Kastélyok az Alpsee mellől
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hol volt, hol nem volt, a bajor Alpokon túl (már attól függően, hogy honnan nézzük) élt egy király a családjával. A szülők két kis csemetéje Lajos és Ottó olyan helyen tölthette nyarait, ahol bújócskázhattak az erdőben, úszhattak a tavakban, s kastélyépítésekről álmodozhattak. 

A mese helyszíne Schwangau település, ahová minden figyelmeztetés ellenére a turistaszezon közepén érkeztünk. S csupán egyetlen dolgot bántunk, hogy 35 fok volt. Néha már azt kell gondolnom, hogy mi szándékosan kerüljük a nagy látványosságokat. Elmentünk és haza is jöttünk úgy Schwangauból, hogy nem mentünk be II. Lajos - a kastélya látványos mivolta miatt Tündérkirálynak is titulált bajor király - híres-neves Neuschwanstein kastélyába. Bementünk viszont a Hohenschwangau kastélyba, s megnéztük, hogy hol kapta az ihletet a kis Lajos későbbi - sokak szerint őrült - terveihez. 

A bejutásra és egyéb hasznos információkra a cikk végén visszatérek!

Füssen mellett elautózva, alig pár perc után feltűnt a "játszótér" legnemesebb darabja, fehér falaival, mesébe illő tornyaival.

Látva igencsak elgondolkodik az ember bloggerlánya, hogy mi volt előbb a mese vagy a kastély. Ha a mese - s persze, hogy a mese -, akkor biztosan II. Lajos anyukája sokat mesélt neki és a kis Ottónak holmi tündérkastélyokról, miközben Lajos a schwangaui nyári rezidencia ablakából kitekintve már el is képzelte a mese helyszínét a szemben lévő domboldalra, ahol alig fél évszázaddal később a mese valóra vált. Íróként keresem az ihletet adó helyeket, s ezért azt mondtam a férjemnek, hogy én most csak az apuka, Miksa kastélyát szeretném megnézni, lennie kell ott valaminek, ami Lajost egy ilyen kastélyra inspirálta. Ő - férjem - erre csak mosolyogva annyi megjegyzést tett, reméljük nem őrületének forrását találjuk majd a Hohenschwangauban. 

Hohenschwangau - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Meredek domboldalon cammongtunk fel a hőségben a sárga falaival a zöld tájat napként bevilágító kastélyhoz. Kertjéből sokáig kémleltem Neuschwanstein felé, majd az Alpsee irányába. A helyválasztáshoz csak gratulálni lehet Miksának (egy séta során fedezte fel a kastély elődjének romjait), a neogótikus kastélykülsőért pedig az olasz építésznek, ifj. Domenico Quaglio-nak és a munkáját befejező kollégáinak. 

Féltem, hogy majd a belső tereket csak végigrohanjuk a vezetett túra keretében, de pozitív csalódás ért. Miután a német nyelvű vezetést választottuk, személyes vezetőnk volt és nemcsak egy audioguide beszélt a fülünkbe (nem, semmi diszkriminációs gondolat). Nyugodtan, lelkesedéssel, érdekes és változatos előadásmódban avatott be bennünket II. Lajos gyermekkorának helyszíneibe. Elképedtünk édesanyja orientális stílusban berendezett hálóján, édesapja öltözőjén, s II. Lajos csillagos égbolttal ellátott hálószobáján. Felfedeztem az apró zeg-zugokat, amelyek tökéletesek voltak a kis Lajos ábrándozásai és meséi számára. Sajnos bent nem fotózhattunk, csupán fejünkben maradhattak meg képek, de talán éppen azért is jó, mert így mi is csak ott és akkor találkozhattunk a csodás falfestményekkel, a világ különböző pontjairól származó értéktárgyakkal, a királyi család mindennapi életét, szórakozásást és pihenését szolgáló berendezési tárgyakkal. Csupán pár percig lehetett mienk a csoda, amely éppen ezáltal lett még értékesebb. 

A schwangaui kastély nem nagy, kicsi, de elegáns, kicsi, de ízléses. Neuschwanstein mellett a játszótér babaháza, körbevéve mászókának is alkalmas dombokkal, vizes játékokra alkalmas tavakkal, s persze egy függőhíddal (Marienbrücke), amelynek a funkciója csupán annyi volt, hogy Lajosnak megfelelő helyet biztosítson művének kémlelésére már az építkezés alatt.

Marienbrücke - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Manapság pedig szerintem a facebookon megosztott 100 legnépszerűbb szelfi között találjuk a hídról készült turistafotókat. Nekem is van, bibibííí!

A szerző és a Neuschwanstein-kastély, Fotó: dr. Szalai Krisztián

Nem maradhattunk ki a sorból a hidat illetően, de a gyalogos feljutásra nem vállalkoztunk. Ahogyan a lovaskocsizásra sem, mert sajnáltam a hőségben felfelé kaptató lovakat, maradt hát a busz. Azt meg kell adni, hogy a németek tudnak szervezni, s ennek a képességnek szép iskolapéldája a schwangaui két kastély látogatásának és a milliónyi turistának az összehangolása. Megjegyzem szerencsénk volt, mert az összes japán turista lovaskocsival akart felmenni, s rezzenéstelen arccal vártak a kígyózó sorban a 35 fokos hőségben. 

Neuschwanstein-kastély Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bár igencsak impozáns látványt nyújtott a hídról a híres kastély, de engem mégis jobban izgatott, hogy a Hohenschwangaut lássam fentről, ezért a hídtól lábra fogtunk és gyalogosan bolyongtunk, amíg elénk nem tárult Lajos és családja "játszótere", középen a sárga babaházzal, két oldalt a tavakkal, körben az erdőkkel, s a távolban az Alpokkal. Elballagtunk a tündérkastély mellett, s megígértük neki, hogy legközelebb őt is megnézzük, de most inkább élvezzük még a tájat, a tavakat és a bajor gasztronómiát.

Hohenschwangau-kastély és a környék, Fotó: dr. Szalai Krisztián

Miért, van olyan? - persze, hogy van, csak jó helyen kell keresni. Schwangau az a település, amelyet a sok turista elront. Nagyítóval kell keresni a helyeket, amelyek a kifinomultabb utazók (bocs, de szerintem mi ilyenek vagyunk) ízlésének is megfelel. Lajos játszóterének lesimult részén tejgazdaságok működnek, s a figyelmes látogató, ha nemcsak egyenes irányba tekintget, akkor belefuthat sajtkávézóba is. Ahol persze nem sajtból van a kávé, de mindenféle tejes dolgot, tortát, sajtot és sajttortát is fogyaszthatunk a kávénk mellé. Vigyázni kell az éttermekkel is, mert könnyen a tömegétkeztetés áldozati lehetünk a környéken. Ha nem vagyunk restek, akkor inkább irány Füssen, vagy a közeli osztrák település Reutte.

Sokan játszottak Lajos játszóterén, Schwangauban augusztusban, talán nem ez volt a legjobb időpont az utazásra, de a kastélyok és az őket körbeölelő atmoszféra mindenért kárpótolt bennünket. 

Jöjjön néhány hasznos infó a két kastélyhoz és a környékhez: 

Jegyvétel a kastélyokba: sajnos a személyes átvételt és így a sorban állást semmiképpen nem úszhatjuk meg. Viszont aki előző nap online foglal (1,80 EUR plusszért), annak kicsivel könnyebb a dolga, mert a Hohenschwangau kastély lábánál található Ticketcentert csupán egy órával korábban kell felkeresnie, s némi sorban állás után "soron kívül" megkapja a jegyét. Mi azt a lehetőséget választottuk, hogy már 7.15-kor reggel odamentünk és így a 8 órai nyitást kivárva, csupán a huszadikként a sorban, helyben vettük meg a jegyeket arra a napra, de egy későbbi időpontra. Bővebb infó itt. Figyelni kell arra, hogy a kastélyokhoz időbe telik feljutni, gyalogosan kondíciótól függően 20-30 perc, de elképzelhető, hogy a buszra is várni kell pár percet. Kalkuláljuk ezeket is be!

A közelben érdemes megnézni Füssent, Reutte városát és a közelében található highline179 függőhidat (amely 8 és 22 óra között van nyitva, további infók itt), igen látványos duzzasztógátat találunk Füssen városából Ausztria felé a 17-es úton indulva (Lechfall - infó itt), kerékpárosoknak rengeteg lehetőség van kerékpárbérlésre, a fürdőzőknek a Schwangau környéki tavak kínálnak tucatnyi lehetőséget. 

[gallery columns="1" size="full" ids="8240,8239,8222,8247,8246,8245"]

Schwangauban térjünk be a Schönegger "sajtkávézóba" és sajtboltba, bővebben itt találni információt.

Ha kicsit magasabbról szemlélnénk a tájat, akkor a Tegelbergbahn (felvonó) szívesen felhúz minket a Tegel-hegyre.

Aki teheti, az Schwangauból, azaz Füssenből a német Alpok-úton (Alpenstrasse) autózzon végig Lindauig, a Bodeni-tóig, a sok kanyar ellenére megéri. Bővebb infó itt található!

Fotó: dr. Szalai Krisztián