Élet sója

Mi rejlik a fjordok-trollok-rénszarvasok mögött Norvégiában?

2020. február 04. - Tünde Bagó

 Csend és menni - ez a két szó képes hatalmas erővel felvértezni a testet-lelket, ha hajlandóak vagyunk észrevenni a dolgok egyszerűségét és nagyszerűségét. Agyoncivilizált, agyongépiesített világunkban ez a norvég spiritusz egyik megbízható energiaforrása. – írja Zelei Anna Norvég utakon című könyvében Erling Kagge norvég írót idézve.

Az utazók többsége, magamat is ideértve, szeret úgy utazni, hogy nemcsak a felszínt szeretné látni, hanem bizony benézne kicsit az ország mindennapi életébe is. Kíváncsiak vagyunk az emberek gondolkodására, a társadalom működésére, s az egészen egyszerű hétköznapi dolgokra is, az olyan kérdésekre, mint a „mit csinál egy norvég gyerek esténként?”.

A rövid, pár hetes norvég utazásaink során leírhatatlanul elbűvölt az ország természeti szépsége, nyugalma és szervezettsége. Igyekeztünk megismerni történelmüket, szokásaikat, ételeiket, kultúrájukat, mert láttuk, hogy útjuk a vikingektől az olajon és szocializmuson át a turisták bakancslistájának első helyéig olyan eredményt hozott, amelynek bizony kevés párja akad a világon.

7_vikten_hala_szfalu_a_lofoten-szigeteken_kicsik.jpg

Vikten, halászfalu a Lofoten-szigeteken

Norvégia rajongóként mindig felcsillan a szemem, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki hasonlóan érez az ország iránt. S ha az az ember még egy Több mint útikönyvet is írt a kedvenc országomról, akkor már nem menekülhet, állnia kell az interjú sarát.

Zelei Anna évek óta járja Norvégiát, személyesen tapasztal meg mindent az országban, saját maga jár utána annak, amit a filmekben lát, s a könyvekben olvas. A Norvég utakon című könyve beszippantott engem is, mert nem csupán egy útikönyv, hanem egy nép, egy társadalom, többezer hektárnyi természeti csoda, élővilág, s látnivaló „felszíne alá” való bekukkantása.

Élményeiről, a norvégokról, Norvégiáról és persze könyvéről is beszélgettünk ebben az interjúban. Vigyázat! Titeket is beszippant majd, de ez a cél!

Hogyan kezdődött ez a szerelem Norvégiával?   

A legelső emlékem Norvégiával kapcsolatban az, hogy egy kedves újságíró barátom napokig áradozott a norvég fjordokról, és megesküdött, hogy addig nem hal meg amíg a feleségének is meg nem mutathatja. Ennek több, mint 20 éve, és közben az élet úgy hozta, hogy hosszú ideje kétlaki életet élek Budapest és Hamburg között a férjemmel.

Mivel nagy-nagy természetkedvelők vagyunk, szeretünk utazni, viszont egyáltalán nem kedveljük a nyüzsgő tömeget és a hőséget, ráadásul Hamburgból néhány óra alatt Norvégiában vagyunk még autóval is, így nem volt kérdés, hogy északra indulunk, és azóta is szinte kizárólag ott töltjük minden szabadidőnket.

1_szigetvila_g_ca_pafogakkal_kicsik.jpg

Szigetvilág cápafogakkal

Emellett valamilyen megmagyarázhatatlan okból a rénszarvas a kedvenc állatom, az erdő lételemem, és a halat minden formában szeretjük. Egy évtizede járjuk Norvégia útjait, és soha egyetlen egyszer sem merült fel bennünk, hogy most már elég, másfelé is el lehetne indulni. Egyszerűen minden egyes alkalommal lenyűgöz az ország. Lakni nem laktam ott, de azt hiszem nem is tudnék, vagy csak nyaranta, mert a hosszú, sötét tél nem való mindenkinek.

Amikor nem lehetek Norvégiában, akkor falom a skandináv irodalmat és a filmeket.

Nagyon megtalált magának az északiak életstílusa és maga a nagybetűs Természet.

A könyv egyik fejezetében így írsz a norvégokról: „A természet nekik játék, szórakozás, élet, tanulás, szabadság, gondolkodás, gondoskodás, kapcsolatok, megnyugvás, menekülés, elvonulás, megoldás, útkeresés és még hosszan lehetne sorolni.”

Egy másik részben pedig már egy botanikus és egy titkosügynök szakértelmével elemzed a tőzegrozmaring és a KGB kapcsolatát.

Érezhető, hogy sokat forogsz az országban, milliónyi saját élményed van, de rengeteg információt összegyűjtöttél tudósoktól, íróktól, felfedezőktől is.  

  A könyvnek 10 nagy fejezete van, ami mindenre kiterjed: A növény- és állatvilágtól, a legfontosabb városokon, látnivalókon túl, a politikáig, kultúráig, szállásmódokig, mindent igyekeztem bemutatni az érdeklődőknek. Így a fejezetek tényeken alapulnak saját szemléletemmel kiegészítve, valamint egy-egy témakör végén a velem-velünk történt érdekes sztorikat is megírtam. Legnehezebb dolgom azzal a fejezettel volt, amiben a norvég népet próbálom kiismerni, egyrészt mivel távolságtartó és udvarias nép, másrészt pedig nem beszélem a nyelvüket, angolul kommunikáltam velük, és magyarul olvasok róluk. Emiatt abszolút "oknyomozó turistaként", kívülállóként próbáltam lehántani róluk a burkokat. Kíváncsi voltam, arra, hogy igazak-e a sztereotípiák, pl., hogy valóban sokat isznak-e, mi újság a hűvös modorral, a depresszióval, és hogyan egyeztetik össze a bálnavadászatot ill. az olajkitermelést a környezetvédelmi szemlélettel.

Hogy ez mennyire sikerült, azt majd az olvasónak kell eldöntenie.

A könyv majdnem 500 oldalas, így is jóval túlléptem a megengedett oldalszámot, mégis úgy érzem, hogy csak a színes felszínt tudtam bemutatni.

A könyved instagram bejegyzésénél azt írtad, hogy rendhagyó útikönyvet írtál Norvégiáról. Miért rendhagyó?

Ennek több oka is van.

Nem találtam a könyvesboltok polcain olyan könyvet, ami egyedül, és teljes valójában csak Norvégiáról szólna, ami van, az soványka és pont azok a dolgok hiányoztak belőle, ami engem nagyon érdekelt, vagy általában egy kalap alá vették az államot a teljes Skandináviával. Ami részben érthető, de ha egy kicsit jobban rálátunk az országra, akkor azonnal világossá válik, hogy mekkora különbségek vannak köztük. Arra voltam kíváncsi, hogy mitől olyan ez az ország, amilyen.

Mi van a fjordok-trollok-rénszarvasok mögött?

Hogyan lettek a barbár vikingekből jómódú, de mégis szerény "olajmágnások"?

Rendhagyó a könyv, mert a magyar könyvpiacon elérhető útikönyvek hagyományos stílusát sem szerettem volna követni, nekem kissé szárazak és unalmasak, néhány oldal után az olvasó belevész a sok adatba, engem pedig nem az érdekelt elsősorban, hogy egyes városokban hol-mennyiért tudok megszállni, vagy melyik étteremben tudok olcsón jót enni.

A legismertebb látnivalókat is kívülről fújja sok utazó, ott vannak a turisták bakancslistáján, ezeket sem felsorolásszerűen szándékoztam bemutatni. Azt, hogy mit-merre-hol-mennyiért, azt manapság már az interneten pillanatok alatt ki lehet deríteni.

Másrészt pedig annyi élmény és kérdés gyűlt össze bennem az évek alatt, hogy mindenképpen kikívánkozott belőlem, ezen kívül nagyon szeretem a norvég irodalmat, a norvég filmeket, és a kedvenceimet be is mutatom röviden.

Így jött létre egy olyan naplórészletekkel tűzdelt "olvasókönyv", ami kicsit közelebb hozza Norvégiát az olvasóhoz, és reményeim szerint komplex rálátást ad az országra, atmoszférájára és nemzetére.

6_lofoten-szigetek_kicsik.jpg

Lofoten-szigetek

S ha már útikönyv, akkor a rendhagyósága mellett a turistáknak is használható?

Természetesen.

Ez volt az egyik célom, hogy megkönnyítsem a turisták dolgát. Ami Norvégiában azért nem egyszerű, mert ahogy én is megtapasztaltam, a milliónyi látnivaló országában úgyis az lesz a legnagyobb gondja mindenkinek, hogy a rövidre szabott időben minél többet láthasson. De rá kell jönnie, annak ellenére, hogy Európában van, ott másképp járnak az órák, és másképp kell felmérni a távolságokat.

Örülök, hogy ezt kimondtad, „másképp járnak az órák, és másképp kell felmérni a távolságokat”. Évek óta minden olvasómnak, barátomnak, aki Norvégiáról érdeklődik nálam, ezt mondom. S hozzáteszem, hogy ha ezt el tudja fogadni, csak akkor vágjon neki az országnak. Te kinek ajánlod Norvégia felfedezését?  

Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom, akkor gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy mindenkinek.

Egyébként pedig azoknak, akik hajlandóak kilépni a komfortzónájukból, akik képesek letenni a mobiltelefont és a tűsarkú cipőt.

Azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy a milyen az, amikor a természet egyik kezével ad, a másikkal elvesz.

Azoknak, akik kíváncsiak a világ legszebb földrajzi képződményeire.

Azoknak, akik nem esnek kétségbe, ha néha eláznak, és megbékélnek azzal a tudattal, hogy innen nem csokibarnán mennek haza.

Azoknak, akik egy kicsit le szeretnének lassítani, és észrevenni a valós értékeket.

Azoknak, akik képesek tisztelni a szabályokat és a környezetet.

4_a_vila_g_egyik_legszebb_u_tja_az_atlanti-u_t_kicsik.jpg

A világ egyik legszebb útja, az Atlanti-út

Ha valaki először látogat Norvégiába, s ott szeretne tölteni 2 hetet, akkor te mit ajánlanál neki? Melyik részét az országnak?

Kezdőknek mindenképpen a délnyugati fjordokat ajánlom, amelyek a legnagyobbak és egyben a legszebbek is: Geiranger, Sogne-fjord és a Hardanger-fjord.  Garantáltan emlékezetes marad, egyszerűen felejthetetlen látvány. És ha már ott van, akkor ugyanazon a tájegységen találja a legkülönösebb kikötővárosokat is: Bergent és Ålesundot.

2_lebego_a_lesund_kicsik.JPG

Lebegő Ålesund

A helyi utazási irodák gyakran ajánlják a Norvégia Dióhéjban (Norway in a Nutshell) nevű útjukat, ez egy igazán esszenciális gyönyörű út, a fővárostól, Oslótól Bergenig. ill vissza.

Érinti a világ egyik legszebb hegyi vasútvonalát, és az UNESCO világörökségi védettségű Nærøy-fjordot is.

S ma már télen, sötétben sem abszurd ötlet Norvégiába utazni!  

Ez így van! Télen két céllal mennek Norvégiába a turisták, egyrészt síelni, amire szinte az egész országban van lehetőség, akár júniusban is.

A másik cél pedig, hogy megcsodálják az aurora borealist, azaz az északi fényt. Erre a téli időszakban nagyon jók az esélyek, amennyiben az éjszakai égbolt tiszta. A szakosodott irodák garanciát vállalnak arra, hogy mindenki, aki befizetett a fényvadász túrára, az ne menjen csalódottan haza. Komoly információs hálózatot tartanak fenn a fényvadászok az erre esélyes helyeken, folyamatosan figyelik az időjárást és mobiltelefonon értesítik egymást, hogy a csapatoknak hol, merre érdemes keresni a fényjátékot.

Ha egyik nap nincs szerencséjük, akkor addig folytatják a keresést, amíg csak találnak.

A túravezetők aztán segítenek beállítani a fényképezőgépet a tökéletes képhez, vagy a sajátjukkal lefotózzák, és elküldik a delikvensnek.

Nappal pedig ki lehet próbálni a kutya-szánozást vagy a rénszarvas-szánozást.

Dupla kesztyű, dupla sapka és síszemüveg melegen ajánlott.

Melyek a te kedvenc helyeid az országban, miért? 

Számomra ez nagyon nehéz kérdés, mert Norvégia összes tájegységét szeretem. Bárhová leejtenének, ott biztosan van valamiféle természeti csoda.

Ez az az ország, ahol minden kanyarban meglepetés várja az utazót, egyenes utak pedig alig vannak. Még eltévedni is érdemes.

Ugyanúgy csodálom a Jotunheimen-hegység holdbéli vidékeit a gleccsereken sétálva, mint a tengerpartot, a fjordokat vagy a fjelleket.

De a Lofoten-szigeteken éreztem először azt, hogy elállt a lélegzetem és hosszú időre leesett az állam. Ez egy olyan elképesztő szigetvilág, ahol "kicsinyítve" megtalálható Norvégia legtöbb természeti látványossága: meredek szirtek, azúrkék homokos tengerpartok, fjordok, vízesések, tengeröblök és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb sziget.

8_a_lofoten-szigetek_u_tjai_kicsik.jpg

A Lofoten-szigetek útjai

Ráadásul itt vannak a hagyományos piros vagy sárga színű rorbuk, azaz cölöpökön, térdig vízben álldogáló faházak. Végtelenül bájosak és hangulatosak.

9_a_lofoten-szigetek_e_pi_tkeze_si_sti_lusa_kicsik.JPG

A Lofoten-szigetek építkezési stílusa

Melyik volt a legviccesebb/legszebb/legfélelmetesebb élményed Norvégiával kapcsolatban?

Az egyik legszebb élményem szintén a Lofoten-szigetekhez kapcsolódik, ahol az egyik szállásadónk felajánlotta, hogy elvisz lunda-lesre.

Egy lélekvesztőn indultunk a tengerre, az idő pocsék volt és rettenetesen fáztam. Már egy órája hánykolódtunk a nyílt vízen, úgy tűnt, mintha már Izlandot is megkerültük volna, de a madár-szigetnek még a körvonalai sem látszódtak, és kezdtem azt hinni, hogy valami slamasztikába kerültünk. Aztán egyszer csak kisütött a nap, megláttuk az apró szigetet, rajta és körülötte százával tülekedtek a tengeri madarak: lundák, lummák, pehelyrécék, csüllők szkuák. A szikla tetején ott trónoltak a sasok, kicsit távolabb pedig fókák sütkéreztek.

Torokszorítóan meg voltam hatódva, akkora élmény volt, hogy a visszaút már meg sem kottyant.

Az egyik legfélelmetesebb élményem az volt, amikor felmásztunk a híres Szószék-sziklára, és függőlegesen, korlát nélkül, 600 m mélyen volt alattunk a fjord vize.

Ez egy lapos nem túl nagy sziklaplató, amin remegő térdekkel nyüzsögnek a túrázók, és senki nem bírja ki, hogy ne merészkedjen ki a legszélére, hogy onnan nézhessen le a Lyse-fjord vizére. Vérfagyasztó és káprázatos egyben. Mint ahogyan a Trollok-útja is, olyan szűk és meredek, hogy soha többé nem szeretnék átmenni rajta.

5_a_trollok-u_tja_kicsik.jpg

A Trollok-útja

A legszomorúbb tapasztalatom viszont évről-évre visszatér: döbbenetes mértékben húzódnak vissza a gleccserek. Szinte alig lehet rájuk ismerni. És Európa legesősebb országában egyre többször látom, hogy öntözik a legelőket vagy a krumpliföldeket, ami korábban nem volt jellemző.

Vicces élményekben számtalanszor volt részünk, az egyik amikor egy hatalmas jávorbika elől menekültem, vagy amikor először találkoztunk önkiszolgáló szállással, és sokáig sorolhatnám, elmesélek több sztorit is a könyvben.

A legelképesztőbb számomra pedig a számi élet és hagyomány megismerése volt Lappföldön, egy olyan népcsoporté, akik teljesen az időjárás kénye-kedve szerint élnek.

Megszokhatatlan, ahogyan a norvégok egész életükben kéz a kézben járnak a természettel, és ahogyan tisztelik.

3_re_ncsorda_sza_mifo_ldo_n_kicsik.jpg

Réncsorda Számiföldön

Azt hiszem nincs más hátra, mint elolvasni a könyvedet csendben, azután pedig Norvégiába menni.

Aki szeretné megvásárolni Zelei Anna Norvég utakon könyvét, az itt megteheti. a kiadónál, vagy itt a Libri oldalán.

norveg_ko_nyv_cikkhez.jpg

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót Zelei Anna készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu   

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr6515449888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.