Kísért engem Málta, nemcsak a látnivalóival, vagy azzal, hogy fővárosa ebben az évben Európa Kulturális Fővárosa, hanem nyelvtanfolyamaival is. Egészen véletlenül nemrég a postaládámban landolt egy felhívás, miszerint menjek a Földközi-tenger eme csodás szigetére angol tanfolyamra. Szerencsés napon jött, mert éppen egy angol nyelvtanfolyamról tértem haza, s legalább egy órán át bosszankodtam, hogy a tanárnál unalmasabb ember, a teremnél kietlenebb hely, s a 3 csoporttársnál idegesítőbb ember nincs a világon. Általában jó tanfolyamokat fogok ki, de ez most kivételnek tűnik.

Olvasni kezdtem a szórólapot, amely a tengerparti környezetet, a világ minden tájáról érkező tanulókat, s a sziget egyik hivatalos nyelvének, az angolnak élő környezetben való gyakorlását hirdette szinte semmivel sem drágábban, mint a helyi tanfolyamok.

Normál esetben egy lendülettel dobtam volna ki a szórólapot, mert vagy nyaralok, vagy tanulok, de ekkor eszembe jutott két ismerősöm.

Az egyik 16 éves fiát küldte el a nyári szünetben Máltára, hogy gyakorolja kicsit az angolt és tanuljon egy kis önállóságot a fene nagy kamaszlétben, a másikat pedig cége irányította ki, mert átkozottul jó szakember volt, de egy istenért sem szólalt volna meg angolul, s a világban terjeszkedő cég nem akarta elveszíteni őt.

Jól emlékszem a barátunk kamasz fiának beszámolójára, „jó volt a suli is, de a legjobb az volt, amikor az újonnan beszerzett barátokkal kimentünk a tengerpartra, vagy elmentünk császkálni a városba.” Közben persze egymással csakis angolul kommunikáltak.

A céges ismerőst az hozta lázba – még két hónappal a tanfolyam után is -, hogy „nyaraltam munkaidőben, s mivel nem volt tétje az angolul beszélgetésnek, lazán kommunikáltam, átlendültem azon a bizonyos gátló ponton. S az a sziget! Maga a csoda!”

Napokig nem ment ki a fejemből a tanfolyam szórólapja, s elkezdtem kutakodni kicsit. Ekkor akadtam rá az egyik máltai nyelviskolára, Maltalingua School of English-re. Feltettem nekik vagy ezernyi kérdést, amelyre hűségesen válaszolgattak, majd felajánlották, hogy megadják nekem két, most éppen ott tartózkodó tanuló elérhetőségét és beszéljek velük.

Megtudtam, hogy az iskolának már volt bizony 80 éves diákja is, aki csupán a világot akarta bejárni és kipróbálni minél több dolgot, így egy ilyen nyelvtanulást is. Vannak azonban fiatalok, kamaszok is, sőt szülők, akik gyermekkel érkeznek. Délelőtt tanul az egész család, délután pedig kirándulnak. Attól sem kell tartani, ha egyedül érkezik a gyerek, a kamasz, mert vannak csoportfelügyelők, s persze szabályok is, éppen olyan az egész, mint egy osztálykirándulás.

Az általam tapasztalt, időnként unalmas nyelvtanulási módszerek miatt érdekelt, hogy milyen módszerekkel dolgoznak Máltán. Kommunikáció mindenek előtt, aktív használat, életszerű helyzetek, volt a válasz. S az órán kívüli kommunikáció is ezt erősíti, bevásárlás, szabadidős programok, vagy „csupán” egy party a szálláson, ahol a diákok csakis az angolt tudják közös nyelvként használni.

A két diák, aki a Maltalingua School of English-nél most is ott van, egymástól függetlenül is a következő választ adta arra a kérdésemre, hogy miért Máltán tanul angolt?

Ansgar (53 éves) német férfi, aki üzleti angolra jött:

„Maga Málta szépsége számított, de nem volt döntő tényező, sokkal inkább az, hogy olcsóbb, mint Anglia, ugyanakkor angol nyelvű a környezet, és még az idő is jó.”

Xuhai (36 éves) kínai férfi, aki általános angol tanfolyamot végez:

„A helyszín fontos volt, de nem az időjárás vagy a tenger miatt. A két fő szempont a tanfolyam ára volt – ami olcsóbb, mint pl. Anglia nagyobb helyein - , és az angol nyelvű környezet, ami értelemszerűen rászorított a nyelv gyakorlására, az órák után is.”

Én imádnám Angliát is, de azt hiszem, megértem azokat, akik inkább Máltán oldják meg a nyelvüket, hiszen a nyelvtanulás rögös útja fölött jobb, ha többet süt a nap és az út pedig a homokos tengerparthoz vezet.

Jót mosolyogtam, hogy arra a kérdésemre, melyik szabadidős tevékenységet élvezte a legjobban, mindkét interjúalanyom kiemelte az iskola által szervezett party-kat, ahol mindenki nagyon nyitott volt, s rögtön sikerült jó kapcsolatokat kialakítani.

Saját nyelviskolai tapasztalataimból tudom, hogy mennyire élveztem a soknemzetiségű csoportot, s már csak az is motivált a nyelvtanulásban, hogy kikérdezhessem az iráni, a kongói, az amerikai vagy a vietnámi csoporttársamat az országáról. Olyan kapcsolatra is akadtam ilyenkor, aki felajánlotta, hogy ha Törökországba készülök, akkor szóljak, mert kirendeli mellém a barátját idegenvezetőnek. Máltán is nagyon sokszínű csoport van, a világ különböző pontjairól érkeznek a tanulni vágyók.

Tapasztalatom szerint a mediterrán országokban kicsit lazábbak az emberek is, így gondolom Máltán is könnyebben lehet szóba elegyedni bárkivel, mint egy rohanó nagyvárosban kiesve a nyelviskola négy fala közül.

Ansgar attól tartott, hogy túl öreg lesz, s a csoportban csak fiatalokkal találkozik majd, de hamar kiderült, hogy itt az életkor egyáltalán nem számít. Sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítania a lakótársával, s így az üzleti angol mellett a csevegést is gyakorolták.

Xuhait a kereskedelmi cég, ahol dolgozik küldte Máltára több hónapra, amitől eleinte félt, de annyira motiválta az, hogy fejlődik a nyelvtudása, hogy egy percig sem unta, s rengeteg embert ismert meg. Akik már hazamentek, azok közül is többel beszélget skype-on. Mára már nem jelent gondot neki, hogy angolul intézze az ügyeit.

Ansgar azt mondta, hogy még üzleti kapcsolatra is szert tett.

Miközben kutakodtam a nyelvtanfolyamok után óvatlanul a sziget sokszínű történelmébe és látnivalóiba is belebotlottam. Eszembe jutott, hogy egyszer, amikor olvasóimat - akik már turistaként jártak a szigeten – kérdeztem meg Máltáról mit is írt az egyikük:

"Harmónia - bármerre néztem, bármit csináltam Máltán, ezt éreztem."

Elmegyek Máltára, s ha már kikötők az egyik legharmonikusabb szigeten, akkor azt hiszem felhívom ezt az iskolát és beiratkozom náluk egy angol nyelvtanfolyamra is. Kellemest a hasznossal – szokták mondani.

Van már hasonló tapasztalatotok? Ki járt már ilyen tanfolyamon?

A fotókat a Maltalingua School of English nyelviskolától kaptam, azokon az iskolának szerzői joga áll fenn.