A kevés kalóriának, a fallikus kinézetnek, vagy a vegetáriánus étkezés felé fordulásnak lehet köze a németek nagy spárgaevési kedvéhez!?

A szokásosnál korábban indult a spárga szezon Németországban, már két hete látni a boltokban a németek nagy tavaszi kedvencét, a spárgát. Vigyázat, mert csalnak néha! Ilyenkor még a Spanyolországból, Görögországból, vagy az olaszoktól importált, vagy a fűtött fóliában termelt német spárgák vannak az üzletekben. A homokos talajnak hosszabban kell melegebbnek lennie ahhoz, hogy a spárga naponta 1 cm-t nőni tudjon.

Németországban 23.100 hektárnyi területen termelnek évente csaknem 130ezer tonna spárgát. Szóval nem kell attól félnünk, hogy április közepétől már nem a német spárgába botlunk bele úton-útfélen.

Na, de honnan ez a nagy kultusz?

Már a régi görögök is ....

Igen, már ők is és a rómaiak is jól ismerték a spárgát, s nemcsak az íze, hanem gyógyászati (vizelethajtási) hatása miatt is szívesen fogyasztották. Valószínűleg a rómaiaknak köszönhető, hogy a spárga átszenvedte magát az Alpokon és Közép-Európában is ismertté vált. Arról is szólnak középkori hírek, hogy a keresztes lovagok is hoztak magukkal keletről spárga magot Európába. Eleinte inkább Franciaországban és Angliában terjedt el a zöld zöldség, majd a 16. század második felében már német nyelvterületen, Stuttgartban is találni spárgát a Lustgartenben. Ekkoriban inkább volt a nemesek és uralkodók kiváltsága a spárga, mint a köznépé.

Sok korabeli dokumentumban gyógyászati hatását hangsúlyozzák, például Hieronymus Bock 1539-ben a "New Kreuterbuch" -jában a láz és a dropsia hatékony orvoslásaként említi a spárgát. A 18.-19. században úgy megerősödik a hit a spárga gyógyító erejében, hogy már a gyógyszerkönyvek is jegyzik és gyógyszertárakban kezdik árulni. A spárga gyógyhatásának ma már nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, bár a vízhajtó hatása bizonyított.

Ekkortájt kezdik Észak-Németországban kifejleszteni a fehér spárgát is, s talán ez az a pont, ami miatt a németek imádják a spárgát. Jól ismert az a tény, hogy nagyon szívesen részesítik előnyben a német termékeket a külföldi termékekkel szemben, s ez érvényes a spárgára is. A nemzeti büszkeség státuszszimbólummá tette a spárgát Németországban.

S hogyan lesz fehér? Nagyon egyszerű, a homokos talajból nem engedik ki. Egy gátszerű földkupac alatt, sötétben nő a spárga, így nem jut fényhez, s nem zöldül meg.

Amelyik kicsit kibújik és nap éri, az kékes-lila színt kap. Érdekes, hogy ez a franciák számára igazi delikát dolognak számít. A németek azonban jobban szeretik a szép fehér spárgát.

Már az ókorban is sok pletyka terjedt arról, hogy a spárga afrodiziákumként is hat. Valószínűleg fallikus kinézete miatt terjedhetett el ez a tény. Egy biztos, hogy a németeknél sokkal lazább franciáknál a 19. században divat volt, hogy a vőlegénynek az esküvő előtt nagy mennyiségű spárgát kellett fogyasztania, hogy így készüljön fel a nászéjszakára. Biológiailag azonban nem bizonyított a spárga afrodiziákum hatása, na de semmi bajunk nem származik belőle, ha esetleg kipróbáljuk.

Egy másik téves pletyka is terjedt a spárgáról, miszerint bizonyos részei mérgezőek lennének. A bonni egyetem Gyermekgyógyászati Centrumának Mérgezési Információs Központja kimutatta, hogy a spárga növény piros bogyói alacsony toxicitást mutatnak, de nem mérgezőek. Okozhatnak hányást és hasmenést.

Az biztos, hogy ha valaki sok spárgát eszik, akkor a sokat fog pisilni és érezhet egy érdekes szagot is a wc-én.

Ezek azonban nem tántoríthatnak el bennünket attól, hogy spárgát fogyasszunk. Annyira nem, hogy egy tavalyi adat szerint a németek évente fejenként 1,5 kg spárgát esznek átlagban. Az biztos, hogy sokan áprilistól június végéig hetente akár többször is az asztalra teszik a hollandi mártás és burgonya kíséretében a fehér spárgát.

A spárga egészséges mivoltáról kár is lenne vitatkozni, hiszen csupán 20 kalória van 100 gramm spárgában, 90 %-a víz, s számos vitamint tartalmaz.

A sok tény és tévhit után még mindig csak találgatjuk, hogy miért is olyan népszerű a spárga Németországban. Számos cikket olvastam a témában, de valahogy erre az egyszerű kérdésre nem kaptam választ. Talán el kellene látogatnom az Európai Spárga Múzeumba Schrobenhausenben, amely a leghíresebb bajor spárga termőterület központjában található. Itt mindent megtudhatunk a spárgáról: történelem, botanika, termesztés, művészet és érdekességek.

Régi gyógynövénykönyvek és metszetek mutatják be a növényt és annak jelentőségét. Az egyik legszebb könyv a múzeum gyűjteményében Jakob Theodor Tabernaemontanus című, rendkívüli kiterjedt munkája 1664-ből. Ezen kívül láthatjuk itt a speciális spárgatermesztő szerszámokat és eszközöket, amelyek megmutatják a spárga fáradtságos termesztését.

Az első emelet mottója: Spárgaevés. A receptek és a szakácskönyvek mellett itt egy egyedülálló spárga étkészletek gyűjteménye is látható: például egy értékes spárgatartó porcelán Meissenből 1780-ból, melynek világszerte csak két példánya van, és egy a híres szecessziós művész, Emile Gallé vagy az orosz ékszerész, Carl Peter Fabergé gyönyörű spárgafogói közül, 1890-ből.

Két dologra kell még figyelnünk a spárgával kapcsolatban!

Az egyik, hogy június 24-e után ne fogyasszunk spárgát, mert ekkor véget ér a spárgaszezon, s egy régi parasztszabály szerint: Kirschen rot, Spargel tot! – A cseresznye piros, a spárga halott!

A másik, hogy ne dőljünk be annak, ha valaki a világ legnagyobb spárgáját kínálja nekünk, az ugyanis egy niedersachseni kisvárosban Nienburgban van, 4,5 méter magas, s 900 kilogramm. Persze, hogy nem ehető, hiszen egy szobor fából!

Jó étvágyat a spárgához június 24-ig!