Neveljétek kíváncsinak és világra nyitottnak, mostanság ez a legfontosabb tanács, amit adhatok - hangzott el egy pedagógus szájából a napokban ez a mondat fiatal szülők első gyermekének érkezésekor.

Megálltam és elgondolkodtam. Gyermekkoromban a nagyimtól azt hallottam, hogy ha kíváncsi vagyok, akkor hamar megöregszem. Nem tudott meggyőzni, akárhányszor is mondta el, bár szerintem ő inkább csak türelemre akart nevelni ezzel a régi szólással. Én kíváncsi maradtam. Érdekelt és ma is érdekel a világ, nem tudok hírek, felfedezések, utazások nélkül élni. S azt hiszem, hogy éppen ezért tudtam könnyedén egy másik országban beilleszkedni. Az első perctől érdekelt, vajon itt mi a szokás, mi miért van így vagy úgy. Elfogadó lettem, nyitott más kultúrákra, más emberekre, más szokásokra is. Óriási hasznát veszem ennek a nyitottságnak a munkámban és a magánéletemben is. Nem születnének jó történetek a tollamból, ha nem ilyen vagyok, lemaradnék számos élvezetről, élményről. Olyanokról, amelyek nemcsak a szórakozásomat, hanem a szabadságomat is táplálják.

Éppen ezért, jól megjegyeztem a fenti mondatot és mindenkinek szívesen adom tovább, bár a szülőknek ennél sokkal hathatósabb segítség lehet egy könyv, amely éppen ezt célozza meg. Az elmúlt hetekben a mesekönyvek szerepéről sokan számos platformon nyilatkoztak, szakszerűen és ösztönösen is. Magam is követtem az eseményeket és kezembe vettem kétéves barátnőm, Emma könyveit. Tanulmányoztam azokat, sokféle témát érintenek, de egyik sem vállalta úgy fel a kíváncsiságra nevelést, mint Becz Dorottya nemrég megjelent könyvének édes kis főszereplője, Süti, a kutyus. A szerző megengedi Sütinek, hogy felfedezze a világot, legyen nyitott és ehhez segítséget is kap.

Megkerestem a szerzőt, aki magyar tanárként végzett, foglalkozott szerkesztéssel, újságírással és sérült gyermekekkel is, s kértem, hogy beszélgessünk kicsit a mesekönyvéről. Kíváncsi voltam, hogyan születik meg egy mesefigura, milyen pszichológiai és pedagógiai háttér áll mögötte, s hogyan elevenedik meg egy kitalált mesehős a könyv oldalain.

Úgy hiszem, Süti az adventi időszakban még nekünk felnőtteknek is taníthat valamit.  

Kérdéseimre Becz Dorottya írónő válaszolt.

A fotót Kozma Orsi készítette

Mivel foglalkozik manapság egy mesekönyv? 

Mióta a mesekönyv kiadásával foglalkozom, azóta rengeteg gyerekkönyv ment át a kezeim között, beszélgettem anyukákkal, pedagógusokkal. A konklúzió általában az volt, hogy az évente Magyarországon megjelenő több ezer cím közül igen nehéz választani. Léteznek az örök favoritok, amitől ugyan a szülő hidegrázást kap már, de a gyerek azt kéri minden este. Itt jön a dilemma, hogy a kedvencek mellé hogyan préseljünk be valami mást. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a szülő felelőssége.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak: a mesekönyvek tematikája igen széles - olykor a mindennapi életről szólnak, óvodáról, iskoláról, akadnak csodálatos állatokról szóló mesék, és persze a számtalan népmese is, amelyekről sokszor elfeledkezünk, pedig nemcsak a magyar, hanem Európa és a többi kontinens népmese kincse is gazdag.

Mi áll a mesék középpontjában Süti esetében?

Egyértelműen Süti a főszereplő. Ő egy szeretetreméltó kutyus, aki hasonlóan fedezi fel a körülötte lévő világot, mint egy kisgyerek. Rácsodálkozik az ismeretlen dolgokra, nyitott és persze nincs benne semmilyen félelemérzet. Emiatt persze sokszor keveredik kalandokba, de a varázsköpenye, az ártatlansága és az a szeretetszemüveg, amelyen keresztül a világot szemléli, mindig a segítségére van, hogy megoldja az adott helyzetet.

Mennyire kell a gyermek-pszichológiában és pedagógiában járatosnak lenni egy mesekönyv készítésénél?

Ez egy rendkívül összetett kérdés. Íróként azt mondanám, csak annyira, amennyire laikusként tisztában vagyunk egy gyermek fejlődési szakaszaival. Mielőtt elkezdünk írni, a korosztályt érdemes belőni, de azt hiszem, nagyjából ennyi.

Magyar tanárként azt gondolom, a mesének igenis van tanító funkciója a szórakoztatás mellett, a nagyanyáink korában is volt. Ha a gyerek bele tudja magát élni a főszereplő helyzetébe, akkor vele együtt okul a történetből.

Ha az illusztrátor alkotótársamat, Perger Zsófit kérdeznéd, ő egy egészen más szempontot hozna be, nevezetesen azt, hogy az a korosztály, amelyik még nem tud olvasni, a képeken keresztül (is) fogadja be a mesét, ezért erre figyelni kell a rajzok elkészítésénél, a karakterek megtervezésénél.

Vannak kulcsszavak a mesékben korosztályonként? (Arra gondolok, hogy mit kell hangsúlyozni, mit ismernek a gyerekek.)

Az szerintem nem baj, ha a mesében például vannak olyan szavak, amelyeket a gyermek még nem ismer, mert ha a szülő elmagyarázza az ismeretlen szót, akkor ezáltal fejlődik a szókincs, és egyre választékosabban tudja majd kifejezni magát. Ugyanakkor nyilván arra érdemes alapvetően építeni, amit a korosztály, akinek írunk, már ismer vagy ismerhet.

Honnan jött Süti figurájához az ötlet? Sütit létező kutyusról mintáztad?

Süti valódi kutyus, vagyis egy plüss játék, de olyannyira igazi, hogy most is itt ül mellettem, amikor a kérdéseidre válaszolok.

Egészen konkrétan ebben az évben, július 17-én kaptam Sütit a kolléganőimtől, és a párommal együtt találtuk neki ezt a nevet. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, hogy egy játék két felnőtt ember életében hogyan kerülhet ilyen központi szerepbe, de Süti azonnal családtag lett. Azt is be kell vallanom, hogy a meseírás ötlete is a páromtól származik. Egyik este hazajött a sétából és azt mondta, Dóri, miért nem írsz egy mesét Sütiről? Így kezdődött minden.

Megszületik egy ötlet, majd a mese, de hogyan lesz belőle könyv, amelyet a gyerek kézbe vehet?

Ez egy viszonylag hosszú folyamat. A mese szövege először elmegy a szerkesztőhöz, aki véleményezi, módosításokat javasol, majd a szerző átdolgozza a történetet és/vagy a szöveget. Ezután a szöveg elmegy az illusztrátorhoz, ő az, aki megálmodja és formába önti a szereplőket és a világot, amelyben a mese játszódik. Azt hiszem, ez a legizgalmasabb, ugyanakkor a legmunkásabb rész is. Íróként számomra elképesztő volt látni, ahogy hétről hétre egyre inkább életre kel az, ami megszületett a fejemben.

Mi volt az, ami az illusztráció kapcsán a legnehezebb volt? 

Zsófi csúcsot futott az elmúlt hónapokban. Az idő rövidsége okozta a legnagyobb problémát, hiszen a semmiből kellett egy vizuális világot felépítenie. Hálás vagyok neki, amiért erejét megfeszítve dolgozott azon, hogy a korosztály számára befogadható, élvezhető illusztrációt alkosson, amihez a gyerekek mellett a szülők is tudnak kapcsolódni.

Az alkotói folyamat kapcsán sokszor egyeztettünk, hogy kinek a fejében mi van egy-egy jelenetről, melyiket érdemes megjeleníteni és hogyan. Ez nem is nehézséget okozott, sokkal inkább időigényes volt, és nekünk most ebből volt a legkevesebb. De megcsináltuk és ezért büszke vagyok magunkra.

Mennyire nehéz a digitalizált világban papíralapú mesekönyvvel lekötni a gyerekeket? Mi erről a véleményed?

Azt hiszem, hogy ezt a korosztályt még lekötik a mesekönyvek. Persze nagy mértékben a mi, a felnőttek felelőssége, hogy merre tereljük az ifjúságot. A technológiának megvan a maga helye a világunkban, de meg vagyok győződve arról, hogy az olvasás szeretetét csak papíralapú könyvekkel tudjuk átadni, amiket meg lehet fogni, meg lehet szagolni és lehet lapozgatni.

És Süti éppen egy ilyen jó illatú, csodásan illusztrált könyv Becz Dorottya író és Perger Zsófia illusztrátor munkája nyomán. Aki kíváncsi Sütire, az betekinthet a birodalmába itt a weboldalán, ahol a könyv is megrendelhető, illetve a kutyus kalandjai követhetőek a facebookon is itt .