Élet sója

A szikla, amely segít legyőzni önmagad

2015. július 30. - Tünde Bagó

Gyermekkorom óta problémáim vannak a hegymenettel. Sík terepen bármikor, bármennyit (na jó, ésszerű határokon belül), de ha már emelkedik a terep, akkor én nyögök. Maradandó emlék lesz mindig, amikor alföldi gyerekként a Kékesre vittek a szüleim kirándulni. Hát, hogy is mondjam, kellett apukámnak egy ideig szépen, majd határozottan agitálnia, hogy felmenjek gyalog a legmagasabb magyar hegyre. Ennek hatására a következő 30 évben csak felvonóval, vagy autóval voltam hajlandó bármilyen hegy csúcsát megnézni. S akkor jött egy megmagyarázhatatlan helyről az ötlet, hogy norvégiai utazásunk során másszunk fel a Szószék sziklához.

pulpit-777542_640

A Preikestolen, azaz Szószék szikla 604 méterre magasodik a Lysefjord fölé Stavanger közelében. A kilátás páratlan, még Norvégia viszonylatában is elképesztő. Az úton pedig naponta ezrek másznak fölfelé, hogy félelmet nem ismerve végül kiüljenek a semmi fölé, lábukat a 600 méternyi mélység fölött lógatva.

A korábbi norvég utazásunk során is kacérkodtam már a gondolattal, de a kényelem, a lustaság és a harminc évnyi "én nem szeretek hegynek fölfelé menni" elv erősebbnek bizonyult. Most, 2015-ben, amikor túl vagyunk egy fogyókúrán (de még azért jelentős túlsúlyunk van) és állandóan izomfejlesztést csinálunk, azt gondoltam, hogy meg kell próbálnunk. Az út fölfelé sziklás, helyenként sík a terep, de a 3,8 km jobbára emelkedik, 334 méter tengerszint különbséget kell legyőzni.

Indulás előtt megnéztem néhány videót az útról, s kimondatlanul ugyan, de a gondolataimban mindig ott volt, hogy nem vagyok biztos önmagamban, fel tudok-e menni!

Amikor eljött a mászás napja, s felvettük a bakancsunkat, már egyre inkább elhatalmasodott rajtam a félelem. Sziklákon mászni, ráadásul fölfelé, helyenként oldalunkon a szakadék, kevés a kapaszkodó, nem vagyunk elég ügyesek, soha nem másztunk így hegyet, kövérek vagyunk és kevésbé edzettek - forogtak a negatív gondolatok bennem. S valahol mégis nagyon akartam menni. Elfogott egy mámoros érzés, a hódítás vágya. A siker lehetősége ott lebegett a szemem előtt. Legyőzni önmagunkat, a félelmeinket, kövérségünket, lustaságunkat, kényelmességünket. S kivívni saját magunk és mások elismerését! Induljunk hát, nincs veszítenivalónk, ha megpróbáljuk.

A parkolóba érve már annyi energia gyűlt fel bennem, hogy alig bírtam magammal. Az első 1000 méter alig volt megerőltető,

t__ndi_blog1_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


viszont a természet újabbnál újabb csodákat tárt fel.

t__ndi_blog2_390x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az adrenalin képződés beindult, megállíthatatlannak éreztem magamat. Szinte szökdécseltem a sziklákon, alig fulladtam ki, s megállókra sem nagyon volt szükség.

A második ezresnél volt egy kis megzuhanásom, amikor egy fennsík közepén megláttam, hogy hol másznak fölfelé az emberek.

kis_piheno_a_kovetkezo_roham_elott_a_Preikestolennel_small_jel__lt_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ott és akkor azt gondoltam, az lesz az a pont, ahol feladom. A magaslat aljához érve bevehetetlennek tűnt, de azért elindultunk.

DSC2995_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Sokszor meg kellett állni, de valami belül mindig tovább hajtott, menni kell. S mentünk, legyőztük a harmadik ezrest is.

Másztunk át sziklafalakon, kerülgettünk mocsaras fennsíkot, pisiltünk a természetben (nincsenek az úton wc-ek, semmi sem rondít bele az anyatermészetbe, kivéve a sok a turista :-) ).

DSC3028_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A látvány, a fotózás állított csak meg bennünket, az adrenalin, a közelben várakozó győzelem, a siker pedig hajtott tovább.

hdr_kozti_latkep_a_Predikaloszek_fele_small_600x388.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az utolsó néhány száz méter volt a legrosszabb. Totális emelkedés, de nem lépcsős, hanem sík sziklán, fullasztó, de a célegyenesben már senki nem adhatja fel. S akkor ott termett a mélység, a fjord, a szikla.

DSC4973_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ott álltunk mi a szélén, büszkén. Mi, a kövérek, a lusták, a kényelmesek, akik legyőzték önmagukat, s felmásztak egy másoknak gyerekjáték úton, hogy lássák a sziklát, amely talán holnap bezuhan a fjordba. A legenda szerint ugyanis, ha a közeli faluból 6 fiútestvér feleségül vesz 6 leánytestvért, akkor a szikla elválik a hegytől és bezuhan a fjordba. (A tudósok szerint ez bekövetkezhet, de csak úgy 1000 év múlva.) De mi megelőztük a legendát, s ott voltunk.

Jöttünk, másztunk és győztünk!

kilatas_a_Predikaloszekrol2_small_398x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Megértem már azokat, akik szeretik az adrenalin sportokat, megértem a csúcstámadókat, s nem értem önmagamat. Miért is nem próbáltam ezt eddig? Mi történt ott a norvég Lysefjord mellett velem? Mitől volt annyi energiám, bátorságom és erőm? Talán időnként szükségem van olyan kihívásokra, amelyeket még soha nem tapasztaltam. Szükséges próbára tenni szervezetemet, elszántságomat, erőmet, s kapacitásaimat. Be kell indítani az adrenalint, s le kell győzni a lustaságot, a kényelmet és a testi adottságot. Legyőzni önmagunkat csodálatos érzés! Próbáljátok ki!

Köszönet érte a férjemnek, aki biztatott és velem tartott és köszönet Norvégiának, hogy hagyja a természetet saját természetességében létezni!

latkep_a_Predikaloszek_fele_haladva2_small_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr812781982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi76 2015.07.31. 09:46:40

Neha igazan megeri kimozdulni a komfortzonankbol. :) Orulok, hogy ilyen szep elmennyel gazdagodtal Norvegiaban, a kepek pedig egyszeruen csodalatosak!

Bagó Tünde 2015.07.31. 10:40:29

Kedves Ildi! Nagyon köszönöm a hozzászólást, s a fotókkal kapcsolatos dicséretet átadom a Férjemnek, a Fotósnak! Üdv Élet sója - Tünde

Ildi76 2015.08.01. 21:40:33

Kedves Tünde. Nagyon jó páros vagytok. Férjed fantasztikus fotós, Te pedig jó írói képességekkel vagy megáldva. Szeretem írásaid olvasni és mellé a csodás képeket nézegetni.

rózsa ignáth 2016.02.27. 09:00:52

Kedves Tünde! Tényleg jól írsz, sőt meggyözően! Én màris úgy érzem, hogy tavasszal indulni kell. Ez nálam kóros, uezt a szívdobogást éreztem, amikor a Caminoról olvastam, és végig kellett járnom a Camino-t, annak ellenére h ezt a környezetemből talán csak a lányom értette, (velem is jött, ezzel megkaptam életem újabb nagy ajándékját, sosem tudom meg h engem féltett, vagy pusztán indulnia jellett) A felkészüléstől nem félek, de sajnos nyitott sziklafalon félek, szédülök, amit idáig nem tudtam legyőzni, félek nem is fogok. Az lenne a kérdésem, hogy nyitott sziklafalon, keskenyebb (nekem ez kb 2 m-nélmkeskenyebb) párkányon is kell mászni? Köszönöm a válaszod, üdv Ignáth Rózsa

Bagó Tünde 2016.02.28. 09:10:34

Kedves Rózsa! Köszönöm elismerő szavaidat, nagyon jól esik. Kíváncsi lennék a Camino-n szerzett tapasztalataidra. Van egy barátom, aki szintén végigjárta, ő is sokat mesél. A Prédikálószéket tudom ajánlani, mert nem veszélyes, a legvégén van egy szakasz, amikor csak olyan 3 méter van szikla és szakadék között, de valahogy nem éreztük ott sem veszélyben magunkat. Holott mi kicsit félősek vagyunk, ráadásul nagyon féltettük egymást a férjemmel. Viszont, ha valaki ott mégsem akar átmenni, az út akkor is megéri, mert már előtte felérsz a magaslatra, látod a fjordot, magát a sziklát, s ez a szakasz csak arra kell, hogy valóban ki is menj a Prédikálószékre. Szerintem próbáljátok meg mindenképpen. Nagyon nagy élmény! Jó utat! Üdv Tünde
a_szikla_amely_segit_legyozni_onmagad
süti beállítások módosítása