A német Tübingen felvállalta, hogy tízezreket kábít el öt napon keresztül. Meghívott a világ különböző pontjairól kiváló kakaószakértőket és csokoládékészítőket, letáboroztatta őket a Neckar partján pihenő középkori fagerendás házak elé, s hagyta, hogy megbabonázzanak mindenkit, aki arra jár. Az eredmény: napokon keresztül boldogságmámorban bolyongó tömeg, ahol egyetlen rossz szó nem hangzott el és egyetlen kellemetlen pillantás sem hagyta el az arcokat.

Tübingen szeret kirívó lenni. Kirívó a szó pozitív értelmében.

Már több, mint 500 éve tűnnek ki egyetemének diákjai a sorból. Kulturális életének különlegességeitől is rendszeresen hangos a sajtó. Pár éve feltűnően támogatja a fair trade kereskedelmet, s 12 év óta pedig öt napra évente átadja magát egy élvezetnek, a csokoládé élvezetének.

Nyugalom és boldogság, ezt éreztük a tömegben, amely a város szűk utcáin hullámzott a tübingeni csokoládéfesztiválon. Ritkán szerepel együtt e két szó: nyugalom és tömeg. Itt, a német Neckar-parti városban azonban a csapolókból folyó forró csokoládé,

a hegyekben álló pralinék, a táblákban fekvő édességek

gondoskodtak arról, hogy ne foglalkozzunk a sorban állással és a lábunkra lépő járókelőkkel. Élveztük, ahogyan a csokoládé újra és újra bódulatba ejt bennünket. Nem csupán azzal varázsoltak el, hogy ismert ízeket kevertek ismeretlen ízvilággá a kakaóval, hanem olyan kompozíciókat tártak elénk, amelyek új dimenziókat is megnyithatnak előttünk. 

Csokoládés spagetti az osztrák Zotter sátrából, forró csokifagylalt az olaszoktól, az esőerdő védelmét szolgáló táblás csokoládé Afrikából, csokis sör, csak, hogy a német sörimádók se maradjanak szárazon, a fekete-erdő torta ízvilága egyetlen pralinéba sűrítve, a négercsók újragondolva, a híres sváb Maultaschen (raviolira hasonlító töltött tészta) marcipánból és nugátból elkészítve, a még híresebb frank hólabda csokiba mártva, a lübecki marcipán tömbökben, a teljesség igénye nélkül. Mert, hogy nem is lennék képes teljes egészében felsorolni azt a sok-sok különlegességet, amit Tübingenben felsorakoztattak. 

Kattints a képre és megnyílik a galéria további fotókkal!

A chocolART rendezvényt azonban tévedés lenne csupán egy csokoládévásárként aposztrofálni. Aki veszi a bátorságot és 5 napot eltölt ebben az időszakban Tübingenben, annak a csokoládés horizontja igencsak szélesre tárul: választ kaphat a "milyen a vegán csoki?" kérdésre egy kóstolón, megtudhatja, hogy készítheti el a legjobb karácsonyi pralinét, megismerheti a fekete-erdő torta származási titkait, bejárhatja a híres tübingeni kávézók világát (amelyek közül nem egy már évszázados hagyományokkal rendelkezik), megízlelheti az Agnus marhát csokis szószban, részt vehet egy csokis masszázson, megpróbálhat kakaóval festeni, de rábízhatja magát profikra is és akkor hazavihet egy kakaós selfiet. S mindezzel együtt élvezheti a Neckar-parti város báját és romantikáját, kulturális miliőjét. 

Aki Tübingenben nem talál magának megfelelő csokoládét - mert itt a kóstolás lehetősége minden sátornál adott - az kijelentheti, hogy nem szereti a csokoládét. Aki viszont hagyja magát az olasz, a francia, a svájci, a német, az osztrák, az afrikai és a ki tudja még hányféle csokoládé manufaktúra által elcsábítani, az biztosan úgy érzi majd, hogy elkábítottak és ebben a mámorban legalább olyan jól érezte megát, mint a Juliette Binoche által megbabonázott Lansquenet falu lakói a Csokoládé című filmben. Bennünk még most, két nappal később is felszabadulnak rejtett vágyak, ha Tübingenre gondolunk. Javaslom már most feljegyezni a naptárba, hogy 2018-ban kihagyhatatlan decemberi program a chocolART a német Tübingenben, Stuttgarttól alig fél órára. 

 A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, a blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu