A világ legzöldebb turisztikai célpontjában alig láttunk ugyan zöldet, de el tudtuk képzelni. Alig láttunk külföldi vendégmunkást, viszont annál több külföldi turistát. S egyáltalán nem láttunk kéregetőt, koldust, viszont annál jobban láttuk a nagy számokat a számlákon. Mégis azt mondjuk, hogy Szlovénia és fővárosa Ljubljana kiváló úti cél mindenkinek.
Miért? Ezért!
Egy marketingfogás hálójában akadtunk rá egy akciós szállodai szobára Ljubljanában.
Egyre több olyan gyüjtőoldalt lehet találni, ahol akciós utazásokat kínálnak. Tudom, tudom, hogy féltek időnként ezektől az oldalaktól, én is így voltam sokáig, amíg ki nem próbáltam egy barátom unszolására a www.we-are.travel oldalt. Marketing céllal az eredeti árak töredékéért juthatunk hozzá szállodai szobákhoz. Néhány kikötés van, amelyek leginkább arra vonatkoznak, hogy mikor foglalhatunk, csak pénteken, vagy csak hétfőn, de cserébe egy sokkal kedvezőbb árra akadhatunk. Többször utaztunk így a barátainkkal, s mindig azt kaptuk, ami a megvásárolt akcióban le volt írva. Ez az oldal német weboldal, s regisztrációhoz kötött.
Gondolkodás nélkül foglaltunk és nagypénteken már robogtunk is Szlovénia fővárosa, Ljubljana felé. Az úton végig azon gondolkodtam, hogy vajon melyik országra fog hasonlítani?
Ausztriára, Olaszországra, Horvátországra, vagy netalán Magyarországra?
Ebből is egy picit, abból is egy picit – mondanám így utólag.
Első utunk a kicsike ország aprócska fővárosába, Ljubljanába vezetett.
A kései tavasz nem kedvezett annak, hogy a Green Destinations holland turisztikai szervezet által 2016-ban a legzöldebb turisztikai célpontnak kikiáltott Szlovéniát zöldnek lássuk, de még így kopáran és szürkén is valami izgalmasan színes világ tárult elénk.
Zöld gondolkodásához rögtön hozzájárult Ljubljana belvárosa szélén sorakozó parkolóházak tömege, a sétálóutcák magas száma, az elektromos közlekedési eszközök, no meg a Ljubljanica-folyó zöldes vize.
A piros szín ott kérkedett a Ferencesrendi monostor főépületén, a komor középkor barnái a város felett őrködtek a vár személyében, a hó fehérje még sugárzott a közeli hegycsúcsokról, a partmenti bárok narancssárga tűznyelvei és lilában úszó lámpái felmelegítettek egy pillanat alatt, az egyetemisták öltözködése pedig, mintha Ljubljana minden színárnyalatát magában foglalta volna, éppen úgy, ahogyan a főváros népviselete.
Ha csak egyetlen tanácsot adhatnék a város bejárásához, akkor azt mondanám, hogy egyszerűen csak sétálj, s nézegess! A vár mindig mutatja, hogy hol jársz. A folyó szintén!
S miközben nyugodtan sétálgatsz, egyszer csak azt veszed észre, hogy már fel is fedezted az egészet.
Na jó, azért adok pár tippet!
A Hármas-hídon biztosan átmész majd, de ne felejts el lenézni közéjük!
A hídról nézz el a piac felé, s ha mozgást látsz, akkor mindent eldobva irány a piac. A tér szélén húzódó oszlopos épületben a legjobb kolbászokat, sonkákat, gibanicát és strukljit falhatod fel.
A piac mögött ott nyújtózik az öreg katedrális, a Szent-Miklós dóm, amelynek freskójára vess egy pillantást!
A Robba-kúttól jobbra és balra is sétálj el, mert a vár alatti óváros számos érdekes épülettel szolgál majd.
Ha gyalog vágsz neki a vár dombjának, mondjuk a Gornji utcán, akkor egy pillanatra úgy hiszed Óbudán jársz.
A vár felé kaptatva rájössz, hogy sajnos a panel-erdők nem olyan szép zöldek, mint a város híres parkja, a Tivoli.
A várból kis szerencsével (s pozitív látásmóddal) már inkább csak a havas hegycsúcsokat veszed észre!
A várban? Nos ott mindenképpen kérj egy magyar audioguide-ot, hogy megtudhasd mitől válhat érdekessé egy átlagos vár.
Ki ne hagyd a tűztornyot, s alatta a kápolnát, de legjobban a vár kútjában keresd a titkokat!
Ülj le a közepén és képzeld el, milyen lehetett az, amikor hajléktalanszállóként üzemelt és csaknem 500 olyan szlovén ember élt a várban, akinek a városban nem jutott fedél!
A várat többfelől meg lehet közelíteni, az egyik a gyalogos út a Gornji utca felől, a másik pedig a Sárkányos-híd lábától 150 méterre található fogaskerekű. Gyalog sem olyan nagy kihívás, néhol meredek, de szép a kilátás.
A nyitvatartása igen hosszú, nyáron akár este 10-is fent tartózkodhatunk. A belépő felnőtteknek 10 euró.
Weboldal: https://www.ljubljanskigrad.si/en/the-ljubljana-castle/
Pattanj be a fogaskerekűbe a várnál és pár perc alatt újra a város szívében találod magad!
Köszöntsd a város jelképét, a sárkányt, a Sárkányos hídon és élvezd a folyópart bárjait!
Járd be a folyó várral szemközti oldalát!
Ennél egy sütit és innál egy kávét? Akkor gyorsan ugorj át a túlpartra a Lolita kávézóba!
A Kongresszusi téren jól nézz körbe, mert ott az egyetem és a Filharmónia, no meg az Illúzió Múzeum!
A Tivoli felé ejtsd útba a Parlamentet, nehezen tudod majd eldönteni, hogy mit is gondolj róla!
Ha inkább a művészetekre vágysz, akkor irány a Nemzeti Galéria, de ha mégis inkább a zöld Ljubljana érdekel, akkor már a Tivoli-parkban is vagy!
S ha már elég kilométer van a lábadban, akkor térj vissza a folyópartra, ahol már minden étterem és bár nyitva lesz!
Jóllakhatsz, szomjadat is olthatod, hallgathatod az utcazenészeket, s figyelheted, hogy szinte minden helyen a szlovénok dolgoznak. Az a hír járja ugyanis, hogy innen kevesen vándorolnak el, jók a lehetőségek és a fizetések a fiatalok számára, akik úgy húzzák felfelé ezt az országot, mint igásló a szekeret a hegyre. Az árak majd nagyon nyugat-európaiak lesznek, de amit kapsz értük, azok is minőségiek.
Étterem, étkezés: Ljubljanában rengeteg étterem van, s igazából szerintem bármelyiket lehet választani. Nagyon törekszenek minőséget letenni az asztalra. A választásunknak csak az árak szabnak határt. Három étteremt ajánlhatok tiszta szívvel, valamennyi a belvárosban van, s nyugodtan ráhúzható, hogy kicsit turistás, de semmiképpen sem vettem észre az ételek minőségén ezt. Az egyik egy árban magasabb kategóriát képező, a Zlata Ribica (leveseik 8 euróba, főételek körettel 25 euró körül vannak) a másik a Sokol (náluk 15-20 euró egy főétel) és a harmadik a Julija (szintén hasonló áraik vannak, mint a Sokolnak, de nagyon népszerű, érdemes foglalni). Weboldalaikat a nevükre kattintva megtaláljátok. Próbáljátok ki a leveseket, a sonkás és kolbászos ételeket, a már emlegetett struklijt, a gibanicát, s a káposztás ételekben sem fogtok csalódni. A szlovén finomságokról még írok majd itt a blogon.
Sokszínűsége azonban nem ér véget a legnagyobb városában. Izgalommal töltött el, hogy alig egy óra alatt magas hegyekbe, havas csúcsok közelébe juthatok, s szintén egy órányi utazás után már az Adriai-tenger nyaldoshatja a lábunkat.
Így a főváros felfedezése után nekivágtunk az országnak is, de erről majd a következő részben írok nektek.
A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu
