Egyszerre él egy hihetetlenül szegény és elképesztően gazdag világban Anna, a magyar lány, aki turistaként érkezett Havannába, ma pedig már hétköznapjait is a kubai fővárosban éli. Nézzük meg milyennek látja Hemingway Havannáját és Castro Kubáját! Közben pedig jótanácsokat is kapunk egy havannai látogatáshoz.

Rövid időn belül a harmadik olyan emberrel készült interjú itt a blogon, akik a stresszes, görcsös világunkból egy lazább, a problémáik ellenére vidám, életigenlő emberek országába költöztek. Gabit, a virágkötő lányt Kolumbia tartja fogva, Krisztinát az olasz csizma orra, Calabria, s most pedig itt van Anna, akinek a kubai főváros, Havanna ejtette rabul szívét.

Sokan képzelünk el Kuba neve hallatán először egy színes világot, koktéllal, szivarral, oldtimer autókkal, tengerrel és sok-sok zenével. Azután hirtelen kijózanodunk, mert eszünkbe jut az egyik pillanatról a másikra diktatúrába taszított rendszer, a nélkülözések, a korlátozások, a szegénység világa is. Melyik Kuba igazi arca? Anna segítségével, ha nem is Kuba, de fővárosa Havanna arcát, sminkjét és az alatta rejlő ráncokat is megismerhetjük kicsit. Helyezzétek magatokat kényelembe ebben a nagy piros autóban és miközben Havanna utcáit járjuk, hallgassátok Annát, idegenvezetőnket.

- Mióta élsz Kuba fővárosában Havannában? Miért pont ott?

- Nagyjából három éve élek már Havannában, ami egyszerre tűnik soknak és kevésnek. Az álmaimat követtem akkor is, amikor legelőször jöttem Kubába, mint oly sokan, én is hosszas vágyakozás és tervezés után, turistaként látogattam ide. És az álmaim vezéreltek akkor is, mikor később ideköltöztem. 
Egyszerűen elcsábított ez a különleges világ, beleszerettem egyediségébe, értékrendjébe, a sok zenébe és táncba, régimódiasságába, valódiságába.

Nehéz ezt összefoglalni, de azt hiszem, ezek voltak azok, amik elsőre leginkább megfogtak. Ugyanakkor a kíváncsiság is hajtott, tudtam, hogy idő kell hozzá, de meg akartam érteni kicsit a helyiek motorját, az ország működését.  Az átlag havi kereset 15-20 dollár, egy üveg rum 7, a hús annyi, mint otthon, mégis mindenki mosolyog és táncol, többnyire jól öltözöttek, és látszólag nyugodtan sétálgatnak az utcán.

Fél évvel később már egy kész tervvel jöttem, szerencsém is volt, találtam egy nyolc hónapra ígért megélhetési formát, ami aztán három hónap múlva be is dőlt. De addigra már itt voltam, és még jobban élveztem Havannát, mint gondoltam. Úgy éreztem, Kuba szépen lassan befogad, és bizony képes leszek itt élni!

Szóval először mondhatni, szerencsét próbálni jöttem, (na nem az anyagilag megcsinálom a szerencsémet értelemben, abszurd is lenne ilyen céllal pont Kubát választani). Korábban nem kerestem kifejezetten, hogy hol élhetnék külföldön. Inkább Kuba talált rám, természetes egyszerűségével, régimódi értékeivel, szépségeivel, furcsaságával. 

- Leélnéd ott az életed? Ha igen, akkor miért, s ha nem, akkor miért?

- Nagyképűség lenne azt mondani, hogy leélném itt az életem. Ha egy egyszerű igennel felelnék erre a kérdésre, azt csakis egy külföldi nyugalmával tehetném, aki akár csak egyszer járt már a szigeten, szerintem érti, miről beszélek. Kuba nem mindig könnyen élhető ország és azt sem tudhatjuk, mikor merre halad. A mindennapi kihívások, mint akár a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzése, vagy mondjuk a kórházi ellátás, ezek nem csak anyagi kérdést jelentenek, ismerni kell a megoldásokat a folyamatos és akár extrém élethelyzetekre. Ezekkel együtt én nagyon szeretek Havannában élni, ahogy kubai férjem is. Mi úgy érezzük, az ország szépségei és nyugalma megéri az esetleges nehézségeket. Az örök nyár, az emberek természete, ez a különös időutazás, sajátos nyugalom... ezek a szigetország egyedülálló értékei, és míg a mérleg erre dől, mi Kubában szeretnénk élni, itt vagyunk igazán boldogok.

- Milyennek látja egy magyar fiatal Kubát, Havannát? Mi az a néhány jelző, amely a városról eszedbe jut az első percben?

- Havanna számomra rengeteg ellentmondással jellemezhető, ahogy talán egész Kuba is. Egyszerre stagnáló és folyamatosan változó, hatalmas város, ugyanakkor kellemesen falusi hangulatú, nappal a legbulisabb, éjszaka meglepően csendes, nyüzsgő mégis lassú város. 

Az oldtimerek, a hatvan éve változatlan bárok, a szinte üres boltocskák, az utcai zenészek, a kocsikat tologató árusok, teraszokon teregető asszonyok, mezítláb rohangáló srácok, az egész csupa közhely és mégis annyira valóságos. 

- Ha vendégként érkeznék hozzád, mi az a 10 dolog, hely, amit biztosan megmutatnál nekem Havannában? Melyik a te kedvenc helyed?

- Nekem talán az átlagnál is nehezebb kiemelni csak tíz dolgot, amit megmutatnék, mert sokszor kísérek ismerős, vagy ismeretlen turistákat, szeretek az ország felfedezésében segíteni, részt venni. Ha mégis csak tíz dologra és csakis Havannára szorítkozhatok, a következőket választom:

1. Séta a Malecónon, a tengerparton kanyargó út a tenger szelével, a felcsapó hullámokkal, a zenészekkel, néha ugráló gyerekekkel, az elsuhanó ötvenpluszos autókkal és a város képével segít megértetni, hol is vagyunk.

     2. Az Öreg tér. Csak ülj le és figyelgess! (Plaza Vieja)

    3. Reggeli, de minimum egy kávé egy kubai asszony konyhájában. A szeretet, amivel adja, a történetek, amiket spontán mesél hozzá... (Az úgynevezett Casa particular-ok választéka hatalmas, különböző stílusú és felszereltségű kubai otthonokban adnak ki szobákat külföldiek számára, sokszor akár a hoteleket is felülmúló minőségben. Az ilyen helyeken élvezhetjük a tipikus kubai reggelit, amit a háziak általában maguk készítenek nekünk sok finomsággal, jó helyi kávéval, kis szerencsével friss falusi tejjel és friss, egzotikus gyümölcsökkel.)

    4. Valamelyik kilátó pont, a katedrális tornya, vagy egy hotel tetőterasza, szinte mindegy melyik, de Havannát felülről is meg kell nézni. 

     5. A Hotel Nacional kívül belül megér egy sétát. 

      6. Az Angyal-domb. Nem híres, sokan nem is ismerik, egy egyszerű kis tér a belváros szélén, szerintem a legszebb, leghangulatosabb. 

     7. A Morro. Imádunk kisétálni a régi várfalakra és a tenger és város szépségét csodálni, vagy csak heverészni ott, a tengeri szélben. 

     8. Egy igazán jó vacsora egy igazán jó "paladar"-ban, és bevallom, nem is feltétlen a legháziasabb fajtából, hanem igazi kubai étterem feeling. (Ha konkrét éttermet szeretnél tudni, akkor keresd Annát! – szerk.)

     9. Egy kör oldtimerezés, szerintem ezt nem is kell magyarázni, egyszerűen nem szabadna kihagyni. Ezek az igazi időgépek! 

    10. Hemingway villája valahogy egy olyan hely, hogy mindenki megtalálja benne a számára szépet és érdekeset. Érdemes megnézni azért is, mert egyszerre több kultúrát és élethelyzetet sejttet egy korábbi korszakból. (Finca Vigia)

- Mit ennénk a város megismerése közben? Neked mi a kedvenced?

- A helyi italok világszerte ismertek, mindegyik alapja a rum, és finomak, jók, méltán híresek. Mojito, Cuba libre, Daiquiri... 

A helyi ételek kérdése egy külön, igen hosszú cikk témája lehetne az embargo és a családok anyagi helyzete, valamint szokásai miatt. Ami vitathatatlan, hogy sokakat meglephet, Kubában egyáltalán nem eszünk csípőset. A másik alap, hogy szinte mindenhez jár rizs és bab, vagy babosrizs, ezt néha szeretem, néha sokallom. A húsos és halételeknek is egyaránt van kultúrája, szuperül készítik ezeket, a magyar ételeknél könnyebbek, ízvilágukban sokszor ahhoz hasonlóak. Vicces, hogy szinte mindent banánnal kísérnek. Az éttermekben ezzel nem annyira találkozni, de az otthonokban igen, legyen az húsos étel, vagy egy leves, a banán még a kenyérnél is fontosabb. 
Számomra a helyi ízek legérdekesebb része a zöldségek és gyümölcsök, a banánnak eddig négy fajtáját ismerem, csomó újdonsággal is találkoztam már, megtanultam, mit milyen szempontok alapján vásároljak, és mint a legtöbb kubai, a mangós és az avokádós hónapokat várom én is egész évben. A legtipikusabb kubai köret a congrí, másik nevén "cridtianos y morros", vagyis ízes babos rizs, amit kuktában készítenek.

Tipikus helyi étel pl. a "Ropa Vieja", amit tépett marha húsból készítenek és a legtipikusabb édesség minden kubai háznál a "Flan", amit leginkább az olasz panna cottához tudnék hasonlítani.

- Milyen vendéglátók a város lakói?

- Kubában az emberek természetüknél fogva kiváló vendéglátók. Segítenek, jóindulatúak, érdeklődőek, figyelnek a részletekre. Nyitott és bulizós népség, és valószínűleg az is hozzájárul segítőkészségükhöz, hogy ritkán sietnek. Mint mindenhol, kicsit nyilván itt is esetenként változó, sokak kritikája szerint néha túl rámenősek, vagy érdekből mennek. Ezt sem vitathatom, csak ajánlom, hogy nézzünk mögé. Ő segít egy infóval, én segítek egy euróval, vagy egy tollal, csokival, ami épp van. Nem ugyanannyit ér mindkettőnknek, amit adtunk? 

Emellett rengetegen érdek nélkül, valós jóindulattal adnak, amit tudnak, tiszta szívből, legyen az egy ebéd, egy ital, kiadó szoba, vagy üzletmentes segítség, kis hozzájárulás egy tartalmas nyaraláshoz. 

- Mi az, amitől óvaintenél Kubában engem, mint utazót? Mondjuk úgy, mi az a pár dolog, amire vigyázni kell ott?

- A legfontosabb szerintem, hogy aki Kubába látogat, nyitott legyen, ne a már ismert módokat és érzeteket keresse, ne ítélkezni jöjjön, vagy hogy többnek érezhesse magát. Adja át magát a helynek és a feelingnek, csak sodródjon, tanuljon, van mit! Amit praktikus szempontból nem ajánlok a Kubába látogatóknak, hogy maguk akarjanak autót bérelni, vagy hogy interneten próbáljanak mindent spontán megoldani, ez itt nem így működik. Érdemes előre készülni, körültekintően megválasztani a szállásokat és közlekedési módokat, a legjobb valamilyen szinten helyi segítséggel szervezni, legalább egy keret legyen meg az indulás előtt. (Ha helyi segítséget szeretne kapni valaki, akkor nyugodtan kereshet engem a lenti elérhetőségeken.)

- Megváltoztatja az embert valamiben Kuba, Havanna? Mit tapasztalsz magadon?

-Havanna számomra nagy tanító, Kuba más részei talán meginkább azok. Mikor innen hazatérsz, előbb-utóbb ugyanúgy folytatod korábbi életedet, ez természetes, de Kuba segít kicsit visszatalálni, megerősíteni a valós fontosságú dolgokat, levenni a hangsúlyt a felesleges hajszáról. Kuba a legtöbbeket felébreszti kicsit, felráz és kisimít, feltölt. A kubaiak nem tudják igazán mi a stressz, pedig az ő helyükben mi rengeteget stresszelnénk. Egyszerűen és vidáman élnek, teszik a dolgukat, őszinte mosollyal beszélgetnek, viccelek, táncolnak, zenélnek, nem teremtenek maguknak felesleges gátakat, miközben a legnagyobb természetességgel küzdenek napról napra, percről percre. A latinok leglatinabbjai ők, és nem félnek megosztani ezt a belőlük áradó forróvérű életérzést. 

Anna blogot vezet havannai életéről a Facebookon egy nyitott oldalon, ennek neve: annaencuba, keressétek és olvassátok élményeit, tanácsait!

Ha Anna fotóira is kíváncsiak vagytok akkor itt találjátok az Instagramon: annaencuba.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót Anna készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu