nyilván az anyagi biztonság az alapja, de a körülöttünk lévő emberek nyugalma, jókedve, a szervezettség és rendezettség mind-mind hozzájárulnak. Hamarabb képzelem el azt, hogy Franciaországban vagy Norvégiában élünk, mint Magyarországon, de ki tudja. Egy dolog miatt nagyon sajnálom, az pedig a magyar nyelv, amit nagyon szeretek. Az egyetlen olyan nyelv, amelyen tökéletesen, a legfinomabb szinten ki tudom fejezni az érzelmeimet, s megértem az irodalmi alkotásokat.

 tundi_krisztain_a_ko_nyvho_z_uj_kicsi_kicsik.jpg

 A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr5613754456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.