Nem szeretek postaládát nyitni, mert félek a tartalmától! Valaki pénzt akar! S még akkor is rosszul esik, ha tudom, hogy elfogyasztottam, megvettem, igénybe vettem, megrendeltem azt, amiért most a csekk érkezik. Azaz jogos az igény, hogy nagyon jogászi legyek. :-) Éppen emiatt a frusztráció miatt kaptam fel a fejem, amikor minap egy lapban a Postcrossing-ról olvastam. Pár sorban meggyőzött arról, hogy a postaládám lehet a legizgalmasabb hely, ha én is elkezdek postcrossingolni. 

Fotó: dr. Bagó Tünde

Mi az a Postcrossing? 

Meglepetésemre még a wikipedia is ismeri, s a következőket írja:

"A Postcrossing egy ingyenes nemzetközi képeslapküldő rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a világ különböző részein élő tagok képeslapokat kapjanak egymástól. Természetesen nem elektronikus, hanem igazi, papíralapú képeslapokról van szó."

Ezek után már nekem sem kellett több, irány a Postcrossing weboldal! Ahol csak ámulok és bámulok. Csaknem 200 ország, 600ezer tag és 36 millió elküldött képeslap, s mindez már több, mint 10 éve működik.

Egy portugál diák, Paulo Magalhães, aki imádja a képeslapokat, találta ki a rendszert, s ma már egy egész csapattal dolgoznak rajta. 

Hogyan működik? 

Regisztrálni kell a weboldalon, majd kapunk egy címet és egy képeslap azonosítót. Keresni kell egy képeslapot, s elküldeni a megadott címre, de nem szabad elfelejteni az azonosítót ráírni, hiszen, aki megkapja, az majd ezt az azonosítót vezeti fel a weboldalra és így mi is jogosulttá válunk arra, hogy valakinek a rendszer kidobja a címünket és meglepetésszerűen érkezzen egy képeslap a világ bármely tájáról. S ez így megy szépen, mígnem az ember/tag azt veszi észre, hogy már alig várja a postaláda kinyitását, már nem érdeklik a csekkek és a levelek, csak az, hogy most kitől jön és honnan egy újabb izgalmas képeslap. 

S hogy mi az értelme ennek? 

Emlékszem még gyermekkoromból, hogy milyen fantasztikus volt szalvétát és képeslapot gyűjteni. Levelezni az iskolában kapott címek mögött álló szovjet kispajtásokkal :-), akik szívesen küldtek nekem onnan is szalvétákat, s lapokat. Soha nem találkoztunk, de mégis mindig vártam levelüket. Bogozgattam az orosz nyelvű írást és örültem a küldeménynek. Kézzel írtunk egymásnak, használtunk egy másik nyelvet és megosztottunk olyan élményeket, amelyeket a másik nem tudott átélni, de általunk mégis a részévé vált. S a Postcrossing most ebbe az egész világot bevonja! Személyes üzenet, egy másik nyelv használata, s egy élmény, egy vers, egy idézet, vagy egy gondolat leírása kézzel, egy olyan lapra, amely bejárja a világot. 

Nem kizárt az sem, ha valaki a lapja alapján szimpatikussá válik, hogy további levelezésbe bonyolódjunk, s így szert tegyünk egy barátra akár a világ másik táján. 

Kicsit böngészve még arra is ráakadtam, hogy iskolák, osztályok is szívesen használják a Postcrossing rendszert, nyelvtanulás, s közösségépítés jelleggel. 

S ha csupán csak a gyűjtőszenvedélyünknek szeretnénk hódolni, amely éppen a képeslapokra állt rá, akkor igazán ritka példányokkal örvendeztethetnek meg bennünket a tagok. 

Személy szerint én olyan lapokat várok a postaládámba, amelyek a világ legkülönbözőbb helyeit mutatják be nekem. Olyan fotókat a lapokon, amelyek arra inspirálhatnak, hogy utazzak el oda. S a Postcrossing oldalon, a személyes profilunknál természetesen azt is megadhatjuk, hogy milyen lapokat várunk, mi érdekel bennünket, s kiválaszthatjuk azt is, honnan várunk elsősorban címeket. 

A Postcrossing néhány országban nagyon nagy népszerűségnek örvend, találkozókat is szerveznek már, versenyek futnak (ilyen egyébként a weboldalon is van), sőt több posta már saját Postcrossing bélyeget is kiadott. 

Izgalmas játék, amelyben most én is részt veszek, tartsatok velem és élvezzük kinyitni a mogorva postaládát, amely a képeslapok által a legizgalmasabb hellyé változik. 

Ha van már személyes tapasztalatok a Postcrossing rendszerrel, esetleg érdekes történetre vagy élményre is szert tettek a képeslapok által, akkor írjátok meg az eletsojablog@gmail.com oldalra.