Érdemes egy olyan, látványosságokban gazdag városba, mint Prága csupán 24 órára érkezni? Valószínűleg sokkal jobb eltölteni egy egész hetet a cseh fővárosban, de ha már arra jártok és van 24 órátok, akkor hozzám hasonlóan használjátok ki minden percét.
Több, mint egy évtizeddel ezelőtt jártunk a férjemmel utoljára Prágában. Zöldfülű, tapasztalatlan turisták voltunk, még fényképezőnk is csak egy ősrégi, filmes gép volt. Az élmények a feledés homályába búrkolóztak, de azt tudtuk, hogy nagyon jól éreztük ott magunkat és majd egyszer visszatérünk. Hirtelen ötlettől vezérelve beiktattunk egy megállót Budapest és a németországi Halle között, ahová egy Händel-fesztiválra igyekeztünk. Egy éjszaka csupán, s az előtte-utána lévő fél napok. Mire lehet elég? Sokkal többre, mint gondolnád! Készítettem jegyzeteket, s most órákra bontva megmutatom nektek, hogy mi fér bele 24 órába Prágában!
Elöljáróban csak annyit, hogy tekintettel az eltölthető idő rövidségére, egy belvárosi szállodában laktunk azon az egy éjszakán. Éppen a Károly-híd lábánál feküdt, egy udvarház jellegű hotel, amelyben szobánk zárt udvarra, kertre nézett és belső enteriőrje illeszkedett Prága óvárosának hangulatához. Autónkat leparkolhattuk náluk és innen kezdve csak gyalog közlekedtünk, illetve egyszer igénybe vettük a tömegközlekedést is. Útra fel! Gyertek velem 24 órára Prágába.
A reggel 6 órai indulás Budapest mellől, s a nyugodt forgalom eredményeképpen már dél körül Prágához érkeztünk. A szállodához egészen a Károly-hídig kellett macskaköves utcákon keringenünk, időnként feltételezve, hogy lassan a Moldvában kötünk ki.
2016. június 1-2.
13 óra - Érkezés Prágába
Szobára várakozás miatt ebéd a szálloda mellett, Prága egyik hangulatos aprócska terén, amely mögött már ott kukucskált a Károly-híd.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
14 óra - Szoba elfoglalása és indulás a felfedező túrára.
15 óra - Séta a Na Kampé parkon keresztül a Petrin-hegy lábához, ahonnan siklóval percek alatt a 327 méter magas Petrinre érkeztünk. (A siklóra jegyet a bejáraton belül kell váltani, ezért, ha sor áll, akkor is menjünk be először a jegyért és csak azután álljunk sorba!) A magasságélményt csak fokozza a csúcsra épített kilátó, amely éppen olyan, mint a párizsi Eiffel-torony. Engem a 299 lépcső, férjemet pedig Párizs, s így az Eiffel-torony iránti tisztelete tartotta vissza a megmászásától. Inkább vettük nyakunkba a sétányt, amely a vár felé vezetett bennünket, s ahonnan egyedi kilátás nyílt a városra.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
16.30 óra - Érkezés a várhoz, de a kapujában elcsábulunk egy kávéra, s asztalunknál Prága hever a lábaink alatt. Pihenünk és élvezzük a júniusi napsugarakat.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
17 óra - A prágai vár felfedezése. A Szent-Vitus székesegyház előtt lábunk a földbe gyökerezik. Mintha a kölni dóm állna velünk szembe, de a várba beszorított mivolta miatt, még inkább elérhetetlen óriásnak érezni.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Belső terei szó szerint is elérhetetlenek ekkor számunkra, ugyanis 17 óráig mehettünk volna be. Mi pedig akkor még élveztük a kávét és Prága látványát. Továbbindulunk az Arany utcácskába, majd a királyi kert város felőli részébe.
18.30 óra - Búcsú a vártól s gyalogosan a belváros felé ballagunk. A Malostranské téren egy sörház, a Malostranská Beseda elcsábítja korgó gyomrunkat, amely knédlit követel magának.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
19.30 - Irány a Károly-híd, amelynek Kisoldali tornyához érkezünk, s rögtön a magasba törünk. Szerencsénkre a nyári hónapokban már este 10-ig is nyitva van a torony. Páratlan a panoráma a hídra, az óvárosra és a várra, ahonnan jövünk.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
20.30 - Átsétálunk, vagy inkább átverekedjük magunkat a Károly-hídon, Prága fő nevezetességén a milliónyi turista között, s az óváros irányába visz a lábunk. Turista öngyilkosság lenne most az óváros felfedezése, hiszen óriási a tömeg, no meg a híres prágai szexmúzeum kívánatosabb látnivalónak is ígérkezik. El is időzünk jócskán a többszintes, nem éppen hétköznapi múzeumban. Amelyről itt olvashattatok.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
22.00 - Kellemes nyári este van, ki ne vágyna kiülni egy teraszra. Minket a Häagen-Dazs fagyizó terasza ragad magával, ugyanis még nem kóstoltuk az új jégkrém-fondüt, amit belga csokival, fagyival és gyümölcsökkel kínálnak. Nemcsak kívánatos, finom is! :-)
Fotó: dr. Szalai Krisztián
23.00 - Irány a szálloda, mert holnap korán kell kelni, ha turisták nélkül szeretnék felfedezni az óvárost.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
8.00 - Már a reggeliző asztalnál talál bennünket a reggeli harang. Kipakolunk a szobából, mert úgy érezzük, hogy nem érnénk vissza délig, hiszen Prágában nem nehéz eltölteni egy délelőttöt.
9.00 - Már a Károly-hídon sétálunk, ahol jelentősen kevesebb az ember, ahogyan az óratoronynál is. Lelkesen fel is megyünk a tornyába, ahonnan a Týn-templom látványától nehéz elszakadni. Mint egy tündérkastély, amely a földből bukkant elő helyet csinálva magának a házak között, hogy majd azokkal szoros összhangban élje mindennapjait.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
10.00 - Hallgatjuk az órák játékát és nézzük, ahogy ismét tele lesz a tér.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
10.30 - Bohémia kristályüzletei mellett mi sem tudunk elmenni, pár percet el kell töltenünk az étkészletek, a poharak és dísztárgyak között.
11.00 - Irány a Vencel tér, amelyről már előre tudjuk, hogy nem a mi világunk, de először is onnan villamossal feljuthatunk a várba, másrészt addig is csodálhatjuk az óváros épületeit.
11.30 - Rövid metrózás után megtaláljuk a régi villamos megállóját, amely elzötyög velünk a várba, hogy végre belülről is megnézhessük a csodás Szent Vitus székesegyházat. A villamos jobb, mint egy városnéző busz. Kanyarog olyan helyeken, olyan utcákon, ahová magunktól nem jutnánk el, s megmutatja Prága polgári arcát.
12.00 - Már bent is vagyunk a kölni dóm testvérében és élvezzük a gótika légiességét. Sajnos beljebb nem jutunk, mert a vár jegypénztáránál nincs egyértelmű kiírás, hogy mire vonatkozik a belépő, kérdezősködésünkre pedig azt a választ kapjuk, hogy jegy nélkül is látogatható a templom. Sajnos csak egy része, ahogyan a várban több helyen is belefuthat a turista egy-egy jegykérő kapuba.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
13.00 - Átsétálunk a királyi kert előző napon nem látott részén, ahonnan búcsút vehetünk a fenséges katedrálisnak és elérhetjük a villamosmegállót.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
13.30 - Leszállunk a Legií-hídnál a villamosról, s betérünk a Slavia kávézóba, amely Prága egyik leghíresebb kávézója. Az art deco enteriőr mellett csodás kilátással is megajándékoz bennünket, hogy a kávéról és a szendvicseikről már ne is beszéljünk.
14.30 - Elhozzuk a csomagjainkat a szállodából és lassan búcsút veszünk Prágától.
Tartalmas 24 óra volt, minden percét élveztük, sokat láttunk, de persze nem eleget. Ha van kedvetek, akkor csináljátok utánunk, nem bánjátok meg, még akkor sem, ha csak 24 órátok van Prágára.
