Honnan vettük a bátorságot, hogy ezt a cikket megírjuk? A sarki cukrászatból, mondhatnám viccesen, de valójában onnan, hogy csaknem három évtizede a blog fotósának isler mániája van. Bárhol járunk Magyarországon, a kötelező süteményevés része az isler. Tavaly nyáron pedig személyesen mentünk el az isler forrásához, Bad Ischl-be, hogy ráakadjunk az eredetire és történetére. Erről már itt a blogon olvashattatok.

Sajnos azt tapasztaltuk, hogy sokszor megbecstelenítik mindenféle rossz minőségű alapanyagokkal a szegény islert, de sokszor nagyon pozitív példákba is botlottunk. Jöjjön a blog fotósának és főkóstolójának szubjektív véleménye egy tucatnyi islerről. Egyétek és vigyétek, s ki is egészíthetitek a saját tapasztalataitokkal!

Ismert az a tény, hogy édességeket nem azok tápláló volta, hanem az általuk okozott élvezetért fogyasztunk. Mindenki szereti kényeztetni magát valami kedvenc édességgel, igen sokféle fajta, módja, iskolája van a desszerteknek, nyilván a francia cukrászat jelenti a csúcsot, de mostani cikkemben egy osztrák édességet és annak számtalan magyar változatát veszem górcső alá – szubjektív értékelés következik.

Az isler a cikk témája, melynek eredeti változata Bad Ischl-ből származik, az ottani Zauner cukrászat alkotta meg. Az eredeti isler (vagy itt inkább ischler) bizony csokoládékrémes, ilyet más cukrászdában nem ettem még (a receptet a cukrászat közzétette egy remek könyvben), ezért ez a termék NEM vesz részt az értékelésben, nem lenne fair a Nap jelenlétében ítéletet mondani a többi csillagról. 

Az adatgyűjtés során végigkóstoltam 10 magyar cukrászda islerjét, s egy egyszerű, szubjektív pontrendszerrel értékeltem a tésztát, a tölteléket és a csokoládébevonatot. A hely „eleganciája”, a kiszolgálás minősége, kedvessége semmiféle befolyásoló értékkel nem bírt. Hangsúlyozom, hogy szubjektív magánvéleményről van szó, mindennemű jogi felelősség kizárva! 

A cikk végén kis táblázatban foglaltam össze a vizsgálat eredményeit, néhányat részletesen kiemelek:

A szolnoki GyurMa Cukrászda

és a Szamos Cukrászda islerjei fej-fej mellett az elsők, a tészta kellően diós, omlós, a töltelék piros-bogyós lekvár (málna, ribizli, áfonya), a csokoládémáz roppanós, vaskos. (Megyjegyzem, hogy a GyurMA cuki nekem nem a híres szolnoki islert készítette, hanem a hagyományos islert, így a szolnoki habos islerről nem nyilatkozom.)

Fotó: Szamos Cukrászat weboldala (mindig megettük mire a fotózás eszünkbe jutott)

Ellenpont (abszolút kerülendő) a MÜPA Kávézó és a szeghalmi Ladányi Cukrászda termékei, sajnos élvezhetetlenek.

A tisztes középkategóriába sorolható a székesfehérvári Vörösmarty cukrászda,

a kaposvári Kapos Hotel cukrászatának termékei,

a középmezőny felső részén (már a felső osztályba ívelően) található a pécsi Capri cukrászda

és a budapesti Korona Kávéház islerje.

No de, mitől is lesz jobb egy isler, mint a többi? Mert jobban ízlik! Persze, ez azért nem ennyire szubjektív: nagyon fontos, hogy a tészta finoman diós legyen, a lekvár csakis málna, vagy legalábbis „pirosbogyós” lehet, s a csokibevonat vaskos, nem túl édes, nem mázgás. 

S most következzék a táblázat (A pontozás 1-10-ig történt, a nagyobb érték a jobb. Az árak forintban értendők, a vásárlás napján). A képekre kattintva nagyban is olvashatóak: 

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót (kivéve a Szamos isler fotóját) a blog fotósa, dr. Szalai Krisztián készítette, annak másolása és egyéb felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges. Keressen bennünket a blog@eletsoja.hu e-mailen.