Tudtátok, hogy egy fogorvos segített egy cukrásznak gépesíteni a vattacukor gyártást? Bizonyára gondolt kicsit a saját praxisára is: tudjuk, cukor és fogak, hát nem a legjobb barátok.
S azt tudtátok, hogy lehet venni otthoni, konyhai vattacukorkészítő gépet?
Nemrég egy étteremben jött velem szembe a gyermekkorom mézes-mázas hőse a vattacukor, desszertként. Elsőre meglepődtem, hogyan kerül ez a vásári finomság az asztalunkra? Később azonban megbocsájtottam a séfnek, hogy ezzel is meglepett bennünket.
Fotó: dr. Krisztián Szalai
Ki az, aki nem ismeri a vattacukrot? Szerintem a mai kamaszok egy jelentős része még nem evett ebből a mézes-mázas, csupa cukor édességből.
Sokkal népszerűbbek most a színes pillecukrok - süteménybe, kekszek közé, forró csoki tetejére -, hiszen azt könnyebb csomagolva árulni. Bár manapság már a vattacukrot is zárják dobozba és zacskóba azoknak a kedvéért, akik otthon is szeretnék élvezni az ízét.
Fotó: pixabay.com
A vattacukor azonban az én emlékeimben mindig a vásári forgatagok, cirkuszi sátrak, vidámparkok kedvelt édessége volt. Nem véletlen, hiszen gépesítve először az 1904-es louisianai világkiállításon kezdték árulni. Hihetetlen, de egy fogorvos és cukrász készítette el először azt a gépet, amely már gyorsan tudta előállítani az édes, szálas finomságot.
Fotó: pixabay.com
Finomság? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha rá gondolok, akkor nekem egy túl édes, s azon kívül semmilyen más ízt nem közvetítő dolog jut eszembe. Egyedül az állaga, ahogyan a szálára olvasztott cukor összemegy a számban, na az egy különlegesen jó érzés, de ennyi. Ezért is lepődtem meg, hogy egy francia séf leteszi az asztalunkra éttermében. Az igazi meglepődés azonban akkor jött, amikor megkóstoltam. Nem csupán egy édes, cukor íz, hanem karamell, s talán pirított dió íze köszönt vissza benne. Nem egy ételszínezék, nem csupán a cukor íze, hanem egy teljesen természetes élmény volt, amire természetesen az állagának megváltozása a számban tette fel a koronát.
Micsoda ötlet - gondoltam, hiszen otthon aligha megvalósítható édességről van szó! Vagy mégis? Nézzétek csak ezt az édes videót!
Tudtátok, hogy valójában már a XV. században készítettek vattacukrot Itáliában? Bár akkor igazán kiváltságos volt, aki ilyet ehetett, mert a cukor még nagyon is drága volt, s az amerikai találmány nélkül az előállítás sem volt egyszerű. A megolvasztott, szálára szedett cukrot gombolyaggá formázták és úgy szolgálták fel az előkelőségek asztalára. A XVIII. századtól azonban egyre sűrűbben alkalmazták torták és más édességek díszítésére Európában és Amerikában egyaránt, habár még ekkor is kézzel állították elő, az úgynevezett szálára szedési technikával.
Ez ma is megvalósítható otthon is, igaz erre csak egy angol nyelvű weboldalt találtam, de a képek is jól bemutatják a technikát, amellyel gép nélkül is csinálhatunk otthon vattacukrot. Lessetek be ide!
S ezek után még azzal is szembesülnöm kellett, hogy az USA-ban van a legnagyobb kultusza a vattacukornak, akarom mondani a Cotton Candy-nek. Ott még National Cotton Candy Day-t is tartanak évente kétszer, december 7-én és július 31-én, amikor minden a vattacukorról szól.
Mit gondoltok, lepjem meg a vendégeimet legközelebb egy kis házi vattacukorral? Nekem lennének ötleteim az ízesítésre! S nektek?
