Tudta, hogy 208 éve kezdődött a világ leghosszabb esküvője Münchenben, s kisebb-nagyobb megszakításokkal még ma is tart? – kérdezi tőlem az Augustiner am Platz söröző pincére a bajor fővárosban, Münchenben, amikor meghallja, hogy a müncheni Oktoberfestről diskurálunk az asztalnál.

Nem tudtam - válaszolok kurtán, s szemmozgása láttán rögtön szégyenlősen le is sütöm a szemem. Akkor még nem jártak az Oktoberfesten, ugye? Töredelmesen bevalljuk a legnagyobb bűnt, amit ember Münchenben bevallhat, nem, nem voltunk a világ legnagyobb sörfesztiválján. Miután a több százéves falak között még kevés vendég tartózkodik ezen a késő délutáni órán, s a megrendelt császármorzsának is idő kell, a pincért faggatni kezdem.

Hogy érti, hogy esküvő?

Ohh, hát a mi jó Lajosunk – mármint az I. és nem a II., aki azt sok kastélyt építette itt Bajorországban -, szóval az ő esküvője napja 1810. október 12-én volt itt Münchenben egy szász hercegnővel Teréziával, akinek nevét csak azért tudja mindenki errefelé, mert róla nevezték el azt a helyet, ahol azóta is tartják az Oktoberfestet (Theresienwiese – szerző).

Fotó forrása: Az Oktoberfest weboldala itt.

Az ő esküvőjük tart még ma is, ha úgy vesszük, mert az akkori ünnepélyre nemcsak az urakat, hanem a népet is meghívták, rendeztek még lóversenyt is, nagy evés-ivást, amelyről a nép azt követően minden évben megemlékezett egy újabb ünnepéllyel. Most pedig már 210 éve és még mindig ennek örömére indul a buli szeptemberben.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A pincérnek odébb kell állnia, de engem nem hagy nyugodni a történet, mert biztosan én vagyok az egyetlen, aki ezt nem tudta az Oktoberfestről, de mentségemre szolgáljon, hogy nem szeretem a sört.

Kutakodásaim során aztán rá is kell jönnöm, hogy igazából itt sem az esküvőről, sem a sörről nem volt szó. I. Lajos ekkor még csak trónörökös, apja, Miksa azonban az első bajor király, aki nem sokkal fia esküvője előtt Napóleontól kapja meg a királyi címet és csinál Bajorországból királyságot. Fia esküvője pedig éppen arra szolgált, hogy stabilizálja a fiatal Monarchiát és az új polgárokat integrálják, ne csak a nemesek, hanem a nép is érezze, hogy része a királyságnak. Az esküvő befejezéseképpen valóban rendeznek még lóversenyt is. Később, a következő években pedig megismétlik, de mivel akkoriban a terület még a városon kívülre esett, ha a mulatozók koccintani akartak a király vagy a trónörökös egészségére, akkor távolabb találtak csak italmérőt. Idővel sörfőzők, ételárusok települtek ki, s lassan igazi népünnepéllyé nőtte ki magát Lajos és Terézia házasságkötésének évfordulója. A kocsmárosok – miután megkapták a sörmérés jogát a fesztiválon 1880-tól - ideiglenes házakat építettek a helyszínre ilyenkor, megjelentek az azóta is népszerű grillcsirke árusítók, s megérkeztek a cirkuszi sátrak és zenészek is.

A hagyományt az elmúlt 210 évben csupán 24-szer kellett csak megszakítani, a XIX. század nagy háborúi, kétszer kolera, majd a két világháború, s a világválság miatt.

Pincérünk közben visszatér és megkérdezi, hogy tudjuk-e miből fogy a sör után a legtöbb a fesztiválon? Büszkén rávágom, hogy szerintem Brezel-ből (perec), de csak csóválja a fejét és azt mondja, nem rossz ötlet, az is lehet, de sokkal érdekesebb, hogy grillcsirkéből fél milliót esznek meg ilyenkor az emberek. Leteszi a császármorzsánkat és még elhadar néhány adatot a fesztiválról.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Nem állom meg, hogy ne kérdezzek rá arra a furcsa logikára, hogy miért tartják az Oktoberfestet szeptemberben? (2018-ban például szeptember 22-én kezdődik és október 7-ig tart). Ohh, annál az egyszerű oknál fogva, hogy szeptemberben több sört lehet még inni. Kérdő tekintetemre elmagyarázza, hogy októberben már nincs olyan jó idő, rövidebbek a nappalok, kevesebb sör fogy. Nevet és odébáll, hagyja, hogy magunkban nyugtázzuk, lehet, hogy mégis el kellene jönnünk egyszer az Oktoberfestre.

Azonban ahelyett, hogy a részvételünk lehetőségeinek nyomába erednénk, I. Lajos másik törekvése – miszerint Münchent a művészetek központjává akarta tenni – irányába indulunk.

Jobban vonz a gyűjteménye, amellyel megalapozta a Glyptotheket (Szobortár) és az Alte Pinakotheket (Régi képtár) a bajor fővárosban.

Erről azonban később, ha véget ért a 2018-as Oktoberfest! Ha szeretnétek egy bloggertársam képes beszámolóját olvasni arról, hogy mit látott, mit tapasztalt, mit evett és hol ivott sört az Oktoberfesten tavaly, akkor kattintsatok ide!

Hasznos információkat az idei fesztiválról pedig itt találtok: https://www.oktoberfest.de/de/