Lombkoronákon sétálni, közelebb kerülni a Föld középpontjához, lebegni egy folyó fölött, elmerülni a Hagymatikumban, megkóstolni a Rózsás rétest, s örök hűséget esküdni a paprikának - ez Csongrád megye ajánlata utazóknak. 

Sokan szeretjük Szegedet, de ismerjük-e Csongrád megyét? Őszintén szólva én azt hittem, hogy ismerem. Jártam már Ópusztaszeren, s Szentesen, sétáltam már Hódmezővásárhelyen, ismerem a makói hagymát, a szegedi paprikát. Éltem Szegeden, s jó barátságba kerültem a Tiszával, a Pick szalámival, s a Szegedi Szabadtéri Játékokkal. Imádtam a szegedi épületek homlokzatait, s szívesen mentem be a dómba. A megye más látnivalói közül azonban nem tudtam volna sokat felsorolni. 

Kutakodni kezdtem, mert biztos voltam benne, hogy abban a megyében, ahol ott folyik a Tisza, a Maros és a Körös, ahol hamisítatlan alföldi táj, síkság és pusztaság van, ott különleges természeti kincseknek is kell lennie. Ahol én felnőttem ott is végtelen volt a puszta, s határtalanságát csak az értheti meg, aki legalább egy kis ideig ott él, szemléli, együtt ébred, együtt fekszik vele, s meghallgatja a "tikkadt szöcskenyájakat".

Csongrád megye hangulatát, természeti kicseit és látnivalói egy részét hoztam most el nektek, csemegézzetek belőle, s mielőtt betérnétek Szegedre egy forró, nyáresti szabadtéri színi előadásra, csavarjatok egyet autótok kormánykerekén, mert Csongrád, nemcsak Szeged. 

Betérni Makóra, a hagyma városába csak akkor érdemes, ha szeretjük a hagymát, s Makovecz Imre építészt, ha elég bátrak vagyunk a famászáshoz, s van nálunk fürdőruha. Ezek nélkül kerüljük el a várost. :-)

A makói Lombkorona sétányon végigmenve eljátszhatunk a gondolattal, milyen is lehet madárnak, vagy óriásnak lenni. A természet egy egészen más arcát tárja elénk a magasban, a lombkoronák szellős, napfényes ágai közt, mint alulról, az avartakaró és a vastag törzsek felől szemlélve. Egészen más élőlényekkel találkozhatunk, s végig egy lebegő érzés lesz majd rajtunk urrá, amikor a függőhídon sétálunk, vagy megpihenünk a kilátó tornyokban. Mindez a Maros folyó hullámtéri erdőjében. 

A fák és az ártér után vegyünk valahol egy kilogramm (vagy több) hagymát, jól nézzük meg, szedjük le a héját, bontsuk rétegeire, majd keressük meg a makói Hagymaházat, amelyet Makovecz Imre tervezett, s város kulturális életének központja. Meglepődünk majd, leginkább a színházteremben.

Ha még mindig bírjuk a hagyma illatát, akkor fogjuk a többit és térjünk be a múzeum Hagymás házába, mert itt bizony feltárul a makói hagyma titka.

Még hagymát, még Makovecz művet!  Akkor elő a fürdőruhákkal és irány a Hagymatikum, ahol garantálom, hogy a víz lesz a legkevesebb, ami elvarázsol majd benneteket. Vigyázat a marosi gyógyiszapnak hagymaszaga lehet! Na jó, csak vicceltem! :-)

Kalandoznátok még Makón? Semmi akadálya! Azaz, hogy csak egy 29 feladatos akadálypályán kell végigmenni, s máris elenged a város benneteket. A legnagyobb attrakció a makói Kalandparkban az lesz, amikor a Maros fölött csúsztok át! Javaslom ne csak egyszer tegyétek meg!

Hagymánk már van az igazi szögedi halászléhez, szerezzük be a paprikát! Irány Röszke és a paprikamúzeum, ahol kiderül, hogy nemcsak főzésre jó a paprika, s az is, hogyan termesszünk fűszerpaprikát. A múzeumot egy élő környezetben, paprikaüzemben hozták létre, s társították a paprikával kapcsolatos információk, tárgyak gyűjtésével a paprika röszkei múltjának, termesztésének bemutatását. Filmek, dokumentumok, tárgyak, s végül az idegenvezető győz meg bennünket arról, ha jó pörköltet tudunk főzni, akkor legalább másik 10 ételt is. Már ezért megéri betérni a Paprika Molnár múzeumába (előzetes bejelentkezés szükséges!). 

Mi kell még a jó a halászléhez? Igen, a hal! Hogyan lenne ez probléma egy olyan megyében, ahol ott folyik a Tisza és a Maros. A Holt Maros a horgászok kedvenc helye Újszegeden. A városi fekvése, vagy inkább folyása ellenére a természet nem zavartatja magát. Gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Csaknem tízféle hal tanyázik a sekély vízben. Apropó sekélység! Ha végigbarangoltunk a Holt Maros mellett, akkor már csak egy ugrásra vagyunk az ország legmélyebb pontjától, bármelyik teória is legyen igaz ebben a kérdésben: Tiszasziget vagy Gyálarét és Röszke települések közötti Lúdvár. Az előbbinél az emlékmű mellett egy ki szabadidő parkot is találunk. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a halászlé után ennem kell valami édeset. Hol máshol tennénk ezt, mint Mórahalmon a Rózsa családnál. Rétesházukban családi hagyományaik alapján nyújtják a rétest, bekerültek a megyei értéktárba és megalapozták a megye egyik legnagyobb fesztiválját is. Ez a kis videó meggyőz majd benneteket, hogy Csongrád megyéből rétesevés nélkül nem érdemes hazatérni.

https://www.youtube.com/watch?v=eq3ZlC5-tC0

A sok rétes után jól esik majd a séta Magyarországon. Nyugalom, nem gondoltam, hogy valós mértékben elsétálunk Szegedről Nyíregyházáig, majd Győrig és Pécsen át vissza Mórahalomra. Csupán egy kéthektáros parkban kell végigjárnunk az országot, pontosabban annak nevezetes épületei 1:25 méretarányban elkészített makettjeit. A Mini Hungary Park jó kis ország, város, épület játék lehet!

Munkácsi vár makettje

S ha még mindig bűntudatunk van, akkor sétáljunk addig, amíg bivalyokba nem botlunk. Mórahalmon van ugyanis az ország egyik legnagyobb bivalyrezervátuma. Keressétek a Nagyszéksós-tavat, ott lesznek a bivalyok!

Aki ismeri a nótát: „Nem fúj a szél / Nem forog a dorozsmai szélmalom…”, annak eszébe jutott-e már, hogy el is énekelheti azt a kiskundorozsmai szélmalom tövében? Még nem? Akkor itt az ideje, hogy ellátogass a településre, ahol egykor 23 szélmalom őrölte a gabonát. Ma az egyik legrégebbit nézheti meg a látogató a többszöri újjáépítésnek köszönhetően. 

Ugye ti is úgy gondoljátok, hogy megérte elrántani a kormányt Szeged előtt? Na, azért csak óvatosan! Jó kirándulást Csongrád megyébe!