Éreztétek már valaha, hogy egy mesében vagytok? Minden, ami körülvesz olyan, mintha sok-sok grafikus dolgozott volna rajta ezer munkaórát. Minden olyan rendben van, kék az ég, zöld a fű, sehol egy omladozó épület (talán egy, de csak a valósághű ábrázolás érdekében), vadonatúj várak, kastélyok, elegáns emberek elegáns és mindig patyolat tiszta autóikkal járnak, beszélnek franciául, németül, angolul, s a saját nyelvükön, luxemburgiul. Nem mese, ez a valóság, ez egy aprócska ország, a világ egyetlen Nagyhercegsége, Luxemburg.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy ekkora ország is mennyi élményt adhat nekünk! Jó, lehet, hogy nem kell két hétre odautazni, de egy hosszú hétvégét nyugodtan tervezhetünk, amely akár a közelgő Valentin-napi meglepetésünk része is lehet. Még nem késő!

A főváros, Luxembourg, az egykori erőd romjain székel, amelyből már csak az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított kazamaták maradtak meg a város alatt.

A város számos viadukttal büszkélkedhet, de mindegyiket felülmúlja az Adolphe,

ahonnan a zöldben tündöklő Pétrusse festői völgyére, a távolabbi kazamatákra és egy rendkívüli banki épületre is ráláthatunk.

A zöld és a barna árnyalatai uralják a környezetet, részben, mint a természet utánozhatatlan eredményei sziklák és buja növényzet képviseletében. Másrészt az ember építészeti vágyának kifejeződése paloták és egyenletesre nyírt pázsit formájában. Aranyba öntött hölgy és fellegekbe szárnyaló zászlók hirdetik a kis ország történelmének büszke mozzanatait a már-már kínosan precízen tiszta völgy környékén.

Barna falával, s sötét tornyaival nem messze a hídtól áll a luxemburgi Notre Dame, amelynek kriptája őrzi a nagyhercegi család elhunyt tagjainak örök álmát.

A kazamaták völgyéhez vezető kis utcák magával ragadják a kisvárosok szerelmeseit, csöndesek, békések, tiszták, s egy nyugodt, kiegyensúlyozott életet sejtetnek a házaik falai mögött.

A völgyből felkapaszkodva (némi liftes segítséggel) tárul fel a távolban a luxembourgi élet – a banki világ után – második legnagyobb mozgatórugója, az Európai Unió intézményeinek üvegpalotái képében. Ez eredményezi a városban az egy négyzetméterre jutó öltönyös és kosztümös emberek igencsak magas számát, no persze csak a bankárok után. Esténként velük telnek meg a sétáló utcák éttermei és bárjai, míg a drága üzletek vásárló közönségét már sokkal inkább generációk óta banki szférában dolgozó családok teszik ki.

Nem messze az Alzette folyó kanyarulatától szerény stílusával, szinte beolvadva a környezetbe találjuk a nagyhercegi család palotáját, amely zászlóval hirdeti, ha lakói otthon tartózkodnak.

A főváros az a hely, ahol könnyen magával ragadhatja a nyugalom a látogatót, s úgy érezheti, hogy itt a környező népektől csak a pozitív hatások érvényesülnek. A franciák otthon hagyják az időnként szemétfolyamokat eredményező hanyagságukat, a németek sem hozzák át vonalas kimértségüket, de szerencsére a belga tolerancia nem marad Luxemburg határán kívül.

S ha valaki azt gondolná, hogy a hétvége, amelyet Luxemburgban tölt, az csak egyetlen napból állhat, mert úgysincs ott más látnivaló, nos az nagyot téved. Luxemburgban Luxembourgon kívül is van élet. (Édes az ország és fővárosa nevének egyetlen betűs eltérése, nem?)

A mindössze Somogy megyényi ország északi részét az Ardennek hegység dombjai és erdőségei teszik vonzóvá, míg a déli „jó föld”, a Guttland területét a Mosel és a Sauer folyók alakította lankás völgyek varázsolják romantikussá.

A történelmi idők az ország legszebb pontjain dobtak le egy-egy várat vagy kastélyt, így a mit sem sejtő turista pillanatok alatt a középkorban találhatja magát. Vianden várkastélya ma is a hercegi család tulajdonában van, hiszen fontos állomása családjuk gyökereinek. 1350-ben Vianden urának lányát vette feleségül Nassaui Ottó, megalapítva ezzel a holland és luxemburgi királyi családokat.

Nem tudnám csak egy vagy két jelzővel illetni az utat, amely Viandenből Bourscheidba, a másik középkori várba,

majd az Esch-Sur-Sure várromjához vezetett az erdőn, a dombokon és folyókon keresztül. Ezért rátok bízom a szép minél több szinonimájának megtalálását, amelyet nem éreztek majd túlzásnak, ha ti is részesei lesztek az útnak és Luxemburgnak.

Korábban itt a blogon egy szerelmi történet keretében mutattam be Luxembourg városát, amelyet itt olvashattok. A hozzá tartozó videó is kedvet csinál egy utazáshoz, amit itt is megtekinthettek.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=GnxeQ2fmjG0[/embed]

Végül nézzük az utazás hátterét biztosító területek paramétereit Luxemburgban:

Utazás: Ajánlatos autóval érkezni Németországon keresztül, mert ebben az esetben az egész ország bejárható egy hétvége alatt. Repülővel legalább egyszer át kell szállnunk, de optimálisan 4-5 óra alatt érkezhetünk a fővárosba, akár már 50ezer forintos repülőjegy ártól.

Időjárás – időpont az utazásra: A tél enyhe, de sokszor lehet csapadék, eső formájában. A május és szeptember közötti időszak kellemesen meleg és napsütéses, bár ekkor is előfordulhat jelentősebb csapadék az óceáni éghajlat hatásaként.

Szállás: A fővárosban drágábban szállhatunk meg, de sok lehetőséggel találkozunk éppen az EU hivatalai következtében. A szállodákban nyugodtan a két és három csillagosok között is keresgélhetünk, nem lesz problémánk a szolgáltatás minőségével. Az autóval érkezők vidéken is számos szálláslehetőséget találnak. Két főre 70-120 euró között mozognak az árak.

Étkezés: Éttermekben nincs hiány Luxemburgban, sajnos az árak – legfőképpen a fővárosban, s leginkább a francia típusúakban – magasak, de a nemzetközi konyhát képviselő éttermek (spanyol, olasz, portugál) között találhatunk a pénztárcánknak megfelelőt bőven. Ne hagyjuk ki az ardenneki sonkát, vagy a helyi specialitást a „judd mat gaardebounen”-t, azaz füstölt sertéshúst zöldbabbal sem.

Üzemanyag: Az üzemanyag árak a magyar árak szintjén vannak.

Utazzatok a mesébe, hajtogassátok a luxemburgi mesekönyv oldalait élőben is!