Stockholm a látogató valamennyi érzékszervére hatást tud gyakorolni. A sós és édes víz keveredő illata az utcákon, a sirályok és hajók kürtjeinek hangáradata, a színes házak, az aranyfényben úszó hajók, a bőrömet simogató lágy szellő. S mindezek mellett az ízlelőbimbóimra ható ételek számomra igazán a tökéletesség szintjére emelték ezt a várost.
Első kulináris kalandunk Férjemmel a szálloda éttermében esett meg. A Stallmästaregården Hotel étterme, saját honlapja szerint a gasztronómiai kínálatában is (a szobáiban is) szeretné ötvözni a svéd tradíciót a modern gondolkodással, azaz itt is az eredeti svéd ételeket gondolja újra a séf. Egy ismeretlen városban kimerítő repülő út után, másra sem vágytunk, csak, hogy a szálloda étterme kényeztessen bennünket. S megtette! Már az előétel lenyűgözött mindkettőnket. Vörös, svéd kaviár, apróra vágott snidling, s lilahagyma, svéd krémsajt, újburgonya és a legkedvesebb svéd fűszernövény, a kapor. Tökéletes ízharmónia került elénk!
A főfogások esetében bátorságunk igazi élményt hozott. Míg férjem élete egyik legjobb steakjét fogyasztotta el egy különleges jeges krémsajthab kíséretében,
jómagam disznóságokra adtam a fejem. A pork jelly egy jókora húsos (hasaalja) szalonna volt, de olyan lágyra és ugyanakkor ropogósra volt sütve, hogy pillanatok alatt ellenállhatatlanná vált a zöldséges, fűszeres burgonyakrokett társaságában.
A desszert már inkább az újszerűség, mint a tradíció jelképe volt. Aprócska, de ízében óriási csokoládé trüffel, márványlapon felszolgálva, férjemnek megspékelve két tradicionális lekvárral és a híres vajas kekszek egyikével.
Élveztük az első vacsorát Stockholmban, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy egész héten kulináris csodák várnak ránk.
Egyik esti sétánk során a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában rábukkantunk egy aprócska cukrászdára. Cukrászda lehetett már régóta, mert a falon egykori tulajdonosok, cukrászok igencsak régies ruhákban pózoltak. A sok-sok gyümölcsös torta mellett ott lapult egy tengeri kagylóra emlékeztető csokoládés sütemény, amelyen nem állt más, mint egy név: Sarah Bernhardt.
Eddig csak az olaszok voltak jelen mindenhol, de most itt egy francia, egy francia színésznő, Sarah Bernhardt csókja egyenesen Auguste Escoffier, a híres szakács fakanalából. Mit keres vajon egy svéd cukrászdában, a svéd bogyós gyümölcsös torták között? Talán itt is járt a színésznő egykor, s mivel imádta a kulináris élvezeteket, itt hagyta ennek a fantasztikus mandulás, csokoládés puszedlinek a receptjét? Ez egy elképzelhető magyarázat, de a svédek szeretik, mert szinte minden süteményes üzletben megtalálható, sőt a repülőtéren is mindenhol belebotlottunk, így tettünk szert a svéd receptre is.
No, de Stockholmban mégis illik a svéd süteményeket is kipróbálni, ezért nem hagytuk ki a híres svéd bogyós gyümölcsös tortát sem, amelyet hazaérkezve nekem is el kellett készítenem Jamie Oliver svéd receptjei nyomán. Fenségesen könnyű, s nyári. Elbűvölően néznek ki a különböző erdei gyümölcsök a habcsókkal darabosított tejszínhabon. Északi csoda!
Jó ideig nem vonzottak a piacok, s ezért most sajnálkozom is, hogy olyan helyeken hagytam ki a látogatásukat, mint Róma, vagy London. Bízom abban, hogy ami késik, az nem múlik. Stockholmból azonban nem jöhettem el anélkül, hogy ne cipeltem volna el Férjemet az Östermalms Saluhall-ba (szabad fordításban: keleti városrész vásárcsarnoka), amely immár 125 éve próbálja bemutatni a turistáknak a legjobb minőségű élelmiszereket, de megtalálják itt a Stockholmban élő külföldiek is saját hazájuk termékeit. Így láttuk meg mi is a Pick szalámit!
Vásárcsarnokban ebédelni leginkább azért izgalmas, mert a tányérunkra került étel alapanyagát éppen akkor veszik ki a szomszédos hűtőpultból, s dolgozzák fel hamarjában.
Így kerülhetett a mustáros bundában sült hering a tányéromra az istenien lágy burgonyapüré és a vörösáfonya-dzsem, a lyngonsylt nemes kíséretében.
Férjem pedig a sok-sok svéd húsgolyóból, a küttbullarból kért néhányat kisütni.
S amennyiben annyira elragadna az étel, hogy vacsorára is ezt kívánnánk, akkor gyorsan meg is vásárolhatjuk a hozzávalókat.
Ezért nem hagyhattunk ott egy kis rénszarvas kolbászt, svéd kenyeret és svéd buktát mi sem, hogy este a szálloda parkjában a vásárcsarnokot újra átélhessük.
Már majdnem kiléptünk a csarnokból, hogy utunkat egy jó kávézó felé vegyük, amikor megcsapta orrunkat a pörkölt kávé illata. Odapillantva azonban nem a kávé volt az, ami befékezte a lábunkat, hanem az a kuglóf, amelyet a kávé mellé kínáltak.
A Voltaire fantasztikum nem hazudtolta meg a nevét, a csokoládé és a banán jól ismert összhangját tovább fokozta a pörkölt mogyoró. Miután valamennyi Stockholmban elfogyasztott édesség egy csoda volt, ezért nem mondom, hogy ez volt a legjobb, de olyan kulináris élvezetet nyújtott a frissen pörkölt kávébabból főzött kávéval, hogy hosszú percekig csak ültünk a tányér mellett szó nélkül, holott nálunk a csend ritka vendég!
Mindig is tudtam, hogy egy olyan emberhez mentem feleségül, aki imádja az édességet, a süteményeket különösen, de még soha nem láttam annyira izgatottnak édesség miatt, mint Stockholm közelében egy szigeten. Elhajóztunk egyik nap Vaxholm szigetére, amelyről a későbbiekben, egy másik bejegyzésben még lesz szó. Csodás időnk volt, napsütés, 28 fok, a fjord hullámzott, s kékségénél már csak az égbolt volt kékebb. Mi hiányzik? Tettük fel a kérdést! Egy jó kávé és egy jó süti. A közelben, közvetlenül a parton hívogatott bennünket egy kerthelyiség, fehérre festett fa asztalokkal és székekkel, szinte a fjordba olvadva. A pincér kérte, hogy menjünk be süteményt választani, mert ott meg is tudjuk nézni. Beléptünk, s elénk tárult egy békebeli szoba, középen hatalmas asztallal, amely sütemények alatt roskadozott.
Tettem egy kört és választottam, bár nem volt könnyű. Vártam, vártam, s vártam, hogy a férjem is válasszon, de ő csak rótta a köröket az asztal körül, nyúlt egy sütiért, majd viszakozott, s idővel a választási kényszer miatti kétségbeesés uralkodott el az arcán. Mellé kellett állnom, s segíteni a döntésben, mert éreztem, hogy elveszik a sütemények tengerében. Végül kivonultunk választásainkkal és boldogan falatoztunk a fjord szomszédságában.
A svédek imádják a süteményeket, ez nem kétség.
S ezt még lehet fokozni? Stockholmban, ahol sokan azt gondolják, hogy bizonyára nem lehet egy jót enni, több Michelin-csillagos, nemzetközi, középkori és újító típusú konyhát képviselő étterem, s számtalan kávézó van. Szinte gondolkodás nélkül kipróbálhatjuk bármelyiket, mert a minőségre nagy hangsúlyt fektetnek. Egy aprócska büfé is tud pozitív meglepetést okozni.
Jártunkban-keltünkben kinéztük magunknak a Sally éttermét és bárját a Gamla Stanban. Elhatároztuk, hogy itt költjük el búcsúvacsoránkat. Az étteremről csak annyit sikerült megtudnunk, hogy 1675 óta létezik, s erőteljes olasz hatással bír, de a hagyományos svéd konyha a hangsúlyosabb. Elég jó megérzéseink vannak az étteremválasztásnál, s ez most sem volt másképp. A 24 órán keresztül szószban pácolt rénszarvassteak a sült burgonyagombóccal és vörösáfonya sajttortával, kucsmagombás szósszal tálalva megállta volna a helyét bármelyik párizsi étterembe (mert, ha gasztronómia, akkor számunkra a francia a fundamentum).
De ez persze olyan férfias étek, ezért én maradtam a hal mellett, s állítom, hogy ez volt az elmúlt években fogyasztott legjobb halak egyike: egészben grillezett tengeri keszeg gremolata fűszerezéssel, grillezett spárgával, marinált citrommal és édesköménnyel, valamint isteni szezonális burgonyával.
Erről csak egyetlen mondat jut eszembe: Fenségesen búcsúzott Stockholm tőlünk!
Zürichben este tízkor szállt le a repülőnk, hazafelé a taxiban egy órám volt, hogy kicsit számot vessek az úttal. Sorra vettem azokat az élményeket, amelyek nagy hatással voltak rám. S bizony az összegezésben a gasztronómia nyert. Nem biztos, hogy mindig kifejezetten svéd ételt ettünk, vagy megkóstoltunk minden népszerű, ősi svéd fogást - mert kimaradt például a híres Pyttipanna vagy a Jansson megkísértése -, de mindig nagyon jó alapanyagból, kiválóan elkészített étek került elénk. Élveztük a szállodai reggeliket a gravad lax-al, a pástétomokkal, a kemény rozsos kenyérrel, a tejszínes vajjal, és az isteni péksüteményekkel, de jóllaktunk egy zseniális salátával, vagy egy halas szendviccsel is valamelyik kávézóban.
Miután hazaértünk, nem tudtunk elszakadni Stockholmtól, s nekiültünk a reptéren vásárolt vörös kaviárnak egy darab svéd kemény kenyérrel, s arra gondoltunk, hogy másnap áthívjuk a barátainkat egy svéd vacsorára, ahol megkínáljuk őket a kaviárral és kenyérrel, majd eléjük tesszük a híres Köttbullart, s sütünk egy svéd bogyós tortát is.
Eredmény: „Gyerekek, ez a svéd konyha zseniális!” – Szerintünk is! Próbáljátok ki ti is kedves Olvasóim, az általam ismert svéd ételek receptjeit (egyenesen Jamie Olivertől, aki az én kedvencem) megtaláljátok itt:
