Igen, az én testalkatomra azt kell mondani, hogy kövér, elhízott. Lehet szépíteni, s azt mondani, hogy molett, reneszánsz alkatú vagyok, de a lényeg nem változik, jelentős túlsúlyom van. Én élek vele együtt 35 éve és mégis a külvilág, a társadalom, holmi elavult mérési módszerek, biztosítók, alapvetően sovány emberek mondogatják, hogy hagyjam el. Fogyjak le, nem is akármennyire! 

De én soha nem voltam annyira rosszban vele, hogy most csak úgy kidobjam. Okozott apró bosszúságokat, mert a legújabb divatú ruhák nem jöttek fel, vagy nem ért be egy karkötő a csuklómon, vagy nehéz volt csizmát venni a vastag lábamra, vagy kicsit szűk volt az ülés a repülőn. Isten igazából azonban nem kellett semmiről lemondanom csak azért, mert kövér vagyok. Elvégezhettem az egyetemet, kaptam munkát, volt pasim, na jó nem 100, de volt, s köztük a legjobb is az enyém lett. Volt szép esküvőm, s van egy fantasztikus párom. Mindig voltak barátok körülöttem, sőt négy évtizedes barátságom is van. Kövéren lett jogosítványom, nemcsak autóra, hanem a legnagyobb motorokra is. Teniszeztem, s ma is teniszezek! Kerékpároztam, s ma is kerékpározom rendszeresen. Tudok úszni, s évek óta jógázom. Hastáncra járok, s nem a felépések miatt, hanem mert imádok mozogni. Most fogok megtanulni síelni, s rendszeresen építem az izmaimat. Kövéren sem fekszem hétvégente otthon a kanapén, kirándulunk, bicajozunk, gyalogolunk. A szabadidőm 95 %-át aktívan töltöm. Ti tudjátok a legjobban, hogy az utazásaink sem a tengerparton fekvésről szólnak. 

Egy szó, mint száz, soha nem volt akkora bajom vele, mint, ahogyan a társadalom egy része azt gondolja. Boldog vagyok kövéren!

Na, azért tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű képlet: kövér vagyok, de én jól érzem így magam, úgyhogy nem kell lefogynom.

Ennél azért bonyolultabb a helyzet: kövér vagyok, sportolnom kell, nem ehetek mindig annyit, amennyit szeretnék, sőt figyelni is kell, hogy mit eszek, s törekednem kell a súlyom optimalizálására. Nincs hormonális problémám, ilyen volt a nagymamám, ilyen az apukám, de ettől még nem foghatom rá az örökletes génekre.

S a hangsúly az optimalizáláson van! Orvosok (nem a férjem elfogult, vagy udvarias barátai) mondják, hogy én ne is álmodjak az optimális testsúlyról, mert nekem nem az, amit legtöbben a BMI kiszámolásával kapnak. Olyan erős a csontozatom, hogy soha nem érhetem el azt a súlyt, ami a nagykönyvben meg van írva. Sajnos azonban ez csak néhány orvos véleménye, a világ manapság másról szól. Az egyik oldalról a legalattomosabb módon hízlalnak mindenkit, a másik oldalon pedig nyilvánvaló diszkriminációval kirekesztik azt, aki kövér. Meg sem nézik, hogyan kövér, hogyan él, mit csinál, mit eszik, csupán levonják a magasságából a súlyát és kimondják rá, hogy kövér.

Fotó: Vaduz, Lichtenstein - Reclining Woman by Fernando Botero Forrás: www.tourismus.li

S hogy, miért dőlt ez most ki belőlem? 

Néhány napja egy biztosítási ügynök segítségét kellett kérnünk, hogy eligazodhassunk a német egészségügyi biztosítások világában, s így 40 év felett minél jobb, s több lehetőségünk nyíljon a megelező vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre. Barátságosan hallgattuk, hogy ha privát biztosítottak lennénk (nem lehet mindenki Németországban, elvileg mi lehetünk), s kicsivel többet fizetnénk, mint most, akkor mennyivel jobb ellátást kaphatnánk a rendelőkben és a kórházakban. A sok ömlengés végén jött a fekete leves, amikor kiderült, hogy én a 165 cm-es magasságommal, nem vagyok 65 kg, de még 85 sem, hanem több. Az ember, az ügynök úgy nézett rám, mint aki a megelőző másfél órában nem is látott volna (mondjuk nem nagyon nézett rám), s közölte, hogy akkor én nem lehetek privát biztosított, mert 65 kg-nak kellene lennem, vagy esetleg 20 kg feleslegem lehetne.

A férjem, aki orvosi indokokkal is próbálta lehűteni a levegőt, ami az én magamban fortyogásomtól egyre melegebb lett, megkísérelte elmagyarázni, hogy ez orvosilag is lehetetlen, hiszen olyan a tesfelépítésem, a csontozatom, hogy soha nem lehetek 65 kg, ráadásul rendszeresen sportolok, nem kevés izomzatom is van. Az ügynök hajthatatlan volt! Nem merte ugyan kimondani, hogy kövér vagyok, de próbálta körülírni a lehető legtöbbféleképpen. Az már csak a hab a tortán, hogy a férjem is hasonlóan áll súlyilag, de őrá már nem mondhatta, hogy nem fogadják el, mert akkor nem jöhetne létre egy "zsíros" üzlet.

Tudom, hogy a papírforma szerint nincs okom felháborodásra, no meg egy biztosító a kockázatot nézi, s nem azt, hogy én boldog vagyok kövéren is, de ez eléggé rosszul esett. Nagyon sok olyan embert ismerek, aki egy dekagramm felesleggel sem rendelkezik, de még soha életében nem sportolt, egész hétvégén képes a kanapén feküdni, bármit megeszik, válogatás nélkül, nem gondol a prevencióra és mégis a társadalom őt dicsőíti, engem pedig perifériára helyez, megvet. 

De nem számít, hogy ki és mit gondol, mert én akkor is boldog vagyok kövéren, s akkor is sportolok, optimalizálni próbálom a súlyom, amennyire csak lehet csökkentem!  S mindebben talán a kövérekre (piknikus alkatúakra) oly jellemző gömbölyded lelkem is a segítségemre van!