Távol a civilizáció, nincsenek negatív hatások, s ilyen közel talán sehol sem kerülhet az ember a Mennyországához, nyilatkozta a Közép-Grúziában álldogáló oszlopszerű szikla, a Katskhi remetéje.
Az időjárási elemek által formált mészkő sziklára valóban nehéz feljutni, nemcsak a civilizációnak, hanem még egy jó kondícióban lévő embernek is. A hölgyeknek pedig egyenesen tilos.
Elképesztő, hogy már a 7. században szerzetesek egy csoportja templomot alapított itt a grúz Chiatura város közelében, ezen az igazán fantasztikus panorámával rendelkező teraszon. Az oszmán betörés után, a 15. századtól lakatlanná vált, de 1944-ben egy csoport hegymászó felfedezte az egykori szerzetesek épületeinek maradványait a szikla tetején.
1993-ban pedig újra lakottá vált, amikor a grúz Maxime Qavtaradze úgy gondolta, hogy változtatnia kell addigi életén. Ivott, drogot árult, börtönbe került, s végül úgy döntött, hogy ortodox szerzetesnek áll. Elvonul a civilizáció elől, ahol mindig negatív hatások érik, kísérti a rossz. Kinézte magának a sziklát, s felépített ott egy kis lakóhelyet, majd 2005 és 2009 között önkéntesek segítségével egy templomot és egy hüttét az egykori templom maradványain.
Igazi remetetorony van a 10-15 méter széles sziklán. Az élelmiszert és a vizet a közeli faluból kötél és csiga segítségével küldik fel neki, mert ő maga csak hetente kétszer hagyja el lakóhelyét, amikor közös imára megy a szikla mellett lakó szerzetesekhez. Itt ugyanis, amióta Maxime Qavtaradze a sziklán él, hittársai egy kis vallási közösséget alapítottak, amely ma már zarándokhely.
Az út a létrán le és fel kb. 20 percig tart neki. Senki nem jöhet fel az engedélye nélkül, a nőknek pedig egyenesen tilos. Az ortodox szerzetesek nem láthatnak nőt, mert azok látványa elterelné a spirituális feladatukról a figyelmüket. Egyetlen egy nőnek azonban sikerült a szerzetest meggyőznie. Amos Chapple ausztrál fotósnak megengedte, hogy fotókat készítsen róla és életéről.
Vannak pillanatok, amikor irigylem az ilyen elvonulós embereket! Csak te és a gondolataid. Nincsenek zavaró ingerek, nincsenek bejövő üzenetek, hírek, se jók, se rosszak. Az emberi agy sokáig bírja az ingerek támadásait, de higgyétek el, hogy néha kell az ingerszegény környezet is. A mai világban különösen kell. Persze biztosan hiányozna a zuhany, az angol wc és a puha ágy, de kíváncsi lennék, hogy mit kapnék szellemileg egy ilyen helyen. Régóta tervezünk a férjemmel néhány napos remeteséget. Internet, telefon, tv, hírek nélkül, egy kis házban, lehetőleg a civilizáció szélén. Kíváncsiak vagyunk a letisztult gondolatainkra!
Nektek tetszene az ötlet? Vagy csináltatok már hasonlót? Számoljatok be róla!
