Bregenz a Pfänder-hegyről
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bécs, Salzburg, Graz, Klagenfurt, Innsbruck - osztrák városok, amelyeket jól ismerünk, emlegetünk, csodálunk és bejárunk. Bregenz mellettük eltörpül, mert távol esik a magyar határtól (egészen a csirkecomb végében ékeskedik), s mert jóval kisebb. Fekvése azonban egyedivé és különlegessé teszi. A Bodeni-tó kapuja, az Alpok öleli, csak egy ugrás innen Svájc, Lichtenstein, Németország és  kevés olyan turista van, aki nem talál itt magának kedvére való látnivalót, programot.

A túrázás szerelmesei több tucatnyi túraútvonalon hódolhatnak szenvedélyüknek, a kultúra fanjai múzeumokban és fesztiválokon élhetik ki magukat, s aki történelmi emlékek között kutatna, sétálna és enne valami helyi, osztrák specialitást annak is tökéletes úti cél a Vorarlberg főváros, Bregenz. Mutatok pár érdekességet a városról, hogy kedvet kapjatok a Budapestről vonattal is könnyedén elérhető városhoz és környékéhez.

Amennyiben a cikk végén úgy gondoljátok, hogy ti is szívesen bejárnátok a várost, akkor gyertek velem szeptember 9-én Bregenzbe, ahol élő könyvbemutató keretében végigjárjuk a város nevezetességeit és történeteket, élményeket mesélünk (a séta részleteit megtalálod itt). A séta alapját pedig nemrég megjelent könyvem, a Bodeni-tó - Több mint útikönyv képezi, amelyben nemcsak Bregenzet, hanem a Bodeni-tó többi hangulatos, élménygazdag városát is bemutatom. (A könyvről itt olvashatsz!)

Bregenz egyik főterén a Kornmarkton elég csak megállni, s körbenézni, rögtön érzékelhető a város sokszínűsége, nyitottsága, s kultúra iránti elhivatottsága. A művészeti múzeum modern épülete, a XIX. századi magtár új, színházi funkciójával, St. Nepomuk védőszent rokokó kápolnája, a császári-királyi postahivatal épülete, a kávézók és a látképünkbe itt ott bekúszó tó ezen az egyetlen téren megmutatják Bregenz egyéniségét. A művészeti múzeumba vagy a vorarlberg múzeumba akkor is térjünk be, ha sem a művészetek, sem a város története nem érdekel bennünket, mert mindkét építmény mind építészetileg, mind a tóra nyíló kilátással megéri a pár eurós belépőt.

St. Nepomuk védőszent rokokó kápolnája - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Ha a Kornmarktplatz-ról továbbsétálunk a Rathausstrasse-n, akkor pár pillanat alatt belebotlunk egy kis téren (Leutbühel) a piacba, amely kis szerencsével az évi két olasz piacok egyike. Bregenz híres a piacairól, s amikor a Bella Italia hangulatát elhozó árusok vannak jelen, akkor a minimum az, hogy degeszre kell ennünk magunkat olajbogyóval, sonkával, kenyérrel, sajtal és ezernyi jóval. Ha éppen nem fogjuk ki az olasz piacot akkor se búslakodjunk, mert szombaton mindig találunk itt árusokat. A piacokról itt lehet tájékozódni.

Innen már csakis az Óváros (Altstadt) felé érdemes továbbsétálnunk a Maurachgasse-n,

Bregenz Óvárosa - Fotó: dr. Szalai Krisztián

pontosabban felkaptatnunk a város jelképéhez a Martinsturmhoz. Amikor belépünk a városi kapun, abban a pillanatban megérezzük, hogy magunk mögött hagytuk a zajos világot. Itt csönd és nyugalom ül az utcákon. A toronyba nemcsak azért jó betérni, hogy kicsit megismerjük a város történelmét, hanem azért is, hogy a nyitott ablakos erkélyről megcsodáljuk a panorámát a városra, a tóra és az Alpokra. Vigyázat, csak május 1. és október 31. között találjuk nyitva!

Martinsturm - Fotó: dr. Szalai Krisztián

A régi városháza fagerendás épülete mellett könnyű elmenni, mert az itt sétáló turistát teljesen magával ragadja az az érzés, mintha kilépett volna a valós világból, megállt volna az idő, olyan mintha a falakon kívül nem lenne semmi, mintha lebegnénk egy, az időn kívüli világban. Érdemes kipróbálni, különös ennek a kis óvárosnak a hangulata. 

Egy sétányon a Talbach városrész felé tanácsos kilépni a csöndből, s áttérni egy másik csöndes világba, a templomok és kolostorok világába.  A St. Gallus templom különlegessége, hogy az egyszerű, jobbára gótikus külső mögött egy díszes barokk belső lapul. Ambivalens az érzés, amit a XVIII. századi átépítés elért. Az élet egyszerűségét sugárzó külső és a mennyei gazdagság csodájának szép kifejezése.

St. Gallus templom - Fotó: dr. Szalai Krisztián

A Talbach sétányon több kolostori épületet is láthatunk, s ha a város felé vesszük rajta az irányt, akkor eljuthatunk Európa, vagy talán az egész világ legkeskenyebb házához a Kirchstrasse 27. és 31. között szorongó épülethez. Az igazi rekorder után csak engedni kell a lábunk csábításának, s irány a tó. 

A keskeny ház - Fotó: dr. Szalai Krisztián

A parti sétányon találjuk a Bodeni-tó legidősebb fürdőjét, a Milit, a kikötőt, a hatalmas Seebühne-t (tószínpadot), mellette pedig a Fesztiválszínházat. Egyetlen kilométeren van itt minden, amely egy tisztességes tóhoz kell! :-)

Fesztiválszínház - Fotó: dr. Szalai Krisztián

A tópartról lesz ám nehéz eldönteni, hogy merre tovább. Lindau kis szigete integet a távolban, valamivel közelebbről lebegteti kabinjait a Pfänderbahn (Bregenz híres felvonója), amely 1064 méter magasra, a természet ölelésben álló kilátóhoz vihet bennünket. (Innen szép időben az egész tó belátható, az Alpokkal a háttérben.)

Kilátás a Pfänderről - Fotó: dr. Szalai Krisztián

S egészen közelről, méltóságteljesen biccent a Gebhardsberg harsányan zöld erdeivel és az egykori Hohenbregenz-várban lévő éttermével. A városi séták szerelmeseinek Lindaut ajánlom, de a túrázni vágyók inkább a két hegyet válasszák.

Gebhardsberg és vára - Fotó: dr. Szalai Krisztián

A Gebhardsberg felé tartóknak kis kitérővel elérhető a Schlossbergstrasse-n a Villa Raczynski, amely egy szerelmi ajándék volt egykor. 

Villa Raczynski - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Aki legalább egy napot eltölt Bregenzben, az érezni fogja, hogy ez a város tényleg sokszínű, csöndes, nem hivalkodó, de egyszerű "ruhája" alatt értékes dolgok rejlenek. 

Sok mesélnivalóm van a városról, gyere velem szeptember 9-én (esőnap: szeptember 16.), nézzük meg együtt, olvassuk el a könyvem ide vonatkozó részeit pl. a Villa Raczynski mellett. Ha most nem tudsz velem tartani, akkor térj be egy Libri vagy Líra áruházba és vásárold meg a könyvet, hogy magad is felfedezhesd ezt a gyönyörű vidéket.